Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Visszautalnék, hogy a kötelező védőoltással kapcsolatos termékfelelősség kérdéskörébe utalta a jogalkotó, illetve az előkészítő nyáron, illetve a tavaszi ülésszak végén, amikor tárgyaltuk az ezzel kapcsolatos törvényt; itt felmerült, és azt hiszem, ez volt az a terület, amikor mind a két oldal aggályait fejezte ki. Mi benyújtottunk egy törvénymódosító javaslatot ezzel kapcsolatban, természetesen várjuk a bizottsági előterjesztést, és meglátjuk, hogy amelyik jobb, azt el kell fogadni.

Államtitkár asszony azt mondta, hogy nyugodt lelkiismerettel tudja kijelenteni, hogy a petesejt-adományozással kapcsolatosan a kormányzat semleges álláspontot foglalt el. Úgy gondolom, hogy már itt egy nem elhangzott, bár nem tudom, hogy ezzel kapcsolatban-e vagy sem, hogy ebben az ügyben semleges álláspont nem létezik. Van egy keresztény-konzervatív felfogás, van egy liberális felfogás; a mindenkori hatalomnak arra kell törekednie, hogy a kettő között az optimumot valahogy próbálja megtalálni. Nekem az az érzésem, hogy ez az optimum - nyilvánvaló, ízlés kérdése - eddig fennállt, még most is fennáll, és pont ezzel a módosítással a kormány egy ultraliberális megoldás felé viszi el az egész kérdéskört, de majd meglátjuk.

Foglalkozik a törvényjavaslat, de még inkább foglalkozik ezt követően a társadalombiztosítással kapcsolatos törvényjavaslat az irányított betegellátás jövőjével, és itt polémia alakult ki, hogy Alkotmánybíróság elé kerül-e vagy sem. Nekem az a személyes véleményem, hogy ez az a rész, ami kifejezett alkotmányos aggályokat vet fel. Egyrészt a finanszírozási technikák miatt az alkotmány 2. §-ával ütközik, illetve az adatkezelés egy hihetetlen súlyos dolog. Nem véletlen, hogy az ombudsman úr végig a kételyeinek adott ezzel kapcsolatban hangot, mint ahogy nem véletlen, az is közismert, ez is bejelentésre került, hogy a múlt évi költségvetés ezzel kapcsolatos részét az adatvédelmi biztos úr megtámadta az Alkotmánybíróság előtt, tehát ebből a szempontból már ott van a taláros testület előtt ez a kérdéskör, majd a jövő eldönti. Nekem, megmondom őszintén, az az érzésem, hogyha ezt a szabályozást nézzük - ami hihetetlen kusza, mert a költségvetésben szabályozzuk, egészségügyi törvényben szabályozzuk, társadalombiztosítási törvényben szabályozzuk, meg még, gondolom, rendeleti szinten össze-vissza kuszál az egész -, mintha a kormányzat nem merné felvállalni, hogy bevallja azt, hogy kudarcot vallott az egész. Kudarcot vallott az egész, és egy olyan pótszabályozást, egy olyan lehetetlen helyzetet próbál teremteni, hogy lyukra futtatja az egészet; ennek reményeim szerint ez lesz a vége, mert ez így a továbbiak folyamán nem mehet.

(11.20)

Az előző felszólalásomban problémásnak neveztem a 15. §-t, illetve ellentmondásosnak - lehet, hogy bennem van a hiba. Az előterjesztő azzal indokolja - és teljesen jogosan -,s hogy adódhatnak olyan élethelyzetek, amikor a cselekvőképtelen, illetőleg a korlátozottan cselekvőképes személy nem a sürgősségi meg nem egyéb ellátás keretében szorulna pszichiátriai ellátásra, ő ezt úgy érzi, ezért jóllehet gondnokság alatt áll, mégis kezdeményezi a felvételét az intézménybe.

Az indokolási részben le is van jól írva, hogy a gondnok... - a 16. § (1) és (2) bekezdésére egyszerűsítve mondjuk azt, hogy a kijelölt gondnokkal történő ellenérdekeltsége, itt még hoz a családon belüli erőszakra példát, ebbe a körbe tartozik a nemi molesztálás, meg lehetne folytatni a dolgot, illetve ha olyan szenvedélybetegségben szenved, amit pont el akar titkolni a gondnok elől, ehhez kér segítséget. Tehát egy krízishelyzetben kér tulajdonképpen segítséget, és a törvény ehhez próbál számára lehetőséget nyújtani, illetve nem szeretné az egészségügyi szolgáltatót abban a kényszerhelyzetben tartani, hogy emiatt neki tulajdonképpen törvénytelen dolgokat kelljen csinálni, mert leadminisztrálta vagy sürgősségi módon vagy valamilyen módon eddig is, de hogy rendezzük. Ez nagyon helyes.

Csak tényleg nem lehet tudni, hogy akkor a gyámhatóságnak itt mi a szerepe. Egy módon lehet szerepe, írja is a törvényjavaslat, hogy haladéktalanul a gondnokot - 16. § (1), (2) bekezdésében megjelölt személyeket - értesítenie kell nyilvánvalóan az intézménynek. Ha ez az értesítés, ez a kontaktusfelvétel nem jön létre, akkor lehet szerepe a lakhely szerinti gyámhivatalnak, mert nyilvánvalóan ő van kapcsolatban a gondnokkal, hisz az előzetes procedúrában itt szerepe volt. De egyébként nincsen, mert automatikusan a bíróságot is értesítenie kell, és 72 órán belül az iratok beérkezését követően a bíróságnak döntenie kell, tehát eldől a betegnek a sorsa. Tehát ez tényleg nehezen értelmezhető és ellentmondásos.

Az meg végképp ellentmondásos, hogy amíg a bírósági döntés nem történik meg, jóllehet ellenérdekelt lehet a gondnok abban, hogy kezeljék a gyereket vagy az állampolgárt, még hogyha szakmailag indokolt is, lehetősége van arra, hogy elvigye az intézetből, holott pont azért ment oda, hogy védelmet kérjen. Nem tudom, hogy érthető-e a problémám. Sőt, szerintem pont azt kéne lehetővé tenni, hogy mindaddig, amíg végleges bírósági döntés nincs ebben, addig ne lehessen elvinni, tehát a gondnok ne vihesse haza, hisz maga a törvényalkotó is arra utal, hogy bizonyos fokú védelmet próbál nyújtani. Én kérem, hogy gondoljuk át.

Hangsúlyozom, nem arról van szó, hogy egy országgyűlési képviselő vagy több országgyűlési képviselő számára nem világos ez a szabályozás, hanem a jogot mindennap alkalmazó kollégák, az egészségügyi intézményekben ezzel a területtel foglalkozók számára sem világos ez az egész dolog, jóllehet maga a kezdeményezés nagyon jó.

Mi nyújtottunk be módosító javaslatot, próbálva értelmezni az egészet, hogy mi a lényege, habár itt megint visszatérek arra, hogy sajnálatos, hogyha egy-egy paragrafuson kell az azzal foglalkozó szakembereknek nagyon sokat vitatkozni, hogy mit ért rajta az előterjesztő vagy a jogalkotó, mert előbb-utóbb jogszabály lesz belőle. Valahol a kodifikációs kérdéskört érinti, hogy hihetetlenül bonyolult a szabályozása ennek és nagyon nehezen érthető, és a későbbiek folyamán természetesen nagyon sok vitára ad okot. Úgyhogy ez a problémánk.

Én gondolom, hogy a kormány nyitott abban, hogy áttekintsük. Lehet erre azt mondani, mert már volt rá korábban példa, hogy azért van a bizottsági szak, hogy ezeket a problémákat tisztázzuk, csak maholnap a parlament ellenőrző szerepe a kormány felett, mint ami az alkotmányban rögzítve van, kiüresedik akkor, amikor egy-két-három napot hagynak egy-egy ilyen fajsúlyú törvényjavaslatnak a tanulmányozására - de erről majd egyéb törvények kapcsán szó lesz. Tényleg követhetetlen ez.

Itt tulajdonképpen, én gondolom, a kormánypárti képviselők is egyetértenek abban, hogy két napot hagynak lényegében a képviselőknek arra, hogy ilyen súlyú kérdésekkel foglalkozzanak, hogy behatóan tudják tanulmányozni. És tulajdonképpen nem kellő felkészültséggel ülök én ott, és akkor csak magamra veszem a bizottság előtt, amikor ezeket a kérdéseket kellene tisztázni, mert a kormány erre egyszerűen nem hagy lehetőséget.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)