Felszólalás adatai

Az első nagy áttörés maga a törvény megszületése volt, nagyon sok kompromisszummal, nagyon sok visszalépéssel, hátralépéssel. S őszintén szólva néha furfangosság is kellett a parlamentben ahhoz, hogy a törvényjavaslatban érdemi részek is bennmaradjanak, mert legyünk őszinték, ha elolvasnák azokat a jegyzőkönyveket, akkor látnák, hogyan is szabdalta szét pártoktól függetlenül - hangsúlyozom: pártoktól függetlenül - az akkori Országgyűlés a törvényt, és hogyan próbálta annak a ma már természetes, de akkor keménynek tűnő szabályozásait mintegy fölpuhítani.

Azért nem gondolnám, hogy részletesen kellene végigmennem most a törvényjavaslat minden egyes pontján, mert sokkal fontosabbnak tartom annak a számomra tételmondatnak a kihangsúlyozását, hogy az Európai Unióban - és itt Demjén Tibor munkájára fogok hivatkozni; akik a nemdohányzással, illetve a gyermekek védelmével, a dohányzástól való megvédésével foglalkoznak, az ő munkásságát ismerik, fiatal ember, de öreg motoros a pályán, s az általa készített háttéranyagból idézek - ma körülbelül 650 ezer hal meg évente az EU-ban dohányzás miatt, és a legóvatosabb becslések szerint is mintegy 2800 nemdohányzó veszíti el az életét a munkahelyén kitett füst következtében.

S még egy dolgot hadd emeljek ki ebből a munkából, és utána nem próbálom önöket riogatni, mert nem ez a szándékom, de ezt szó szerint felolvasnám: "A dohánytermék az egyetlen legálisan kapható árucikk, mely a gyártó előírása szerint használat esetén öl." Ez a helyzet. Ezzel komoly probléma van. Azt gondolom, hogy ez indokol minden olyan beavatkozást, amely ezen termékek gyártását és forgalmazását szabályok, keretek közé akarja szorítani. Szerintem erről nem érdemes több szót folytatnunk.

Ezek után nézzük meg, hogy mi a törvényjavaslat igazi értelme. Az igazi értelme az, hogy azt a kérést, azt az elvárást, amiről a szakemberek egyértelműen bebizonyították, az egyik legjobb eszköze a gyermekek dohányzásra való rászokástól való megvédésének, hogy magát a dohányterméket nem tesszük elérhetővé számukra, és nem is látják az ezzel kapcsolatos kereskedelmi tevékenységet. Ez kulcskérdés. Ebből a szempontból a zárt térben történő árusítás, a polcra való tétel mind-mind zátonyra futott, és a mai magyar kereskedelemben azok a terek, amelyeknek a nagy áruházláncok esetében zártnak kellene lenniük, valóban el vannak különítve, no de egy akkora portált építettek neki, hogy ha belép az ember, mást se lát, csak a dohánytermék reklámját. Tehát, hogy úgy mondjam, visszafordították azt, amit a törvényben elvárásként fogalmaztunk meg. Igaz, hogy a törvény nem is volt elég szigorú ezen a területen, és nem is zárta be a kiskapukat.

Ha megnézik a pénztáraknál való dohánytermék-árusítást, azt látják, ott nem az történt, mint amit feltételeztünk, hogy a nénik - bocsánat, az eladó hölgyek - a pult alól fogják osztani, hanem az történt, hogy kirakták nagy felületre, mindenki szeme láttára olyan területen, ahol el se lehet kerülni azt, hogy az ember belebotoljon, mert a pénztárhoz muszáj menni a boltokban. Szerintem a szabályozás lényege, legfontosabb kérdése az, hogy ez a kereskedelem a gyermekek látásától elzártan történjen, egy elzárt területen, illetve hogy kiskorú személyek ne juthassanak hozzá dohánytermékekhez. Ez a törvényjavaslat legfontosabb része.

Ez mennyire tartható be? Azt gondolom, hogy egy 18 év alatti gyermek csak akkor tud dohánytermékhez jutni, ha abban valaki felnőtt segíti őt. Tehát a törvényjavaslat annyira lesz betartható és annyit fog érni, amennyit a felnőttek józan belátása és a törvény irányában a lojalitása érni fog. Ennyit fog érni a törvényjavaslat. Lehet azt mondani, hogy ez kevés.

Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy hadd említsek meg ismét ebből a tanulmányból egy tényt. 1999-ben, egy-két évvel a nemdohányzók védelméről szóló törvény megszületését megelőzően fővárosi óvodások között készítettek egy felmérést, és akkor az óvodások 39,6 százaléka számított passzív dohányosnak, vagyis dohányfüstös környezetben élt. Ez 2009-re, tíz év alatt 29 százalékra csökkent. Képviselőtársaim, ez a tíz év az, amikor elkezdett dolgozni az a törvény, amit a parlament meghozott, és elkezdett változni a magyar lakosság dohányzáshoz való viszonya. Félre ne értsék, nem azt állítom, hogy csak a törvény volt az, ami ezt elérte. De állítom, hogy a törvény hozzájárult, állítom, hogy az a vita, amely a törvényről szólt, arról, hogy szabad-e védeni a nemdohányzókat vagy nem szabad, milyen gazdasági károkat okoz vagy nem okoz gazdasági károkat, hozzájárult ehhez.

Ez egy jó vita, amely használ nekünk, akik szeretnénk, ha a dohányzás visszaszoruló magatartás lenne. Nekünk ez használ, hiszen erről beszélünk. Azzal is segítenek majd képviselőtársaim, amikor hosszasan sorolják azokat a gazdasági érveket, amiért hagynunk kéne, hogy a gyermekeink dohányfüstös környezetben nevelkedjenek, amiért hagynunk kéne, hogy a gyermekeink rászokjanak, és amiért el kéne viselni azt az egyszerű tényt, hogy Magyarországon évente egy kisvárosnyi lakosság, mintegy 28 ezer ember hal meg csak a dohányzás következtében.

(14.40)

Egy fogyó Magyarországon, amikor vért izzadunk azért, hogy az anyák az esetleg véletlenül sikerült várandósságukat vállalják és kihordják, akkor egy könnyű, laza mozdulattal, gazdasági érdekre hivatkozva hagyunk meghalni egy csomó embert. Tudom, a felnőtt ember maga dönti el, hogy mit csinál; egy gyermek pedig példákat követ, és ha nem látja a rossz példát, hanem jó példát lát maga előtt, akkor vélhetjük, hogy nagyobb valószínűséggel a jó példát, a látott, bemutatott példát fogja követni, semmint egy rossz gyakorlatot. Ez rajtunk múlik. Hangsúlyozom még egyszer: 18 év alatt gyermek a mai hatályos törvények szerint akkor juthat hozzá dohánytermékhez, ha ebben őt felnőtt vagy felnőttek segítik. Hogy nem reménytelen az ügy, azt jelzi, hogy tíz év alatt az óvodáskorú gyerekek körében 10 százalékkal - nem 10 százalékkal, annál nagyobb arányban -, 39 százalékról 29 százalékra csökkent a passzív dohányzók száma.

Képviselőtársaim, ha megengedik, nem fogok megint belemenni abba az egyszerű vitába, amit ki lehet számolni, hogy a dohányzás okozta gazdasági károk, elvesztett életévek, kiesett jövedelmek, kiesett munka - munka alatt a munkavégzésre képes kiesett embert, tehát mint az ipar egyik fontos elemét értem - nagyobb kárt okoznak. Ha az elveszett járulékfizetést, az ennek következtében kifizetett szociális segélyeket, árvasági ellátásokat mind-mind összeadjuk - és akkor még nem is beszéltem arról a horribilis összegről, ami egy krónikus dohányzás esetén kialakuló érrendszeri betegségek, infarktus, tüdőrák következményeinek az orvosi kezelési költségében megjelenik -, akkor teljesen egyértelmű, hogy a nemdohányzás az, ami nemzetgazdasági szinten pozitívum.

Van egy nagy probléma. Ha most egyszerre elkezdjük ezt a rendszert működtetni, akkor a nemzetgazdaság jövedékiadó-bevétele és az ebből az iparágból származó bevétele rögtön csökken, míg ennek a területnek a megtakarításai, az életévnyereségei évek, esetleg évtizedek múlva jelentkeznek. Addig ezt valakinek meg kell finanszírozni, addig valakinek bölcsebbnek kell lenni annál, semhogy azt mondja, hogy a pillanatnyi napi gazdasági érdekem miatt nem tehetem meg azt, hogy törődjek ezzel az egyébként hosszú távú kérdéssel.

Hogy nem a semmibe ugrunk fejest, képviselőtársaim, azt nemzetközi példák bizonyítják. Tekintettel arra, hogy az előző ülésszakon hosszasan vitatkoztunk erről, ezeket nem sorolnám fel megint, de szeretnék egy újabb tételmondatot mondani önöknek. Ezt az egész kérdést úgy tekintem, hogy ennek a törvényjavaslatnak a legfontosabb célja - mint már elmondtam az előbb is - a zárt helyen történő forgalmazás megvalósítása. Zárt hely alatt nem egy 1600 négyzetméteres vásárlófelületet értek, és nem olyan zárt helyet, amelyiket kis kutrucóban ide-oda tologatnak, ami egy ilyen mobil bolt, nem ezt értjük alatta; hanem a trafikot, amit egyébként mindnyájan jól ismerünk: a fiatalok történelmi olvasmányaikból, én mint idősebb, onnan ismerem jól a trafikot, hogy valaha oda jártunk annak idején, amikor még dohányoztam. De ezen is túl vagyunk, le lehet róla szokni, jelentem. Ez egyébként egy külön téma, nem ennek a törvénynek a tárgya, csak hogy értsék, tudom, hogy miről beszélek. Családi indíttatás is van - nagyapám trafikos volt -, majd erre is kitérek egypár mondatban. Ez tehát az elsődleges cél.

A másodlagos cél, ami nekem, épp a családi hagyaték miatt közel áll a szívemhez, hogy egyes családoknak megélhetést biztosít, egy olyan megélhetést, amiből, higgyék el, nagyon gazdagnak nem lehet lenni, nem fognak hatalmas befolyásra szert tenni azok a családok, körülbelül 3-4 százalékos kereskedelmi árrés van talán ezen a dohány-kiskereskedelmen. Ebben én nem vagyok járatos, de ebből üzletet kell fenntartani, koncessziót fizetni; ugyanakkor egy stabil megélhetést jelent, és egy közösségben egy különleges helyet is elfoglalhat. Nagyapám trafikos volt, és gondolom, sejthetik, azért lett trafikos, mert az első világháborúban hadirokkanttá vált, és a méhészetét nem tudta tovább csinálni. Ekkor az akkori állam trafikot adott neki, azzal segítette - de szerintem önök pontosan ismerik, hogy ez egy bevett rendszer volt Magyarországon -, amiből meg lehetett élni, meggazdagodni nem lehetett.

Azt gondolom, hogy az egy jó kezdeményezés, hogy ebbe az irányba mozduljunk el; ha úgy tetszik, akkor igen, családi vállalkozások kezébe tenni a magyarországi dohány-kiskereskedelmet. Tételesen ezt így is ki lehet mondani: a dohány-kiskereskedelem állami monopólium legyen, koncesszió legyen, amely koncesszió feltételeit, annak kiadását úgy állapítsuk meg, hogy ezek elsősorban családi vállalkozások legyenek, amelyek zömében önfoglalkoztatóak természetesen, és ezzel egyébként a magyarországi munkaerőgondok enyhítésében és a saját lábra állásban is segít. Azt gondolom, hogy ez egy követendő cél. Ez tehát a második cél.

Hogy okoz-e veszteséget ez a törvényjavaslat? Lehet, hogy okoz veszteséget, hölgyeim és uraim, de ha megbocsátanak - a honvédek úgyis sokat beszéltek az elmúlt éjszaka meg napokban -, akkor ezt tekintsék járulékos veszteségnek. Ez az ára - olcsón van megszámítva, azt kell mondanom önöknek, tehát ne aggódjanak emiatt. Ha részletszabályokban úgy vélik, hogy az előbb említett két célt ez a törvényjavaslat a szövegénél fogva nem tudja pontosan szolgálni, vagy ennél jobban szolgálná az említett célokat, akkor szerintem nyitva áll a módosító javaslatok benyújtásának lehetősége, és akkor itt a vitában osszák ezt meg velünk, mi ebben partnerek vagyunk.

Azt gondolom, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és kereszténydemokrata társaink szerintem nem szeretnénk abban részt venni, hogy a törvény lényegét - a zárt helyen történő eladást, a kiskorúak számára történő eladási tilalom betartatását és a dohánytermékek kiskereskedelmének családi vállalkozások kezébe adását - megváltoztassuk. Ezen nem érdemes vitatkoznunk. Meghallgatjuk az önök érvrendszerét, de azt gondolom, hogy nekünk ez a célunk, és ezt szeretnénk elérni. Ha abban segítenek, hogy ez a normaszöveg ezeket a célokat pontosabban valósítsa meg, vagy esetleg csak felhívják a figyelmünket arra, hogy milyen következményekkel, veszélyekkel kell szembenéznünk - még egyszer mondom, járulékos veszteségnek tekintem őket -, amelyek ha fennállnak, és valóban fennállnak, akkor azokat kezelni kell, foglalkozni kell a következményeivel. Ugyanakkor még egyszer újólag és újólag el fogom mondani, olyan drasztikus számadatok, bizonyítékok vannak, és olyan jó eredmények érhetők el a zárt helyen történő forgalmazásra, elsősorban a kiskorú gyermekek megvédésére a dohányzással szemben, hogy nem lehet ezt a nyereséget érdemben szembeállítani az esetleges kellemetlenségekkel, veszteségekkel.

Remélem, hogy a rendelkezésünkre álló bőséges időben ezt a mai nap folyamán meg tudjuk vitatni, és bár teljes egyetértés nem lesz, de bízom benne, hogy hasonlóan ahhoz, ahogyan az egészségügyi bizottságban az ellenzéki képviselők is támogatták ezt a javaslatot, bízom benne, hogy önök is fogják tudni támogatni. Tudom, hogy a bizottságban az ellenzéki képviselők nem azért támogatták a javaslatot, mert annak minden részletével egyetértenek, és azt a támogatást nem is tekintem annak, mint egy minden részletre kiterjedő egyetértést, de biztos vagyok benne, hogy abban a célban, hogy a gyermekeinket a dohányzásra való rászokástól megvédjük, ennek a célnak a fontossága mögött érezhetjük az ellenzéki képviselők támogatását is. Ha még ennél többet is tudnak támogatni ebből a törvényből, az külön jó.

Még egyszer kérem, hogy a mi eredeti célunkat, azt a három célt, amit elmondtam, amit nagyon szívesen megismétlek újra - a zárt helyen történő forgalmazás betartatása, a kiskorú gyermekek dohánytermékhez való hozzájutásának megnehezítése és a magyarországi dohány-kiskereskedelem családi kézbe történő adása -, ezt ne firtassák, mert azt gondolom, hogy ebben nem fogunk tudni elmozdulni a jelenlegi álláspontunkról, de a részletkérdésekben vitaképesek vagyunk. Tegyük jobbá ezt a törvényt!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)