Felszólalás adatai

RÓZSA ENDRE, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelettel köszöntöm az Akadémia elnökét, az Akadémia képviseletében megjelenteket és a magyar tudóstársadalmat.

A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság megtárgyalta a 2001-2002-re vonatkozó magyar tudományos helyzetet elénk táró anyagot, és tartózkodás és ellenszavazat nélkül a Ház elé általános vitára bocsátja.

Tisztelt Ház! A beszámoló lehetőséget ad számunkra arra, hogy nemzetközi kitekintést tegyünk. Ez különösen fontos a tekintetben, amikor az Európai Unióhoz csatlakozunk. Köztudott, hogy az Európai Unión kívül levő magterületeknek a fejlesztésre fordított összege az átlagosnál is nagyobb, mint az Európai Unió esetében. Köztudott az, hogy az Európai Uniónál a GDP-ből 1,93 százalékot fordítanak erre, Japán esetében, a délkelet-ázsiai integráció hajtómotorja tekintetében pedig ez 3,1 százalék. Az Amerikai Egyesült Államok pedig 2,8 százalékot fordít kutatásra, fejlesztésre a GDP tekintetében.

Európa lemaradása annak ellenére nem csökkent az elmúlt időszakban, hogy Svédország, illetve Finnország jelentős ráfordításokat tett e területre. Az egy főre számított K+F tekintetében Svédország világelső, a GDP tekintetében 4,27 százalékkal. Ugyancsak jelentős Finnországnak e mutatója 3,4 százalékkal. Ennek vetületében kell vizsgálnunk hazánk egyszázalékos GDP-ráfordítását e területre.

Bizottságunk megállapította azt, hogy az egy lakosra jutó K+F ráfordítás tekintetében hazánk elmarad a világ élvonalától, hiszen 2001-ben Svédországban egy főre bontva, USA dollárban számolva 1100 dollárt fordítottak a K+F területre. Hazánk esetében pedig azt mondhatjuk el, hogy 127 USA dollárt. Az európai élvonalhoz való felzárkózáshoz alapvetően fontos az, hogy hazánk esetében is növeljük ezeket a területeket, ellenben ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani, háromszorosára kell növelni az ilyen támogatásokat.

Megállapította a bizottság azt, hogy a K+F nagyobb költségvetési ráfordítást igényel a vállalkozói szféra területéről is. Az állam feladata az, hogy a külföldi és a hazai tőke számára olyan ösztönzőket alakítson ki, amelyek a ráfordításokat növelik. A vállalkozási szféra esetében megállapítottuk azt, hogy a K+F ráfordítás tekintetében 80 százalékban a külföldi tulajdonú vállalatoknál kerül felhasználásra ez az összeg.

A kutatóintézményekben foglalkoztatottak összlétszáma az utóbbi tíz évre visszatekintve sajnos 20 százalékkal csökkent. A kutató-fejlesztők számának csökkenését ugyanakkor, azt mondhatjuk, hogy nem követte - hál' istennek - az eredményekben való visszatükröződés. Az eredményekben igenis pozitív dolgokról tud számot adni a jelentés. Ugyancsak pozitív dolog az, hogy a felsőoktatási kutatóhelyek száma 1992-től folyamatosan emelkedett, 2001-ig másfélszeresére. A tudományos teljesítmények számszerűsítése nem biztos, hogy minden esetben szerencsés, ugyanakkor bizottságunk megállapította azt, hogy ilyen mutatókkal olykor-olykor élni kell, és ezek a mutatók több tekintetben nemzetközi összehasonlításban is kedvezőek számunkra.

Az 1990 és 1998 közötti időszakot megjelenítve az összes közlemények tekintetében a világrangsorban a 30. helyet foglaljuk el. Az egy publikációra jutó idézetek tekintetében a 20. helyen vagyunk. Az egymillió forintos USA dollár egyetemi és kutatóintézeti ráfordítása tekintetében a publikációk tekintetében világelsők vagyunk. (Sic!) A magyar tudományt mindenképpen segíteni kell annak érdekében, hogy a múlttal lépést tudjon olyan tekintetben tartani, hogy a jövő érdekében tudja segíteni hazánkat, illetve a foglalkoztatás területét. Ehhez mindenképpen javasoljuk általános vitára az anyagot, és a későbbiek során a magyar tudománnyal kapcsolatos területek fejlesztését és támogatását.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)