Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnök úr az imént nagyon súlyos megállapításokat fogalmazott meg. A javak elosztásában tarthatatlanok a különbségek, helytelen, hogy már a születés pillanatában eldőljön valakinek a sorsa. Megfogalmazta a miniszterelnök úr, hogy egy átfogó szegénységellenes programra van szükség ahhoz, hogy a jelenlegi problémáinkon valamelyest úrrá legyünk, miközben magunk is tudjuk, hogy a szegénység olyan, mint a gomba, állandóan, újra és újra kinő, hogyha olyanok az adottságok, olyanok a körülmények. (Zaj.) És a körülmények Magyarországon olyanok.

Ha megnézzük, hogy száz, nyolc általánost végzett családban születő gyerek közül ötven ezen a színvonalon megragad, hogyha tudjuk, hogy száz felsőfokú végzettségű szülőnek a gyermekéből hetvenöt felsőfokú végzettségű lesz, hogyha tudjuk, hogy a nyolc általánost végzett szülők gyerekei közül mindössze négy lesz újra diplomás, akkor érzékelhetjük ezt a problémát, hogy milyen erőteljesen termelődik újra a hátrányos helyzet bizonyos rétegeknél.

Múlt szombaton egy példaértékű rendezvényre került sor a felsőházi teremben, ahova nemcsak képviselők - néhányan egyébként - és nemcsak civil szervezetek jöttek el, hanem talán első ízben eljöttek maguk az érintettek is, és nemcsak eljöttek, hanem meg is szólaltak. Elmondták, hogy milyen nehézségekkel élnek naponta, megfogalmazták azokat a problémákat, amikre mi magunk még nem nagyon adtunk választ.

(13.40)

Megfogalmazták például azt a kérdést, miért van az, hogy az egyik családban szégyen a sok gyerek, a másik családban pedig dicsőség; hogy miért van az, hogy ilyen a szemléletmódunk; miért van az, hogy roma családnak szégyen a sok gyerek - már a közvélemény szemében -, míg más családban éppen ellenkezőleg, a büszkeség fejeződik ki benne, hogy sok gyereket vállalnak.

Ezen a rendezvényen Mandur alelnök úr úgy fogalmazott, a legjobb lenne, ha nem lenne szükség ilyen találkozásra. De van szegénység, és ezért foglalkoznunk kell vele. Én például sajnálatosnak tartom, hogy a Fidesz azt, amikor elkezdünk róla beszélni, fecsegésnek tekinti. (Dr. Áder János Gyurcsány Ferencre mutat.) Természetesen én is örülnék neki, ha a cselekvések szintjén is sokkal több megjelenne a szegénység feloldása érdekében hozott intézkedések között, de nem becsülöm le, hogy beszélünk erről a problémáról, hiszen nagyon sok gond abból táplálkozik, hogy milyen a szemléletünk a szegénységet illetően, amire az előbbi gyerekprobléma is utalt, valamint a Fidesznek az az előző négy évre jellemző gyakorlata, amikor az egyént tudták felelőssé tenni azért, mert a család beleragad a szegénységbe.

A lakáskörülmények, a tanuláshoz való hozzájutás és természetesen a munkakörülmények, hogy legyen munka, legyen munkajövedelemre lehetőség, nagyon nagy mértékben meghatározzák a család életútját; az, hogy egy településen legyen ivóvíz, legyen csatorna, legyenek utak. Nagyon komplexen kell hozzányúlni ehhez a problémához. De azt gondolom, hogy a szemléletmód változása is nagyon fontos lépés ebbe az irányba.

Ennek a rendezvénynek az volt a fő üzenete, hogy tegyük hallhatóvá a szegénységben élők hangját, és ez a miniszterelnöki megszólalás, azt gondolom, egy lépés ebbe az irányba.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból. - Szórványos taps a Fidesz soraiból.)