Felszólalás adatai

CSERESNYÉS PÉTER, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Bizottságunk április 29-én tárgyalta az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot.

Azt nem lehet mondani, hogy egy élénk vita, viharos vita alakult ki a törvénymódosítás kapcsán, azonban a törvénymódosítás szükségességének tekintetében több kétség is megfogalmazásra került; a leghangsúlyosabban az, miért van szükség szinte félévente törvénymódosításra és az, hogy a törvényjavaslat bizonyos passzusai eléggé átgondoltak-e. Nem értettük tehát, hogy miért kell ennyire sűrűn kisebb-nagyobb változtatások miatt módosítani a törvényt. Úgy tűnik, hogy ötletelés, kapkodás folyik átgondolt munka helyett.

A bizottsági vitában el is hangzott az a kérdés, mi motiválta, mi az oka az újabb törvénymódosításnak. Lassan eljutunk odáig az oktatási törvény kapcsán, hogy félévente újabb és újabb törvénymódosításokról tárgyalunk, bár mindig hivatkoznak az illetékesek arra, hogy a módosítások szükségességének kimondását kutatások, felmérések előzik meg. Ezt azonban a kapkodás, az átgondolatlanság, egyáltalán, a következmények nem igazolják.

(15.40)

Felmerült kérdésként például az, tudja-e valaki a szaktárca szakemberei közül azt, hogy a kistelepüléseken a javaslat szerint megengedett bölcsőde- és óvoda-összevonásokra mekkora lesz az igény, és az összevonásoknak milyen hatása lesz. Kapnak-e az ilyen intézmények egyáltalán az ÁNTSZ-től működési engedélyt, mivel más feltételek szükségesek az egyik és más feltételek a másik működéséhez? Egyáltalán meg tudnak-e felelni azoknak az elvárásoknak, amelyek az intézmények, az ilyen jellegű intézmények működéséhez szükségesek? Nem fog-e újabb problémákat indukálni ez az intézkedés, ez a törvény, ha elfogadásra kerül? Felmerült az is, hogy az óvodáztatási támogatás - amely elképzelés támogatása jogos - nem jelent-e plusz adminisztratív terhet az intézmény vagy éppen az önkormányzat dolgozói számára.

Viszont nemcsak kérdéseket fogalmazott meg a bizottság ellenzéki tagjainak közössége, hanem nagyon komoly aggályokat vet fel az, hogy a törvényjavaslat bizonyos hatásköröket elvon az önkormányzattól. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, azonban mindenki tudja azt, hogy Magyarországon szabad iskolaválasztás van, és egy ilyen nagyon komoly külső beavatkozás, ami ez alapján a törvény alapján lehetségessé válik az intézmények életében, azt is eredményezheti, hogy egy idő után, mondjuk, a szülők egy része azt mondja, hogy elviszi gyermekét az adott iskolából egy másik iskolába. Igen, ebben az esetben előfordulhat az - mondom, nem akarom az ördögöt a falra festeni -, hogy éppen azért nem tudják a törvény betűjét betartani bizonyos esetekben egyes iskolák, vagy kényszerű lépéseket kell megtenniük, mert hátrányos helyzetű gyerekek olyan arányban fognak járni adott intézménybe, ami már azt a bizonyos 50 százalékot túl fogja lépni. Elhangzott már, de ebben az esetben lehet a leghangsúlyosabban érezni az átgondolatlanság létét, az átgondoltság hiányát.

Összefoglalva tehát: a bizottságban az ellenzéki képviselők szerint nem lehet elfogadni az ilyen sűrű rendszerességgel parlament elé kerülő törvénymódosítást, főként úgy, hogy a változtatás kényszere nem szorító. Ennek az átgondolatlan változtatási szándéknak az eredménye az, hogy komoly kétségek merültek fel a módosítások előremutató eredményének tekintetében is. Tehát a felvetések mindegyikét nagyon komolyan át kellene gondolni, hosszabb egyeztetésekre lenne szükség, ne úgy történjen egy törvényjavaslatnak a beterjesztése, ahogy ez most is, e törvénytervezet esetében is történt. (Taps a Fidesz soraiból.)