Felszólalás adatai

BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy már megszoktuk, családias légkörben zajlanak az agrárius megbeszélések, úgyhogy a tisztelt kollégákat is köszönthetem a hallgatóság soraiban.

A tárgyalás vége felé közeledve visszakanyarodnék a 2008-as jelentéshez, a jövőről pedig talán majd egyszer más alkalommal is lesz alkalmunk beszélni. Nagyon hasznosnak tartom - ezt már sokan megállapították - az agrárjelentés elkészítését. Bölcs dolog volt, hogy konszenzusos alapon ki lett alakítva ennek a tematikája és az a terület, amit fel kell hogy öleljen ez a jelentés. Viszont azt gondolom, hogy azóta már eltelt egy kis idő, végig kellene gondolni. Hozzászólásában Medgyasszay László is célzott arra, nem biztos, hogy a GDP mint mérőszám kifejezi a mezőgazdasági tevékenység társadalmi hasznosságát.

Javasolnám - innentől kezdve ezt javaslom a jövő számára, valamint a politika és a pártok számára -, teremtsük meg a lehetőségét, hogy a következő évi agrárjelentés foglalkozzon már a mezőgazdaság multifunkcionalitásával. Nagyon fontos lenne, hogy helyén tudja a társadalom is kezelni a mezőgazdaságot.

Ezenkívül hiányérzetem van, hogy az agrárjelentés az elmúlt héthez hasonlít. A készítők szerencsére már 2003-ig is visszanyúltak, de mi már jó pár éve az Európai Unió tagjai vagyunk, tehát a mi megmérettetésünk az Európai Unióban történik, és a versenytársainkhoz képest kellene vizsgálni például 2008-at is. A magyar mezőgazdaság, illetve agrárágazat 2008. évével kapcsolatban a következő tőmondatos megállapításokat tehetem: továbbra is alapanyag-termelő a mezőgazdaságunk, ezt egyébként nagyon jól jellemzi az agrárexportunk is, csökkenő állatlétszám mellett növekvő gabonatúlsúly, tehát súlyos szerkezeti problémáink vannak, az eladósodottság és a finanszírozási problémák egyszerre jelentkeznek a ma mezőgazdaságában - sajnálatos módon ez 2009-re is igaz, nem csak 2008-ra -, a népességeltartó képessége pedig csökken. Ha az adatokat megnézzük, ez is tíz éve így van, nemcsak az EU-csatlakozásunk óta, hanem a korábbi időszakból is.

Ezen egyféleképpen lehetne változtatni, ha nem dominánsan alapanyag-termelők lennénk, azaz feldolgoznánk a termelvényeinket. Már rogyásig mondtuk mi is, hogy a profit nem az alapanyag-termelésben van sehol a világon, hanem a feldolgozásban és a kapcsolódó kereskedelemben. Napjainkban éljük meg ennek a sajátos hazai példáját, ahogy a kereskedelemtől független feldolgozóipar is alapanyag-termelő, s hogy szenved a kereskedelem kapzsiságától.

Szó esett már az élelmiszeriparról, de megítélésem szerint ezen a területen az élelmiszeriparnak lehet - reményeim szerint lesz is - feladata, ha mi itt a népességeltartó képességről vagy a munkahelyteremtésről beszélünk. Itt vita alakult ki, hogy szeretnek-e dolgozni az emberek, vagy nem szeretnek dolgozni. Azt gondolom, ezt helye válogatja, és attól függ, hogy miről van szó. Én úgy látom, hogy az úgynevezett munkaintenzív mezőgazdasági tevékenység a kertészeti kultúrákban az erre hajlandó emberek részéről még elfogadott, de ha már szántóföldi növénytermesztésről beszélünk, itt valóban lasszóval kell fogni az embereket, és azt gondolom, nem is ez lesz a jövő útja. Az hiú ábránd, és hozzá nem értő ember az, aki azt hiszi, hogy ki kell parcellázni a kukoricaföldeket, és akár kényszerrel is rábírni őket a kapálásra, s így megoldjuk a problémát. Ez óriási tévedés. A technikai fejlődés feltartóztathatatlan, a gépesítettség nőni fog, remélhetőleg nem környezetszennyező módon, a megoldás, a kiút a foglalkoztatás területén a feldolgozás. Fel kell dolgoznunk ennél sokkal több részarányát a termelvényeinknek, mert a konkurenseink is tulajdonképpen ezt teszik. Később majd néhány számot is mondok.

Az élelmiszeripar helyzetére visszakanyarodva: drasztikus eredménycsökkenés tapasztalható az élelmiszeriparban. 2002-ben még 90 milliárd eredményről számoltak be, 2008-ra ez történelmi rekordot ért el, mínusz 8 milliárd forint. Ez még nem fordult elő a magyar élelmiszeripar történetében. Emlékezzünk vissza, valamikor még büszkék voltunk az élelmiszeriparunkra.

(18.10)

Csökkent drasztikusan a termelés is. 2004-2008 között 17 százalékkal csökkent a termelés, és ami még ennél súlyosabb és az egyéb zavarokra is utal: a belföldi értékesítés pedig 24 százalékkal csökkent. Tehát nemhogy a külpiacainkat veszítettük el ez idő alatt, hanem a belpiacokról is kiszorult a magyar feldolgozott termék, pedig az élelmiszeripar az Európai Unió első számú ágazata. Mi ezen a pályán, ezen a területen - még egyszer szeretném emlékeztetni magunkat - valamikor jó pozícióban voltunk, most a 16. helyen állunk az európai uniós tagállamok közül. 1 százalékos részesedéssel veszünk részt az Európai Unió élelmiszer-kereskedelmében. A beszédem elején mondtam, hogy nemzetközi összefüggésbe, környezetbe kell helyezni, akkor tudjuk igazán megítélni saját magunk teljesítményét.

Végezetül egy ilyen összehasonlító számsort szeretnék elmondani. Az élelmiszeripar részaránya a teljes élelmiszer-gazdasági kivitelben - ez egy jó mutatószám véleményem szerint - Ausztriában 88,8 százalék, Németországban 87,6, Dániában 76,2, Franciaországban 77,2, Olaszországban 78,2. Hogy ne csak a jókat mondjam, a velünk együtt csatlakozó országok esetében ez a szám: Csehország 81,6, Lengyelország 77,4, Szlovákia 78,9 és Magyarország 64,5. Ezek a számok önmagukért beszélnek. Remélem, hogy sürgősen tudunk ezen a helyzeten változtatni, mert hiú ábránd lesz itt a vidék eltartóképességéről beszélni és a vidéki munkahelyek teremtéséről, ha ezen a területen nem tudunk változtatni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)