Felszólalás adatai

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök, a napirendi pont előadója: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Életünk jelentős eseményei mélyen belénk szoktak vésődni; azt hiszem, mindannyian emlékezni fogunk arra, hogy éppen hol voltunk és mit csináltunk 2001. szeptember 11-én. Azért jöttünk ma össze, hogy kifejezzük: együttérzünk az áldozatok hozzátartozóival; azért jöttünk össze, hogy együttérzésünket és megrendelésünket fejezzük ki az Amerikai Egyesült Államok népének.

(17.00)

Tisztelt Elnök Úr! 2001. szeptember 11-én egy maroknyi ember, talán néhány tucat, úgy döntött, hogy megakadályoz bennünket abban, hogy úgy élhessünk, ahogy eddig tettük. Úgy döntött, hogy megkérdőjelezi, s ha tudja, talán le is rombolja mindazt, amit eddig felépítettünk. Úgy döntött, hogy a bizalom helyett a félelmet teszi mindennapjaink legfontosabb érzésévé. Ezek az emberek talán jelképeket, a Világkereskedelmi Központot, a Fehér Házat vagy a Pentagont vették célba, de szörnyű tettükkel minket, embereket találtak el: hatvankét nemzet lányait és fiait, volt magyar áldozat is köztük, bár mondják, külföldi állampolgár. Nem egyszerűen ártatlan áldozatokról van szó, gyerekekről, anyákról, apákról, nagyszülőkről, hús-vér emberek ezreiről - azokról van szó, akiket családok veszítettek el. Amikor rájuk gondolunk, valójában a magunk szerettei jutnak az eszünkbe.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindannyian láthattuk: a terror a szabadságot veszi célba, és ha valaki, hát mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy a szabadság nem az, amit adnak, hanem az, amit nem vehetnek el. A terror a mi saját személyes szabadságunkat, mindannyiunk közös szabadságát vette célba, a mindennapi életünket, a családunk hétköznapjainak magunk által kialakított rendjét. A terror a jól végzett munka örömét veszi el tőlünk, a jólétünket, a nyugalmunkat, a reményeinket, a boldogságunkat. Félelmet ébreszt bennünk, és azon mesterkedik, hogy a rettegés által tegye tönkre az életünket, és elzárja előlünk a jövőt. A döntés, amelyet ma meg kell hoznunk, valójában erről szól. Magunkról kellett az elmúlt napokban dönteni, és itt és ma, szintén magunkról kell döntést hoznunk.

Az Amerikai Egyesült Államok úgy fogalmaz, hogy Amerika és a terrorizmus között kell neki választania. Nekünk a saját hazánk és az annak rendjét lerombolni akarók között kell választani. Mondják, hogy a világ megváltozott, és szeptember 11-én új időszámítás kezdődött. Meglehet, az időszámítás új, de az értékeink a régiek. Magyarország szeptember 11-e előtt szabad, biztonságos és gyorsan fejlődő ország volt; azt akarjuk, azért jöttünk ma itt össze, hogy továbbra is szabad, biztonságos és gyorsan fejlődő ország maradjon. Ennek érdekében néhány döntést meg kellett, és meg is kell hoznunk. Első helyen döntenünk kell arról, hogy részévé váljunk-e annak a nemzetközi összefogásnak, amely az egyetlen esélyt adja arra, hogy a jövőben elkerüljük a hasonló támadásokat. Én azt kérem a tisztelt Háztól, azt tanácsolom a hölgyeknek és az uraknak, hogy a nemzetközi összefogásban való részvétel mellett döntsünk.

Az elmúlt napokban az emberek biztonságát erősítő rendőri intézkedéseket is meg kellett hoznunk. A határátkelések rendjét megszigorítottuk, minden be- és kilépőt rögzítünk; a zöldhatár védelmét megerősítettük, a határvadász századokat kirendeltük; a menekülttáborok eddigi működési rendjét megváltoztattuk, és szigorúbbra fordítottuk.

Jelentős változásokat eszközöltünk, tettünk az eddigi vízumpolitikánk ügyében is: az önálló vízumkiadás jogát beszűkítettük, a központi vízumkiadás rendjét pedig kiszélesítettük. A Magyarországon működő terroristaelhárító egységeket készenlétbe helyeztük. Magyarországon léteznek ilyen egységek, létezik ilyen központ. Megfeszített munkával dolgozik a terrorelhárító igazgatóság, és a különleges szolgálat terrorelhárító részlege is készenlétben áll.

Szeretném önöket, tisztelt elnök úr, arról is tájékoztatni, hogy felgyorsítottuk azokat a munkálatokat, amelyek a magyarországi pénzmosás visszaszorítására, s ezáltal a nemzetközi bűnözés egyik lehetséges anyagi alapjának a felszámolására irányulnak. A pénzmosás visszaszorításáról intézkedő csomag hamarosan a nyilvánosság előtt is ismertté válhat.

(17.10)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök is tudják, hogy a világgazdaságban, a 11-ei terrortámadástól függetlenül, Magyarország számára kedvezőtlen folyamatokat tapasztalhatunk. Elsősorban az Egyesült Államok gazdasági növekedésében észlelünk megtorpanást, amely el fogja majd érni Európát, és ezen keresztül befolyással lehet a magyar gazdaság helyzetére is. Ezt a helyzetet a kormány gazdaságpolitikával foglalkozó műhelyei és döntéshozói már elemezték, a gazdasági tanácsadó testület, a gazdasági kabinet és a Nemzeti Bank elnökének bevonásával maga a kormány is.

Jó úton vagyunk oda, hogy összefogás jöjjön létre a gazdasági élet szereplői között, merthogy most éppen erre, összefogásra van a legnagyobb szükség. Szeretném világossá tenni, hogy meggyőződésünk szerint az összefogás teret nyit és lehetőséget teremt arra, hogy a megváltozott körülmények között is közös céljainkat együttes erővel megvalósíthassuk. Meggyőződésem, hogy az összefogás segít abban, hogy megvédhessük az értékeinket, és megvédhessük azokat, akik igazán fontosak számunkra. A kormány meggyőződése, hogy az összefogás segít megvédeni életünk értelmét.

Azonban el kell kerülnünk egy csapdát. El kell kerülnünk a csapdát, hogy a terror világát ránk erőltető, mondjuk úgy, szélsőséges csoportok miatt egy vallást, az iszlám világot, népeket, muzulmán hívő embereket ítéljünk el, elítéljünk és üldöztetésre kárhoztassunk. Mi, magyarok pontosan tudjuk: nincs bűnös nép, nincs bűnös vallás. Nem szabad még egyszer a XX. század mocsarába merülnünk. A XX. század egyszer s mindenkorra véget ért, a jövő elkezdődött, és meggyőződésünk szerint csak rajtunk áll, hogy milyenné tesszük.

Valaki azt írta: "Korunkban, amikor a békének nem lehetnek vesztesei és a háborúnak nem lehetnek győztesei, kötelességünk ügyelni a nemzet erejének és mértéktartásának helyes arányára." A nemzet erejének és mértéktartásának helyes arányára! Ha a nemzet erejének és mértéktartásának helyes arányát meg akarjuk találni, ahhoz nyugodt, higgadt és okos döntésekre, pontos mérlegelésre van szükségünk. Ezért arra kérem mindannyiukat, hogy szorítsák háttérbe a pártpolitikai vitákat, arra kérem önöket, hogy hagyjanak fel az egymás ellen folytatott küzdelmekkel, és mind a gazdaságban, mind a politikában az előttünk álló időszakban hozzuk létre a lehető legszélesebb összefogást.

A XXI. századba azzal a vággyal léptünk át, hogy Magyarországon véget vetünk annak a korszaknak, amikor az élet alakít bennünket, és nem mi alakítjuk az életünket. A kormány hisz abban, hogy ha lesz összefogás, akkor a saját szándékaink, érdekünk és szájunk íze szerint mi fogjuk alakítani továbbra is az életet itt Magyarországon.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps.)