Felszólalás adatai

GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Rendben, ha ez sem megy, akkor tényleg ne folytassunk számháborút. Valóban nincs értelme az önök részéről számháborút folytatni, mert a számok mellettünk szólnak. De néhány ügyben kérem, hadd óvjam önöket attól, hogy hibát kövessenek el! Szerintem hibás az a megközelítés, hogy a gazdaság állapotát egyedül a foglalkoztatási helyzeten mérjük le. Hibás azt mondani, hogy a gazdasági válság akkor volt mélypontján, amikor a foglalkoztatási helyzet a mélypontján volt - Tardos képviselő úr -, tekintettel arra, hogy Magyarországon a foglalkoztatási helyzet a mélypontján '98 elején volt, következésképpen azóta nyilvánvalóan javul.

Sőt, ha megnézik a statisztikákat, akkor az is kiderülhet az önök számára, hogy most többen dolgoznak, mint akkor, amikor önök '94-ben átvették a kormányrudat, miközben az önök kormányzása alatt végig csökkent a foglalkoztatottak száma. Tehát közel két év alatt sikerült visszapótolni mindazt az elvesztett munkaerőt, amely az önök kormányzása alatt vonult ki a munkaerőpiacról. Ma kedvezőbb a foglalkoztatási ráta, miközben az önök kormányzása alatt folyamatosan csökkent, mint amilyen volt akkor, amikor önök átvették a kormányzást. Tehát mi előrébb jutottunk, mint ahonnan önök elindultak, és ahonnan az önök ideje alatt csak romlott a helyzet.

Másrészt viszont talán érdemes arra is emlékeztetni, és egyáltalán nem gondolom azt, hogy mindent elértünk, és most már nincs más teendő, mint hátradőlni és örülni az elért sikereknek, hiszen figyelnünk kell arra, hogy új kihívásokkal fogunk szembesülni. Azok a problémák ugyanúgy problémák, mint amilyenek az eddigi problémák voltak, ugyanúgy megoldásokat kell rá találnunk. Ezért talán érdemes figyelni arra, hogyan látnak minket kívülről. Ezért említettem azt, hogy külföldi megfigyelők már azt mondják, hogy a Magyarországon működő cégek 40 százaléka küszködik azzal, hogy nem kap megfelelő mennyiségű és képzettségű munkaerőt. Érdemes arra odafigyelni, hogy az OECD 2000. évi, Magyarországról készült jelentése nagyon hangsúlyosan kiemeli, hogy Magyarországon a foglalkoztatáspolitika területén sürgős változtatásokra van igény, azért, hogy Magyarország már középtávon is biztosítani tudja az újabb beruházásokhoz, az ipar fejlődéséhez szükséges mennyiségű és képzettségű munkaerőt.

Ez a javaslat, amelyik most előttünk fekszik, ebbe az irányba mozdul el. Ezt azért el kell ismerni! Ugyanis egy olyan új szervezetet kívánunk létrehozni, amelyet korábban - hibásan - megszüntettek, amely rugalmasabban tud a munkaerő-piaci kihívásokra válaszolni, amely rugalmasabban tud új munkahelyeket teremteni, amelynek lehetősége van arra, hogy rugalmasabban járhasson el a meglévő munkahelyek megőrzése érdekében.

Én veszélyesnek tartom azt egyébként, hogy képviselő úr a javaslatot általános vitára alkalmatlannak minősítette. Méghozzá azért, mert a kormányt sokszor éri kritika amiatt, és mi magunk is így érezzük, hogy ezen a területen még van feladatunk és van lehetőségünk arra, hogy javítsunk a saját teljesítményünkön, mert úgymond, nem jó a kormány hozzáállása a társadalmi párbeszédhez. Éppen ezért szeretném elmondani önnek, képviselő úr, hogy ennek a törvényjavaslatnak a tartalmát - nem a tárgyalását, a tartalmát - az Országos Munkaügyi Tanács ülésén mind a két szociális partner, a munkáltatói és a munkavállalói oldal is támogatta.

(21.10)

Következésképpen, képviselő úr, az ön javaslata, miszerint ezt a törvényjavaslatot ne is tárgyaljuk, ellentétes azzal az állásponttal, amit ebben a kérdésben a szociális partnerek az Országos Munkaügyi Tanács ülésén elfogadtak. Ilyen módon tehát éppen abba az irányba mutatna, ami szerintünk helytelen, vagyis nem tartom szerencsésnek, ha a politikai tényezők teljes egészében eltekintenek a szociális partnerek véleményétől. Az ön által elmondottak pedig csak így értelmezhetőek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)