Felszólalás adatai

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Én is azt gondolom, hogy Pokol Béla előző felszólalása egyetlen mozdulattal lerántotta azt a fügefalevelet, amely a Fidesz javaslata előtt volt - a személyiségi jogokra való hivatkozás -, és világossá tette, hogy ez a javaslat valójában az úgynevezett sajtókiegyensúlyozási offenzívának az egyik eszköze, hiszen ő ezekkel az indokokkal támogatta a javaslatot.

A magunk részéről szeretném újra rögzíteni, hogy a javaslatot több tekintetben is alkotmányellenesnek tartom. A vitában már elhangzott, hogy az 1986. évi II. törvényben, a sajtótörvényben létezett a válaszadás joga; ez egy kétharmados törvény volt, amelyet az 1990. XI. törvény iktatott ki a rendszerváltás folyamatában azzal az igénnyel - az indoklás arra hivatkozik -, hogy az új sajtótörvény előkészítésének ütemezése eltérően alakult az előzetes elgondolásoktól, ennek az az oka, hogy a háromoldalú tárgyalások témái közé felvételre került az új sajtótörvény elveinek a kialakítása, a tárgyaló felek azonban nem tudtak megegyezni; addig is, amíg az új sajtótörvény megszületik, néhány elemben összhangba kell hozni a '86. évi törvényt a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányában foglaltakkal.

Az egyik ilyen elem az volt, hogy a 6. §-ban szereplő válaszadás jogát (Dr. Pokol Béla közbeszól.) - válaszadás kötelezettségét, igen; tehát a válaszadás kötelezettsége nevű intézményt, amely természetesen a válaszadás joga, ha a bíróság kötelez valakit a válaszadásra, akkor ez válaszadás kötelezettsége is. Mindez azt mutatja, hogy az egész válaszadás intézményét - ha valaki akarna ilyen intézményt szabályozni - a sajtótörvényben kellene szabályozni és nem a Ptk.-ban. Ez az egyik része az alkotmányos aggályaimnak.

A másik része viszont az, hogy az az intézmény, amelyet Répássy Róberték bevezetnek, tulajdonképpen ügyefogyottabb, mint az eredeti Pokol-féle válaszadási intézmény. Mert a Pokol-féle válaszadási intézményben van egy logika; kétszázezer példányban vannak a liberális újságok, tizenötezer példányban vannak a demokrata újságok, ezért mindazokat az írásokat, amelyek a tizenötezer példányos demokratában jelennének meg, valahogy be kell paszírozni a kétszázezer példányos liberális újságba, és akkor kiegyensúlyozott lesz: a demokratában is lesznek liberális cikkek, és a liberális újságokban is lesznek szélsőjobboldali vagy náci írások. Ez egy logikus következtetés.

De mi a helyzet a Répássy-féle vízióval? Az a vízió, hogy megszületik egy személyiségi jogokat sértő közlemény. Ez a közlemény egy személyiségi jogot sértő állítást tartalmaz. Mi a jelenlegi jogi helyzet? Ha egy ilyen személyiségi jogot sértő állítás megfogalmazódik, akkor a sértettnek joga van büntető feljelentést tenni nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés miatt. Ezért a cselekményért az elkövetőt a büntetőbíróság felelősségre vonja, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az illető, büntetett előéletű lesz, és így tovább.

Ugyanebben az ügyben, ahol elmarasztalja a büntetőbíróság a sérelmet okozót, személyiségi jogok megsértéséért is pert indíthat az illető, kötelezheti a bíróság a sérelmet okozót, hogy adjon elégtételt, kötelezheti a sérelmet okozót, hogy saját költségén adjon valamifajta elégtételt, plusz nem vagyoni kár megtérítésére is kötelezheti - ugye, ebben a csúcsot a belügyminiszter állította be 1,2 millió forintos kártérítéssel, éppen a koalíciós partner egyik képviselőjével szemben. Ez dupla annyi kártérítés volt, mint amennyit eddig valaha megítéltek a bíróságok. Hozzáteszem, hogy szerintem nem eltúlzott mértékű, önmagában, nem a konkrét ügyben, 1-2-3-5 vagy 20 millió forintos kártérítést nem tartanék eltúlzottnak. Jobb lenne, ha ebben az irányban gondolkodnánk, lehet, hogy nagyobb visszatartó ereje lenne, mint másnak.

Plusz, ha a közlemény valótlan tényt állít vagy híresztel, akkor helyreigazításra is lehetőség van, a törvény szerint ez viszonylag szoros határidőkkel megtörténik. Az, hogy a gyakorlatban az elsőfokú ítélet meghozatala után három-négy-öt hónappal írják le az ítéletet, nem a törvény hibája, erről a korábbiakban beszéltünk.

Mit akar Répássy Róbert ezen felül csinálni? Azt mondja, hogy személyiségi jogot sértő állítás hangzott el. A tegnapi Magyar Hírlapban megjelent egy glossza, az volt a címe, hogy - idézem a címet - "Robi nem hüje" - pontos j-vel. Tegyük fel, hogy egy újság lehoz egy cikket, amely azt mondja, hogy Robi hülye; Robi elindít ellene egy sajtópert, helyreigazítást kér, amit, mivel vélemény, nem fognak leközölni, de a "hülye" állítás nyilvánvalóan személyiségi jogot sért, tehát lehetősége lesz majd elindítani egy pert.

Mit fog tartalmazni a válasz? Mi az a válasz, amely a személyiségi jog sérelmére választ ad? Robi leírja magáról, hogy nem hülye, vagy leírja azt, hogy nem én vagyok a hülye, hanem az, aki leírta rólam, hogy hülye vagyok? Miről szól? Milyen elégtétel születik itt? Mert az az elégtétel, hogy becsületsértés miatt felelősségre vonják az elkövetőt, az az elégtétel, hogy személyiségi jogok megsértése miatt a bíróság elmarasztalja, ezek mind benne vannak a mai lehetőségben. Ezek elégtételek, maximum az lehet a probléma, hogy ezek nem elég gyorsak, nem elég hatékonyak, nem elég nagy összegű a kártérítés, de még egyszer mondom, ebben nincs vita közöttünk.

A vita abban van, hogy miről szól ez a válaszadás. Mert itt nem az történik, hogy a másik oldal álláspontja megjelenik, mert amit itt leírtak, ez csak a személyiségi jogot sértő megállapítással kapcsolatban a saját véleményének és értékelésének a közzétételét teszi lehetővé. Ez a totális abszurditás, ez csak akkor működik, ha nem erről szól a válaszadás, hanem arról szól, hogy azzal szemben egy másik véleményt kifejt, de az már nem a személyiségi jog sérelmére vonatkozik, hanem a tartalmi véleményre, amit az írás tartalmaz.

Milyen következménye lesz ennek a törvényjavaslatnak, ha elfogadják? Természetesen a dolog bírósági szinten nagyon eshetőlegesen fog működni, mert ha most két év, amíg egy büntetőítélet megszületik, akkor e törvény után is két év lesz; ha most két év, amíg a személyiségi jogi per eldől, e döntés után is két év lesz, tehát ezen a helyzeten nem fog változást létrehozni. Abban fog változást létrehozni, hogy a szerkesztő, amikor élesebb kritikát fogalmaz meg - amely élesebb kritika közzétételét az Alkotmánybíróság a véleménynyilvánítás szabadságának, alkotmányos alapjognak tartja, az Alkotmánybíróság azt, hogy sértő vélemény jelenjen meg, alkotmányos jognak tartja -, ebben az esetben bíróvá kell válnia, amikor megkapja a cikket, és bíróként jogi mérlegelést kell alkalmaznia arról, hogy ez a sértő vélemény milyen határt lép át. Tehát mit kell csinálnia a szerkesztőnek? Cenzúrázni a cikkeket.

Miért álságos ez a javaslat? Azért álságos, képviselőtársaim, mert önök azok a kormánypárti oldalon, akik hetente két, bűncselekményt elkövető képviselőtársukat nem adják ki arra tekintettel, hogy nem a parlamentben elmondott, nem képviselői minőségben elmondott sértő véleményeik a véleménynyilvánítás szabadságához tartoznak. Tehát kialakítunk egy olyan rendet, hogy aki itt van bent, a birtokon belül, az büntetlenséget élvezhet, az bármit mondhat. Nézzék meg, Rapcsák képviselő úrnak hetente voltak perei, mióta újraválasztották, ezek megálltak. Miért nem a bíróságra bízták annak az eldöntését, hogy sértett-e személyiségi jogokat vagy sem? Miért az ügyrendi bizottság emberei döntik el, hogy a mi kutyánk kölyke nem sérthet véleményt, mert az a véleménynyilvánítási szabadságban benne van.

(17.50)

Tehát amiről itt szó van, az nem a személyiségi jogok védelme, mert ha a parlament személyiségi jogokat akarna védeni, akkor minden képviselőt, aki a parlamenten kívül nyilvánít véleményt, kiadnának, és majd rábíznák a bíróságra, hogy a bíróság elbírálja a felelősségüket. Az összes kisgazda belviszályt, ami személyiségijog-sértésekkel jár, majd a bíróság eldöntené, és nem a parlamenti többség mentené meg őket egymástól. Tehát létrejön a kiváltságos kaszt, amelyik bármit csinálhat; mindenki más pedig rettegjen, a szerkesztők cenzúrázzák az írásokat, mert ha nem, ott lebeg a fejük fölött az, hogy a bíróság esetleg olyan cikkek közzétételére is kötelezi őket, amelyek nem az ő véleményüket tükrözik.

Az a beállítás pedig, hogy az írott sajtót ki kellene egyensúlyozni, totálisan abszurd beállítás; minden piacgazdaságban kiegyensúlyozatlan az írott sajtó. Más normák vonatkoznak az elektronikus médiára, ez pedig a médiatörvény kérdése. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Ez Magyarországon is így van. Ahhoz nem is nyúl hozzá ez az előterjesztés, egyébként helyesen. Köszönöm szépen.