Felszólalás adatai

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Előre kell bocsátanom, hogy mind a törvényjavaslat szándékával, mind annak tartalmával egyetért a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja, helyeseljük, hogy újra megnyílnának ezek a kárpótlási határidők. Egy dolog azonban határozottan vitatható, nevezetesen az, hogy a kárpótlási folyamat végérvényesen lezárható lenne, ebben egyetértek az előbb felszólalt képviselőtársammal.

A kormány által létrehozott igazságügyi hivatalok kapcsán a nyilatkozók részéről a közelmúltban több alkalommal is elhangzott, hogy a kárpótlási folyamat lényegében lezárult, a kárpótlási feladatok befejeződtek, talán ebből a téves felvetésből indultak ki az előterjesztő képviselők is. Talán ennek a szemléletnek is köszönhető, hogy a másfél évtizede működő kárpótlási hivatal, majd Központi Kárrendezési Iroda egy salátahivatal részeként mint főosztály folytatja a munkáját a jövőben.

A hivatal tevékenységi körébe nyolc-tíz feladat egyidejű ellátása tartozik, pártfogói felügyeleti rendszer, jogi segítségnyújtás, áldozatsegítés, antidiszkrimináció, az igazságügyi szakértői és mediátori névjegyzékek vezetése, nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatok és a kárpótlás is. Mindebből úgy tűnik, hogy a szocialista kormányzat a salátatörvényeken túl már a salátahivatalok létrehozásában is jeleskedni szeretne, mindezt pedig takarékossági címszóval, elbocsátva a kárpótlás területén évtizedes tapasztalatokat szerzett jogászokat, szakértőket és munkatársakat is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem lehet úgy tenni, hogy a kárpótlás területén a feladatok lezárultak, és ezért szélnek eresztik az ezzel a területtel másfél évtizede foglalkozó szakmai állományt. Ennek belátásához elegendő lenne áttekinteni azokat a kárpótlás körében hozott alkotmánybírósági határozatokat, melyek végrehajtásával a mai napig adós a kormányzat, vagyis a párizsi békeszerződés máig rendezetlen pontjainak végrehajtását.

(0.30)

Elsőként az Alkotmánybíróság 37/1996. számú határozata állapította meg a mulasztásos alkotmánysértést amiatt, hogy Magyarország nem tett eleget a párizsi békeszerződés 29. cikkely 3. pontjában foglaltaknak. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy 1997. június 30. napjáig a különböző országokkal kötött vagyonjogi egyezményekre is figyelemmel tegye meg a szükséges intézkedést a békeszerződés hivatkozott rendelkezéseinek végrehajtására.

A párizsi békeszerződés kihirdetéséről szóló törvény 29. cikkének 1. pontja rendelkezik arról, hogy a szövetséges és társult hatalmak mindegyikének jogában áll lefoglalni, visszatartani, felszámolni, vagy bármi más intézkedés alá vonni mindazokat a javakat, jogokat és érdekeket, melyek a szerződés életbelépése idején a saját területén vannak, és Magyarország vagy magyar állampolgárok tulajdonai.

A 29. cikk 3. pontja kimondja: a magyar kormány kötelezi magát, hogy azokat a magyar állampolgárokat, akiknek javait e cikk értelmében elvették, és nem adták vissza, kártalanítani fogja. Ezek a lefoglalások és visszatartások elsősorban a külföldi vállalatokban, részvényekben és állampapírokban megtestesült vagyont érintették. Hazánk ebben a tárgykörben közel 20 vagyonjogi egyezményt kötött, melyek nem kerültek kihirdetésre. Egyúttal az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vagyonjogi egyezmények sokfélesége miatt a hozzájuk tartozó bizalmas jegyzőkönyvekkel együtt egyedi értelmezést kívánnak a konkrétan felmerült igények vonatkozásában, ugyanakkor az egyezmények alapján fennálló kárpótlási igényeket - összetettségükre figyelemmel - egy minden esetet felölelő kárpótlási törvény alapján kellene érvényesíteni.

Egy másik konkrét alkotmányos mulasztás az Alkotmánybíróság 45/2003. számú határozatával van összefüggésben. Az 1946. évi lakosságcserére vonatkozó egyezmény alapján a Csehszlovákiából áttelepített magyar nemzetiségű személyek elvesztették a Csehszlovákiában lévő ingatlanaik tulajdonjogát; az ingatlanra vonatkozó bizonyítékokat is Csehszlovákiában kellett hagyniuk. Az 1946. évi egyezményben Csehszlovákia kártérítés kifizetését vállalta a magyar állammal szemben a magyar nemzetiségű személyek ingatlantulajdonának megszűnése miatt, az 50 hektárt meg nem haladó területű ingatlanokat figyelembe véve. Ezt a kárpótlási kört tehát úgyszintén vizsgálni kell, egyúttal megoldást kell találni a kártalanításra.

A harmadik ilyen mulasztás ugyancsak a párizsi békeszerződés vonatkozásában áll fenn, ahol is a 32. cikk 2. pontja kimondja, hogy a magyar kormány hozzájárul ahhoz, hogy magyar pénznemben méltányos kárpótlást nyújtson azoknak a személyeknek, akiknek igénybevételének következtében anyagot vagy szolgálatot bocsátottak a szövetséges vagy társult hatalmak Magyarországon lévő haderői rendelkezésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy dolgot szeretnék említeni. Arra a különböző formában többször feltett kérdésre sem kaptuk meg a mai napig a megnyugtató választ, hogy a korában a Kárpótlási Hivatal és egy bank közötti többmilliárdos vitás ügy kapcsán a tételes elszámolás miként valósult meg, és ha megvalósult, az államnak származott-e kára belőle.

Tisztelt Képviselőtársaim! A konkrét javaslatot tehát támogathatónak tartjuk, azt azonban vitatjuk, hogy a kárpótlási folyamat lezárható lenne, ennek belátásához elég elolvasni a tárgyban született alkotmánybírósági határozatokat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.