Felszólalás adatai

TÓTH IMRE (FKGP): Tisztelt Képviselőtársaim! A hozzászólók száma és a felizzó hangulat figyelmeztet bennünket arra, hogy régen várt befejezetlen mondat befejezéséhez kellene érkeznünk, kis kompromisszumkészséggel.

(20.10)

Azt hiszem, nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy 1990 és '94 között ennek a gázközművagyonnak az ellenértékét ki kellett volna fizetni, de ez nem történt meg. 1994 és '98 között nemcsak 40 százalékot kellett volna adni az önkormányzatoknak, hanem 100-at, és a különbséget pedig nem lett volna szabad eladni. Tehát két parlamenti ciklus gondolt arra, hogy rendezi ezeket a kérdéseket, de tény, hogy nem tette.

Ez a polgári kormány most azt ígérte, hogy az alkotmánybírósági vonatkozó döntés következményét tekintve egyrészt rendezni szeretné, másrészt ehhez az anyagi feltételeket iparkodik megteremteni. Ettől a lépéssortól mint ténytől nem tudunk eltáncolni, még akkor sem, ha jobbról, akkor sem, ha balról ülünk.

Most már ami a módosító indítványokat illeti, nagyon kérem a baloldalt, hogy fogadják el az ellenzéki képviselőtársaim dr. Kovács Zoltán úr javaslatát, mert ésszerű gondolat. Az én módosító indítványom volt kollégámmal együtt, ennek lelki és egyéb terhe bennünket nyom, hogy a magyar kormány eredeti elképzelése fölötti terhet kell emiatt vállaljon, és ez az egy hónap különbség már - polgármesterként is mondom - az elmúlt tíz év hosszú várakozásához képest semmi. Ez a javaslat jó, dr. Kovács Zoltáné.

Ugyanakkor Nagykanizsa: tudjuk nagyon jól, hogy soha nem volt tökéletes felmérés. Voltak számtani megoldó képletek. Ennek az okán vannak mennyiségi és minőségi problémák és hiányosságok. Zakó képviselőtársam Nagykanizsával összefüggésben beadott anyagában mindössze nüánsznyi: közel 300 ezer folyóméternyi különbség van! Ezt azért mégis kellene tolerálni.

Más: többször felhívtam a figyelmet, hogy lenne itt még egy olyan 1,5 és 3 milliárdnyi különbség, amit már a felmérő cég sem mert elhallgatni, csak a Dégáz területén 1,5 milliárdnyi összeg, amely soha nem került a tulajdonába a jelenlegi gázszolgáltatónak. Kié ez? Szerintem az államé lenne. De van alkotmánybírósági döntés, amely viszont azt mondja, hogy az önkormányzatoké. Mikor és ki fog erre odafigyelni? Ez nincs ebben a kérdéses vagyonkörben, amit a vonatkozó most tárgyalt törvény rendezni kíván, ez a fölötti lehetőség.

Egyébként Kósa képviselőtársam sikerdíjra vonatkozó megközelítésével mégiscsak egyet kellene értenünk. Teljesen mindegy, hogy a sikerdíj Tocsik-oldalon, vagy TÖOSZ-, vagy más oldalon van, nem korrekt.

A korrekt egyedül az, hogy most már végre odaadjuk a teljes, lehetőség szerint a legkisebb hibával működtetett gázközművagyonrészt az érintett önkormányzatoknak. A kormány nagyon komoly terhet vállalt el, és ne felejtsük el, ennek pozitív hatásai vannak. A kormányzat a magyar önkormányzatokhoz való viszonyát világosan tisztázta ezzel a tehervállalásával, a másik oldalról ezzel az önkormányzatok olyan tőkéhez jutnak, amellyel reálisan, önerő formájában el tudnak indulni a nemzetközi és a nemzeti forrásokért különböző pályázatok szintjén. Talán még az önhikis állapotnak csekély redukálásához is hozzásegít ez a forrás, gondoljunk erre is.

Összességében én azt mondom, hogy pozitív a kormány döntése. Tanúsítsunk konszenzust jobbról és balról, fogadjuk el Kovács Zoltán úr javaslatát, és Nagykanizsát feltétlenül tartsuk a múltkor elfogadott javaslat mentén a programban.

Szíves elnézést kérünk, ha a kormányzati oldalon belül, az FKGP-n belül más utat választottunk ugyanazon cél eléréséhez, de Illyés Gyula mondja: eltéved, kinek az út az irány, és nem a cél. Mi más úton keresztül közelítettük ugyanazt a célt.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)