Felszólalás adatai

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Igazság és Élet Pártja is szükségesnek tartja a zálogjogra vonatkozó törvényi szabályozás módosítását. A szabályozás módosításának irányát abban látjuk, hogy Magyarországon ne alakulhasson ki az uzsora jegyeit magán hordozó, kisemberi egzisztenciákat veszélyeztető és a társadalomban egészségtelenül elburjánzó zálogipari csencselésnek nehezen áttekinthető, szövevényes rendszere.

Sem a zálog, sem az uzsora nem új jelenség a jogfejlődésben. A római jogra épülő jogrendszerben mindig fellelhető volt a zálog intézménye, körülötte mindig ott lappangott az uzsora, és időről időre mindig erőre kapott, rátelepedve a zálogtárgyra és a mögötte álló emberre. Ha a nemzetért és a társadalomért felelősséget vállaló állam bárhol behunyta a szemét, akkor az egymás mellett, kéz a kézben járó uzsora és zálog közül mindig az uzsora nyergelt rá a zálog hátára, és nagyon gyakran voltak ilyesmiből társadalmi konfliktusok.

Sajnos 1996-ban az akkori szociálliberális kormányzat megalkotta a polgári törvénykönyv zálogjogi szabályait módosító 1996. évi XXVI. törvényt, amelyet az akkori szakmai szóhasználat zálogjogi novellának nevezett el. Ez a hitellehetőségek bővítésének a hangzatos ürügye alatt lett elfogadva, de zálogházakat, jelzálog-hitelintézeteket, általában záloghitel nyújtásával és árverések szervezésével üzletszerűen foglalkozó szervezeteket és személyeket előnyösebb, az adósokat hátrányosabb helyzetbe hozta a korábbi szabályozásnál. Ez kiegyensúlyozatlan és sok esetben joghézagokat maga mögött hagyó szabályozásnak bizonyult.

Új jogintézményt is teremtett az akkori módosítás, mivel létrehozta a jogi személyek, illetve a jogi személyiség nélküli társaságok vagyonára alapítható, egységes, úgynevezett vagyont terhelő zálogjog intézményét. Ilyen korábban nem volt. A záloghitelező előtt ezáltal széles körben megnyílt a lehetőség, hogy a követelése esedékessé válásakor szabadon válogathasson az adós vagyontárgyai között még akkor is, ha annak egy része is fedezte már az adósságot. Ezek az újítások ma már sajnos a hitelezési gyakorlat részét képezik. Az 1996-os elképzelések indokolása azt állította, hogy ezek az újítások gazdagítani fogják a hiteléletet. Szerintem inkább kiszolgáltatottabbá tette az adósokat.

A most tárgyalt javaslat csak nagyon szerény formában tér vissza ahhoz a szabályozási struktúrához, amelyet a polgári törvénykönyv a zálogjogi szabályozás körében az 1996-os módosítást megelőzően alkalmazott. Az 1996-os változtatást megelőző, tradíciókkal rendelkező szabályozási elvek csak szerény mértékben rendeződnek vissza a törvényjavaslat szabályozási elveiben. Tulajdonképpen csak azért került a törvényalkotás terítékére ez a törvénytervezet, mert az 1996-os zálogjogi novella sok tekintetben elnagyolt és joghézagokat maga mögött hagyó szabályozásnak bizonyult.

(14.00)

Alkalmazásakor a joggyakorlatban megnőtt azoknak a vitás kérdéseknek a száma, amelyek jogbizonytalanságot eredményeztek. Ezt a jogbizonytalanságot a jogalkalmazás gyakorlata csak egy hosszabb idő igénybevételével tudta volna áthidalni, hiszen egy joggyakorlat kialakításához mindig hosszabb idő szükségeltetik, mint egy jogalkotási aktushoz.

Ezért az 1996-os elnagyolt elképzelések fogyatékosságait a jogalkotó a most tárgyalt törvénytervezettel kívánja rendezni. Mivel az akkori, újszerűnek mondott, kísérleti jellegű elképzeléseknek nem volt semmiféle előzményük a joggyakorlatban, a jogalkalmazási problémák jelentkezésekor az előterjesztő szükségszerűen kénytelen volt visszanyúlni a tradíciókkal rendelkező szabályozási elvekhez.

A Magyar Igazság és Élet Pártjának országgyűlési képviselőcsoportja nem vitatja, hogy a törvénytervezet bizonyos szinten rendezi az 1996-os szabályozás által előidézett problémákat, joghézagokat tölt ki, szabályoz, és a zálogjog gyakorlati alkalmazásának gondolati rendszerét néhány esetben újrafogalmazza. A tervezetről azt sem lehet állítani, hogy szakmailag nem kellő körültekintéssel fogalmazták meg az előkészítői. Néhány esetben még bátortalanul méltányosabb is a zálogkötelezettel szemben, mint a jelenlegi szabályozás. Ennek ellenére azonban az üzletszerűen záloghitel nyújtásával foglalkozó pénzintézetek, szervezetek és személyek érdekeit indokolatlanul előnyben részesíti.

Semmiképpen nem állítható a tervezetről, hogy a zálog intézményének a klasszikus társadalmi rendeltetését vezérmotívummá kívánná tenni. Hogy mennyire a hiteléletben üzletszerűen záloghitelezéssel foglalkozók érdekeit képviseli ez a jogszabálytervezet, azt alapvetően a zálogjogi nyilvántartáshoz fűzött viszonya mutatja. Az 1996-os zálogjogi novellától kapott felhatalmazás alapján a Magyar Országos Közjegyzői Kamara nyilvános és közhitelű nyilvántartást vezet a közjegyzői okiratban foglalt zálogszerződésekről. Ezek részletes szabályait kormányrendelet határozza meg.

Az ingatlanon kívül más dolgot terhelő jelzálog alapításához, eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában a zálogszerződést továbbra is közjegyzői okiratba kell foglalni, és a zálogjogi nyilvántartásba be kell jegyeztetni. Ezt az intézményt bevezetése idején szakmai körökben széles körű kritika érte, de ez a kritika a közvéleményt soha nem érte el. A záloghitelező vállalkozások csendben szeretnek ugyanis dolgozni. A zálogjogi nyilvántartás értelmét megkérdőjelező szakmai kritikák a mai napig sem szűntek meg. E kritikák érvrendszere a következő.

A legkézenfekvőbb zálogba adott dolog, az ingatlan esetén a jelzálog tényét az ingatlan-nyilvántartásba be kell vezetni. Az ingatlan-nyilvántartás egy közhitelű és bárki által megtekinthető nyilvántartás. Jogok elzálogosítása esetén is számos esetben külön jogszabály alapján be kell jegyezni a jelzálogjog alapítását, például szabadalmak, használatiminta-oltalmak, védjegyek vonatkozásában a Magyar Szabadalmi Hivatal iparjogvédelmi nyilvántartásába.

Kézizálogjog esetén a záloghitelt nyújtó a zálogtárgy birtokába kerül, ami megfelelő biztosítékot nyújt a záloghitelezőnek. Mi szükség van akkor egy ilyen központi záloghitel-nyilvántartásra? A klasszikus záloggyakorlat szerint ilyesmire nem volt szükség. Az üzletszerűen csencselő zálogspekulációnak azonban szüksége van erre az infrastruktúrára.

Ezek az érdekek a jelenlegi törvénytervezetben is erőteljesen képviseltetik magukat. Az előzőekben foglaltak fényében a zálogjogi nyilvántartással a következő szakmai ellenérvek fogalmazódtak meg. Az ingatlan-nyilvántartás alapvetően dolognyilvántartás, amely kétségtelenül tartalmaz személyi adatokat is. Az iparjogvédelmi nyilvántartás alapvetően szerzett jogok nyilvántartása, amely szintén tartalmaz személyi adatokat.

A Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett zálogjogi nyilvántartás azonban alapvetően zálogadós-nyilvántartás, amelyet nagyon széles körben amolyan feketelistának tartanak, ebben szerepelni persze nem annyira dehonesztáló dolog, mint például a bűnügyi nyilvántartásban, de semmiképpen sem jelent a résztvevő számára széles körű társadalmi elismerést.

Ez a jogi szabályozás, amely előttünk fekszik, alkalmas továbbra is az üzletszerűen záloghitelezéssel foglalkozók számára az előnyök érdekérvényesítésére. Ezért sajnos kénytelenek vagyunk azokat a kifogásainkat megfogalmazni, a többi részre vonatkozó elismerésünk mellett, amelyeket a kisemberek érdekeit képviselő Magyar Igazság és Élet Pártja ellentmondásosnak és a kisemberek érdekeivel ellentétesen hatónak tart.

A MIÉP-frakció az előzőekben ismertetett kifogások ellenére is megszavazza a törvényjavaslatot, mivel annak elfogadása részünkről nem vitatottan rendezettebb és szabályozottabb viszonyokat teremt a civilisztika zálogjogi szabályozásának a területén. Igen szavazataink azonban nem jelentik azt, hogy ezen a jogterületen tökéletesnek és társadalmi hatását tekintve kívánatosnak tartjuk a jelenlegi szabályozás valamennyi elemét.

Egy lakosságbarát, a tradicionálisabb elemekkel jobban kihangsúlyozott tervezetet szívesebben láttunk volna.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban. - Dr. Hende Csaba tapsol.)