Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Köszönöm szépen államtitkár úr felvezetését. Tisztelettel kérem államtitkár úr elnézését; bizonyára megérti, hogy ellenzéki politikusként nem feladatom az, hogy elmondjam, hogy mi benne a jó, így aztán sokkal inkább azokra koncentrálnék, melyek problémás kérdésként merülnek fel bennünk.

Összességében a környezeti információkhoz való hozzáférés igénye és ennek lehetőségeinek bővítése egy örvendetes irány, tehát megint egy olyan jogszabályról van szó, amivel a Lehet Más a Politika céljait tekintve egyet tud érteni, viszont eszközeit tekintve néhány dologban vitatja annak megvalósításának hatékonyságát.

Elmondta államtitkár úr, hogy egy új információs rendszerről van szó, hozzá kell tenni azonban, hogy ez nem is annyira új, hiszen utána hozzátette, hogy tízéves múltja van, és tíz év sok idő, és nem olyan egyszerű tíz év alatt az informatikai igényekkel lépést tartani.

(14.10)

Nos, el szeretném mondani ? csak azért, hogy ne mindig úgy tűnjön, hogy csak a Fideszt ütjük ?, hogy 2009-ben az országos környezeti információs rendszer tesztverziója jelent meg, akkor a KEOP 1 milliárd forintjából készült el a rendszer, és ennél a 2009-es fejlesztésnél már az indulásnál számos informatikai hiba merült fel. Tehát az akkori pályázati rendszert ugyan lezárták, de a létrejött rendszer nagyjából működésképtelen volt, és töredéknyi információ volt hozzáférhető. Sajnos ezeket a hibákat 2009-től kezdődően nem sikerült orvosolni, és sok tekintetben ezek megmaradtak.

Azzal a céllal, hogy létezzen olyan informatikai megoldás, amelyben a környezethasználók és az érdeklődők hozzáférhetnek a releváns környezeti információkhoz, természetesen egyetértünk, mert ez az egészséges környezethez való alapjog érvényesítésének egyik alapvető infrastrukturális feltétele, tehát szerintünk teljes mértékben következik az alkotmányból, a hatályos jogszabályokból, illetve a nemzetközi kötelezettségekből is. Ez az információs rendszer jelen formájában azonban, nyilvánvalóan tudjuk ? részben, ugye, erre reagál az előterjesztő ?, nem felel meg az alapvető elvárási, felhasználási követelményeknek, és a mostani törvénymódosítással szeretne ehhez a kormány közelebb kerülni, a mi véleményünk szerint azonban ezzel kapcsolatban jogosan merülhet fel több aggály és fenntartás. Ugyanis nem kerülnek föl a rendszer nyilvános felületére a felügyelőségi határozatok, ami pedig nagyban segítené a felügyelőségi munka átláthatóságát és a jogbiztonságot. Az ad hoc hatósági mérések adatai nem lesznek elérhetőek, az üzleti érdekek rendre megelőzik az adatnyilvánossághoz való jogot, és rendre a védett területekre vonatkozó megjelölések esetlegesek, a vízügyi adatok hozzáférhetősége hézagos, a hatósági rendszer folyamatos átalakítása pedig az adatsorok folyamatossága és az adatok összehasonlíthatósága miatt kérdéses. Vagyis a rendszer így első ránézésre arra nem lesz jó, amire létrehozták ? hogy megbízható, könnyen kereshető, széles körű adatbázisként szolgáljon.

Azt kérem az államtitkár úrtól, és majd valószínűleg ezt a kijelölt bizottság ülésén is lesz alkalom megvitatni, hogy azokat a környezeti információkat, amelyek közforrásokból jönnek létre, és jelen pillanatban sem hozzáférhetőek ? egyébként pedig csak peres úton vagy még úgy sem lehet erre bármilyen jogot szerezni ?, megismerhessük. Az LMP-nek ne mondják azt, kérem, hogy a környezeti információkhoz való hozzáférést szívén viseli a kormány, miután minden egyes ügyben peres úton kell érvényt szereznünk ezen elvárásainknak, legyen itt Paksról vagy bármilyen fejlesztésről szó, tehát rendszeresen a bíróságra citáljuk a kormányt, illetve a hatóságait azért, hogy információkhoz jussunk hozzá.

Felmerül az, hogy a nemzeti parkok esetében több évtizedes kutatási kötelezettségek vannak moni­to­ringrendszerekről, az élővilág különböző változásairól, populációdinamikáról, amelyek mind-mind közpénzből készült kutatások, ugyanakkor kétoldalú polgárjogi szerződésekre hivatkozva ezekhez a kutatási anyagokhoz jelenleg sem lehet semmilyen formában hozzáférni. Ugyanígy el lehet mondani, hogy még az Antall-kormány idején felállt, az akkori természetvédelmi helyettes államtitkár, dr. Tardy János által meghirdetett helyi védett természeti területek kutatási pályázati anyagai sem hozzáférhetőek, holott ezek mind az akkori helyettes államtitkárságra a pályázati rendszert követően, 12 évig futottak be. A mai napig nem férünk hozzá ezekhez, többszöri levélkérésre sem tudnak a civil szervezetek hozzájutni.

Nagyon-nagyon érdekes kérdés az, hogy a környezeti információs rendszerben hogyan jelenik meg az az igény, ami általában területhasználattal kapcsolatos. A tájhasználat és a természetvédelmi kérdések kezelése sokszor nagyon nagyban összefügg a termőföldek művelési ágának változásaival, annak a szabályozásával. Jelen pillanatban általában a magánszemélyek, csakúgy, mint sok jogi személy, sok-sok pénzzel és nagyon-nagyon bonyolult utánajárással tudják meg egy-egy területről azt, hogy annak konkrétan milyen állapotban kellene lennie. Nagyon nehéz megtudni annak a művelési ágát, hiszen vannak szántóföldek, amelyek száz, vagy nem száz éve, de vannak olyanok is, amelyek száz éve gyepként vannak művelve, de olyan, ami 10-15 éve, nem mondható ritkának a gyepek arányában.

Jelen pillanatban ez az információs rendszer semmilyen formában nem kívánja kezelni azt, hogy a természeti értékek szempontjából fontos termőföldek adataihoz hogyan lehessen hozzáférni. Nagyon-nagyon fontos az, hogy a jogszabály tekintetében megnézzük az információhoz való hozzáférés bőségét, tehát azt, hogy milyen adatokra terjed ez ki, milyen költségtérítéssel és hogyan lesz lehetséges. Mert mindahhoz, amit az információs rendszer megteremt, sok-sok esetben jelen pillanatban jelentős költségekkel lehet hozzáférni, vagy úgy sem lehet hozzáférni. Emiatt nagyon-nagyon aggályos az, hogy a hatóságok által azon információknak, amelyekhez bármilyen vélt üzleti titok vagy bármi más kapcsolódik ? az LMP frakciója ezt jól ismeri a mindennapi gyakorlatból Paks kapcsán, ahol gyakorlatilag minden egyes környezeti vizsgálatot és minden mást peres úton kell megszereznünk ?, hogyan lesz a hozzáférhetősége biztosított. Tehát a rendszer bővítésével és a célokkal egyet lehet érteni, viszont a gyakorlati megvalósítása, mint mondottam, sok kérdést vet fel.

De mondom tovább a kérdéseket, mert nyilvánvalóan az az aggály is bennünk van, hogy 2009-ben készítettek valamit 1 milliárd forintból, ami nagyjából működésképtelen, és most azt mondják, hogy másik 2 milliárd forint uniós forrásból korszerűsítésre kerül sor. Tehát én nem tudom, hogy a magyar informatikai vállalkozások milyen kapacitásokkal dolgoznak, de 3 milliárd forintból, szerintem egyetérthetünk abban, hogy akár már egy működőképes rendszer is létrejöhetne, és lehetne olyan, ami ennyi közpénz felhasználása miatt nyilvánvalóan az információs rendszer megújítását teljes mértékben tudja szolgálni.

Egy néhány nappal ezelőtti hír szerint újabb informatikai fejlesztés küszöbén vagyunk, ami ugyancsak 2 milliárd forint. Hozzá szeretném tenni, hogy ez a 2 milliárd forint nem szerepel az eddig elmondott 3 milliárdban, ugyanis 2013-ban adott az MTI hírt egy 2 milliárdosról, ezt az államtitkár úr biztos tudja, hogy ez kétszer 2 milliárd volt-e, és már ez a kormány fejlesztett-e ilyen rendszert, de mindenesetre az MTI-hírek alapján most újrakezdődik ez, amit tetszett volt említeni.

Ez utóbbi keretében bevezetik, hogy kizárólag az adóbevallók körében hírhedten rossz renoméjú nyomtatványkitöltő szoftver ? ez az ÁNYK nevezetű, nem tudom, honnan kapta ezt a szép rövidítéses nevét, ez az általános nyomtatványkitöltő keretprogramnak a neve ? segítségével lesz lehetséges az ügyfélkapun keresztül benyújtani az adatokat, amivel valószínűleg Európa egyik legbonyolultabb és legmunkaigényesebb adatbeviteli szisztémája jöhet létre Magyarországon. Ráadásul ez a kormány megkettőzi a környezethasználók adminisztrációs terheit bizonyos tekintetben, de megint az államtitkár úr értelmezését kérem segítségül, hiszen a jogszabályból számomra az derül ki, hogy lesz jó néhány olyan környezeti adat, amit papír alapon is be kell nyújtani a hatóságokhoz és az informatikai rendszerbe is fel kell tölteni. Ez azért furcsa, mert a kormányuk nemrégen egy újabb hangzatos kifejezést hallatott, ami nekem is nagyon tetszett: ez a bürokráciacsökkentés volt, ami egyezik a kormánynak az állítólagos céljaival. Hiszen a Fidesz utolsó nyilvános választási programjában, amit egyáltalán el lehet érni, gondolom, ez már nem egyéves vagy négyéves, azt írta a Fidesz: a nemzeti ügyek kormánya csökkenteni fogja az adminisztráció gerjesztette költségeket, az állami tevékenységekből fakadó vállalkozói kockázatokat. Programot indít a gazdasági bürokrácia és az adminisztráció csökkentésére, mert csökkenteni kell a vállalkozások adatszolgáltatási kötelezettségét, megszüntetni azt a gyakorlatot, hogy az államigazgatásban rendelkezésre álló információkat a vállalkozóktól kéri be újra és újra az állami intézmény.

Ha jól értem a jogszabályt, ez ennek ellenére ezt teszi meg, hiszen jó néhány környezeti információt fog bekérni ügyfelektől, adatszolgáltatásra kötelezi őket, akiknek egyébként írásban is meg kell tenniük az adatszolgáltatást, és egyébként jó néhány esetben olyan, amit esetleg ismételten és ismételten megtehet a hatóság. Hiszen abban az esetben, amennyiben, mondjuk, egy védett területet vagy Natura 2000-es területet érintőben bármilyen környezeti hatástanulmány, hatásbecslés készül, akkor a két végében történt különböző fejlesztések során esetleg ugyanazokat az információkat kell majd az adatszolgáltatónak beadnia.

Tehát összességében az országos környezeti információs rendszer legnagyobb problémája nyilvánvalóan az, hogy rendkívül szűk nyilvánosan hozzáférhető környezeti adatok arányát fogja tartalmazni, ami a ráfordított forrásokhoz képest rendkívüli mértékben hatékonytalan. Megértem azt a kritikát, hogy ezeket a kérdéseket a részletes vita során kell megvitatni, hogy a jogszabály különböző szakaszai miért nem szolgálják a hatékonyságot, azonban az általános vitában kell hogy hangot adjunk az aggályunknak azzal kapcsolatban, hogy ennyi pénzből, tehát 1 milli­árdból 2009-ben, majd 2013-ban 2 milli­árdból ? most meg nem tudjuk, hogy még 2 milli­árdból, vagy pedig abból ? egy olyan rendszer jöjjön létre, ami valóban elérhetővé teszi ezeket az információkat.

Összességében el szeretném mondani azt is, hogy korábban ? állítólag nekem megszűnt már az, hogy civil legyek, mert korábban voltam az is ? az aarhusi egyezmény a környezeti információkhoz való hozzáférés lehetőségének a biztosítására több esetben rendelte el a magyar kormányoknak, hogy az e keretegyezménnyel kapcsolatos kötelezettségeiket teljesítsék, és minden esetben elmarasztalta a magyar kormányt. És az a kérdés, hogy az aarhusi egyezmény összes elvárt információjával, ami az állampolgároknak nemcsak azt a jogot adja meg, amellyel az ön által elmondott környezeti elemeket veszik igénybe, hanem jó néhány bővebb környezeti, társadalmi, fenntarthatósági szempontot is, azok milyen relevanciával lesznek ezzel a rendszerrel kapcsolatban.

(14.20)

Tehát az országos környezeti információs rendszer a törvényjavaslat szerint a kormányrendeletben szabályozza majd a publikus felületein közzéteendő adatok körét ? tehát most, jelen pillanatban azt sem tudjuk, hogy mik lesznek ezek az adatok, majd egy későbbi szabályozás jön erre létre ?, miközben olyan környezeti információkról van szó, amelyek egy-két kivételtől eltekintve, alapértelmezésben is nyilvánosak kellene hogy legyenek; erre költünk most el újabb 2 milliárdot.

A probléma súlyosságát nemcsak az jelzi, hogy a 2010-ben hatalomra került Orbán-kormány a civil szervezetek egyik legsürgetőbb feladataként és elvárásaként jelölte meg a környezeti információkról szóló aarhusi egyezmény előírásainak betartását és megtartását, aminek érdekében azóta sem történt semmi, hanem az is, hogy Magyarországgal szemben kötelezettségszegési eljárás folyik az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 85/337/EGK tanácsi irányelv megfelelő átültetése miatt.

A gyakorlat jól jelzi, hogy amikor tavaly kiirtották a Kossuth tér fáit, az érintett lakossági csoportok csak a fakivágási engedély jogerőre emelkedése és a fák kivágása után hetekkel kapták meg a vonatkozó közigazgatási határozatot. Most, ha jól értettem a jogszabályt, akkor a határozatok felrakására most sincs szándék, tehát azokat a hatósági döntéseket, amelyeket a zöldhatóság rendelkezésben megfogalmaz, ezután sem fogjuk megismerni ebből.

Ráadásul az utóbbi években esetek sokasága bizonyította be, a Paksi Atomerőmű tervezett bővítésétől, ahol még a parlamenti képviselők sem jutottak hozzá a kormány szerint egyébként meglévő környezeti hatásvizsgálatokhoz, a Normafára szánt sí­centrumig, hogy a felelős állampolgári és politikai döntések meghozatalához szükséges alapvető környezeti információkhoz sem lehet hozzáférni. Ahhoz, hogy ez a helyzet változzon, nem újabb milliárdos informatikai fejlesztésekre lenne szükség, hanem arra, hogy az állam és annak hatóságai, illetve intézményei ne titkolják el a náluk lévő környezeti adatokat és információkat, hanem tárolják ezeket nyilvános felületeken, akár kormányzati honlapokon, és legalább kérésre osszák meg azokkal, akikre ezen információk tartoznak, vagyis az állampolgárokkal, a civil szervezetekkel, illetve a helyi és országos politikai élet szereplőivel.

Mint elmondtam bevezetőmben, a jogszabályalkotás irányaival egyetértünk, annak a megvalósításával kapcsolatban hatékonysági szempontjaink vannak, ugyanis az a véleményünk, hogy a jelenleg hatályban lévő jogszabályok is biztosították volna azokat a lehetőségeket, amelyekkel a magyar állampolgároknak és civil szervezeteknek lehetett volna biztosítani a környezeti információkhoz való hozzáférés lehetőségét, azonban, mint tudjuk, a jogszabály halála az, hogyha nem alkalmazzák, és jelen pillanatban ezen adatnyilvánosságokról szóló szabályok nagyon sokszor szerepeltek mostohagyermekként a kormányzat asztalán.

Tehát minden bizonnyal a jogszabálytervezethez módosító indítványokat fogunk benyújtani, a részletes vita során, a bizottság ülésein még remélhetőleg fogunk erről eszmét cserélni, és ezt követően fogja a frakciónk eldönteni a jogszabály támogatásáról szóló döntésben, hogy hogyan is állunk hozzá. Köszönöm szépen, elnök úr.