Felszólalás adatai

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Keller úr briliánsan tud beszélni, a tettek mezején ez kicsit nehezebben történt. '94 és '98 között láttam egy picit, hogy egészségügyi minisztériumi államtitkárként mit csinált, hogy dolgozott, de erről nem akarok most beszélni, majd azt magunk között még megbeszéljük egyszer. (Dr. Vojnik Mária: Beszéljen a sajátjáról, az is jó!) Vojnik Mária is szólhat, ha új gondolja, ha kap szót a Házszabály szerint, de most a Keller úr által elmondottakra szerettem volna kicsit reagálni, ha megengedi.

Azt gondolom, hogy talán nem emlékszik Keller László arra, hogy tegnap itt egész délután ez a törvénytelenség, szabálytalanság vagy szabályosság, helyes vagy nem helyes; az ÁSZ jelentésébe mit tegyünk... Én azt gondolom, hogy nagyon helyesen a mai nap erről sokkal kevesebbet szóltunk. Ennek ellenére hiába vitatkoztunk órákat tegnap egész délután, én azt gondolom, Kis Zoltánt elég határozottan meg is győztük, hogy nincs igaza, de úgy tűnik, hogy önöket nem zavarta egy percig sem ez a vita, és ugyanazokat az összegző gondolatokat mondta el, amit elmondott tulajdonképpen a legelején, még a bizottsági vitában. Semmi újszerű dolgot nem hallhattunk.

Igen részletesen, azt hiszem, most már körülbelül ötödszörre vitatjuk meg egymás között bizottságban, általános vitában és annak minden napján a különböző véleményeket. Ez így helyes is, csak sajnos azt kell megállapítanom, hogy úgy tűnik, nem nagyon közeledtek az álláspontok abban a tekintetben, hogy ez az elmúlt évtized egyik legsikeresebb éve volt, hiszen a '90-es években - beleértve a 2000. évet is - ebben az évben ennek a tíz évnek a legsikeresebb mutatói voltak. Ebben az évben kezdődtek meg először azok a változások, a társadalom szélesebb rétege tudott részesedni ezekből a gazdasági többletekből. Előtte ez nem volt elmondható, ezt már elmondtuk, ezért erre részletesebben nem térnék ki.

A másik kérdéskör, amelyet, azt hiszem, még fölvetett összegzésképpen, hogy Bokros úrnak a tevékenységéről szóltunk. Igen, mert valahol szemléletbeli különbség van a két felfogás között, de ha majd módjuk lesz esetleg és úgy gondolják, még vissza is hívhatják pénzügyminiszternek. Biztos, hogy nagyon szívesen jönne, úgy látom, lelkes támogatói vannak itt. Ha esetleg majd a parlamentben valóban itt fognak ülni, akkor erről majd dönthetnek is. De én nem erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy a Bokros-csomag keretében ami a társadalom legszélesebb rétegének üzenet volt, az az, hogy ne vállaljanak gyereket.

Nyilvánvaló, hogy '95-ben ez egy elég nehéz dolog volt azoknak a nőknek és családoknak, akik eldöntötték '94-95 folyamán, hogy szülni szeretnének. Szegényeknek '95-96-ban meg kellett szülniük azt a gyereket, akárhogy változott a gazdasági helyzet. Csak szó volt arról, hogy mennyi gyerek született meg akkor. Mindennek van egy ideje, hiszen egy normális családban nem egyik pillanatról a másikra dől el, hogy gyereket vállalnak, hanem bizony hosszabb folyamat után szánja rá a család magát. (Dr. Vojnik Mária: Ezt fejtse ki részletesen, képviselő úr!) Vojnik képviselő asszonynak: azt hiszem, hogy majd nem nekem kell vele megbeszélni, hogy a családjában és a családokban hogy döntenek erről. Ez már tényleg nem tartozik ide. De azért az nyilvánvaló, hogy ennek is van egy folyamata, és az életkörülmények határozzák meg egy családban, hogy hogy lesz. Hiszen akkor vezették be a tandíjat, akkor lett a gyed visszafogva, akkor lettek azok az állami, gyerekekhez kapcsolódó juttatások visszafogva, '95-96-ban, amelynek az üzenetei egyértelműek voltak a társadalomnak.

Lehet, hogy önök szerint ez csak 30 milliárd forint volt, de itt nem csak a pénzügyi hatásairól van szó. Szerintem itt is hibázták el igazából a Bokros-csomagot, hogy néhány milliárd forint érdekében olyan társadalmi folyamatokat, bizalmi indexet, bizalmat rontottak el a társadalom felé a kormány részéről, amit nekünk most nagyon nehéz visszapótolni, mert az emberi értékeknek a pénzügyi kényszerek alá való rendezését tekintette a Bokros-csomag elsősorban. Mi pedig azt szeretnénk, hogy gazdaság és az emberi oldal együttesen tudjon megfelelni. Sőt, igazából azt látjuk, hogy az ember a legfontosabb; az egész gazdaság, amiről itt beszélünk, ezzel szemben nem elsősorban a költségvetés alakulása, hanem az, hogy ebben hogyan viszonyul az ország lakossága ezekhez a kérdésekhez. Hiszen az emberek - ugyanúgy, mint a gazdaságban - várakozások szerint döntenek, és egyáltalán nem mindegy, hogy pozitív üzeneteket ad-e a költségvetés, jó irányt jelöl-e ki, vagy pedig egy negatív visszajelzést tesz.

Összegezve, én azt tudom mondani, hogy fogadják el; ők nem is vitatták, hogy egy nagyon jó gazdasági évről beszéltünk 2000-ben. A 2001-es törvénymódosításokról volt vita, szerintem helyesen, önök is vitatták, hiszen nagy pénzről van szó, 283 milliárd forint elosztásáról, eldöntéséről. Ezek mind-mind olyan célokat szolgálnak, amelyeket önök nem is vitattak tulajdonképpen. Talán a tartalék mérlegelését vitatták, de talán azt megértettük, hogy egy bizonytalan gazdasági helyzetben, amikor az árvíz elvitte a tartalékok nagy részét, akkor a társadalom többi részének is valószínűleg szüksége van ezen tartalékok felhasználására, akár az otthonteremtéshez kötődik, akár az egészségügyhöz kötődik, akár más, fontos társadalmi célhoz. Viszont a következő három hónapban még várhatóan kell nehéz pénzügyi döntéseket meghozni, hogy a gazdaság, a társadalmi szükségszerűség és az intézményi kényszer között milyen döntést hozzon a kormány. Ehhez kellő bölcsesség és nyugalom kell. Azt hiszem, ez a vita egyébként szolgálja azt, hogy a Pénzügyminisztérium is táplálkozhat az itt elhangzott érvekből, ellenérvekből, és ez alapján mérlegelve fogja a legbölcsebb döntését meghozni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)