Felszólalás adatai

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Igen tisztelt elnök úr, az üléstermet éppen elhagyó igen tisztelt államtitkár úr (Tállai András az ülésterem kijáratánál lévő terembiztosokkal konzultál.), képviselőtársaim - akik jelen vannak -, egyúttal jelzem azt, hogy e nagyon fontos kérdés tárgyalásakor csodálkozom, hogy a kormány egy államtitkárral képviselteti magát, és nem tartom véletlennek azt, hogy a képviselői padok zöme is üres, mert ezt a salátát, amit a több kilónyi előterjesztés tartalmaz, mint az eddig kialakult vita, a tegnap délután és a ma délelőtt kialakult vita mutatja, nem tudjuk tisztességesen megtárgyalni.

Holott miről van szó? Az előttünk álló feladat a parlament talán legfontosabb kérdése, a közpénzek felhasználása ügyének tisztázása és egyértelművé tétele. A tíz évnél hosszabb parlamenti pályafutásom alatt, az az érzésem, hogy ilyen rosszul még nem éreztem magam a parlamentben, mint most, amikor egy kérdésben sem érzem, hogy alapvető, megfelelő vitát folytat egymással a kormány és az ellenzék nagyon lényeges kérdésekről.

Én csak néhányat fogok kiemelni ezek közül, nem akarok hosszú ideig beszélni. Az első az, hogy a parlament, az Országgyűlés képes-e ilyen körülmények között a közpénzek felhasználását hatékonyan ellenőrizni. Az alapvető ok, amely miatt erre nem vagyunk képesek, egy tudatosan vállalt kormánypolitikai lépés, amire a 2000. évi költségvetés elfogadásakor az ellenzék már felhívta a kormány figyelmét. Nevezetesen az alultervezett inflációs csökkenés és emellett a bevételek és a kiadások alakulása nem a költségvetésnek megfelelően alakult.

A kormány ezt még azzal is fokozta, hogy a kiadási oldalon - ahol a reálérték nem jelent meg, hiszen az infláció tervezett mértékével számolva lényegesen nagyobb reálkiadásra került volna sor sok tételben, ha azok az előirányzatok teljesültek volna - nagyon sok területen, például a műszaki fejlesztés területén olyan jelentős negatívumok vannak, amelyek azt eredményezték, hogy egész más helyzetről szól a beszámoló, mint amit a terv előírt.

A kormánynak joga van-e ilyen mértékben a saját hatáskörében dönteni arról, hogy a többletbevételeket mire használja, és honnan szerez még többletbevételt ahhoz, hogy az elképzeléseit érvényesítse?

(13.00)

Méghozzá azokat az elképzeléseket, amelyeket a költségvetési program elfogadásakor nem fogalmazott meg, tehát amelyek avval járnak, hogy a parlament megkerülésével történik többletköltés. Ez az az alapvető kérdés, amiről ma itt beszélnünk kellene, és erről az alapvető kérdésről - amit az államháztartási törvény módosításával, méghozzá jelentős módosításával lehetne megoldani a jövőre nézve, amelyről ugyancsak volt egy kormányígéret, hogy az előterjesztésre fog kerülni, eddig nem került előterjesztésre -, az összes többi kérdésről nem lehet érdemben, alapvetően beszélgetni.

Sajnos az a helyzet, hogy nem a parlament hozta meg a 2000. évi költségvetés kiadásainak struktúráját, hanem a kormány, és a kormány igyekezett ezeket a döntéseket, módosított döntéseket úgy beállítani, mintha az az ő jótétének lenne a következménye, nem pedig a parlament által felülvizsgált racionális döntéseké. Erre nincs joga a kormánynak, még akkor sem, ha jót tett. Sok kérdésben egyet fogok érteni avval, hogy helyes volt az, amit a kormány csinált, de a kormánynak ezeket a kérdéseket akkor van csak joga határozattá emelni, ha azt a parlament megtárgyalta és a parlamenttől ehhez támogatást kapott.

Vannak azonban olyan elemek, ahol egyértelmű, hogy ilyen támogatásról még ebben a gyönge formában sem lehet beszélni. Nem érthető, hogy az útépítésre miért fordítottak kevesebb pénzt; nem érthető, hogy a jogosan fölmerült költségekre, az árvíz finanszírozására mozgósított eszközök jogán miért vontak el pénzeket nagyon fontos területekről, amikor a többletbevételt nem az árvíz tehermentesítésére használták fel.

Nagyon problematikus, hogy az a jótéti, jóléti politika, amit a kormány a parlament megkérdezése nélkül folytat, és amiről azt állítja, hogy család- és egyéni gazdálkodásokat támogató politika, az valóban jogos családvédelmi politika-e, nem pedig egy kiválasztott rétegnek, a saját szavazótáboruk megerősítését szolgáló kiválasztott rétegnek a támogatása, más, nagyon nehéz helyzetben lévő rétegek elhanyagolásával vagy helyzetének további romlásával.

Nagyon kérdéses az, hogy az a politika, amit a központi bevételek vagy a központi bevételfölhasználás és az önkormányzati kiadások növelésének finanszírozása terén a kormány kialakított, megint kinek az érdekét szolgálta és miért tette ezt a kormány. Semmiképpen nem volt rá joga, hogy ezt a parlament megkérdezése nélkül tegye, de véleményem szerint ez helytelen is, mert az önkormányzatok erejének és alkalmazkodóképességének fokozásáért sokkal többet lehetett volna tenni a növekvő bevételből.

Az utolsó kérdés, amit föl akarok említeni, ez a gazdaság helyzetével kapcsolatos véleménynyilvánítás, ami itt elhangzott. Egyetértek abban, hogy a 2000. év, amiről a beszámoló szól, egy növekedési év volt, amikor nem voltak alapvető problémák a gazdaság helyzetében, és az egyensúly gyöngülő, sok vonatkozásban gyöngülő helyzetében is kritikus helyzet nem alakult ki. Tehát olyan nem alakult ki, ami miatt egyértelmű bírálat illetné a kormányt. Vannak gyönge pontok, például az, hogy a külkereskedelmi mérleg hiányát az előző évekkel ellentétben a tőkebeáramlás már nem tudta fedezni, és így egy eladósodási folyamat is végbement, de ezek mértéke nem olyan katasztrofális, hogy emiatt kellene elsősorban szót emelni.

Amiről beszélni kell azonban, az egy lényeges kérdés, hogy a növekedés ellenére a jelenlegi helyzet tovább növelte a gazdaság bizonytalanságát. Nagy vita van arról - amiről nem szeretnék most itt szólni -, hogy milyen érdeme van a kormánynak és milyen érdeme az előző kormánynak abban, hogy '96 óta határozott növekedési trend alakult ki az országban, de az egyértelmű, hogy ez a növekedési trend pillanatnyilag gyönge helyzetben van. Gyönge helyzetben van azért, mert a külföldi, a nemzetközi konjunktúra romlik, de gyönge helyzetben van azért is, mert a magyar beruházási színvonal messze nem a kívánalmaknak megfelelően alakul.

Elhangzott a bírálatok között, hogy az előző kormány támogatta a beruházások belföldi növekedését és kevésbé támogatta a családokat. Azt, hogy mennyire kellett volna és lehetett volna a családokat támogatni, megint nem akarom vitatni, azt azonban határozottan meg szeretném mondani, hogy a beruházások támogatása egy alapvető kérdés, mert mind infrastrukturális területen, mind a magyar tőke belföldi fejlődésének az alapján meg lehet állapítani: jelentős növekedésre van szükség ahhoz, hogy a gyöngülő világkonjunkturális helyzetben ezt a kedvező trendet, hogy évente 4-5 százalékkal növekszik a magyar GDP, fönn tudjuk tartani. Véleményem szerint határozottan megállapítható, hogy az így elért, már évek óta tartó növekedés olyasmi, amivel az állampolgárok nincsenek megelégedve, és az állampolgárok elégedetlensége ebben a vonatkozásban indokolt, hiszen nemcsak az idősek illetményeiben, hanem az átlagos bérszínvonalban, a személyi jövedelmek alakulásában lényegesen a tíz évvel ezelőtti szint alatt vagyunk, ami együtt jár avval is, hogy a jövedelmek differenciálódása következtében az alsó egyharmad jövedelme messze elmarad a tíz évvel ezelőtti színvonaltól. A társadalom polgárai pedig nem a GDP-ben mérik a sikert, hanem a saját jólétükben, és a társadalom polgárai azok is, akik csak az átlagot érték el, de azok is, akik az átlag alatt vannak az alsó egyharmadban. Ezeknek a további segítéséhez és helyzetük javulásához gazdasági növekedésre van szükség, olyan körülmények között is, amikor ezt a nemzetközi konjunktúra nem teszi könnyűvé.

Kérem a parlament jelen levő és nem jelen levő képviselőit, a kormány képviselőit, a jelen levőket és a nem jelen levőket, hogy ezeket a meggondolásokat vegyék komolyan, és ne politikai játéknak tekintsék azt, hogy az előbb általam elmondottak miatt és sok más, itt elhangzott érv miatt a beszámolót nem tudjuk elfogadni és támogatni. Ennek a bírálatnak a figyelembevételével alakítsák ki a következő időszakra vonatkozó elképzeléseiket, mert ezt a magyar nemzet, a magyar állampolgárok, a polgárok megkövetelik mindannyiunktól, és ha ezt nem tudjuk megcsinálni, ha ezt nem tudjuk elérni, akkor az egész ország fejlődése helyett egy stagnálás, visszaesés, nagyon rossz helyzet alakulhat ki, amitől óvnunk kell mindnyájunknak az országot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

(13.10)