Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Alelnök Úr! Végigülve itt a tegnap délutáni és esti vitát, valamint a ma délelőttit, nekem a világhírű japán rendező, Kuroszava egyik filmje, a Vihar kapujában jutott eszembe, ahol ugyanazt az eseményt négyen abszolút négyféleképpen értelmezik, és teljességgel elbeszélnek egymás mellett. Most egy kicsit jobb lett a kedvem, mert Lentner Csaba képviselő úr beszéde bebizonyította számomra, hogy ellenzéki képviselőként is lehet olyan hangnemben előadást tartani itt, a Parlament falai között, ami méltó. Ki kell emelnem az alelnök úr beszédét, amit kedden este nem hallgathattam végig, de figyelmesen elolvastam a jegyzőkönyvet, és azt hiszem, tartalmában és stílusában is méltó volt e Házhoz. Sajnos, ezt nem minden képviselőtársunkról tudom elmondani, és szomorú vagyok.

Miután itt szerepleosztásról elég sok szó esett, engedjék meg, hogy ennek a zárszámadási törvénynek és a költségvetési törvény végrehajtásának inkább a pozitívumait emeljem ki, hiszen ellenzéki képviselőtársaim dolga nem egyéb, mint hogy a negatívumokra felhívják a figyelmet. De egy kicsit tekintsünk vissza! Azt gondolom, ami az utóbbi esztendőben történt, az az előző tíz esztendő megkoronázása, hiszen az utóbbi esztendőben olyan mutatványt sikerült a magyar gazdaságnak végrehajtania, ami rácáfol mindenféle közgazdasági iskolákra, legyen az akár Samuelson, legyen az akár Friedman, hiszen mindenki azt mondja, hogy az infláció és a munkanélküliség együttes kezelése nem megoldható, az egyik a másik rovására javítható ugyan, de a kettő együtt igen ritkán.

A magyar gazdaságnak, a magyar társadalomnak sikerült elérnie 2000-re azt, hogy az infláció egy számjegyűvé vált, és azt is elértük, hogy a munkanélküliség 6 százalék körülire csökkent, ami az európai átlagot közelíti, sőt bizonyos értelemben jobb is ennél. Ennek a mostani viszonylagos jólétnek azért megvolt az ára, mert ebben benne van az, amikor 1990-ben több mint 30 százalékos volt az infláció, és a munkanélküliség több mint 20 százalékot ért el. A mostani eredmények nemcsak a politika sikerének tudhatók be, hanem annak a méltóságos teherviselésnek, ahogy ez a nemzet tíz éven keresztül azon megpróbáltatásokat elviselte és tűrte, aminek előidézésében és okozásában semmi része és semmi szerepe nem volt, úgyhogy azt gondolom, fejet hajthatunk a magyar nemzet tízéves teljesítménye előtt.

Ahogy mondtam, a pozitívumokat igyekszem kiemelni. A legfontosabb pozitívum mindjárt az, hogy ebben az esztendőben, a 2000. évben sikerült eldőlnie egy nagyon fontos kérdésnek úgy, hogy az európai uniós csatlakozásunk ezentúl már nem gazdasági kérdés és nem gazdasági kritériumok teljesítése lesz, hanem politikai kérdéssé változott egyértelműen, hiszen ebben az esztendőben értük el először, hogy a költségvetés adóssága a bruttó hazai termékhez viszonyítva 60 százalék alá ment, tehát a maastrichti követelményt kielégítve 56 százalék volt. Ez olyan eredmény, ami már európai szintűnek mondható.

Aztán említenem kell - de többen megtették ezt előttem -, hogy 2000-ben 5,2 százalékkal nőtt, kiugróan jól nőtt a magyar gazdaság teljesítőképessége. A folyó fizetési mérleg hiánya az 1999. évihez képest 2 milliárd euróról 1,6 milliárd euróra csökkent. Az államháztartási hiány már csak 3,7 százaléka a bruttó hazai terméknek, és ebben nincsenek benne a privatizációs bevételek. Az önkormányzatok 1710 milliárd forint bevétellel gazdálkodhattak. Ugyan ez 12,5 százalékkal meghaladta az előirányzatot, a kiadás is nőtt 12,1 százalékkal, tehát az önkormányzatok bevételei, ha nem is nagyon, de növekedtek, és pozitívumot mutattak az előző esztendőhöz képest.

Hogy van az, hogy a mutatók jók, minden mutatónk jók, és kiugróan jók a környező országok mutatóihoz képest, mégis, ha megkérdezik a közvélemény-kutatók az embereket, kevésbé látják optimistán a jövőjüket, mint ahogy a környező országokban, rosszabb körülmények között lévő országokban mérik ezt a közvélemény-kutatók. Azt hiszem, ez a politika és a politikusok felelőssége, a mi felelősségünk, hogy ugyanarról a tényről vagy ugyanazokról tényekről milyen hangszerelésben, milyen indíttatásból és hogyan beszélünk. El kellene érni tizenegy évvel a rendszerváltoztatás után, hogy érzelmi egymásnak feszülések helyett tények feszüljenek egymással szemben, és próbáljuk a helyzetet közösen jobbítani.

Ebben a törvényben, amelyet most tárgyalunk, a zárszámadási törvényben, benne foglaltatik néhány törvénymódosítás is. A Számvevőszék is kifogásolja ezt a gyakorlatot, én sem tartom helyénvalónak, az egyetlen mentség az, hogy 1996 óta az így történik, tehát nem az első esetben fordul elő. Egyébként a Magyar Demokrata Fórum ezekkel a törvénymódosításokkal alapvetően természetesen egyet tud érteni, hiszen ezek a törvénymódosítások a közjót fogják szolgálni, azt fogjuk elérni, hogy a honpolgáraink komfortérzete, otthonlétérzete ebben az országban növekedjék, de azt hiszem, ez mindannyiunk közös célja, legyen a képviselő ellenzéki vagy kormánypárti.

(12.00)

Itt megint pozitívumokat kell kiemelnem: 14 milliárd forint céltartalék-előirányzat bérkiegészítésre a közszférában; 50 milliárd forint a köztisztviselői bérek és juttatások fedezésére; 13,4 milliárd forint a korkedvezményes nyugdíjtartozás rendezésére; 20 milliárd a kis- és középvállalkozók helyzetének javítására; további 5 milliárd az állami bérlakások vonatkozó támogatási előirányzatainak kibővítésére; 57 milliárd a nyugdíjellátások kiegészítésére; további 10,5 milliárd a rokkantsági, baleseti és hozzátartozói nyugellátás szintjének javítására; 5 milliárd a nemzeti földalap működésének biztosításához. Mindez úgy, hogy az egyenleg nem bomlik meg, hiszen pluszbevételek vannak, és az egyenleg megmarad.

A pénzügyi kormányzatot számos kritika éri az infláció alultervezettsége miatt. Csak meg kívánom jegyezni, az inflációnak mindig van egy olyan eleme, egy nagyon kevéssé kalkulálható és prognosztizálható eleme, amely az inflációs pszichózis vagy inflációs várakozás címszó alatt jelenik meg; akármilyen mértékben határozzák meg az inflációt, e miatt a tétel miatt mindig több lesz. Tehát ha a kormány alultervez, akkor tulajdonképpen igyekszik megelőzni ezt a várható következményt, és azt gondolom, hogy a jelenlegi pénzügyi kormányzat ezt nem tette rosszul.

A beszámolóban, illetve a vizsgálati jegyzőkönyvben, amelyet az Állami Számvevőszék jelentésében olvashatunk, van egy igen fontos megállapítás. A legfontosabb megállapítások egyike, és ez minden kormány felelősségét megmutatja, hogy tizenegy évvel a rendszerváltozás után még mindig nincs egy olyan állami vagyonleltár, amely az állami vagyont tételesen felsorolná, nemcsak pénzeszköz formájában, hanem terület, elhelyezkedés és egyebek vonatkozásában is. Csak emlékeztetem tisztelt képviselőtársaimat, hogy nemrégiben, a tavaszi ülésszak idején a polgári törvénykönyvet kellett módosítanunk azért, mert 2001-ben megváltozott volna az elbirtokláshoz szükséges, a polgári törvénykönyvben előírt tíz esztendő. Ezt azért kellett felemelnünk tizenöt esztendőre, mert akikre ez rá volt bízva, tíz év alatt nem voltak képesek egy olyan leltárt készíteni, amelynek alapján az elbirtoklás megakadályozható lett volna.

Megkérdezem, hogy vajon politikai szándék hiánya-e a leltár elkészültének meg nem történte vagy pedig valami más. Azt gondolom, hogy mind a három kormány vagy mind a három ciklus idején a kormányzati hatalmat gyakorlók megpróbálták ezt a kérdést rendezni, és ez nem sikerült. Akkor nyilván a végrehajtásban van a hiba.

Engedjék meg, hogy e törvény kapcsán egy olyan dologról beszéljek, amelyről nem nagyon szoktunk szót ejteni, a magyar közgondolkodásról. A magyar közgondolkodás nagyon sajátos, egy kettős vonulat tapasztalható a magyar közgondolkodásban, a politikai gondolkodásban is. Ennek egyik természetes oka, hogy Magyarország, amióta ezer esztendeje itt élünk a Kárpát-medencében, két nagy kultúra, két nagy vallás határán terül el, és nyilvánvaló, hogy mind a kettő behatással van a közgondolkodásunkra.

Úgy gondolom, hogy amit a kormányzat nagyon ügyesen és nagyon jól alkalmaz, de az előző kormányzatok is megcsinálták és megtették, a dinamikus gondolkodás, inkább a nyugatrómai modellt veszi alapul és azt próbálja követni, a kor kihívásaira, az idők szavára mindig aktuális, adekvát, jó válaszokat igyekszik adni. Van egy másik, egy statikus szemlélet. Ez leginkább a bizánci gondolkodást, gondolatvilágot, a bizanterikus gondolkodást idézi fel, ez pedig sokkal inkább megtalálható a végrehajtásban. Sőt, az elmúlt tizenegy esztendőben - meg merem kockáztatni - volt egy negatív trend, egy olyan kontraszelekció, hogy általában azok az emberek kerültek be a közigazgatásba, a végrehajtó hatalom gyakorlásának lehetőségéhez olyan emberek jutottak, akik alapvetően dinamikus gondolkodásúak, akiknek sokkal fontosabb volt az érdekérvényesítés, mint a hatékonyság, ha két ilyen mérőszámot vetek össze. Ezért nagyon fontos ennek a kormánynak az a döntése és a parlament döntése, hogy a köztisztviselői törvényt módosítsa, és megpróbáljon egy olyan köztisztviselői kart kialakítani vagy létrehozni, amely képes a dinamikus gondolkodásra, amely képes a kor kihívásaira olyan válaszokat adni, amelyek elfogadhatóak.

A gazdasági bizottság egyik ülésén szóba hoztuk, hogy az extra könnyű fűtőolaj miért nem jövedéki termék. Egy szocialista képviselő adta be ezt a módosító javaslatot. A pénzügyi kormányzat ezt a módosítást nem támogatta. Utána a MOL-nál egy kihelyezett ülés keretében azzal szembesültünk, hogy ugrásszerűen megnőtt az extra könnyű fűtőolaj-fogyasztás, illetve -vásárlás, mert nagyon könnyű belőle motorok hajtására alkalmas motorolajat készíteni. Akkor újra összeült a gazdasági bizottság; egy önálló bizottsági javaslat keretében elértük, hogy az extra könnyű fűtőolaj nulla adókulccsal - azért, mert a számviteli rend akkor sokkal szigorúbb - jövedéki terméknek minősüljön. De ez nem volt egyszerű mutatvány, mert körülbelül négyszer kellett a Pénzügyminisztérium képviselőjével nagyon keményen konfrontálódni, hogy a végrehajtó hatalom ezt a politikai szándékot figyelembe vegye.

Azt gondolom, hogy itt tartós politikai sikerre annak a kormánynak lesz lehetősége, és a mi kormányunknak erre az esélye megvan, amely ezt a fajta statikus gondolkodást, amely a közigazgatásra jellemző, dinamikussá tudja változtatni, és örömmel konstatálom, hogy ennek az előkészületei megtörténtek.

Összegezve: úgy gondoljuk, hogy nyilván van elmarasztalnivaló és van hiánya ennek a végrehajtási törvénynek, a zárszámadási törvény nyilván olyan dolgokra hívta fel a figyelmet, amelyeken változtatni és javítani kell, de a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja ezt a törvényt elfogadásra javasolja a tisztelt Háznak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF és a Fidesz soraiból.)