Felszólalás adatai

Itt történt meg először, ebben a vitában, és ezt mindannyian tudják, hogy a vélemények közötti különbség, az a bizonyos szakadék, ami húzódik, az nem kormánypárt és ellenzék között tátong, hanem különböző nézeteket, különböző elveket valló emberek között.

Ezek a nézetcsoportok nem úgy hasadnak, ahogy a jelenlegi kormánypártok és a jelenlegi ellenzéki pártok, hanem vannak, akik ha pedagógiai, oktatáspolitikai nézetükben nem is azonosak, de irányukban hasonlót mutatnak, és van egy teljesen más irányzat, amely az én felfogásom szerint úgy akarja előrevinni a dolgokat, hogy abban a múltat idézi meg.

Ezt pontosan tudják, hogy önök között éppúgy vitát okoz, kormánypártokon belül, mint ahogy más véleményt hozunk mi, ellenzékiek, a demokratikus ellenzék a jelenlegi felfogás szerint.

Mint ahogy nagyon helyes, hogy meghívást kaptak az oktatáspolitika különböző vezető tanácsadó testületeinek tagjai; tisztelettel üdvözlöm önöket, akik itt vannak az Országházon belül, és azokat a társaikat, akik itt vannak az Országházon kívül, a Kossuth téren. Azokat a tanárokat, pszichológusokat, egyetemi professzorokat, közgazdászokat, akik napok óta sátrat verve a Kossuth téren, fogadóórát tartanak, akikkel önök fontos munkát végeztek, gondolom, végeznek a jelenben és a jövőben, a társaság fele itt, az Országházon belül, a társaság másik fele fogadóórát tartva a Kossuth téren, az Országház előtt.

Fontos ez a vita a tekintetben is, mert úgy hozta a sors, hogy a költségvetés tárgyalásával gyakorlatilag párhuzamosan folyt és folyik. Így aztán ami megjelenik a törvényszövegek, az elképzelések, a szavak szintjén, az jó esetben a számok nyelvén is testet ölt.

Ebben a költségvetésben, tisztelt hölgyeim és uraim, semmilyen nyoma nincsen annak, hogy 2012-ben önök képesek lesznek elindítani azt a folyamatot, amelyet a törvényben szövegben elindítanak. Márpedig ezt önök is tudják, amikor a naptárt nézik, tanéveket számolva eltelt a ciklus fele, van önöknek még egy teljes tanévük, meg a következő, ami már belelóg a választási évbe. Így aztán, mivel a költségvetési évek és a tanévek metszik egymást, nem elég azt mondani, hogy jövőre ennek nincsen kiadása; ezt egyébként önök is pontosan tudják, hogy ha mélyen belegondolnak, természetesen jövőre, 2012-ben komoly költségvetési hatása van ennek.

Csak egy példára szeretném felhívni a figyelmüket. Önök államosítják a magyar önkormányzati iskolarendszert. 2012 szeptemberétől, azaz az év egyharmadában már állami finanszírozással kell hogy működjenek az iskolák. Azt a költséghányadot, amit idáig az önkormányzatok beletettek a magyar közoktatás finanszírozásába, úgy kell kiszámolni, hogy az úgynevezett egyházi kiegészítő normatívát beszorozzák az önkormányzati fenntartású közoktatási rendszerben tanuló diákok számával.

(18.00)

Ha ezt a műveletet elvégzik, akkor ki fog jönni, hogy körülbelül 330-340 milliárd forintról van szó. Ennek az egyharmada a jövő év szeptember, október, november, december, ez mintegy 110 milliárd forint. Ennek az előállításáról sem a költségvetésük nem mond egy szót sem, sem az adótörvény, amelyet hétfőn fogadott el az Országgyűlés, nem mond egyetlen szót sem.

Önök úgy viszik bele a magyar közoktatást egy új, önök által jónak vélt rendszerbe, hogy annak a finanszírozásáról már az első évben nem gondoskodnak, nem gondoltak rá, vagy ezt nem tudták elérni. Én értem, hogy az önkormányzatokkal szemben az iparűzési adó, a helyben maradó szja, illetve a gépkocsisúlyadó összegéből kell majd elvonni, ezért itt fognak ülni az Országgyűlésben, és valamikor tavasszal, ha ez a költségvetés a tavaszt megéri, az adótörvényeket módosítaniuk kell, hogy a magyar közoktatást tudják finanszírozni, mert helyből hiányzik belőle 110 milliárd forint. Semmilyen plusz, semmi olyan, hogy beteszünk még akár egy forintot! Ahogy a jelenlegi rendszerben működik, azzal, hogy átalakítják, ezzel az átalakítással mínusz 110 milliárdról indul. Önök is egészen pontosan tudják.

Más tekintetben a hétfői nap, azt hiszem, a törvény tárgyalásában fordulópont volt. Úgy gondolom, az ország miniszterelnöke tisztességgel beszélt, elmondta, hogy mi várható. Elmondta, hogy szeretné, ha rendelkezésre állna az az összeg, amit saját kormányának háttérintézménye e törvény végrehajtásához szükségesnek tart, de ezt nem tudja garantálni.

Azt mondta, hogy szívesen tenné, de hogy garantálja, ezt nem tudja megmondani. Következésképpen beszélünk egy törvényről, amelynek van egy költséghatása, ezt egyébként önök mutatták ki - megjegyzem, szerintem igazuk van -, ugyanakkor arra garanciát vállalni, tisztelt államtitkár asszony, minthogy ön az oktatásért felelős, a finanszírozásért nem vállalhat felelősséget, ezért a pénzügyekért felelős miniszter, illetve az ország miniszterelnöke vállalhat felelősséget. Erről szólt a kérdés. A válasz nagyon világos volt. Attól tartok, beleviszik a rendszert, az oktatásügyet Magyarországon egy olyan felfogásba, amikor a régit lebontják, lerombolják, az új felépítéséhez pedig nincsen és nem lesz pénzük.

Azt gondolom, ez felelőtlenség. Politikai, szakmai és finanszírozási felelőtlenség. Én ezért azt mondom és azt javaslom, hogy míg a vitában idő van, látva, hogy mi folyik a költségvetésükkel, higgyék el, az, amit az oktatáspolitikában tesznek, nem kisebb gond, mint amit a gazdaságpolitikában tettek. Jelképesen ugyanúgy vissza kell jönniük az oktatásügyben is az IMF-hez, mint ahogy másfél év után most visszakuncsorognak az IMF szervezeteihez. Ez folyik az oktatáspolitikában. Kérem ezért, vonják vissza ezt a tervezetet még időben, és tárjanak az Országgyűlés elé egy olyat, amely alkalmas a magyar közoktatás irányítására. Ez nem az.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)