Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KIS MIKLÓS ZSOLT, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Köszönöm szépen jómagam is az ellenzéki pártoknak azt a kezdeményezését, hogy a vidéki élet számára oly fontos gazdasági és társadalmi kihívásainkról egy ilyen vitanapon is szót ejthetünk. Mint ahogy miniszter úr is utalt rá, érezhető, és arra kérem önöket is, hogy ezt kicsit globálisabb kontextusban is nézzük meg, milyen kihívások előtt áll Magyarország, milyen lehetőségei vannak, milyen célokat akarunk magunk elé helyezni, és ezt nézzük meg úgy is, hogy a globális folyamatoktól bizony nagyon nehéz mentesülni és függetlenedni.

Nagyon sok szó esett itt a mai nap folyamán olyan célokról, mint például a munkahelyteremtés, az infrastruktúra fejlesztése, oktatás, egészségügy. Ne felejtsük el, amikor például a társadalmi különbségek egyenlőtlenségéről beszélünk, és említettem már, hogy a globális kihívásokkal szembesülünk, ez a kettő együtt jár, és bizony nemcsak Magyarország találkozik ezekkel a kihívásokkal. Ha megnézzük a fejlett vagy a hozzánk képest jóval fejlettebb vagy akár nagyobb gazdasági erővel bíró országokat is, bizony ott is ugyanezek a társadalmi különbségek előjönnek, és ott is egyre inkább növekszik a szegényebbek és a gazdagabbak közötti különbség, tehát ez nem magyarországi sajátosság. Arra kérem önöket, hogy ne is próbálják meg azt sugallni, hogy az elmúlt évnek ez a következménye, mert ez bizony nem a magyar kormány munkájának következménye, hanem a globális folyamatnak egy része, amelyet nemcsak Magyarországon, hanem a világon nagyon sok országban elszenvednek, egészen az Amerikai Egyesült Államoktól kezdve még akár Németországot is sorolhatnám, de nincs annyi rendelkezésre álló időkeretem, hogy ezt bővebben kifejthessem.

Ha már meghatároztuk legalább azokat a célokat, amelyeket a magyar kormányzat, a mindenkori magyar kormányzat maga elé kell hogy tűzzön, amikről már beszéltem, akkor azt is meg kell nézni, hogy erre milyen rendelkezésre álló eszközök vannak. Nagyon sok minden a kormány kezében van. Ha már vidékfejlesztésről beszélünk, akkor részletesebben ezekről ejtenék szót, mint például a birtokpolitika, a támogatáspolitika, de idetartozik az adópolitika, a foglalkoztatáspolitika, nagyon sok minden tehát eszközként rendelkezésre áll. A támogatáspolitikának egy része az, ami jelenleg a legnagyobb forrásokat biztosítja, mégpedig az európai uniós tagságunknak köszönhetően az Európai Unióból érkező akár kohéziós, akár strukturális, akár vidékfejlesztési program lehetősége is.

Államtitkárságomhoz az utóbbi tartozik, és én kifejezetten nehezményezem, amikor egy párt elnöke a vidékfejlesztési programot vidékpusztítással jellemzi. Úgyhogy remélem, majd egyszer elolvassa a vidékfejlesztési programomat is, amit közösen a kormány írt, és ezután a véleményét megváltoztatja. Nem gondolnám, hogy ilyen demagóg kifejezésekkel kell az Országház épületében élni. Az a vidékfejlesztési program pontosan azokat a célokat próbálja meg kezelni és igyekszik arra lehetőséget biztosítani, hogy minél inkább növekedjen a mezőgazdaságból élők életminősége, az életminőség javulását érjük el vele, növekedjen a versenyképessége, minél több munkahely jöjjön létre. Az egyébként szerintem illúzió, hogy majd mindent a mezőgazdaságban megoldani, ugyanakkor a mai napon is nagyon sokszor hallottam azt, hogy munkanélküliség. Érdekes módon, amikor meg a mezőgazdaságban élőket kérdezzük meg, akkor folyamatosan az a panasz érkezik, hogy nincsenek eléggé szakképzett munkaerők; tehát a szakképzett munkaerőről beszéljünk. Azt gondoljuk legalábbis, hogy ha ebben az oktatáspolitika a következő években az elmúlt évek eredményei alapján tovább folytatja, akkor igenis, főleg a duális képzésnek köszönhetően rendelkezésre fog állni az a szakképzett munkaerő is, amely a mezőgazdaságban élők számára is, de nemcsak az agrárvállalkozások számára, hanem a vidéken élő, más tevékenységet végző vállalkozások számára is nagyon hiányzik. Óriási a szakemberhiány.

Nagyon koncentráltan kell arra törekednünk, hogy a duális képzés lehetőségét jobban kihasználjuk, még annál is, mint amit most teszünk, és a mezőgazdaságban és egyéb más vidéki vállalkozásokban ezek a szakképzett munkahelyek erősödjenek meg. Igenis, ha azok a fejlesztések megvalósulnak, márpedig meg fognak valósulni, ami az elmúlt hónapokban, az elmúlt években pályázati felhívásként megjelent, és a kedvezményezettek ezeket meg fogják valósítani, akkor bizony ezeknek egyenes ágú következménye lesz a munkahelyteremtés is; nemcsak azért, mert megköveteljük sok esetben a pályázóktól, hanem ők maguk is a kapacitásbővítésnek köszönhetően munkahelyek tömegét igyekeznek majd létrehozni. Persze, ehhez szakképzett munkaerő szükséges, és ezzel még bizony van mit tennünk.

(18.40)

A birtokpolitikával kapcsolatosan. Én nem szeretnék nagyon belemenni, mert a Parlament falai között, itt az Országgyűlésben is rengeteg alkalommal, akár vitanapokon keresztül is megvitattuk a birtokpolitikai kormányzati célokat és az ellenzéki ellenérveket. Persze mindig érdekes hallgatnom, amikor akár, mondjuk, az ellenzéki képviselők a közepes vállalkozások megsegítését hiányolják, és osztrák példával jönnek elő. Igen, valóban, Ausztriában egy teljesen másképpen működő rendszer van, a kis és a közepes gazdaságoknak a kiemelt támogatása zajlik. Azért azt ne felejtsük el, hogy ott nem volt kuláküldözés, és nem voltak olyan kisemmizett magyar parasztcsaládok, mint ami volt Magyarországon, és nem volt 40 év olyan szocializmus, aminek következtében teljesen felszámolásra kerültek a ma­gyar családi gazdaságok. Azért egy ekkora versenyelőnyt igen nehéz néhány év alatt vagy akár néhány évtized alatt is csökkenteni.

És bizony példát kell venni arról is, hogy milyen eszközökkel él akár egy osztrák, akár egy lengyel, akár a térségünkbeli agrárkormányzat. Ezeket az eszközöket, nem titok, mi is megvizsgáltuk, hiszen azt gondoljuk, hogy ha a környező térségekben ezek az országok tudnak erősödni, akkor ha ezeket az eszközöket Magyarország is felhasználja ‑ márpedig ezt tettük ebben a programban ‑, akkor jó eséllyel meg tudunk felelni ezeknek a céloknak.

A célokhoz tehát jó eszközöket kellett keresni, és én azt gondolom, hogy a vidékfejlesztési program ezt jól tükrözi. De természetesen ezenkívül nagyon sok más olyan intézkedésre van szükség, és nagyon sok olyan eszköz áll egy kormányzat rendelkezésére, amely tudja segíteni a vidéken élőknek az életminőségét és a vidéki vállalkozások fejlesztését, a vidéki települések fejlődését.

Nagyon fontos tehát, hogy a demagóg megfogalmazásokat lehetőleg kerüljük. A közös agrárpolitikával kapcsolatosan én nagyon sokszor találkozom ilyen gondolatokkal, főleg akkor, amikor a nagybirtokok támogatását és az oligarchákat halljuk. Érdekes módon, ha valaki megvizsgálná, hogy az európai közös agrárpolitika hogyan működik, egyedül Magyarország volt az, amely élt azzal a lehetőséggel, hogy a nagygazdaságoktól a támogatásokat egy bizonyos mértékhatár felett megvonta. Arról pedig már nem is szól a fáma, és akik ezt kritizálják, azok érdekes módon el szokták azt felejteni, hogy ugyanakkor azokat a nagyobb gazdaságokat, amelyek nagyon komoly állattenyésztéssel bírnak, a nemzeti költségvetésből olyan termeléshez kötött támogatásokkal segítjük, amelyek bőven tudják akár kompenzálni ezeknek a forrásoknak a kiesését. (Gőgös Zoltán: Ki kell fizetni, államtitkár úr!)

Tehát azt kell végre világosan látni, ami egyébként a 2007 és ’13 közötti időszaknak az egyik legnagyobb tanulsága (Gőgös Zoltán: Nincs kifizetve!), és ezt nem mi mondjuk, hanem azok a szakmai tanulmányok, amelyek a hétéves ciklus végeredményét, mint ex post értékelést elvégezték, hogy az a fajta versenyképesség-növekedés vagy az a fajta beruházási támogatás, amely ezt a hét évet jellemezte, egészen egyszerűen sok esetben zsákutca. A szántóföldi növénytermesztés: hiába helyezett ki az előző kormányzat az előző ciklus alatt százmilliárdokat szántóföldi növénytermesztőknek, a munkahelyteremtésben egyáltalán nem vettek részt, a nagygazdaságok a munkahelyteremtésben szinte egyáltalán nem vettek részt. Sok embernek adnak munkát, de addicionális munkahelyeket szinte egyáltalán nem teremtettek.

A kis és közepes agrárvállalkozások azok, amelyek ebben igenis még lehetőséget tudnak kapni, és lehetőséget kell is hogy kapjanak, főleg olyan ágazatokban, mint az állattenyésztés, a kertészet, mert ezek azok az ágazatok (Gőgös Zoltán: Egyiket se csinálják.), ahol valóban még munkahelyeket lehet létrehozni. Illúzió az, hogy a szántóföldi növénytermesztés, ha tovább támogatjuk, majd ott munkahelyek jönnek létre. Éppen ezért szakítottunk is ebben a programban ezzel, és a más, sokkal inkább munkaerő-igényes ágazatokat igyekszünk fejleszteni, ráadásul úgy, hogy még nem beszéltünk a hozzáadott értékről: akkor lesznek ezek a vállalkozások sikeresek, ha újraélesztjük a magyar élelmiszeripart. A kilencvenes évek egyik legnagyobb tanulsága, hogy a magyar élelmiszeripart először privatizáltuk, utána pedig ezeket a cégeket a külföldiek a legtöbb esetben bezárták vagy a semmivel tették egyenlővé. Újra kell tehát a magyar élelmiszeripart építenünk. Ehhez egyébként, mint látható, nem csak a vidékfejlesztési program ad forrásokat, a Nemzetgazdasági Minisztérium nagyberuházási támogatásán túl a külügyminisztériumi exporttámogatásokon át ‑ és a GINOP-ról nem is beszéltem még ‑ nagyon széles a palettája a magyar élelmiszeripari közép- és nagyvállalatok támogatásának.

A kisebb és közepes méretű vállalkozások számára pedig mi a vidékfejlesztési programból biztosítunk forrásokat. Szent meggyőződésünk, ha az élelmiszeripart jó pályára helyezzük, márpedig nagyon komoly befektetések és beruházások szükségesek ehhez, hiszen nagyon nagy a lemaradásunk, de ha ezt megtesszük, akkor az élelmiszeripar a mezőgazdaságot is magával húzza, és el tudjuk végre azt érni, ami például az agrárvállalkozásoknak kiemelt jelentőséggel bírna, hogy az egy hektárra jutó jövedelmét is növelje.

Azt gondoljuk, hogy a közös agrárpolitika olyan változásokat hozhat magában akár már rövid, közép-, de hosszú távon mindenféleképpen, amely elgondolkodásra fogja kényszeríteni a magyar mezőgazdaságból élőket és főleg a szántóföldi növénytermesztésből élőket. Olyan hozzáadott értékkel bíró és olyan növényeket szükségeltetik a következő időszakban majd termelni, amely sokkal kevésbé függ a támogatáspolitikától, és sokkal inkább a többletjövedelem létrehozásában tud majd segítséget nyújtani. Mire gondolok?

Ha egy élelmiszeripari vállalkozás vidéken megteszi a szükséges beruházásait, megveti a lábát, akkor jó eséllyel olyan növényeket, olyan zöldségtermékeket vagy akár gyümölcstermékeket fog felvásárolni, amely egy hektárra vetítve sokkal több jövedelmet tud termelni a kisebb vállalkozások számára is. Ezáltal a megélhetéshez szükséges területek biztosítottak lehetnek akkor is, hogyha azok éppen egy kisebb gazdaságnál vannak tulajdonként.

Azt gondoljuk ráadásul, hogy a vidékfejlesztési program nagyon színes, hiszen nemcsak az agrárcélokat kell hogy szolgálja, hanem azokat a településeket is kell hogy segítse, a vidéki térségekben tízezer lélekszámnál kisebb településekről beszélünk, illetve azokról az egyébként a nagyvárosokhoz tartozó külterületekről is, amelyeken azért az ország jelentős része még él.

Igen, elhangzott, hogy például olyan informatikai fejlesztések szükségesek, amelyeket a kormányzat tervez, de minek fejlesztünk ilyeneket, ha még nincsen a település egyes részein villany. Pontosan erről szól az egyik programunk, a vidékfejlesztési program komoly forrásokat helyezett a tanyafejlesztési program folytatására, pontosan a villanyhálózat kiépítésére helyezünk például komoly figyelmet, ezáltal elérve azt is, hogy azoknak a tanyákon élőknek az életminősége is jelentősen javuljon, akik jelenleg még villany nélküli tanyákon kell hogy éljenek, és esetleg a gyermekeik onnan járnak iskolába. Én egy ilyen településről származom, tehát pontosan tudom, hogy a homokhátságon milyen problémákkal szembesülünk. Erre kiváló eszköz volt a nemzeti költségvetésből biztosított tanyafejlesztési program, és ezt tovább fogjuk folytatni a vidékfejlesztési programból is.

Azt gondoljuk tehát, hogy azok a rendelkezésre álló eszközök, amiket a vidékfejlesztési programba mi beépítettünk, igenis meg kell hogy hozza a gyümölcsét. Igenis meg kell hogy erősítse a kis- és közepes vállalkozásokat. Komoly vita is volt arról, hiszen a nagyvállalatok nem igazán szeretnék ezt látni, hogy a beruházási támogatásnak csak maximum a 20 százalékához férhetnek hozzá, nekünk pedig meggyőződésünk, hogy ahhoz, hogy a vidék életminősége jelentősen javuljon, elengedhetetlen a mezőgazdaság megerősítése, azt pedig érdemileg csak a kis és közepes családi gazdaságokon keresztül lehet megtenni.

Az, hogy mit tekintünk kis és közepes családi gazdaságnak: sokszor provokációként is hallom, hogy nyilatkozzak végre számadatokról. Én egy olyan településről jövök, ahol az öthektáros birtokmérettel is bőven tudunk egy családnak megélhetést biztosítani, pedig ráadásul a homokhátságon van. Tehát nem mindig az a legfontosabb, hogy kinek hány száz hektárja van vagy hány tíz hektárja van vagy akár hány tízezer hektárja van. Persze birtokpolitikai szempontból nagyon fontos, hogy ezek az arányok normálisabbak legyenek, és ne legyen az a fajta nagygazdaság, ami az elmúlt évtizedekben kialakult, mert ha a vidék, a település határát 5 vagy 10 nagyobb mezőgazdasági vállalkozás műveli mindössze, akkor igen kevés esélye marad az abban a faluban élőknek a munkahelyek létrehozására, illetve munka biztosítására.

Meggyőződésünk tehát, hogy ez a program meg fogja hozni az eredményét. Kicsit szerencsések is vagyunk, hiszen a gazdasági folyamatok olyanok, hogy a mezőgazdaságban egyre inkább megjelenik a jövedelem is. Ez persze köszönhető részben a támogatáspolitikának is és azoknak a változtatásoknak is, amelyeket mi ‑ élve a közös agrárpolitika lehetőségeivel ‑ bevezettünk. De meggyőződésünk az is, hogy le is kell vonni azokat a tanulságokat, amelyeket az előző hétéves ciklusban az előző kormány, azt gondoljuk legalábbis, hogy komoly hibaként elkövetett. Ennek megfelelően lett megtervezve ez a vidékfejlesztési program, ennek megfelelően lettek kiírva a pályázatok, és ennek megfelelően a 2017-es évben a nyár végéig a legtöbb beruházási jellegű támogatást el is fogjuk tudni bírálni, és a beruházások igenis meg fognak tudni kezdődni, már legalábbis azok, amelyeket még eddig nem kezdtek meg, hiszen nagyon sokan szerencsére, akár már saját kockázatra is, de megkezdték ezeket a beruházásokat. Meglesz ennek az eredménye, és szent meggyőződésem, hogy az elvégzett munkának az eredménye is meglesz.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a kormányzat hátradőlhet, mert renget kihívással állunk még szemben. Elég, ha a birtokpolitikában az osztatlan közösöknek a gondolatát megemlítem, elég, ha a támogatáspolitikában a közös agrárpolitikának az új kihívásait megemlítem.

(18.50)

Tehát nagyon sok olyan feladat áll még előttünk, amely, azt gondolom, hogy megoldásra vár, de biztos vagyok benne, hogy ha érdemi szakmai viták mellett ugyan, de az ellenzékkel is ezeket a vitákat le tudjuk folytatni, akkor meggyőződésem, hogy ez pozitív és jótékony hatással lesz majd a vidékfejlesztésre és a vidék életére is. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)