Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Egyetértek Jauernik képviselő úrral, az általa felsorolt példákat valóban meg kell fontolnia valamennyi önkormányzatnak. Ugyanakkor az Állami Számvevőszék jelentése hangsúlyosan felveti azt a feladatot is, hogy mérjük fel az állami közfeladat jelentését, illetve azt, hogy az állami finanszírozás mely feladatokra és milyen mértékben terjed ki. Az állami feladatok tartalmi meghatározása és szabályokba foglalása nélkül nem teremthető meg a hatékony, folyamatában átlátható finanszírozás. Ehhez a munkához közmegegyezésen alapuló szakmai és politikai döntések szükségesek. Sajnos, mindeddig nem történt meg az állami feladatok tisztázása, s így az olcsó állam hirdetői mentesülnek attól a számukra kellemetlen feladattól, hogy meghatározzák azokat a közszolgáltatási területeket, ahonnan szerintük ki kellene vonulnia az államnak.

Tisztelt Ház! Az állami feladatok újragondolása nem nélkülözheti a központi költségvetés és a helyi önkormányzatok közötti hatáskör- és feladatkör-elhatárolást, a települési önkormányzatok, a megyék és a régiók feladatait és ezekhez kapcsolódóan a finanszírozás újragondolását. Mindeddig nem valósult meg az a kormányzati cél - ezt az első, 2002. évi kormányprogram tartalmazta -, amely szerint az önkormányzatokat csak megfelelő források biztosítása esetén lehessen újabb közfeladatokkal terhelni. Ezt már többen megfogalmazták, de nekem is kötelességem ezt újra megerősíteni.

A jelentés riasztó tendenciát közöl. Az önkormányzatok gyorsan romló gazdasági pozícióját az is jelzi, hogy a működési kiadások a tárgyévi kiadások növekvő részarányát kötik le, 2002-ben 69 százalékát, 2003-ban már 74 százalékát, és ezzel párhuzamosan csökken a felhalmozásra, a beruházásra fordított kiadási hányad. A jelentés említi a 2002. évi fedezet nélkül elrendelt közalkalmazotti béremelés máig ható káros következményeit. Ennek az emelésnek jó részét az önkormányzatok saját forrásból kénytelenek előteremteni. Az önkormányzatoknak csak alig több mint negyede, 832 önkormányzat volt képes fedezni saját erőből 2004-ben a 6 százalékos béremelést.

Tisztelt Ház! A rossz példa is ragadós, jut eszünkbe a számvevőknek az önkormányzatok vagyongazdálkodásáról írt kritikájáról az egész állami vagyon gazdálkodásának a megoldatlan helyzete. Sajnos, a vizsgált önkormányzatok mintegy 70 százalékánál a rendeletek nem tartalmazzák a vagyon ingyenes átruházásának, a követelések lemondásának a szabályait, az összeghatárt, ami felett vagyont értékesíteni, átadni csak versenytárgyalás útján lehet. Ahol voltak ilyen határok, ott is az erre vonatkozó önkormányzati rendeletek indokolatlanul magas összeghatárokat szabtak meg, azaz szabad volt a vásár, nem biztosították a verseny, illetve a nyilvánosság érvényesülését.

Míg az önkormányzatok vagyonvesztése elméletben nyomon követhető, az állami vagyon sorsáról semmit nem tudunk. Az államháztartási törvény előírása szerint a zárszámadás előterjesztésével egyidejűleg az államnak el kellene számolnia az állami vagyon sorsának az alakulásáról. Ezt a jogszabályt már tizenhárom éve elkerülik a mindenkori pénzügyminiszterek. A mulasztást felvető képviselői kérdéseimre már minisztertől is, államtitkártól is, innen is, onnan is kaptam ígéretet, amelyek mindmáig nem valósultak meg. Míg a települési önkormányzatok komoly szankciókkal számolhatnak - nagyon helyesen -, ha nem számolnak be a rájuk bízott vagyon sorsáról, addig a kormánynak nem kell ilyen szankcióval számolnia, mert a mindenkori parlamenti többség vita esetén felmentheti az adott pénzügyminisztert az ilyen irányú törvényi kötelezettsége alól. Ezért utaltam arra, hogy a rossz példa is ragadós, azaz az egyes önkormányzati vezetőket érthetően laza vagyongazdálkodásra csábítja, ha azt látják, hogy a kormány sem hajlandó beszámolni a rábízott vagyon sorsáról.

Tisztelt Ház! Összegezve, az Állami Számvevőszék munkáját, megállapításait, javaslatait hitelesnek tartom, és a jelentés elfogadását ajánlom a tisztelt Háznak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)