Felszólalás adatai

A múltra vonatkozóan annyit mondanék, hogy kezd megkopni annak a fénye, amikor valaki az elmúlt nyolc évről beszél. Elnök úr, nyugodtan beszélhet most már arról a kettőről, amelyért önök felelnek, teljes felelősséggel, amelynek eredménye a teljes gazdasági kudarc és a kiszámíthatatlan adóztatás. Erről is érdemes majd szót váltani ebben a vitában, mert ennek eredményeként azt kell önöknek mondanom, hogy lehet, hogy itt a Házon belül még megáll, és mosolyognak azon, hogy az elmúlt nyolc évre hivatkoznak, de a helyzet az, hogy a magyar társadalom előtt ez már nem áll meg. A magyar társadalom pontosan tudja, hogy az elmúlt két esztendő rossz gazdaságpolitikája az oka annak, hogy egyáltalán önök ezeknek az adóknak a meghozatalára kényszerülnek.

Na most akkor, hogyha már egymással szemben támasztunk feltételeket, én nem szeretnék önnel szemben feltételt támasztani. Szeretnék általában a gazdasági bizottság elnökéről beszélni, akinek a dolga az, hogy a magyar gazdaság és a magyar informatika területén mondjon véleményt. Úgy látom, lehet, hogy a frakcióvezetési feladat és ez a gazdasági bizottsági elnöki feladat nem biztos, hogy a legjobb fölállás. Itt, ebben a Házban a gazdasági és az informatikai bizottság elnökének érdemes a gazdaság és az informatika szempontját figyelembe venni; a költségvetési bizottság az, ahol egyébként az adókat vagy a 3 százalékos adóhiányt figyelembe kell venni általában.

Én tehát kifejezetten, csak és kizárólag mint a gazdasági bizottság tagja és mint a Magyar Szocialista Párt azon képviselője, aki azért felel, hogy Magyarországon az informatika és a gazdaság területén egy modern gazdaság állhasson föl, ebből a szempontból kívánom elmondani a véleményemet az úgynevezett különadóról vagy telefonadóról. Azért nevezem ezt különadónak, mert tulajdonképpen ez az adó egyértelműen a különadó folytatása. Hozzáteszem, hogy az adórendszer és általában a gazdaság a modern társadalmakban a kiszámíthatóságon alapszik. Nos, kérem tisztelettel, anno, annak idején, amikor a magyar parlament törvényt alkotott róla, és bevezették a különadót a telekomszektorra, akkor próbáltam fölhívni a Magyar Szocialista Párt nevében a parlamenti képviselők figyelmét arra, hogy az a jogszabály az Európai Unió szabályrendszerével ellentétes. Ezt meg fogja a Bizottság kifogásolni, sőt az Európai Bíróság lényegében egy eljárás keretei között meg is fogja szüntetni, és ennek eredményeként a magyar államnak majd vissza kell fizetnie ezt a pénzt.

Akkor nagyjából ugyanebben a szellemben mondta a parlament többségi oldala, hogy ezt mi nagyon rosszul látjuk, ez az európai jogharmonizációnak teljesen megfelel, ezzel minden rendben van, és ezzel semmilyen gondja nem lesz senkinek. Most az a helyzet, hogy ott állunk, hogy bíróság előtt vagyunk, kötelezettségszegési eljárás van Magyarországgal szemben, miközben - ahogy képviselőtársam már mondta - a Fidesz-többség elfogadott egy olyan alkotmányt, amely szerint, hogyha mégis, a saját hibás döntése eredményeként a magyar kormánynak és a költségvetésnek fizetnie kellene, azt egy új adó keretei között a magyar állampolgárokra, az adófizetőkre háríthatja. Tehát a saját hibáját, a saját rossz döntését a magyar adófizetőkkel fizetteti meg, már abban az ügyben is, amelynél nyilvánvaló, hogy ez a helyzet.

De továbbmegyek: azon túl, hogy ezt a hibát elkövették, nem elnézést kérnek, hogy bocsánat, rosszul láttuk egy évvel ezelőtt, hanem igen nagy hanggal közlik egy ugyanolyan adóról, hogy dehogyis, ez szintén nem lesz az európai jogszabályokkal ellentétes. Én pedig mondom, hogy hát dehogynem. Mint ahogyan tavaly megmondtuk, és sajnos igazunk lett, most is megmondjuk, és mondom, hogy sajnos igazunk lesz. Ez is ellentétes lesz az európai uniós szabályozással, és a magyar állampolgároknak, a telefonálóknak, a szolgáltatóknak ezt újra ki kell fizetniük. Az önök hibájából, az önök rossz döntése alapján.

(23.40)

Ezért tehát indokolt lenne ezt a törvényt egész egyszerűen visszavonni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Eszünkben nincs semmilyen szolgáltató érdekét képviselni, eszünkben nincs semmilyen módosító javaslatot benyújtani. Arra szeretnénk önöket megkérni, hogy álljanak el ennek a törvénynek az elfogadásától. Sőt, a magam részéről azt fogom javasolni a szocialista képviselőtársaimnak, javasoljuk, ha mégis úgy döntenek, hogy ezt bevezetik, hogy önök személyesen, egyenként, név szerinti szavazás keretei között döntsenek erről, és magyarázzák el majd az összes modernitás iránt elkötelezett, és szociálisan rászoruló embernek, hogy igen, az önök döntése alapján be kellett vezetni azt a telefonadót, amelyet majd meg fognak szüntetni, és amely egyébként bevezethetetlen Magyarországon, mert egy egyszerű sarc, egy egyszerű és világos költségvetési tételnek a rekvirálása.

Ilyen értelemben értem a pénzügyminisztériumot, értem a költségvetési tényezőket, egyáltalán nem értem sem a gazdasági minisztériumot, sem a gazdasági bizottságot, hogy miért járul ehhez hozzá. Értem én, hogy költségvetési hiátus van. Kérem tisztelettel, tessék szíves máshonnan előállítani ezt a költségvetési hiátust. Sok javaslatunk lehet, de általában nem indokolt. Az önök felelőssége, hogy honnan fizetik meg ezt az adót.

Hozzáteszem tehát még egyszer, hogy ennek az adónak a bevezetése teljességgel indokolatlan. Indokolatlan azért, mert az OECD felmérése szerint is világos, hogy Magyarországon a telekommunikációs költségek magasak, általában is magasak, az európai átlaghoz képest is magasak, a magyar jövedelmekhez képest pedig kiugróan magasak, márpedig ez a szektor jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a magyar társadalom versenyképes vagy nem versenyképes. Ha tehát ezek az árak magasak, akkor itt nem illik túladóztatni. Hagyjuk ezeket a multinacionális szövegeket meg ezeket a demagógiákat! Magas árak mellett nem emelünk még szolgáltatási árakat, az ugyanis növekedni fog. Lehet azon vitatkozni, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben fogják áthárítani, de mindenképp növekedni fog, egy olyan szektorban, ahol egyébként az európai átlaghoz képest - még egyszer mondom - magasak az árak.

Ráadásul torzító hatású, mert az ágazati különadót két területre fókuszálja most, két területre: a hang- és az SMS-szolgáltatások területére. Nem véletlenül egyébként. Magyarországon viszonylag sok SMS-t használnak az emberek. Most előre jelzem, ez majd el fog tűnni, ki fogják váltani az állampolgárok az SMS-használatot. Vannak olyan országok, ahol sokkal kevesebb SMS-t használnak. Majd ez technológiailag eltűnik, és ennek eredményeként az adó egy jó része sem fog befolyni. Nem akarok most a részletekbe menni, mert nincs annyi idő, de kétségtelen, hogy európai léptékkel magas telekommunikációs árak mellett történik egy jelentős túladóztatás.

Még Rogán képviselőtársam is elismerte azt, hogy ebben az esztendőben ráadásul ez duplán érinti az ágazat egészét. Még ebben az évben van különadó, és erre az évre még rájön a telefonadó. Ennyit a kiszámíthatóságról, vagy ha tetszik, a korrektségről. Hogyan lehet ilyen körülmények között kalkulálni?

Arról nem beszélve, hogy természetesen igaz, hogy a telekommunikációs szektor összes szereplőjének a szerződésrendszerét majd át kell írni, de erről majd később.

Miért nem lehet bevezetni a mi megítélésünk szerint ezt az adót? - második pontként. Ez az adó teljességgel előkészítetlen. Azt kell mondanom, hogy önmagában ennek a kommunikációja, a bevezetés mikéntje, a kiszivárogtatás, és az összes, ami a dolog körül történt, egészen szégyenletes. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, ennek az adónak egyetlenegy érdemi szereplőjét látom a kormányon belül, akinek érdeke ennek az adónak a bevezetése, ez a költségvetésért felelős tárca. Értem az ő szándékait és irányait, de ettől függetlenül nem látjuk a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a gazdasági tárca, az összes többi tárca véleményét.

Nem látjuk egyébként azt a költségvetési módosítót sem, ami arról rendelkezne, hogy tulajdonképpen a közigazgatás egésze honnan fogja finanszírozni a különadót. Ezt szeretném megkérdezni. Szeretném megkérdezni azokat a fideszes önkormányzati vezetőket, polgármestereket, számoltak-e a saját költségvetésükben ezzel az összeggel. Jobb, ha számolnak. Ilyen értelem majd újabb pótköltségvetésre lesz szükség, mert itt egy jelentős tételről van szó.

Az én megítélésem szerint a kormányon belül is előkészítetlen. Továbbra is azt mondom, a nemzeti hírközlési hatóság szakmai véleményű számait nem látja senki, nem szólaltak meg ebben a vitában. Nem szólaltak meg a távközlés szereplői, több mint kétszáz szereplő egyáltalán nem lett megkérdezve, civil szereplők sem, nem lettek beavatva abba, hogy mi történik az elkövetkezendő időszakban körülöttük. Ráadásul az utolsó hetek egyértelműen mutatják, hogy maga a kormány is bizonytalan volt abban, hogy hogyan vezesse be ezt az adót.

Szeretném fölhívni a képviselőtársaim figyelmét, hogy volt már egy hasonló történet, ezt a kötelező biztosításnak nevezzük. A kötelező biztosítások átalakításánál a kormány tisztességesen és világosan azt mondta, hogy a következő plusz terhet maguknak a biztosítottaknak kell fizetniük. Ez egy világos beszéd. Itt úgy látom, hogy eltűnt a kormányból ez a típusú bátorság. A szándék az volt egyértelműen, hogy a telekommunikációs új adót az érintettekre, vagyis a fogyasztókra és a cégekre hárítsák át, majd az utolsó pillanatban ettől meghátráltak, és az adót magát a vállalkozásra vetették ki.

Azonban az a helyzet - ez is az előkészítetlenséget mutatja -, ennek az eredménye az, hogy ebben az értelemben a jelenlegi formájában ez a szabály az Európai Unió távközlési jogharmonizációjával ellentétes. Nem lenne ellentétes az európai távközlési joggal, ha az állampolgárokra és a vállalkozásokra forgalmiadó-alapúan lenne terhelve, de ez a helyzet nem áll fenn. Egy vegyes saláta született, amely adó szempontból nem áll meg a lábán. Ez is azt mutatja egyébként, hogy egy egyeztetés nélküli adó bevezetéséről van szó. Azt is értem, hogy nagyon sürgős, még 25-30 milliárd forintra szükség van az idén, és ehhez képest szeretnék ezt megoldani. De az a helyzet, hogy akármennyire is sürgős, jogilag normálisan és egyeztetetten kell adóbevételekhez jutni.

Még egyszer mondom, nem akarok itt azzal a demagógiával élni, hogy a negyedik mobilszolgáltató ezzel összefügg vagy nem, mennyibe kerül a negyedik mobilszolgáltató fölállítása, mennyit költöttek erre, ezekről itt nem beszélünk. Én magam sem akarok beszélni róla a jelen állapotban. Meglesz ennek a módja, amikor erről majd kérdezem a kormányt. Egyelőre csak azt gondolom, hogy jelen pillanatban előkészítetlen ennek a távközlési adónak a bevezetése.

Azon túl egyébként, hogy előkészítetlen, ahogy jeleztem, teljesen egyeztetés nélküli is. A távközlési szolgáltatók egy bizonyos körével történtek egyeztetések, ezek az egyeztetések sem felelnek meg azoknak a jogszabályi kereteknek, amely jogszabályi keretek a kormány számára előírják ilyen típusú ágazati egyeztetések végrehajtását. Ezekre az egyeztetésekre egyébként nem azért van szükség, merthogy ez valami demokratikus öncél, azért van szükség, mert ezen keresztül válik átláthatóvá és világossá egy nagyon jelentős piaci szektornak a saját maga szereplési és működtetési lehetősége.

A szakmai megalapozatlansága egyértelmű ennek a javaslatnak. Csak és kizárólag a költségvetés szempontjait veszi figyelembe, semmilyen más szempontot nem fogad el. Ennek eredményeként teljesen fölöslegesen vezeti be az időalapú számlázást, próbál ebben erőszakoskodni. Hozzáteszem, értem én, hogy másodpercalapú számlázást is szeretnének, ez is egy modell. Magyarországon sokkal inkább egy úgynevezett flat rate alapú modell felé lenne érdemes elmozdulni, ha már a szakmai érveket akarjuk érvényesíteni, egy olyan modellre, amelyben bizonyos értelemben egy átalányért nyugodtan beszélhet mindenki.

Magyarország egy roncstársadalom. Megkérdezem, képviselőtársaim: az utolsó lehetőséget, a szabad beszéd lehetőségét, az egymással történő ingyenes kommunikációs lehetőséget, föltétlenül ezt akarjuk elvenni a magyar emberektől?

(23.50)

Ez itt a legfontosabb cél? Ezért kell ma éjjel itt ülni? Ezért kell rohamtempóban elfogadni ezt a költségvetést, hogy nagymamák, cégek egymással, családok már ne beszélhessenek ingyen egymással, hanem csak per 2 forint hívásonként, és SMS-t se küldhessenek, csak akkor, ha tíz percen belül van, mert a miniszter úr nagymamája egy referenciaközeg? Komolyan gondoljuk ezt? Ez az önök társadalomképe Magyarországról a rendszerváltás után húsz évvel, hogy ez egy fölösleges kiadás? Hogy itt kell spórolni, a családok egymással történő beszélgetésében és a kommunikációban? Ez a legnagyobb pazarlás ma Magyarországon? És ezt komolyan gondolják? Nem egyebek? Nem lehetne máshol kereskedni? Ezzel kell bosszantani a magyar embereket a gazdasági válság közepén, hogy bármikor, amikor hozzányúl a telefonjához, az jusson eszébe, hogy ez neki még 2 forint, hogy a gyerekemmel, az unokámmal, a kollégámmal beszéljek?

Most hagyjuk az ingyenes csomagokat, amelyek cégek egész történetét teszik tönkre, és azt is hagyjuk, hogy az elmúlt időszakban - államtitkár úr biztos meg tudja erősíteni - komoly szolgáltatási portfolió lett Magyarországon abból, hogy nagyon komoly távközlési szolgáltatások vannak, amelyek kifejezetten más országok call-center szolgáltatásait adják, ilyen értelemben húzóágazattá is kezdett válni Magyarországon ez a terület. Ebből most mind-mind visszalépünk, szerintem fölöslegesen és értelmetlenül.

Azért is értelmetlenül, mert ez az adó 30-50 milliárd forintot fog jelenteni önöknek, de teljességgel összekeveri a szektor egész szabályozott mechanizmusát. Szó nincs arról, hogy ennek eredményeként majd a multinacionális cégek nem tudnak semmit se csinálni. Sőt, tisztelt hölgyeim és uraim, most tudnak majd csak igazán, hiszen olyan jogbizonytalanság állítódik elő, amikor az állampolgárok bármikor beperelhetik a szolgáltatót vagy kiléphetnek szolgáltatási kötelezettségeikből, hiszen az eddigi szerződéseknek adott esetben aránytalan, jelentős mértékű eltérését szenvedi meg egy fogyasztó, ha áthárítják a díjat.

Ez mit fog jelenteni? Egyáltalán nem biztos, hogy adott esetben a kétéves hűségszerződések működni fognak. Egyáltalán nem biztos, hogy a számlázási rendszerek kész lesznek. Ennek eredményeként a Nemzeti Hírközlési Hatóság hogyan fogja ellenőrizni ezt a piacot az új helyzetben? Egy egyébként is elég bonyolult szerződéses rendszerű piacról beszélünk. A távközlési szolgáltatók új csomagokkal úgy alakítják az életüket, ahogy akarják, önöknek semmilyen ellenőrzési lehetőségük nem lesz, és az ügyfeleknek semmilyen jogorvoslati lehetőségük nem lesz, mégpedig azért, mert egy exlex jogi állapotot állítanak elő ezzel a helyzettel. Ilyen értelemben teljességgel értelmetlen ez az új szabályozás.

Azt is mondanom kell önöknek, hogy abba a társadalomképbe, amelyben mi gondolkodunk, ez a szabályozás semmiképpen nem fér bele. Azt kell önöknek mondanom, hogy ezt az ágazatot nem hogy különadóval nem kellene terhelni, hanem a magyar gazdaság húzóágazatává kellene és lehetne tenni. Elmondtam már sajtótájékoztatón, itt is megemlítem: a kormánynak az a döntése, hogy Magyarországra hozta a CERN-t, amelyik egy európai 50 milliárdos forrású fejlesztést jelent állami támogatással, állami segítségnyújtással, példamutató és ezen a területen előremutató. Így lehetne munkahelyeket teremteni és egy modern magyar társadalmat fölépíteni. Leveszem a kalapom a miniszter asszony előtt, aki ezt elhozta Magyarországra a munkatársaival együtt. Ez egy komoly siker. De teljesen ellentétes azzal a folyamattal, amely ebben az adótörvényben viszont megjelenik, hogy azt a hálózatos tudást, amelyet föl akarunk építeni az egyik oldalon, amelynek van magyarországi tapasztalata, azt leromboljuk egy ilyen adótörvénnyel a másik oldalon. Ezt a típusú modernizációellenes és a társadalmi kommunikációt, a társadalmi együttműködést ilyen mértékben lebecsülő javaslatot ebből következően elfogadni nem tudunk.

Elnök úr, köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)