Felszólalás adatai

GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Azért kérek két percet, mert nem biztos, hogy a frakció időkeretéből telni fog arra, hogy egy részletesebb mezőgazdasági hozzászólást is elmondjunk. Solymosi József képviselő úr sok értékes gondolatot osztott meg velünk, néhány ügyben azonban szeretném pontosítani a tényeket.

Először is: Berlinben nem odázták el a döntést, az megszületett, létezik 2000-2006 közötti európai uniós agrárpolitika. Ez nekünk egy nagyon fontos döntés volt, mert ha ez nem létezne, nem tudnánk, mihez kellene csatlakozni.

A másik - és én ezt egy nagyon fontos szemléleti kérdésnek tartom -, hogy a mezőgazdaság szempontjából miért kell nekünk az Európai Unióhoz. Vannak, akik azt mondják, hogy addig ne csatlakozzunk, ameddig nem hoztuk rendbe a magyar mezőgazdaságot, amíg minden problémánkat meg nem oldottuk, és ha majd ez megtörtént és már beköszöntött a földi Kánaán a mezőgazdaságban, akkor lépjünk be az Európai Unióba. Én ezzel szemben úgy gondolom, hogy a helyzet éppen fordított. Van ez a bizonyos GATT-egyezmény, amely a magyar mezőgazdaság támogatási lehetőségeit, általában az agrárpolitikánkat rendkívül szűk keretek közé szorította, ezért azt lehet mondani, hogy a magyar mezőgazdaság problémáit - jelen körülményeink között - az Európai Unió határain kívül egyszerűen nem fogjuk tudni megoldani, és minél távolabb kerülünk az európai uniós csatlakozástól, vagy ha nem kerülünk közelebb, akkor ez a különbség egyre inkább növekedni fog az elkövetkezendő időben. Én tehát azt mondom: a magyar mezőgazdaság szempontjából is az a helyes megközelítés, hogy minél előbb lépjünk be az Európai Unióba, mert a magyar mezőgazdaság legsúlyosabb, legégetőbb napi gondjait is csak az Európai Unió tagjaként tudjuk megoldani.

A kormány erre törekszik, a kormány azt szeretné elérni, hogy a magyar mezőgazdaság az európai uniós csatlakozásunknak ne vesztese, hanem egyenesen haszonélvezője legyen.

Nagyon szépen köszönöm. (Taps.)