Felszólalás adatai

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Örömmel üdvözlöm azt a kezdeményezést, hogy ma egy vitanap keretében erről a mindannyiunk számára igen fontos kérdésről vitát folytathatunk. Fontos, hogy nagyon sokat beszéljünk erről a kérdésről, és talán még fontosabb, hogy sokat tegyünk az európai uniós csatlakozásért.

Három fontos okom is volt arra, hogy tisztelettel és örömmel vállaljam el a Magyar Demokrata Fórum nevében a mai napon a vezérszónoki beszédet. Elsősorban pártelnökként azért, mert Antall József miniszterelnök úrnak szinte életcélja volt az Európai Unióhoz, az Európához való visszacsatlakozásunk, miniszterként pedig azért megtisztelő számomra, mert az európai uniós csatlakozásban egy megtisztelő feladat a tárcánkat éri: hogyan tudjuk a nemzeti joganyagot összekapcsolni, harmonizálni az európai uniós joganyaggal. Végül állampolgárként is örülök, mert nekem nem kincstári optimizmus az, hogy örülök az európai uniós csatlakozásunknak. Hiszek abban, hogy ez a csatlakozás a magyar társadalomnak előnyökkel fog járni akkor is, ha ennek az átmeneti időben is ára van, és akkor is, ha az elkövetkező években ezért nekünk mindannyiunknak keményen meg kell dolgoznunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hamarosan az új évezred küszöbére érünk, amely reményeink szerint új időszámítást jelent számunkra a szó eredeti és átvitt értelmében. Úgy tűnik, ezeréves történelmi kötődésünk Európához immár intézményes és jogi megerősítést nyer, és így hazánk a polgári értékrendet valló európai államok, illetve nemzeti közösségek egyenrangú tagjává válik. A KGST-nek az Európai Közösséghez közelebb eső perifériája - látva a nyugat-európai szerveződés dinamizmusát - a politikai korlátok minimumát tiszteletben tartva már korábban is igyekezett kiépíteni a Közösséggel a lehető legszorosabb kapcsolatokat.

(10.50)

A KGST megszűnését követően ezek az országok válaszút elé álltak: csatlakoznak-e Európához, vagy külön utat járva magukra maradnak? Én még emlékszem azokra a vitákra, amelyek a két választás közötti előnyöket és hátrányokat vitatták. Hasonló jelentőségű volt az akkori vita, mint ezer évvel ezelőtt a kereszténység felvételével a nyugati civilizációhoz való kapcsolódásunk.

Az első szabadon választott kormány néhai Antall József miniszterelnök úr vezetésével egyértelműen kinyilvánította felzárkózási szándékát, és ezt tettekkel is alátámasztotta. 1991 decemberében Brüsszelben aláírtuk az európai megállapodást, amely társult viszonyt hozott létre hazánk, valamint az Európai Közösségek és azok tagállamai között. Kiemelkedő az a tény, hogy a társult megállapodást megelőző tárgyalások során sikerült nemzeti érdekeinket oly módon érvényesíteni, hogy több területen úgynevezett aszimmetrikus szabályozás született. Ez azt jelentette, hogy a társulás ideje alatt a jogok és kötelességek tekintetében a közösséggel és tagállamaival szemben kedvezőbb helyzetben lehetünk és kedvezőbb helyzetben vagyunk. A társulás nem titkolt célja az európai uniós tagság elérése, amelyhez rendkívül fáradságos és hosszú út vezet, melynek során végig szem előtt kell tartanuk nemzeti érdekeinket. Az akkori magyar kormány kiemelkedő sikerének könyvelhető el, hogy a közösség hosszas és makacs ellenállása ellenére a tagság elérése mint cél az európai megállapodás szövegében is megjelenhetett.

A legnagyobb aggodalmak a következő lépések kapcsán merültek fel. Milyen az az Európa, amelynek tagjaivá kívánunk válni? Jelenti-e az "Európa" a nemzetek Európáját, avagy a nemzetek feletti Európához vezet az utunk? Vajon a közelmúltban visszanyert szuverenitásunk elvesztéséről, nemzeti önazonosságunknak a brüsszeli olvasztótégelyben való feloldásáról van-e szó, amikor szuverenitásunk részleges feloldását vállaljuk ezzel a csatlakozással? A válaszom egyértelműen: nem.

Az Európai Közösség csak a tagállamoktól származtatott hatáskörben járhat el, tehet intézkedést, alkothat jogszabályt. Nincs tehát a tagállamokétól függetleníthető vagy függetlenedő brüsszeli akarat. Az Európai Unió intézményrendszere és döntéshozatali rendje nem helyez a tagállamok fölé tőlünk független hatalmat. Brüsszel nem diktál - viszont Brüsszelben felkészülten, következetesen és kellő hatékonysággal kell kiállni a magyar nemzeti érdekek mellett. Ott ezt a nyelvet értik, és az ilyen kiállást, tisztelt képviselőtársaim, nagyra becsülik. Csak ilyen hozzáállással van és lesz esély arra, hogy a közös nevező megtalálásakor a magyar érdekekre is figyelemmel legyenek.

Melyek is ezek a legfontosabb érdekek? Az Európai Közösség mindenekelőtt gazdasági közösséget jelent, olyan közösséget, tisztelt képviselő úr, amelyben a tagállamokat, így majd Magyarországot is főként gazdasági érdekeik motiválják. Elsődleges fontosságú ezért például a magyar mezőgazdaság érdekeinek érvényre jutása - és nem a mezőgazdaság, hanem a magyar mezőgazdaság érdekeinek érvényre juttatása -, cserébe pedig a közösségi tagállamok ipari termékei számára tudunk felvevőpiacot biztosítani. Tagságunk reményeink szerint jelentős mértékben javítja majd a magyar termékek versenyképességét is, hiszen ugyanolyan feltételek mellett jelenhetnek meg a közösség piacán, mint az adott tagállam produktumai. Nem feledkezhetünk el természetesen ipari termékeink versenyképességének biztosításáról sem; tennivalóink elsősorban a gyártási technológiák modernizálása, a termékstruktúrák átalakítása, valamint a környezetvédelmi követelmények teljesítése terén is jelentkeznek szép számmal.

Tisztelt Képviselőtársaim! A közösségen belüli jogharmonizációs filozófia is a nemzeti sajátosságok fokozott tiszteletének javára módosult az elmúlt időszakban. Amikor Magyarország és Európa jogrendjét összehasonlítjuk, nem feledhetjük el, hogy a magyar jog mindig is európai jog volt, a magyar jogász európai kollegáival azonos nyelven beszél; azonos a római jog és azonos az egyházjogi gyökereink miatt, és az ebből származó gondolkodásmódunkból is.

A közösségi jogrend önálló intézményrendszer által alkotott, belső törvényszerűsége által működtetett vagy működő szuverén jogrend. Ennek a jogrendnek célja alapvetően az Unión belüli integráció elmélyítése, a szabályozási tárgyai nem igazodnak a nemzeti jog hagyományos tagozódásához, hanem sajátos jogelveket és sajátos jogpolitikai irányokat követnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk alkotmányossági előfeltételeinek megteremtésekor arra fogunk törekedni, hogy a szuverenitás gyakorlásának előzőekben ismertetett felfogása és a demokratikus legitimáció alapvető igénye kellőképpen érvényesüljön hazánk esetében is. Igen lényeges, hogy gazdasági érdekeinket milyen hatékonysággal tudjuk érvényre juttatni már a csatlakozási feltételek meghatározására irányuló tárgyalásokon. Diplomatáink széles körben elismert rátermettsége azonban önmagában nem elegendő; csak a saját jövőjéről világos és határozott elképzelésekkel rendelkező, érdekeit következetesen képviselő ország találhatja meg méltó helyét az európai nemzetek közösségében.

A csatlakozási folyamatban a tárcám tisztje a közösségi joggal harmonizált jogrendszer kialakításának koordinálása, amely magában foglalja a jogharmonizációs program összeállítását, a jogharmonizációs teljesítmény figyelemmel kísérését és annak ellenőrzését, hogy az elkészült jogszabály-tervezetek mennyiben egyeztethetők össze a közösségi joggal. Tudnunk kell, hogy a jogharmonizáció egy folyamatosan változó jogrendhez - az európai jogrend ez a bizonyos acquis communautaire -, ehhez a folyamatosan változó jogrendszerhez való közeledés, egy olyan közeledés, amelyben a saját jogrendünk is folyamatosan változik - igen komoly kihívást jelent ez a tárcánk és a kormányzati munka számára. Ezt szolgálja a jogharmonizációs program, melynek legújabb változatát 1998 szeptemberében fogadta el a kormány, ahogy a külügyminiszter úr ezt már elmondta, és amelynek első, a csatlakozási tárgyalások fényében történt felülvizsgálata most ért véget.

Eredményeink a jogközelítés terén biztatóak. Hivatkoztak itt már többen az Európai Bizottságnak a csatlakozási kérelmünkről készített véleményéről, amely elvitathatatlanul kedvező volt, de az elismerés nemcsak Brüsszelből jött. Tapasztalatainkat hasznosítják szerte Közép- és Kelet-Európa térségeiben, azok országaiban.

Kevésbé kedvező a kép, tisztelt képviselőtársaim, az úgynevezett intézményi harmonizáció terén, és be kell vallanom, hogy itt még sok tennivaló vár ránk. Itt a velünk szemben támasztott elvárások elsősorban abban állnak, hogy olyan intézményrendszert kell kialakítanunk, amely kész és képes a közösségi jog gyors és hatékony alkalmazására. Komoly feladat ez. Emellett valamennyi jogászi körnek fel kell készülnie a tevékenységét érintő európai jogi kérdésekre, felismerve azt, hogy a jogászi szakmát széleskörűen és alapvetően tájékoztatni kell a közösségi jog csatlakozásunk utáni szerepéről, mind a szakmai kamarák, mind az OIT hivatala, valamint az államigazgatás megfelelő felelős szektorai rendszeres jellegű képzésén keresztül.

(11.00)

Csatlakozásunkat követően a közösségi jog ismerete, illetőleg a közösségi jogban az eligazodás nemcsak szükséges, de nélkülözhetetlen feltétele lesz a jogászi tevékenység végzésének. Nem azért, mert minden szentnek maga felé hajlik a keze s magam is jogász vagyok, hanem azért, mert óriási lesz a magyar jogászok felelőssége abban, hogy hogyan tudnak tanácsot adni, hogyan tudnak felvilágosítást adni az egyszerű állampolgártól, a vállalkozóktól kezdve mindenkinek a társadalomban, aki nem fogja látni és nem tudja érteni a csatlakozásból eredő feladatainkat. Ezért emeltem ki külön azt a szakmát, amelynek ebben kiemelkedő szerepe lesz az elkövetkező időszakban. Ehhez nagyon fontos, hogy képzések, posztgraduális képzések legyenek, és időben gondoskodjunk a továbbképzésről, mert előnyben vannak az egyetem padjaiban ülő fiatalok, miközben mégiscsak a derékhad lesz az, amelyik az európai uniós csatlakozásban fel kell hogy tudja venni a versenyt ezekben a kérdésekben a szakmai és a nyelvismereti, valamint az eligazodási problémák területén.

A csatlakozás sikeressége nemcsak a jogászok és egyéb szakmai körök felkészültségét feltételezi azonban, hanem az egész társadalomnak meghatározó változásokkal kell szembenéznie, és a társadalom meghatározó felkészülésére kell a fókuszunkat helyezni. Az Unió egyre inkább közvetlenül fordul a polgárai felé. Így mára az Unió tagállamainak polgárai nemcsak a hazájukhoz kötődő állampolgársági viszony alapján, hanem az Unió polgáraiként is igényt tarthatnak bizonyos jogokra. Lakóhelyük szerinti önkormányzat megválasztásában részt vehetnek, illetve oda megválaszthatók, szabadon mozoghatnak és telepedhetnek le az Unión belül. Az Unión kívüli országokban kérhetik bármely tagállam diplomáciai képviseletének védelmét, petícióval fordulhatnak az Európai Parlamenthez, amelynek megválasztásában szintén részt vehetnek a lakóhelyük szerinti tagállamban.

A legutóbbi időszakban a hazai igazságügy néhány problémája élénken foglalkoztatta közéletünket, mindazokat, akiket mint jogászokat érintettek ezek a kérdések, de másrészről az egész társadalmat is, hiszen valamennyien ügyfelek vagyunk az európai uniós csatlakozásban. A mai vitanap témája, amelyet a cím megjelöl, első látásra talán kicsit fennköltnek tűnik és a magyar elit problémájának tűnik. De gondolkodjunk el azon is, hogy mi köze lehet az átlagos magyar állampolgárnak az Európai Unióhoz! Milyen előnyt várhat a csatlakozástól, mennyiben érezheti magáénak, zsebbevágónak azt a tényt, hogy Magyarország hamarosan az európai közösség tagja lehet? Erről a kérdésről szeretnék most néhány szót szólni, igazolni azt, hogy mindannyian érintettek vagyunk, valamennyiünknek érdeke az európai uniós csatlakozás.

Az európai közösségbe való belépés már több ország számára hozott rendkívüli fellendülést. Nálunk kisebb ország, mint Írország vagy a velünk területre vagy lakosságra szinte egyenlő Portugália rövid idő alatt szinte fényéveket haladt előre a gazdaságban. Írország nemzeti jövedelme ma már csaknem másfélszerese az egykori gyarmattartó Nagy-Britanniáénak. A birkalegelők helyén és mellett szilíciumvölgyek létesültek, és a legkorszerűbb számítógépes technológia alkalmazása ma már magától értetődő. Portugália példája éppen a területi és népességi azonosság miatt talán még biztatóbb lehet számunkra, magyarok számára. Ez a tengerparti ország Spanyolországgal vetekszik lakosságának jövedelmében és életmódjában.

Miért ne tűzhetnénk ki magunk elé mi is ilyen célokat? Miért lenne elérhetetlen számunkra is a megismert nyugati életszínvonal? Ennek is egyik záloga az európai uniós csatlakozás. Ennek azonban a mi oldalunkról ára van. Meg kell ismernünk az uniós szabályokat, eljárásokat, módszereket, és el kell sajátítanunk az uniós magatartás legfőbb elemeit. Saját területemnél maradva ismét, csak úgy versenyezhetünk például az ügyvédi irodák hazai partnerirodáival, a magyarországi úgynevezett uniós szakjogászokkal, az európai jogot már természetesnek tekintő bírói, ügyészi, jogászi, tisztviselői karokkal, ha keményen készülünk, sokszor a saját pénzünkön és időnk terhére. Vonatkozik ez természetesen minden más területre, legyen az szakmai, legyen az az egyetem területe, legyen az a gazdasági élet, legyen az a szolgáltatások igényességének területe, kezdve ott, hogy szükség van az eladó mosolyára, a tisztviselő udvariasságára, nyelvtudására és a politikusok szavahihetőségére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sok esetben hiánypótlásra van csak szükség, néha egyszerű szemléletváltásra. Egy azonban bizonyos: 1999 végén - s ebben csatlakozom Kovács frakcióvezető úr véleményéhez - már nem lehet a koncentrált, a szervezett keretek között folyó felkészülést tovább halogatnunk. Végül hadd hívjam segítségül a költőt, az igaz magyart, az Európa nyugati és keleti féltekéje között vívódó, hányódó Ady Endrét: "Kis kompország talán így köthet ki véglegesen a nyugati s a szerencsésebb parton."

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)