Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Rendhagyó módon kezdem a felszólalásomat. Azt hiszem, hogy jelenleg egyedül vagyok a teremben olyan személy, aki hosszú időt töltött börtönben - hat évet -, és módja volt a legsúlyosabb fokozatokat is megismerni, átélte belülről ezek hatását, továbbá azokat a lassú demokratizálódási folyamatokat is, amelyek elvezettek a garanciális rendszerig, amit a jelen törvényjavaslat bizony keményen negligálni kíván és fel kíván rúgni.

Emlékszem rá, hogy rabokként mennyire örültünk annak, amikor a Belügyminisztériumból áttették az Igazságügyi Minisztériumba a büntetés-végrehajtást '60-ban. Úgy gondoltuk, hogy ennek akkor ugyan csak jelzésszerű értéke volt, de mégsem az Államvédelmi Hatóság közvetlen irányítása - vagy ahogy akkor nevezték: a Belügyminisztérium megfelelő főosztályának közvetlen behatása, irányítása - alatt voltunk.

A börtönben volt egy mondás: mielőtt egy jogász ügyvédi, bírói vagy ügyészi vizsgát tenne, fél évre be kellene csukni a börtönbe, hogy végigélje, mit jelent fél évet eltölteni fegyházban, börtönben avagy fogházban, hogy tudja, érzékelje mindazt, amit sajnos ennek a törvényjavaslatnak az előkészítői nem érzékeltek, nem láttak. Én átéltem mindazt, amit Pokol professzor úr csak tanít, és amit az Igazságügyi Minisztériumban csak papírról vagy íróasztalról éltek át.

Itt van, amit már több tudós kollégám fejtegetett, a bírói út kizárása az enyhébb fokozat esetében. Nem véletlen garanciális elem montesquieu-i elvek alapján, hogy a végrehajtó hatalmat a bírói hatalom ellenőrzi. A végrehajtó hatalomnak egyik legdrasztikusabb, legradikálisabb ága a büntetés-végrehajtás, ahol az emberek legszentebb jogát, a szabadságát korlátozzák. Ebben az esetben a bírói garanciális rendszerhez a legkisebb mértékig hozzányúlni: súlyos bűn ez ellen a garanciális építmény ellen. Egy demokrácia alapelveit sérti meg ez a kis szelíd törvényjavaslat, amit megértem, hogy rapid módon szigorítani akartak, meg akarták fogni, de rossz helyen fogták meg, nem itt kell.

Úgy gondolom, hogy alkotmányellenes az elítélt és a védő ezen jogát megszüntetni. Pokol professzor úrnak pedig azt lehet válaszolni, amit felolvasott Hankó Faragó Miklós tudós kollégám, hogy a jelenlegi szabályozás biztosítékot nyújt arra, hogy ne lehessen hetente vagy kérelmi lapokon, vagy egyéb módon újból és újból kérni ezt a dolgot.

De aki ismeri a büntetés-végrehajtás belső életét, a börtönök belső életét, az tudja, hogy milyen nyomorult helyzetben van az elítélt. Ha neki lehetősége van arra, hogy egy független szervezet, a bírói szervezet bírája elé állhasson és elmondja neki, akkor ettől a jogától nem szabad megfosztani. Már csak azért sem szabad megfosztani, mert bizony visszaélnek az elítéltek helyzetével nemcsak a büntetés-végrehajtás egyes, magukról megfeledkezett alkalmazottai, hanem bizonyosan visszaélnek az elítéltek, közismert a sitiprincek, egyebek szerepe.

(18.00)

Tehát úgy gondolom, hogy a bíróhoz való eljutás kizárása alkotmányellenes, és alkotmányellenes ez a rendelkezés is. Ezt ilyen keményen meg kell mondani! Véleményem szerint az eredeti szabályozás megfelelő volt, hiszen évente egyszer fordulhatott a büntetés-végrehajtási bíróhoz kérelemmel az elítélt vagy a védője.

Azt is el kell mondanom, hogy a nevelés, a büntetés-végrehajtás egyik fő célja szempontjából rendkívül jó eszköz ez a könnyítettebb, liberalizáltabb végrehajtási mód. Akkor, amikor az elítélt havonta négy alkalommal kimehet a világba, és utána visszatér a börtönbe, visszatér a rácsos ágyára, visszatér a piszkos falak közé, pontosan érzékeli a különbséget. Sokkal jobban érzékeli ezt, és sokkal jobban nevelhető, megfogható. Tehát egy nevelési eszközt vesznek ki a büntetés-végrehajtás és a nevelők kezéből. Ez egy nagyon fontos dolog. Az egész világon ebbe az irányba megy a büntetés-végrehajtás.

Svédországban olyan rendszert vezettek be - hála az elektronikának -, hogy az elítéltre rászerelnek egy elektronikus berendezést, és korlátozzák, hogy csak a családi házában maradhat, vagy a kényszerlakhelyén, a lakásában kell lennie, illetve amikor kimegy, azt ellenőrzik. Tehát bizonyos fokig szabadabbá teszik, ugyanakkor zártabbá. Úgy gondolom, hogy adott esetben a büntetés célja jobban elérhető egy ilyen, esetleg egy kicsit túl modernnek tűnő módszerrel, mint hogy bekerül a börtönbe a hétpróbás vagányok közé, akik börtönakadémiát végeztetnek el vele, másról nem is beszélve.

Ha az ember tovább olvassa a törvényjavaslatot, akkor megint megdöbben más injúriákon. Sajnálatos módon a jelenlegi büntetőeljárás rendkívül hosszú, beleértve a jogerős ítéletig tartó szakaszt. Évek telhetnek el, míg valakit jogerősen elítélnek. Valamikor fél évet letöltött előzetesben, és utána még két vagy másfél évet le kell ülnie. Miért kerüljön hátrányos helyzetbe az az elítélt, aki a jogos joghátrány elszenvedésére kényszerül? Azért nem kell külön halmozottan büntetni őt, mert a büntetőeljárás ilyen végtelenül lassú. Ezt talán mindannyiunknak együttesen, közös erővel kellene meggyorsítani, de nem az elítélten kell elverni a port. Ha azt a fél évet be kell számítani a büntetésébe, hiszen így rendelkezik a büntető törvénykönyv, illetve a jogerős ítélet, akkor miért nem veszi figyelembe ezt a büntetés-végrehajtás vagy a büntetés-végrehajtási törvényerejű rendelet akkor, amikor egy nevelési eszközt kívánnak vele szemben alkalmazni.

Úgy gondolom, hogy logikus, amit elmondtam, nem kerülhet rosszabb helyzetbe az elítélt azért, mert a hatóságok elhúzták az eljárást. Éppen elég abszurd intézmény az előzetes letartóztatás intézménye, de erről most nem kívánok értekezni, erről sokkal tudósabb kollégáim elég sok rosszat mondtak. Tehát az lenne a cél, hogy az előzetes letartóztatás idejét minél rövidebbre húzni, és ezzel kapcsolatban nem külön joghátrányokkal sújtani az elítélteket.

Az is megütötte a szememet, hogy nem alkalmazható az enyhébb végrehajtási szabályok halmazata, ha az elítélt ellen újabb büntetőeljárás van folyamatban. Van egy nemes jogelvünk, az ártatlanság vélelme. Vajon az ártatlanság vélelme itt most kikapcsolható? Tehát ha bv-ről van szó, akkor az Igazságügyi Minisztérium kikapcsolja az ártatlanság vélelmét. Miért? Azért, mert már el volt ítélve, azért vélelmezzük azt, hogy nem érvényes az ártatlanság vélelme? Ez abszolút jogelvünk! Tehát ez önmagában nem lehet alkalmas arra, hogy egy nevelő eszköztől megfosszuk az egész rendszert, beleértve az elítéltet is. Más dolog, ha jogerősen elítélték, de nincs összbüntetésbe foglalva. Ez megint az apparátusnak, a mechanizmusnak a hátránya, hiszen előfordulhat, hogy addigra foglalják összbüntetésbe, mire már le is telik az egyik büntetés vagy tán mindkettő összege is - ez másik kérdés. De az, hogy még nincs elítélve! Büntetőeljárás, ha valaki ellen nyomozás indul, már akkor... - tehát ez elegendő arra, hogy őt kizárják.

Nem tartom ezt helyesnek, és úgy gondolom, hogy mindazokat a garanciális elemeket, amelyeket sikerül kivívni, és amelyek tényleg demokratikus rendünk alapját képezik, azokat nem szabad - még ha jószándékúan is - hebehurgya, rapid módon veszélyeztetni. Azt gondolom, hogy sokkal fontosabb lenne a büntetés-végrehajtási rendszer apparátusának sokkal szigorúbb kezelése, ellenőrzése, kezdve ott, hogy jobb fizetéseket kellene adni. Hiszen mindannyian jártunk mostanában börtönökben, és tudjuk, hogy milyen nevetséges fizetéseket kapnak a büntetés-végrehajtási alkalmazottak, az őrök, a nevelőtisztek.

Ezen túlmenően a nevelőtisztek minőségi kiválasztása területén és az egész rendszer működtetése területén kellene sokkal fárasztóbb, sziszifuszibb munkát végezni, mint beterjeszteni egy ilyen látványos törvényjavaslatot, amit elő lehet adni sajtóértekezleten, és lám, milyen radikálisan és határozottan lép fel a kormány a bűnözők ellen. Nem jó irányba, nem jó eszközzel történő lépésről van szó, a büntetés-végrehajtás sokkal komolyabb dolog, mint hogy azt a napi politikai hullámzásoknak ki szabadna tenni.

Hankó Faragó Miklós kollégám elmondta álláspontunkat, hogy az 1. §-sal kapcsolatban vissza kívánjuk helyezni a (3) bekezdést, és további javításokkal elfogadhatónak látjuk a törvényt. A jelen formájában, mivel demokratikus alapelveinket érinti, semmilyen körülmények között sem tudjuk elfogadni.

Köszönöm szépen.