Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, a szülők, édesanyák és édesapák tisztelete elsősorban itt a parlamentben az ön szájából kicsit furcsán hangzik. De ettől függetlenül nekünk, mindnyájunknak meg kell becsülnünk azokat az embereket valóban, akik a vállukon vitték az ország terheit éveken, évtizedeken keresztül, egy háború után újjáépítették azt; nemcsak szavakban, de tettekben is meg kell hogy nyilvánuljon. De szavakban is jobb, ha őszinte szavakban nyilvánul meg, nem válik ketté a gyakorlat és a szavak itt a parlamentben. Emlékeztetnék arra, hogy önnek is volt egy őszinteségrohama Szekszárdon korábban, amit egy hangfelvétel tudott bizonyítani. Ezen ön is kifejti, hogy kedves, aranyos gyereknek kell itt a parlamentben a jobbikos képviselőknek látszaniuk. Ön is szívesebben lenne radikális, mint a Betyársereg, de amit a Betyársereg megtehet, azt ön itt sajnos a parlamentben nem teheti meg. Amikor ön itt mindig feláll és megpróbál  a saját szavait idézem  kedves, aranyos gyereknek látszani mind politikusként, mind emberként, akkor mindig visszaemlékezhetünk arra, hogy ön ezt egyfajta felvett póznak tartja, egyfajta politikai haszonlesésnek, szavazatszerzési lehetőségnek tartja (Dr. Vadai Ágnes: Úristen! Úristen!), mert erről beszélt itt évekkel ezelőtt Szekszárdon is, hogy ez a Jobbik stílusváltásának egy fontos eleme.

De amikor itt a parlamentben esetleg döntésekkel, szavazatokkal is ki lehetne állni az idősek mellett, önök ezt egyszer sem tették meg. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Nem igaz!) Nem tették meg akkor, amikor a „Nők 40” bevezetésénél igennel szavazhattak volna erre a felvetésre. Nem szavazták meg, az egész Jobbik nem szavazta meg, és láthatóan a lelkiismeretüket ez még mindig furdalja, nyolc évvel a rossz döntésük után. (Z. Kárpát Dániel: Magadat pszichologizáld, ne minket, légy szíves!)

Amikor a nyugdíjasok számára is előnyös áfacsökkentéseket meg kellett volna szavazni a parlamentben, hogy mégiscsak az alapvető élelmiszerek áfája csökkenjen, önök ezt nem szavazták meg. (Z. Kárpát Dániel: Miért ne szavaztuk volna meg?) Amikor költségvetési forrást kellett volna, mondjuk, az „Egészséges Budapest” programra megszavazni, hogy Budapesten és Pest megyében épüljenek új, korszerűbb kórházak, újítsuk fel a régieket, ami az itt élő idősek számára nagyon fontos kérdés lett volna, önök ezt itt a parlamentben nem szavazták meg, ezeket a kormányzati javaslatokat nem támogatták, és még sorolhatnám. (Mirkóczki Ádám: Csak azért nincs nyugdíjemelés, mert mi nem szavaztuk meg?)

Ön a Magyar Szocialista Párt nyugdíjemelési javaslatát, úgy látom, nagyon magáévá tette. Még Korózs Lajos képviselőtársunk sem emlegette fel, bár most már nincs itt, hogy nekik volt korábban a nyugdíjemelési számítás módosítására javaslatuk, amelyet a Jobbik magáévá tett. Az MSZP ugyan már nem hozta elő, de a Jobbik előhozta ezt a szocialista javaslatot. Kicsit XV. kerületi déjà vu érzése van az embernek ilyenkor.

Nos tehát, önöknek ez a javaslata, pontosabban ez a szocialista javaslat, amit most a Jobbik kér számon a kormányon, a magyar nyugdíjasok zsebéből 2011 és 2016 között átlagosan havonta 4090 forintot húzott volna ki, azaz éves szinten 49 080 forinttal rövidítette volna meg a nyugdíjasokat ez a javaslat. A szocialisták, úgy látszik, már elvetették, önök felmelegítették. Lehet, hogy még lesznek ilyen csereszabatos árucikkek a Jobbik és a baloldal között, mint ahogy erre a kampányban is láttunk nem egy példát.

Azt fontosnak tartom a mai napon az Idősek Tanácsa ülése után, amiről ma már itt beszéltünk is, hogy az idei évben is teljesít úgy a magyar gazdaság a kormány jó gazdaságpolitikájának is következtében és a magyar emberek szorgalmának következtében, hogy nyugdíjprémiumot tudunk fizetni. Tudják, amikor elfogadta az Országgyűlés azokat a javaslatokat, amelyek a gazdaságot élénkítették, és amelyek következményeként most nyugdíjprémiumot tudunk fizetni az idős embereknek, akkor önök azt mondták ezekre a javaslatokra, hogy egyenként és összességében sem támogatják őket, mert fél év múlva össze fog omlani tőlük a magyar gazdaság.

Nemhogy nem omlott össze, nemhogy szinten maradt, nemhogy bővült, hanem olyan mértékben bővült, hogy még nyugdíjprémiumra is sok-sok tíz milliárd forintnyi többletet tudtunk betenni az idei évi költségvetésbe is, és ezt az év végén a nyugdíjasoknak oda is fogjuk tudni adni.

Ha önökön múlt volna, nemcsak „Nők 40” nem lenne, nemcsak rezsicsökkentés nem lenne, nemcsak Erzsébet-program nem lenne, hanem bizony a nyugdíjprémium fedezete sem lenne ott, hanem lehet, hogy önök is a londoni befektetők és az IMF-tanácsadók javaslatait keresgélnék, hogy hol mit szorítsanak meg a nyugdíjasok számára is fájó módon.

Ahogy említettem már korábban, a Fidesz-KDNP-kormány döntései értelmében Erzsébet-utalványt is kaphattak már három ízben a magyar nyugdíjasok, ami az általunk őszintén is érzett tiszteletnek egy konkrét megnyilvánulása volt. Ugyanígy a nyugdíjprémium tavalyi 24 milliárd forintos összege, ami idén több tíz milliárd forint lesz, szintén a nyugdíj-kiegészítés és még sorolhatóan a többi intézkedést a nyugdíjemeléssel együtt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.  Dr. Lukács László György: Szégyelld magad! Szomorú!)