Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Több alkalommal vitatkoztunk már itt erről a témáról, ahogy jobbikos képviselőtársam is elmondta, hiszen amikor az egyes egyetemek modellváltása, fenntartóváltása került ide elénk törvényjavaslatban, akkor mind a magyar felsőoktatás helyzetéről, mind a szükséges innovációról, mindezekről a modellváltásokról több szó esett.Most tulajdonképpen egy általános keretben jogi, technikai módosítások miatt újra ezt a vitát vesszük elő. Ebben a vitában fontos leszögezni minden oldal célkitűzéseit, és hogy mi alapján alkotunk törvényeket a magyar felsőoktatásról, és miért kezdődött el ez az út a modellváltással.

A nemzeti kormány számára 2010 óta kiemelten fontos a minőségi, versenyképes közoktatás és felsőoktatás, mert úgy gondoljuk, hogy Magyarország és a magyar emberek jövője alapvetően függ a magyar oktatási rendszer sikerességétől és versenyképességétől. Azt tudjuk, hogy a magyar oktatás mindig is a világ élvonalába tartozott, a Kárpát-medencében született és tanult magyar tudósok, feltalálók, Nobel-díjasok tudományos felfedezéseikkel, találmányaikkal, írásaikkal megváltoztatták a világot; nem kisebbet állítunk: a világ történelmét befolyásolták.

Mi, magyarok száz évvel ezelőtt is alkalmazkodni tudtunk a megváltozott világ kihívásaihoz, amikor Klebelsberg Kunó oktatáspolitikájának köszönhetően Magyarország nagyszabású iskola- és egyetemépítési programba kezdett, megalapozva ezzel a korszak gazdasági fejlődését.

Most is ilyen gazdasági fejlődésre és gazdasági kihívásokra kell reagálni. 2010 óta az a célunk, hogy hatékony, versenyképes, tehetségeket támogató, innovatív közoktatási és felsőoktatási rendszert építsünk ki. A XXI. század gyorsan változó, globális világában új, korábban nem ismert kihívások jelentkeznek, amelyekre az oktatási rendszernek is meg kell találnia a megfelelő válaszokat.

Ismert, hogy Gyurcsány Ferenc és a szocialisták a felsőoktatásban bevezették a tandíjat, eladósították az egyetemeket, a közoktatásban pedig utcára tettek 14 ezer pedagógust, bezártak több mint 100 iskolát, valamint további több mint 700 iskolát vontak össze, amellyel 1000 településen szűnt meg az iskola.

2010-ben a nemzeti kormány eladósított egyetemeket, óriási mértékű munkanélküliséget és kilátástalan helyzetű, jövőképű fiatalokat örökölt a Gyurcsány-Bajnai-kormányok megszorításokra épülő politikájának következtében. Tudom, hogy önök ezeket reformnak hívják, de mégiscsak maradjunk a megszorítás szónál.

Az elmúlt évtizedben a magyar gazdaság teljesítményének köszönhetően több forrás és figyelem irányult a magyar felsőoktatási rendszerre is. Az elmúlt 10 évben számos új egyetemi campus újult meg vagy épült, és a kormány és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája által létrehozott megállapodás, amely alapján kollégiumi férőhelyeket is újítunk föl, bővítünk, illetve teljesen újak is épülnek, egyike a legfontosabb megállapodásoknak az elmúlt években.

(20.20)

Azt gondolom, jó úton járunk akkor, ha egyre több egyetemi kollégiumi férőhelyet építünk az egyetemi városokban, ahol a fiatalok nemcsak megfizethető lakhatást kapnak, hanem közösségi élményt is a kollégiumokon keresztül. Úgyhogy én bátorítom a kormányt, az államtitkár urat is, hogy ezt a programot folytassuk, a kollégiumépítési program ne maradjon abba, folytassuk a jövőben is, mert erre nagy szükség van, hogy a fiatalok az individualizált világban egy közösségi térben tudják folytatni az egyetemi tanulmányaikat.

2009-hez képest 2019-ben 2 ezerrel több hallgató szerzett diplomát és 1200-zal több oktató van jelen a felsőoktatásban. Ezzel együtt a Fidesz-KDNP-kormány célja, hogy versenyképes, valódi tudást kapjanak a diplomások, és ne csak az egyetemisták száma legyen magas önmagában, hanem a diplomát szerzők száma is. A magyar közoktatás és magyar felsőoktatás színvonalát is dicséri, hogy olyan képzett fiatalokat adtak a magyar gazdaságnak, akiknek köszönhetően az utóbbi pár évben talpra állt és folyamatosan növekedett a magyar gazdaság. Ismerjük, hogy a világjárvány ideje előtt az elmúlt két évben már az 5 százalékot súrolta a gazdasági növekedés, sőt tavaly már el is értük ezt.

Most azonban a további fejlődéshez strukturális változásokra van szükség, modellváltásra, ha úgy tetszik. Ezt felismerve alkotta meg a magyar kormány a „Fokozatváltás a felsőoktatásban” középtávú szakpolitikai stratégiát 2016-ban, melyben kifejtette szándékát és kormányzati támogatását a magyar felsőoktatás korszerűsítésére és megújítására. Bebizonyosodott, hogy a korábbi szabályozási és szervezeti keretek között működő intézményrendszer nehezebben vagy lassabban tud reagálni a világban zajló folyamatokra, legyen szó a képzések iránti nemzetközi kereslet növeléséről, az innovációk hasznosulásáról vagy éppen az újabb forrás bevonását jelentő vállalati együttműködések iránti igényekről.

Itt a Házban nem is olyan régen, jó pár hónappal ezelőtt tárgyaltuk először a Budapesti Corvinus Egyetem fenntartóváltását, mint az új modell első fecskéjét, amelyet közhasznú alapítványi működésbe helyezett a törvény. A Corvinus Egyetem fenntartóváltása azt bizonyította be, hogy a közhasznú alapítvány működése sikeres és működőképes, ami mintaként szolgált aztán más felsőoktatási intézmények számára is. 2020. május 19-én döntöttünk arról itt az Országgyűlésben, hogy további hat felsőoktatási intézmény, az Állatorvosi Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Neumann János Egyetem, a Soproni Egyetem és a Széchenyi István Egyetem esetén is felhatalmazást adunk mint Országgyűlés a kormánynak a vagyonkezelői alapítványok létrehozására, valamint arra, hogy rendelkezhessenek az egyetem és az alapítványok vagyonjuttatásáról.

Az állami gondoskodás biztonságos, de kissé beszűkült körei helyett a fejlődés versenyalapú perspektívái nyílnak meg számukra, amely alkalmazkodást, szemléletváltást, merész újításokat, teljesítményelvűséget és kooperációs készséget is követel meg a szóban forgó egyetemeken. Az állami szerepvállalás ezzel a lépéssel párhuzamosan szintén új alapokra helyeződik, hiszen fenntartóból partner és megrendelő lesz. Azt gondolom, hogy az egyetemek, felsőoktatási intézmények számára ez egy óriási lehetőség, de a lehetőség mindig felelősséggel is jár. A nagyobb önállóság, a rugalmasság, az innováció behozatala nagy felelősséggel is jár. Arra kérem majd államtitkár urat, hogy ezt a felelősséget a következő időszakban is figyeljük, monitorozzuk, hogy hogyan tudnak élni ezzel a nagyobb felelősséggel ezek a felsőoktatási intézmények, hiszen kaptak egy nagy lehetőséget, amivel jár ez a felelősség. Azt gondolom, hogy pozitív irányba mutatnak ezek a folyamatok, de mindig meg kell nézni, hogyan is tudnak jó gazda módjára bánni ezzel a lehetőséggel, és mit kezdenek a rájuk szakadt felelősséggel.

Azt gondolom, hogy a partneri, megrendelői szerep jobban illik az államhoz, egy új alapokra tudja helyezni ezt a modellt, ki tudja szolgálni a valós, XXI. századi igényeket, tud alkalmazkodni a nemzetközi helyzet változásához, be tud illeszkedni azon versenyképes egyetemek sorába, amelyeket szerte a világban, akár a délkelet-ázsiai térségben, akár Nyugat-Európában vagy Észak-Amerikában találhatunk. Azt gondolom, hogy a mostani törvényjavaslat is, hiszen erről a modellváltásról számtalan alkalommal beszélgettünk az elmúlt hónapokban itt a parlamentben, csak ennek a keretét adja meg, a technikai, jogi pontosítását, módosítását tartalmazza, és nyilvánvalóan rendezi a felmerülő tulajdonjogi és vagyonjuttatási kérdéseket.

Mivel a modellváltás mint olyan, eddig is tőlünk támogatást kapott az összes eddig idehozott felsőoktatási intézmény tekintetében, ezért az ezt kialakító keretet és az ezt rendező jogi pontosításokat is tudjuk támogatni. A KDNP-frakció tehát ezt támogatja. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)