Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvényjavaslat módosító csomagja valóban egyrészt technikai jellegű módosításokat tartalmaz, illetve a már megszületett döntéseket pontosítja, illetve vezeti végig a rendszeren. Én a konkrét törvényjavaslat egy pontjához szeretnék egy kérdést feltenni államtitkár úrnak, és utána azért nyilvánvalóan egy általános gondolatot is el kell mondanom a modellváltásokkal kapcsolatban.A konkrét kérdésem pedig a 7. §-ra vonatkozna, ahol a felsőoktatási intézményben a vezetői megbízatásokról van szó. Mi tagadás, itt az indokoló részben az van, hogy erre a módosításra azért van szükség, hogy a magánintézményeknél is megfelelő létszámú vezetőket lehessen kinevezni. Ezt a pontot én jogászokkal, egyetemi szakértőkkel megnézettem, és senki nem tudott arra választ adni, hogy ez az indokló mondat és az előttünk lévő törvénymódosítás hogy függ össze. Erre várnék államtitkár úrtól egy választ, hiszen én azt gondolom, hogy egy egyetemi vezetői megbízatás nagyon fontos az egyetemek világában.

Nem elismételve mindazokat az érveket, amelyeket a koncepcionális vitában már elmondtam, és nem untatva sem a tisztelt Házat, sem államtitkár, professzor urat azzal, amiket már több ízben egymással megbeszéltünk, de ceterum censeo annyit el kell mondanom, hogy éppen a Színművészeti Egyetem példáján tudom azt megmutatni, hogy azok a javaslataim és azok a fenntartásaim az alapítványi formával és ezzel a típusú alapítványi formával kapcsolatban, úgy tűnik, hogy sajnos a gyakorlatban beigazolódtak. Idéznék a Színművészeti Egyetem számomra eljuttatott leveléből, ami elmondja, hogy amikor róluk vitatkoztunk, akkor  idézet a levélből szó szerint  „a parlamenti vita délutánján Pavlik Lívia miniszteri biztossal találkoztunk, aki a ránk váró feladatokról tájékoztatott. Kérdéseinkre adott válaszai világossá tették számunkra, hogy az új modellben sem az egyetemi autonómia, sem a szaktudás érvényesítésének garanciái nem jelennek meg.” Idézet folytatása: „Az egyetem sajátos szakmai szempontjai nem kapnak megfelelő képviseletet a kuratóriumban, és kérdéses, hogy kik garantálják majd ezek érvényesítését. Az egyetemi autonómia értelmezésünkben csak úgy biztosítható, ha a szenátus jogkörei nem csorbulnak, és a rektort továbbra is nyílt pályázat útján, a szenátus javaslatára nevezi ki a fenntartó, határozott időre.”

Ez egy hosszú levél, államtitkár úr, én nem kívánom itt az egészet ismertetni, de pontosan erről beszéltem ennek a törvénynek a vitájában és az összes többi, hasonló modellváltáson átesett egyetem vitájában. Pontosan ezért nyújtottam be azt a módosító javaslatomat, és ismételten megtettem a Színművészeti Egyetemmel kapcsolatban is, miszerint a kuratóriumban ex officio, hivataluknál fogva legyenek többségben az egyetem akadémiai választott vezetői, az universitas képviselői, hiszen jómagam mint az Európa Tanács akadémiai szabadságért és egyetemi autonómiáért felelős jelentéstevője és mint a néppárti Jobbik képviselője, nem tehetek másként, mint hogy látom a jeleket.

Államtitkár úr itt arra hivatkozott az expozéjában, hogy micsoda fantasztikus kooperációban készülnek ezek az előterjesztések. Államtitkár úr, nekem ez a levél pontosan az ellenkezőjéről tanúskodik, mint ahogy itt az expozéjában ön ezt elmondta, és ez ellen tiltakozom. Ez ellen tiltakozom, és kifejeztem egy válaszlevélben az egyetem vezetésével szemben a szolidaritásunkat a néppárti Jobbik nevében, és a felháborodásunkat, mert ez egy egyértelmű támadás az egyetemi autonómiával és az egyetemi szabadsággal szemben.

Azt gondolom, hogy ez egy olyan precedens, ami nagyon jól megmutatja, hogy mindazok az általános jellegű, a magyar felsőoktatás megújítását célzó stratégiai célok, amelyekkel egyetértünk, nem ezen a módszeren fognak sajnos bekövetkezni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)