Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a költségvetési bizottság a kormánynak ezt a törvényjavaslatát tárgyalta, akkor az ott jelen lévő szocialista és szabaddemokrata képviselők még nem voltak tudatában annak, hogy a miniszter úr véleménye szerint az ellenzék már elérte azt a határt, amit az ellenzéki kritika megengedhet magának - tegnap hallottuk, és ma meg is ismételte a miniszter úr. Azt sem tudtuk még, hogy baráti segítséget fogunk kapni a miniszter úrtól, hogy tisztán lássuk, hogy mit engedhet meg magának az ellenzék és mit nem. Ezért ugyanúgy, ahogy ma is a szocialista és szabaddemokrata vezérszónokok, tárgyszerűen megpróbáltuk elemezni a bizottsági ülésen azt a javaslatot, amelyet a kormány benyújtott. Ha miniszter úr nem pont a szabaddemokrata felszólaló közben hagyta volna el ma is a termet, akkor meg tudná ítélni, hogy valóban megengedhető-e az az ellenzéki kritika, amit mi gyakorolunk.

A bizottsági ülésen is elsősorban kérdéseket tettünk fel a kormány jelen lévő képviselőjének azt illetően, hogy mi értelme és milyen funkciója van annak, hogy a családi pótlékot a kormány átkereszteli. Erre igazán nem kaptunk választ. Ennek alapján állapították meg a szocialista és a szabaddemokrata képviselők, hogy ez a törvényjavaslat tulajdonképpen azt az évtizedek óta működő családipótlék- és családtámogatási rendszert - amelyet ráadásul az elmúlt években részben szűkítettek, részben kiszélesítettek, és jobban a rászorultsághoz igazítottak -, ha nem is szétveri, de darabokra szakítja. Darabokra szakítja, amikor egy olyan családtámogatási rendszert hoz létre, amelyben van családi pótlék, van iskoláztatási támogatás, és van családi adókezdemény - ahogy a miniszter úrtól ma is hallottuk -, amelyet egységes rendszernek tekintenek.

Ha ebből áll az egységes rendszer, meg ami még fel van sorolva, akkor az állítás - állapítottuk meg a bizottsági ülésen is -, hogy minden gyerek azonos értéket képvisel, finoman fogalmazva biztosan tévedés, hiszen vannak olyan gyerekek, akik részesülhetnek valamennyi formából, és vannak olyan, kevésbé szerencsés gyerekek ebben a társadalomban, akik nem részesülnek minden formából, nevezetesen a családi adókedvezményből nem részesülnek.

(11.10)

A bizottsági ülésen nyomatékosan hívtuk fel a figyelmet arra, hogy a családi pótlék és az ezzel azonos értékű iskoláztatási támogatás reálértéke a javaslat szerint csökken, tehát nem egyszerűen változatlan marad. Nominálisan változatlan marad, mint ezt a miniszter úr ma is elismételte, ez azonban még 11 százalékos tervezett infláció mellett is azt jelenti, hogy annak a családi pótléknak a reálértéke, amelyhez minden gyerek hozzájuthat - mint azt olyan büszkén hangsúlyozta a miniszter úr -, csökken, és ezt egy olyan forma ellensúlyozza, a családi adókedvezmény, amelyet tekintve már nem minden gyerek képvisel azonos értéket a jelenlegi jobboldali kormány számára.

A szocialista és szabaddemokrata képviselők azért utasították el a bizottsági ülésen ezt a törvényjavaslatot, mert differenciál család és család, gyerek és gyerek között; azért utasították el, mert abban ugyan egyetértenek a szocialista és a szabaddemokrata képviselők a miniszter úrral és a kormánypárti képviselőkkel, hogy más értékeket képviselnek, mint a jelenlegi kormány, tehát hogy itt értékekben van köztünk különbség - ez igaz, ezzel egyetértünk, ezt visszaigazoljuk -, csakhogy itt ez az értékkülönbség éppen az, hogy a szocialista és a szabaddemokrata képviselők úgy gondolják, hogy valóban, minden gyermek egyformán fontos számunkra, és ha minden gyerek egyformán fontos számunkra, akkor az állami támogatást oda kell koncentrálni, ahol erre az állami támogatásra szükség van, tehát a közepes és alacsony jövedelműekhez kell koncentrálni; és ha valahonnan elvonunk, mert most már a jobboldal is tudja azt, hogy a pénz nem korlátlan - ezt az előző ciklusban még nem tudta -, akkor nem a legszegényebbektől, hanem a legmagasabb jövedelműektől helyes elvonni.

Azt is hozzátettük a vitában, hogy ezt az iskoláztatási támogatásnak nevezett konstrukciót - amely gyakorlatilag azt jelenti, hogy olyan szülőktől is elvonja a jövedelem feletti szabad rendelkezés jogát, akiktől egyébként nem vonja el a gyerekekért viselt felelősség jogát -, ezt a megoldást nem tartjuk elfogadhatónak, ezért ezt az iskoláztatási támogatásra való átkeresztelést is elutasítjuk. Ezért is kellett e törvényjavaslat ellen szavaznunk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)