Felszólalás adatai

HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tegnapi expozémat azzal fejeztem be, hogy van végre az országnak olyan kormánya, amelyik tudja, hogy mit akar, és ennek érvényt is szerez. Mindezt olyan össztűzben végzi, amely messze túllép a politikai tisztesség és jó ízlés határain. Ez zavart kelthet, sokakat megtéveszthet, de nem térítheti el a kormányt attól a szándékától, hogy a káosz helyett rendet, a korrupció helyett tisztességet, az értékrombolás helyett az általánosan elfogadott értékrend helyreállítását szolgálja. Ez utóbbi érdekében tett jelentős lépés az a törvénytervezet is, amelyet most beterjesztünk.

A kutatások, amelyek a mai magyar családok helyzetének feltárására, a családi közösségek működésére irányulnak, kivétel nélkül riasztó megállapításokra jutnak; akkor is, ha ezek demográfiai, szociográfiai vagy gazdasági kutatások. Egyértelműen arra hívják fel a figyelmünket, hogy a gyermekeket nevelő fiatal és középnemzedék aránytalanul nagy terheket visel. Ha ez a generáció nem kap a társadalomtól érdemi segítséget, akkor a családok erkölcsi és anyagi veszélyeztetettsége tovább romlik. Ezáltal nemcsak a családi mikroközösség, hanem a nagyobb közösség, maga a társadalom sem lesz képes megfelelően működni.

Meggyőződésünk, hogy a súlyos gondokkal küszködő családokat nem lehet magukra hagyni. E területen sürgős állami beavatkozásra van szükség. A számukra nyújtandó segítségnek nem pusztán anyagi jellegű támogatásra kell korlátozódnia, hanem jelentős értékváltásra is szükség van.

A családi élet biztonságának újrateremtése, a gyermekvállalás feltételeinek javítása, az ország népességfogyásának megállítása érdekében a kormány átfogó, többlépcsős intézkedéssorozat megvalósításába kezdett. Ennek keretében vissza kívánja állítani a gyermekek után járó adókedvezményt, a felsőfokú oktatásban részt vevők tandíjának eltörlésével, a különböző tankönyv-támogatási formákkal, valamint az oktatási ágazat kiemelt támogatásával segíti a gyermekek taníttatását. A lakásszerzéshez, illetve a lakásépítéshez kapcsolódó kedvezmények bevezetésével pedig javítani kívánja a családok lakáshoz jutásának feltételeit.

Ebbe az intézkedéssorozatba illeszkedik a családtámogatási rendszer átalakításának megkezdése is, amelynek fő irányait a 43. számú országgyűlési határozat jelölte ki. Eszerint a támogatási rendszert úgy kell átalakítani, hogy az jobban szolgálja a gyermekes családok társadalmi esélyegyenlőségét és a népesedéspolitikai célokat.

Mindezek alapján a kormány egy olyan törvényjavaslatot terjesztett az Országgyűlés elé, amely a gyermekes családok támogatási rendszerét megváltozott elvi alapokra helyezi. Az új rendszer lényege, hogy nem csupán a gyermekes családok körében jelentkező szegénység kompenzálását helyezi előtérbe, hanem az anyagi támogatáson túlmenően olyan értékrendet is közvetít, amely a gyermekvállalást a legmagasabban elismert társadalmi alapértékek közé emeli.

A korábbitól eltérő szemléletmód egyben azt is kifejezi, hogy a társadalom számára minden gyermek - családja jövedelmétől függetlenül - azonos értéket képvisel. Ebből következik, hogy a törvényjavaslatban szabályozott családi támogatások vagyoni, jövedelmi viszonyoktól függetlenül minden családot megilletnek, ha gyermeküket saját háztartásukban nevelik. Az újonnan javasolt intézkedések egyik fő elemét tehát az alanyi jogosultság visszaállítása képezi. A jogosultság kiterjesztése természetesen a támogatásokban részesülők létszámának növekedését is jelenti; az eddigiekhez viszonyítva mintegy 8-10 százalékos mértékű ez a növekedés, amelynek költségvetési többletigényét a jövő évi költségvetési törvényben tervezett előirányzatok tartalmazzák.

A kormányt gyakran éri a vád, hogy a legszegényebb rétegeket magára hagyja, míg a közép- és jobb módú rétegeket az ő rovásukra támogatja. (Bauer Tamás: Így van! - Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van!) Tájékoztatásul megemlítem, hogy a jelen törvényjavaslatban szabályozott ellátásokon kívül többféle, úgynevezett rászorultsági elven működő támogatási forma áll rendelkezésre. Ezek közül is kiemelendő a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, amelyet több mint 800 ezer gyermek kap; ez azt jelenti, hogy a gyermekek mintegy 40 százaléka részesül ebben az ellátásban. Jövőre a tervezett infláció mértékét meghaladóan fog emelkedni a rendszeres gyermekvédelmi támogatás mértéke is.

A törvényjavaslat egységes rendszerbe foglalva szabályozza a különböző családtámogatási formákat. Nevelési ellátásként határozza meg a gyermekek neveléséhez biztosított támogatásokat, így a családi pótlékot és az iskoláztatási támogatást; gyermekgondozási támogatások címén foglalja össze a szülő jövedelmeként nyújtott támogatásokat, nevezetesen a gyermekgondozási segélyt és a legalább három kiskorú gyermeket nevelő szülőt megillető gyermeknevelési támogatást.

(10.50)

Tartalmazza továbbá az anyasági támogatást, amely a szülő nőt a szülést követően illeti meg.

A támogatásban részesülők száma, az ellátások költségvonzata és a rendelkezés újszerűsége alapján is kiemelten kell szólni a családi pótlékról és az azt felváltó iskoláztatási támogatásról.

A családi pótlék a gyermek tankötelezettségének megkezdéséig illeti meg a szülő bármelyikét. Amikor a gyermek eléri a tanköteles kort, a szülőnek iskolalátogatási igazolást kell benyújtania az ellátást folyósító szervhez. Ettől az időpontból az iskolarendszer keretei között tanuló gyermek tanköteles korának végéig, de legfeljebb 20. életévének betöltéséig a családi pótlékkal azonos mértékű iskoláztatási támogatásban részesül. Az ellátást tehát egyszer, a tanköteles kor kezdetén kell igényelni, a folyósítás a továbbiakban automatikus. Ha a gyermek egészségi állapota, képességei nem teszik lehetővé a tanulói jogviszony létesítését, vagy a szülői gondoskodás hiányában, esetleg egyéb okból, például javító nevelés céljából intézményi elhelyezésre kerül sor, a támogatás a továbbiakban is azonos feltételek mellett családi pótlék címén jár.

A tervezett intézkedés előkészítése során azt tapasztaltuk, hogy többen vitatják az iskoláztatási támogatás bevezetésének célszerűségét, ezért erről külön is indokolt szólni. Kérem a figyelmet, hogy a későbbi félreértések vagy netán félremagyarázatok megelőzhetők legyenek!

Az iskoláztatási támogatás bevezetése azért került napirendre, mert a szülők egy kisebb, de sajnos nem elhanyagolható része nem ismeri fel gyermeke tanuláshoz fűződő érdekét. Ezeket a szülőket a törvényjavaslat szerint nem büntetni akarjuk, hanem rá akarjuk őket vezetni arra a helyes útra, hogy teljesítsék gyermekük iskoláztatásával összefüggő kötelezettségüket. A törvényjavaslat ezt úgy oldja meg, hogy a település jegyzője, akinek a tankötelezettség teljesítésének figyelemmel kísérése egyébként is feladata, az iskolába nem járó kiskorú gyermeket védelembe veszi, felkéri a gyermekvédelmi szakszolgálatot, hogy próbálja meg a családban a nevelési problémát rendezni. Ha ez sikertelen, akkor intézkedik a gyámhatóságnál, hogy a nevelési támogatás felhasználását vonja ellenőrzése alá, vagyis számoltassa el a szülőket arról, hogy az valóban a gyermek érdekében nyert felhasználást.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a családban élő gyermektől semmilyen körülmény folytán nem vonják el a támogatást, egyetlen gyermek sem marad ki a támogatási rendszerből. A javasolt szabályozás a szülőket kívánja orientálni a gyermekeik tankötelezettségének teljesítésére; véleményünk szerint a tervezett intézkedésnek éppen az az előnye és újszerűsége, hogy egy pénzbeli támogatási forma a problémás esetekben a segítő folyamat részeként képes funkcionálni.

A családi pótlék és az iskoláztatási támogatás jogosultsági feltételei és mértékei is azonosak. 1999-ben az ellátások összegei nem változnak.

Figyelembe kell venni azt, hogy a gyermekeket nevelő családok támogatása nem egyetlen jogszabályban leírtak szerint valósul meg, hanem egy többcsatornás rendszeren keresztül különböző típusú kedvezmények érvényesülnek. A közelmúltban szavazta meg az Országgyűlés a személyi jövedelemadóról szóló törvényt. Ebben a gyermekek után érvényesíthető adókedvezmény mértékét illetően többségi szavazással a parlament a magasabb összegű változat mellett döntött, amit egyfajta értékválasztásnak kell tekinteni. Ez természetesen a családi pótlék mértékére is hatással van, hiszen a költségvetés lehetőségei sajnos nem korlátlanok.

A különböző támogatási rendszerek együtt kezelése a tervezett intézkedések megítélése szempontjából azért is indokolt, mert függetlenül attól, hogy a családi pótlék mértéke jövőre nem változik, azt is tudni kell, hogy a nehezebb anyagi körülmények között élő családok rendszeres gyermeknevelési támogatásban részesülnek.

A jogosultsági feltételek megváltoztatása azt eredményezi, hogy a következő évtől kedvezőbb helyzetbe kerülnek az ellátás összegének megállapításánál azok a családok, akik felsőfokú tanulmányokat folytató gyermekeket is eltartanak. A családi pótlékra már nem jogosító nagykorú gyermek is beszámítható lesz a gyermekszámba. Ezzel megszűnik az a ma igazságtalanul működő rendszer, amely kirekeszti a családok jelentős részét a megfelelő mértékű családi pótlék igénybevételéből.

A gyermeküket gondozó szülők részére kedvező változás, hogy ezentúl jövedelmüktől függetlenül lesznek jogosultak a gyermekgondozási segélyre és gyermeknevelési támogatásra. Mint ismeretes, a gyermekgondozási segély a gyermek harmadik életévének betöltéséig illeti meg a szülőt, havi összege pedig az öregségi nyugdíjminimumhoz igazodik. Ezzel azonos mértékű ellátás illeti meg gyermeknevelési támogatás címén a legalább három kiskorú gyermeket nevelő szülőt, ha legkisebb gyermeke három és nyolc év közötti. A hatról nyolc évre történő korhatár kiterjesztését a szülők várhatóan szintén kedvezően fogadják majd, hiszen a kisgyermek az iskolakezdés körüli időben fokozott szülői gondoskodásra szorul. A gyermekgondozási segély és a gyermeknevelési támogatás folyósítása melletti munkavállalás feltételei nem változnak.

Az anyasági támogatás szabályozása lényegében változatlan, kisebb módosításokat, pontosításokat tartalmaz a javaslat.

A családtámogatások megállapításával és folyósításával kapcsolatban a szabályozás tervezete hatásköri változásokra tesz javaslatot. Ennek lényege, hogy a települési önkormányzatok mentesülnek a gyermeknevelési támogatás megállapításával és folyósításával összefüggő feladatok alól, amely nem tekinthető tipikusan önkormányzati jellegű tevékenységnek.

A munkahelyi családtámogatási kifizetőhelyek tekintetében is szükséges egy mérsékelt centralizációt végrehajtani. Ezektől a technikai-szervezési intézkedésektől azt várjuk, hogy az állampolgárok számára az ügyintézés egyszerűbb lesz, a szakmai felügyelet számára átláthatóbb, könnyebben ellenőrizhető támogatási rendszer alakul ki.

A törvényjavaslatban foglalt intézkedéseket összefoglalva megállapítható, hogy a családtámogatási rendszer a normativitás irányába mozdul el, amelynek a szabályozása korszerűbb, könnyebben alkalmazható. A változások túlmutatnak a szűk látókörű pénzosztogatáson, a családok megerősítése érdekében a lakossággal egy együttműködés kialakításának kezdetét jelzik. Az itt foganatosított intézkedések reményeink szerint azt az üzenetet hordozzák, hogy a magyar társadalom bízik a jövőben, bízik a családokban.

Az expozé bevezetőjében mondottakat hadd egészítsem ki azzal - ami, azt hiszem, hogy jogos és indokolt bírálatot jelentett az ellenzék magatartásához -, hogy köszönöm a figyelmüket nekik is most.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)