Készült: 2024.04.26.11:34:50 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

260. ülésnap (2005.11.03.), 72. felszólalás
Felszólaló Dr. Csepeli György
Beosztás informatikai és hírközlési minisztériumi politikai államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:05


Felszólalások:  Előző  72  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Pettkó András hozzászólásai ebben a parlamentben elég ritka pillanatokat képeznek, ugyanis az ő hozzászólásainak a centrumában valóban a jövő, az információs társadalom és mindazon lényegi kérdések kerülnek elő, amelyeken egy országnak nemcsak a versenyképessége, hanem a megmaradása is múlik. Most egy sajátos szerkesztésben szedett össze egy súlyos vádlistát, sok drámai mozzanattal színezve, hatalmi harcokat belevetítve egy általa közelebbről nem ismert kaotikus mezőbe - ezekkel most nem óhajtanék foglalkozni, hogy ki kit akarna legyőzni.

Nyilvánvaló, hogy az informatika, lévén egy teljesen új terület, nem rendelkezik azokkal a szilárd, konzisztens, sokszor - mint például a vidékfejlesztés vagy földművelés esetében - százados érdekérvényesítő képességekkel, amelynek következtében az a mérce, amit a hagyományos minisztériumi struktúrával kapcsolatban működtetünk, egy ilyen terület esetében óhatatlanul nem működik. Időt kell hagyni ahhoz, hogy maga az új struktúra, amely inkább ügynökség, mint minisztérium, teret és lehetőséget nyerjen a maga számára. Úgy érzem, hogy az elmúlt három évben az IHM-nek a rekordja ilyen értelemben - és ezt majd a jövő történésze el fogja dönteni - egyáltalán nem negatív.

(12.10)

Felhívom a figyelmet az elektronikus hírközlési törvényre, amelyet Kovács Kálmán miniszter úr már reggel aposztrofált mint fordulópontot olyan értelemben véve, hogy teljes egészében megváltoztatta az árakhoz való viszonyt, megváltoztatta a monopóliumoknak azt a sajátosságát, hogy mindenáron mindenre rátelepedjenek, és beindította a versenyt mind a hangszolgáltatásban, mind az internetszolgáltatásban, és ami nagyon fontos, ezen belül a szélessávú szolgáltatásban.

Nem becsülném le az elektronikus információszabadság-törvényt, amelynek hozadéka nem jövőre, nem két év múlva, hanem három-négy-öt év múlva fog megjelenni. Ugyanúgy a NAVA nyilvánvalóan, mint egy intézmény, kezdetben nem rendelkezik azokkal a forrásokkal, mert a költségvetésnek egyszerűen nincsen erre a célra most nevesíthetően sokmilliárdos forrása, de hosszú távon, az európai prioritásokat figyelembe véve a NAVA és az NDA sikerre lesz ítélve, mert meg fogja kapni az európai fejlesztési forrásokat.

Visszatérve tehát az IHM és a költségvetés viszonyára, azt hiszem, itt egy filozófiai kérdésről van szó. Amikor az ember hallgatja a költségvetési vitát, minden második szó az, hogy támogatás; vagy úgy, hogy kérünk még több támogatást, vagy úgy, hogy adunk még több támogatást. Én a magam részéről - lehet, hogy azért, mert túlságosan liberálisan gondolkozom - nem a támogatásban látom a költségvetési filozófia lényegét, hanem abban látnám a lényegét, hogy lehetőséget biztosítunk az emberek számára, hogy felfedezzék maguknak azt a cselekvési terepet, amit egyébként nem látnak. Tehát ilyen értelemben véve az a jó költségvetés - és lehet, hogy a költségvetés egésze ilyen szempontból bírálható -, amely inkább azt a bizonyos hálót adja, nem pedig halacskákkal próbálja ellátni a sok éhes szájat, akik megeszik a halakat, és másnap újra jelentkeznek Veres Jánosnál pénzért.

A mi kis költségvetésünk, valóban 46 milliárd, csak egy cseppecske a 11 000 milliárdban, cseppecske az 1600 milliárdos ipari szegmenshez képest, tehát 46 milliárddal nyilvánvalóan csodákra nem lehet vállalkozni. Azt lehet megtenni, hogy bizonyos értelemben véve elindítani folyamatokat, és utána a folyamatokat rábízni magukra az aktorokra, az üzleti vállalkozásokra, a civil társadalom szereplőire, a háztartásokra, az országgyűlési képviselőkre, hogy vigyék a hírét az információs társadalomnak, és próbálják megértetni az emberekkel. És itt van egy nagyon szűk keresztmetszet a magyar társadalomban. Az Economist Unitnak most olvastam a jelentését, amelyben Magyarország szociális-kulturális feltételrendszerét ítéli a legnagyobb akadálynak azon az úton, hogy az információs társadalom érvényesüljön.

Három olyan fő prioritás van, és mind a három fő prioritás megjelenik az IHM homlokterében a költségvetésen keresztül, melyen keresztül az Európai Unióhoz tudunk csatlakozni. Az egységes információs tér az első prioritás, hogy ne legyen országhatár meghatározó akkor, amikor a bitek áramlásáról beszélünk. Ilyen értelemben véve, azt hiszem, az NIIF-programon keresztül Magyarország valóban része az egységes információs térnek.

A másik a K+F. A K+F nyilvánvalóan nemcsak az IHM-nek lehet a prioritása, de az a tény, hogy nyitottunk egy innovációs technológiai központot az Amerikai Egyesült Államokban, Virginiában több mint két évvel ezelőtt, és most, az elmúlt hetekben nyitottam egyet Shenzhenben, amit sikerült egy illegális összeesküvés szintjén tartani, tehát most közlöm a tisztelt Házzal az örömhírt, hogy nemcsak hogy megnyitottam ezt a képviseletet, hanem ráadásul a kiállításon első díjat nyert a pavilonunk. Ezek olyan típusú lehetőségek, amelyekkel a magyar informatikai közép- és kisvállalkozások tudnak élni, és ki tudják vinni a világpiacra mindazt a fantasztikus kreativitást és tudást, ami egyébként itt, Hegyeshalom és Biharkeresztes között óhatatlanul nem lesz eléggé profitábilis.

Azt szeretném tehát mondani, hogy nekünk elsődlegesen az IHM költségvetésén keresztül, úgy látszik, hogy katalizátor szerepünk van. Katalizátor szerepünk van, és ez a szerep annyiban érvényesül, amennyiben megtaláljuk azokat a közvetítőket, hordozókat, akik az általunk kitalált programokat bizonyos értelemben továbbviszik és további elemekkel gazdagítják.

A közháló tipikusan egy ilyen terület, amely szerintem a jövő történésze szempontjából az IHM egyik nagy teljesítménye lesz, mert a közháló révén az ország olyan területeire jut el a szélessávú internet, ahova egyébként az üzleti erőforrások jóvoltából nem jutna el. Utána már minden településnek, minden közintézménynek, amely rákapcsolódik a közhálóra, a maga dolga eldönteni, hogy azokkal a tartalmakkal, lehetőségekkel mit fog kezdeni, amiket az enter gomb megnyomása kapcsán megismer.

Az e-Magyarország-pontok ilyen szempontból szervesen kiegészítik a közhálót, és a teleházak igenis integrált részeit képezik az e-Magyarország-hálózatnak, hiszen az egész IT-mentor hálózat, melyről a miniszter úr reggel beszélt, egy teleház-kezdeményezés, és nagyon is szeretnénk, ha osztrák példára minden egyes ilyen e-Magyarország-ponton vagy minden egyes teleházban, minden egyes ilyen információs központnál legyen valaki, aki segíti az állampolgárt annak érdekében, hogy amikor lenyomja az enter gombot, tudjon is kezdeni azzal a hatalmas információtömeggel valamit, amely rázúdul. Mert kétségtelenül nagyon nagy a technikai változásoknak a sebessége, óriási az a bizonytalanság, amit az ember átél, hiszen itt egy olyan területről van szó, amely hetente változik. Ez nem olyan, mint a földművelés. A múlt alkalommal a parlamentben már beszéltem a disznókról, kedvenc példáim egyikéről, olyan tekintetben, hogy ők nem változnak; ha háromszáz évvel ezelőtt az ember megnézett egy disznót, vagy kiás egy csontvázat, pont ugyanazt a disznót találja, mint ami most röfög az óljában. Ezzel szemben egy harmincéves komputer olyan csillagászati távolságban van a mai komputerhez képest és a mai komputer a holnapi komputerhez képest, ami az embernek egyszerűen meghaladja azt a képességét, hogy a változásokat percipiálni legyen képes.

A Jövő Háza ilyen értelemben véve, melyet a képviselő úr nevesített, azt hiszem, egy nagyon jó példa lesz, és ez nem egy utópisztikus hely, mert meg fog nyílni már decemberben, és el lehet oda menni. Az a fantasztikus Augiász istállója, ami ott volt, most ki van takarítva, rendbe van hozva, teljes gőzzel épülnek a kiállítás elemei. Ez pontosan azt a célt fogja szolgálni, hogy a fiatalság oda látogató tízezrei és velük a szülők és pedagógusok érezzék a változásoknak ezt a hihetetlen iramát, és valamit megkóstoljanak, megérezzenek a jövőből, ami számukra ilyen értelemben véve nem fenyegetés, hanem inkább öröm forrása kell hogy legyen.

Az elektronikus szolgáltatások fejlesztése kapcsán kétségtelenül fennáll az a probléma, hogy ahány önkormányzat, annyiféle nyelv, annyiféle szoftver, annyiféle megoldás, de elvileg nem kizárt olyan interoperabilitási mércéknek a létrehozása, ami a sztenderdizálást és az egységesítést lehetővé fogja tenni. Jelenleg összesen körülbelül 8 milliárd forint értékben önkormányzatoknál elindulnak ilyen típusú fejlesztések, 40 projekt keretében 900 önkormányzatnál már folyik informatikai fejlesztés, és ezt nem lehet pénzpazarlásnak nevezni, mert ezek szocializációs helyzeteket jelentenek mind a polgárok számára, mind az önkormányzati tisztségviselők számára, felkészülést jelentenek egy teljesen új viszony kezelésére a polgár és az állam között.

Az üzleti szféra messze megelőzi ezt a folyamatot. Az üzleti szférára azt lehet mondani, a nagyvállalatok esetében 100 százalékban, a közép- és kisvállalatok esetében 70-80 százalékban, hogy felismerték az informatikai fejlesztés fontosságát, és ilyen értelemben véve nincsenek rászorulva arra, hogy segítő kezet adjunk nekik, és tulajdonképpen becibáljuk őket akaratuk ellenére a jövőnek ebbe az új világába. Ezzel szemben igen, azt kell mondanom, hogy a közigazgatás, az államigazgatás foglya azoknak a rutinoknak, amely rutinok messzemenően - és az IHM sem kivétel ez alól -, bizonyos értelemben véve túlságosan az atomok világában képzelik el az életet, és még nem látják a bitek adta lehetőséget. Lehet, hogy nem is fogják soha meglátni, de az ő gyerekeik és unokáik biztos, hogy ilyen értelemben véve európaiak lesznek.

És végül egy utolsó szempontot említenék, ami a képviselő úr szavaiban is felbukkant, és rettenetesen fontos európai prioritásként és hazai prioritásként, és valamennyiünk szempontjából fontos. Ezt úgy is lehet nevezni, hogy a digitális szakadék áthidalása, úgy is lehet nevezni európai uniós terminológiával, hogy a bevonása a polgároknak az információs társadalomba, ez a bizonyos e-inclusion. Mert nyilvánvaló, hogy ha valamennyi embernek nem adjuk meg a lehetőséget, akár úgy, hogy direkt módon megtanítjuk, akár úgy, hogy indirekt módon támogatást biztosítunk, segítséget adunk neki fizikailag egy másik ember képében, hogy éljen ezekkel a lehetőségekkel, akkor végzetesen kettészakad az ország, és végzetesen az lesz a helyzet, hogy a digitális szakadék egyik partján állnak a kisemmizettek, a proletárok, és a másik ágon állnak a burzsoák, akik bizonyos értelemben véve egy olyan helyen vannak, amelyet a másik parton lévők egyszerűen nem is látnak, mert az egy elvarázsolt várkastély, ha az ember egyszer belép már ebbe az információs társadalomba.

A digitális szakadék csökkentésére valóban állami forrásokat kell biztosítani, és valóban azt lehet mondani, hogy az IHM költségvetésében ilyen értelemben véve nem elegendő a forrás, de hát körülbelül 110 milliárd az összes minisztérium vagy az összes főhatóság számára rendelkezésre bocsátott informatikai fejlesztési összeg, és a különböző minisztériumok esetében nyilvánvalóan meg kell találni azt a lehetőséget, hogy ki amilyen eszközzel rendelkezik, akár az idősek és a fiatalok tekintetében, akár a romák tekintetében, akár a hátrányos helyzetű kistelepülések esetében - a kispostáknak ilyen értelemben véve az átalakítását információs központokká messzemenően támogatjuk -, tehát megtaláljuk azokat a módokat, amelyek révén az információs társadalom adta lehetőségeket szétterítjük az ország területén, a társadalmi piramis teljes vertikuma mentén, hogy végül is amiatt ne érezhessen valaki hátrányt, hogy nem jut hozzá számítógéphez, nem jut hozzá a digitális világhoz, mert nincs rá lehetősége akár hardver tekintetében, akár szoftver tekintetében, akár a legkeményebb akadály, a mentális gátlás, a szorongás tekintetében.

(12.20)

Végül csak egyetlenegy statisztikát említenék. Ha megnézzük, 2001-ben a háztartások 18 százalékában volt személyi számítógép, ma a háztartások 41 százalékában van személyi számítógép, ami azt jelenti, hogy az innovációs görbe, ez a bizonyos S-görbe végre elkezdett elérni egy olyan kritikus tömeget, hogy akár nagy költségvetése lesz az IHM-nek, akár nem lesz nagy költségvetése az IHM-nek, maga a társadalom fogja továbbvinni az információs társadalom ügyét, és fogja informatizálni saját magát.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  72  Következő    Ülésnap adatai