Felszólalás adatai

PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! S természetesen kedves Netpolgárok! Felszólalásomnak azt a címet adtam, hogy "Klikkre kézbesít: posta helyett elektronikus levélhivatal".

Néhány hónappal ezelőtt zajlott a vita itt e Házban az elektronikus közszolgáltatások mibenlétéről és módjairól. Úgy tapasztaltam, minden frakció - mondhatom így: akkori frakció - teljesen egyetértett abban, hogy az előterjesztés fontos és megvalósítandó digitális átalakulásokat kíván bevezetni, szabályozni. A kormány azt ígérte, hogy az észrevételek, ötpárti egyeztetések után hamar szavazni fog erről a fontos és már régóta időszerű törvényjavaslatról az Országgyűlés. De sajnos azóta sem került vissza a parlament elé az átalakított munkaanyag. Ezt számonkérőleg kell nyugtáznom, és bízom abban, hogy rövidesen foglalkozunk ismét az elektronikus közszolgáltatások előterjesztéssel. Ezt most itt el kellett mondanom, függetlenül attól, hogy az előterjesztést - bár a téma sokban azonos az előbb említettel - most nem a Miniszterelnöki Hivatal nyújtotta be, hanem az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium. Mindenesetre úgy tűnik, az elektronikus előterjesztések nem elektronikus gyorsasággal készülnek, és ez nem érthető, nem megmagyarázható.

A most tárgyalandó net-törvényjavaslat is már régóta időszerű. Gondoljunk csak bele, hogy amit szabályozni kíván az előterjesztő, a levélváltás folyamata milyen hatalmas változáson ment keresztül az elmúlt években, évtizedekben. Az elektronizáció gyökeresen megváltoztatta az írásos üzenetváltás módszerét és folyamatát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amióta megjelent az e-mail, szinte felszámolta az évszázadok alatt kialakult formákat. Gyakorlatilag megszűnt a távirat, a levélküldemények száma összezsugorodott. Szinte csak hivatalos információkat kapunk postai úton, a magánlevelezés kis híján eltűnt a kapcsolattartási választékból. Emögött ott húzódik a tény, hogy az internetezők elsősorban a levelezésre használják a hálót, és csak ezt követik az olyan kézenfekvő tevékenységek, mint az informálódás és a tanulás.

A levelezés szokásrendszerére és tartalmára óriási hatást gyakorolt a közösségi oldalak megjelenése és természetesen a szöveg-, kép- és hangüzenetek azonnali megvalósíthatósága a nagy közlésszervező weboldalakon. A fejtegetés helyére az azonnali benyomásdokumentáció lépett, az átlagos internetező - persze korcsoportonként és foglalkozás szerint eltérő mértékben - óránként három-négy elektronikus üzenetet kap. Ez a nagy és folyamatos hírtömeg, közlési dömping átalakította az emberek, különösen a netpolgárok információs kultúráját. Érthető tehát, hogy ezt a fejlődést a mindenkori kormányok megpróbálják jogszabályokkal is lekövetni a neten kialakult és elterjedt formák törvényi környezetbe helyezésével.

A most benyújtott T/9024. számú előterjesztés elsődleges célja a hivatali ügyintézésre szabott elektronikus kommunikáció - azon belül a megfelelően dokumentált, biztonságos elektronikus kézbesítés - feltételeinek megteremtése. Ha elfogadjuk a javasolt digitalizációs változásokat, felgyorsulhat és takarékosabbá válhat a munka mind a hatósági eljárásokban, mind az igazságszolgáltatás polgári és büntetőperes folyamataiban.

A tervezett szabályozás kiindulópontja az, hogy az elektronikus kommunikációban megjelenik a feladótól és a címzettől független szerv, amelynek feladata a kézbesítés lebonyolítása, azaz a postázás. A levélküldő feladatok ellátására az állami elektronikus kézbesítési szolgáltató - rövidítve Áleksz - elnevezésű szervezet lesz hivatott.

Az elektronikus kézbesítési folyamat lényege, hogy az állami elektronikus kézbesítési szolgáltató rendszerén keresztül szabályszerűen kézbesített iratokhoz a különböző jogszabályokban foglalt joghatás fűződhet. Ahhoz, hogy az elküldött iratok átvételéhez joghatás fűződjön, elengedhetetlenül szükséges, hogy a feladó egyrészt hitelt érdemlően tudomást szerezzen a címzett számára küldött elektronikus okiratok szabályszerű átvételéről, mégpedig az elektronikus tértivevény alapján, másrészt az üzenetküldő az át nem vett elektronikus iratokkal kapcsolatban megállapíthassa a kézbesítési vélelem beálltát. A tervezett jogszabály lehetőséget ad rá, hogy a feladói és a címzetti oldalon is természetes személyek vagy hivatalos szervek is küldhessenek közvetlenül egymásnak iratokat.

Az elektronikus kézbesítés hivatalosságát és széles körben történő elterjeszthetőségét biztosítja az a megoldás, hogy a rendszer által az iratra elhelyezett időbélyegző védi a dokumentumot az utólagos módosítástól, így az állami elektronikus kézbesítési szolgáltatón keresztül kézbesített okirat közokiratnak fog minősülni. Természetes személyek az ügyfélkapun keresztül csatlakozhatnak a rendszerhez, biztonságos és ellenőrzött elektronikus identitásuk birtokában. Az érintettek e-mailben, kérésre akár SMS-ben is kapnak tájékoztatást arról, hogy személyes tárhelyükre okirat érkezett.

Ha az ott elért dokumentumra rákattintanak, a levél letölthető. Egyben a klikkelés azt is jelzi a rendszernek, s így az érintetteknek, hogy az átvétel megtörtént. Amennyiben az eljárásban részt vevő az e-mailt nem nyitja meg, akkor három nap múlva újabb értesítő levelet fog kapni. Az értesítésnek azonban nincs joghatása, a határidőket az irat kinyitásától kell számítani. Ha az ügyfél a tárhelyen nem veszi át az iratot, akkor az elhelyezést követő hatodik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon helyes szabály. Minden eljárásban egyszer lehet kérni az elektronikusról a papír alapú kézbesítésre, ügyintézésre áttérést. Amennyiben az érintett hivatal ezt engedélyezi, akkor tovább már papír alapon intézik az ügyet, nem lehet visszatérni az elektronikus technikára.

A közbeszerzéseknél az ajánlatkérők hivatali kapuval, az ajánlattevők pedig ügyfélkapuval rendelkeznek majd. Minden eljárásnak lesz egy titkos kulcsa, amely csak az eljárás lezárásáig használható. A beérkezett ajánlatokat is csak ezzel lehet majd felbontani. Ezért a szolgáltatásért az állami elektronikus kézbesítési szolgáltató díjat kérhet.

Az új szabályok többsége a jövő év első napján fog hatályba lépni. A törvényjavaslat módosítja a polgári perrendtartást, és kitér arra is, hogy a szakértők hogyan kommunikálnak elektronikusan a bíróságokkal és a hatóságokkal.

Vitathatatlan, hogy a törvényjavaslat megalapozottan elősegíthetné a kormányzati intézmények, az önkormányzatok digitális megújulását is. Az állampolgárok közvetlenül érzékelnék a változásokat, ha nem kellene esténként sorba állniuk a levegőtlen postafiókokban, igazolványaik tömegét előkaparva, hogy felvehessék éves szokásos papírjaikat az ingatlan- és gépjárműadóról, egyéb önkormányzati kötelességeikről. Természetesen hatalmas lehetőséget rejt a szabályozás életbe léptetése a hivatalok egymás közötti kapcsolattartásában és természetesen a bírósági eljárások folyamatában is.

Felmerülnek azonban kétségek is. Lássunk néhányat ezekből! Igaz, hogy a javasolt változások ésszerűsíthetik a munkát, és takarékosabb költséggazdálkodást eredményezhetnek, de amikor arról hallani, hogy amíg a hatóságok, hivatali szervek informatikai eszközellátottsága, valamint a munkatársak informatikai tudása és készsége is komoly fejlesztésre, illetőleg pótlásra szorul, addig lehetséges-e olyan nagy volumenű változásokat tervezni, mint amilyenekkel a törvényjavaslat is számol? Én úgy gondolom, hogy az informatikai kezdeményezőkészség megvan a hivatalokban, a képzettség és az eszközállomány is, a problémát inkább a szemléleti kérdésekben látom. Motivált lesz-e az ügyintéző a digitális váltásra, egyszerűsödik-e, hatékonyabbá válik-e így a munkája? Vagy lehet, hogy a munkáját vezetői továbbra is aktaszámban mérik, s az nem illeszkedik az elektronikus gyorsasághoz és hatékonysághoz? Vagy maga az ügyintéző számol darabra, és kiderül, az új módon háromszor-négyszer annyi ügyiratot tud kezelni adott időegység alatt? Ez számára nem kedvező, hiszen ez alapján emeltebb normatívákat határoznak majd meg számára.

(16.20)

Meg kell említenem a problémák sorában az internetpenetráció elégtelenségét is. Bár a nethez hozzáférő állampolgárok száma egyre nő, még mindig azt mondhatjuk, hazánk lakosságának fele egyáltalán nem használja a világhálót. Az elektronikus ügyintézés sikere így természetesen korlátozott.

De meg kell jegyezni, hogy a törvényjavaslat lehetővé teszi a helyettesítést, tehát megfelelő meghatalmazással az elektronikus levelet is át lehet venni elektronikusan is. Ez tehát részben orvosolja a problémát, bár természetesen az is igaz, rövidesen nekünk is el kellene érni az EU-tagországok átlagát. Ez jelenleg 60 százalékos penetrációt jelent, de vannak országok már a 80 százalékos tartományban is. Még egy szám, ami jellemző: EU-átlagban az internetkapcsolattal rendelkező lakosságnak már 30 százaléka kezdeményezett elektronikus ügyintézést. Ez hazánkban nem sokkal rosszabb arány: az internetezőknek már csaknem negyede lépett kapcsolatba elektronikusan valamilyen hivatallal.

További gondként merülhet fel, hogy az utóbbi években csaknem leálltak a nagy informatikai kormányzati fejlesztések, illetve mindenképpen lelassult a beruházások üteme. Pedig nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslatban előirányzott feladatok ellátására csakis egy biztonságos, nagy kapacitású, a kor legfejlettebb színvonalán álló rendszer lehet képes. Ennek a kiépítési költsége szinte elhanyagolható, hogy milyen megtakarítások jelentkeznek a másik oldalon.

Gondoljunk csak a papírtakarékosságra, a személyi költségek csökkenésére, a méregdrága helyiségfenntartás minimalizálására. És akkor még nem említettem a környezeti nyereséget, amiről már Hankó Faragó Miklós képviselőtársam néhány perccel ezelőtt beszélt. Elég, ha utalok a szállítási teljesítmény lefaragására, a nyomtatás visszafogására, egyéb kérdésekre. Talán megoldás lehet a stabil fejlesztésre a több bizottságban már tárgyalt kormányzati informatikai projekt megvalósítása, a nemzeti digitális közmű megtervezése és minél hamarabbi üzembe helyezése is.

Az informatikai infrastruktúra stabilitása már csak azért is felmerül a törvényjavaslat kapcsán, mert a közvéleményben az utóbbi időkben negatívan csapódott le néhány látványos meghibásodás a kormányzati portálon. Ideszámíthatjuk az adóbevallási időszak túlterheltségéből következő rendszerleállásokat, a honlapra kikerült érzékeny, személyes jellegű adatokat is. Ezek az események nem erősítik az elektronikus ügyintézés iránti bizalmat, a digitális ügyintézésre váltás állampolgári szemléletének a megerősödését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Netpolgárok! A fentiekben vázolt problémák akaratlanul is elbizonytalaníthatják az embereket egy szakmailag jó és támogatható célt képviselő javaslathoz való viszonyulás tekintetében. Szeretném rögzíteni azonban, hogy a kritikai felvetéseim ellenére szakmailag támogathatónak tartom a törvényjavaslatot, és annak elfogadását javaslom valamennyi országgyűlési képviselőnek. A volt MDF-frakció is támogatja a javaslat elfogadását a szükséges apróbb módosításokkal.

Hozzászólásom zárásaként még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a helyes és jövőre koncentráló, az állampolgárok, különösen a netpolgárok életét megkönnyítő szabályozás életbe léptetése mellett meg kell teremteni a szükséges informatikai hátteret. Természetesen ezzel párhuzamosan az oktatásról sem szabad elfeledkezni. Az is komoly feladat, hogy elő kell segíteni azt a szemléletváltást, amely az elektronikus hivatalok munkatársait a digitalizáció elfogadására orientálja, az ügyfeleket pedig az elektronikus hivatalok igénybevételére készteti.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)