Felszólalás adatai

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék reagálni néhány gondolatra, ami a vitában a felszólalásom óta elhangzott.

Először is örömöm szeretném kifejezni a vonatkozásban, hogy úgy tűnik, akkor az SZDSZ álláspontja megváltozott, hiszen már a büntetőjogi módosítást is - legalábbis Hankó Faragó képviselőtársam azt mondta - pártolni tudnák, akár a jelenlegi alkotmányos szabályok között is. És még jobban örülök annak, amit Salamon képviselőtársam mondott, hogy mindenben egyetért Hankó Faragó képviselő úrral, ami nyilván azt is jelenti, hogy akkor a büntetőjogi módosítást esetleg a jövőben szintén pártolni tudja. (Dr. Salamon László: Nem ezt mondtam.)

De visszatérek egy kicsit komolyabb mederbe, mert sajnos úgy hiszem, hogy a vicc kategóriájánál nem komolyabb, ami e vonatkozásban elhangzott, hiszen a büntetőjogi módosítást eddig még soha semelyik frakció az utóbbi időben nem támogatta, amit mi kezdeményeztünk.

Nagyon rossznak és károsnak tartom azt a megközelítést, ahogy Répássy képviselőtársam hozzányúlt ehhez a témához. Ugyanis azt a folyamatot, ami évek óta, vagy talán most már azt mondom, hogy több mint egy évtized óta megy itt az Országgyűlésben, egészen - hogy mondjam - más megvilágításba helyezte, és ezt nem pozitív értelemben mondom. Azt mondta, hogy március 15-e után nem járulnak hozzá a szólásszabadság bármiféle korlátozásához. Azért megkérdezem: miért, eddig megtették? Tehát úgy gondolom, eddig sem voltak soha partnerek abban, hogy a közösségek méltóságát sikerüljön bármilyen jogi eszközzel megvédeni, nem csak büntetőjogi eszközzel. A polgári jogi tényállások módosítása tárgyában sem volt soha partner sem a Fidesz, sem a KDNP; nemcsak 15-e után, hanem azelőtt sem, a rendszerváltozás óta.

A másik, amit nagyon veszélyes iránynak tartok: összemosni azt, hogy ez közbiztonsági kérdés lenne. Ez nem közbiztonsági kérdés, ez az emberi méltóság védelmének a kérdése. Egészen más intézkedéscsomagot igényel a közbiztonság védelme, és egészen más jogszabály-módosításokat igényel az emberi méltóság védelme. Itt ez utóbbiról vitatkozunk most, tehát a büntetőpolitikai kérdéseket egyébként nem szívesen nyitnám fel. Persze, lehet erről is vitatkozni majd egy más napirend keretében, vélhetően nagyon is hamar, hiszen terveink szerint az Országgyűlés előtt lesz egy héten belül az erre irányuló, büntető törvénykönyvet módosító javaslat. Akkor ezt a vitát természetesen fel lehet nyitni, de szeretném azt hangsúlyozni, hogy a közbiztonságot és a közösségek méltóságának védelmét összemosni óriási hiba, nem gondolom ezt egy jó, helyes és követendő iránynak.

Ugyanúgy nem gondolom méltányosnak és igazságosnak, hogyha arra hivatkozik képviselőtársam, hogy nem asszisztál szívesen egy vitához, ami a miniszterelnök és az Alkotmánybíróság elnöke között folyt le, mármint hogy ennek a miniszterelnök általi megoldásához. Nos, nem erről van szó. Az előző felszólalásomban - és korábban e témában megfogalmazott felszólalásaimban - is elmondtam azt, és nem kívánom elismételni, csak utalok arra, hogy itt egy nagyon sokéves folyamat vezetett el oda - nagyon egyértelműen igazolhatóan nagyon sokéves folyamat vezetett el oda -, hogy most a kormány az alkotmány módosítására tesz javaslatot. Nem aktuálpolitikai oka van ennek, főleg nem az Alkotmánybíróság elnöke és a miniszterelnök között lefolyt vita; köze nincs hozzá, azt gondolom.

Másrészt az Alkotmánybíróság elnöke nem tud mást mondani, hiszen nem politikus, és nyilvánvalóan ebben - ahogy elnök urat ismerem - eddig is tartózkodott politikai véleménynyilvánítástól, és ebben az esetben sem politikai véleményt nyilvánított. Ő mindössze azt mondta, hogy az ő meglátása szerint a jelenleg hatályos alkotmányos szabályok szerint nem lehet a gyalázkodó magatartásokat büntetőjogi úton tiltani - ezt mondta.

Jelen pillanatban az Országgyűlés alkotmányozó hatalomként kíván eljárni, ami azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróságnak ebben a vonatkozásban azt kell majd tennie, amit az Országgyűlés most dönteni fog: ha megváltoztatja az alkotmányt, akkor kénytelen lesz a gyakorlatát megváltoztatni. Ez tehát nem két ember vitájáról szól, hanem valami egészen másról, és nem is szeretném, ha bárki úgy állítaná be, hogy ez erről szól.

(A jegyzői székben
Móring József Attilát Gulyás József,

Podolák Györgyöt dr. Szűcs Lajos váltja fel.)

Répássy képviselőtársam utalt még arra, hogy 20 éve töretlenül működik, és milyen jó gyakorlat ez. Ezt persze lehet erénynek is felfogni, és azt mondani, hogy ha valami 20 éve jól működik, akkor azon miért változtassunk. És ha valami 100 éve működik, akkor azon miért változtassunk? Vagy 500 éve működik, azon miért változtassunk? Végül is visszanyúlhatunk Hammurapi törvényeihez is, ugye?

Azért változtassunk rajta, mert a világ változik, mert a társadalom változik, és a társadalmi változásokkal együtt kell hogy járjon a jogszabályváltozás is. Ami mondjuk, 20 éve veszély volt egy demokratikus átrendeződésben, az azt közvetlenül követő időkben, hogy ha a szólásszabadságot bármilyen pici módon is korlátozzuk, az elősegíti esetleg a visszarendeződést, ez a veszély 20 évvel a rendszerváltozás után, úgy hiszem, már nem áll fönn.

(14.20)

Vagy aki azt mondja, hogy fönnáll, az szerintem butaságot mond. Megváltozott tehát a társadalmi környezet. Viszont más veszélyek meg kialakultak, amit nagyon jól látunk, az egyre erősödő rasszizmust és idegengyűlöletet, Magyarországon is nagyon és a világban máshol is. Ezt fölismerték Európa más országaiban, és ehhez hozzáigazították a jogrendszerüket. A jogszabályoknak változniuk kell tehát a társadalmi változásokkal; ami húsz éve jó volt, és húsz éve pártolható volt, az nem biztos, hogy most is. Én azt gondolom, hogy az előterjesztő ezt ismerte föl, és ezért terjesztette be, és ezért lehet támogatni az ő javaslatát.

Hankó Faragó képviselőtársam azt mondta, és persze észleltem meg éreztem azt a fél mondatot is, amivel helyesbítette, hogy miért nem lép a kormány képviselője az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban, hogy változzék meg a bírói gyakorlat. Egyetértek azzal a kiegészítéssel, amit tett, hogy természetesen az Országos Igazságszolgáltatási Tanács egy igazgatási szervezet, és pont a bírói függetlenség intézménye miatt semmiféle ráhatása nincsen a bírói gyakorlatra. Más olyan fórum viszont, ahol országgyűlési képviselő vagy az igazságügyi és rendészeti miniszter, vagy az ő képviselője hivatalosan, alkotmányosan ráhatást tud gyakorolni a bíróságokra, nincs, ilyenformán nem tudja a bírósági ítélkezési gyakorlatot orientálni. Tudja a rendőrségit olyan keretek között, ahogy azt, mondjuk, a bírói gyakorlat vagy az ügyészi gyakorlat megengedi, de a bírósági gyakorlatot nem tudja.

Természetesen a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma jogosult lenne egy ilyen döntést meghozni, én azonban nem ismerem annak alkotmányos módját, hogy hogyan lehetne megkérni hivatalosan és jogszabály szerint a büntető kollégium vezetőjét arra, hogy erről egy jogegységi döntést hozzon. Ha pedig ezt nem lehet, akkor úgy hiszem, hogy a bírói gyakorlat mikénti alakulására sem a kormánynak mint a végrehajtó hatalomnak, sem pedig az Országgyűlésnek nincsen lehetősége. Így marad valóban az az elcsépeltnek tűnt, és már-már közhelyesnek tűnt mondat, miszerint is valóban nincs más, mint a jogszabályt módosítani, ha nem vagyunk megelégedve a bírói gyakorlattal.

Úgy hiszem, legalább odáig eljutottunk, legalább odáig, hogy egyetértünk abban, hogy a közösség elleni izgatás vonatkozásában a magyar bírói gyakorlat nem megfelelő véleményünk szerint. Ezért úgy gondolom, hogy azok az érvek, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim a javaslattal szemben megfogalmaztak, nem állják meg a helyüket, és ismételten kérem önöket, hogy gondolják át még egyszer, és támogassák ezt a javaslatot az emberi méltóság védelme érdekében. Köszönöm szépen.