Felszólalás adatai

DR. KARL IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem az időt akarom húzni, de úgy gondolom, van néhány olyan megjegyzésem, ami ezt az itt kialakult vitát szerintem valamilyen irányba befolyásolni tudja.

Az első a pesszimizmus, optimizmus kérdésre vonatkozik. Én úgy gondolom, hogy ez a megközelítés hibás megközelítés, és nem hiszem, hogy e szerint a terminológia szerint kellene továbbhaladnunk ebben a kérdésben; ugyanis a pesszimizmus ebben az esetben nem jól használható kifejezés, hiszen arról van szó, hogy mi azokat a kitételeket, vágyakat, elképzeléseket kifogásoljuk, amelyeknek nyilvánvalóan nincsenek meg a reális alapjai. Tehát én azt gondolom, hogy ehelyett azt lehetne mondani, hogy van egy ígérgető és van egy realista szemlélete ennek az egész ügynek, és ebben, azt hiszem, a realista szemléletet a mi megközelítésünk jeleníti meg.

(12.20)

Egyébként meg kell hogy mondjam, hogy ezt az egész problémát nagyon egyszerűen fel lehetett volna oldani azzal, ha a pénzügyminiszter úr kihasználja itt a lehetőséget, és amit Tállai képviselő úr az újságból felidézett, azt nem az újságból, hanem a Pénzügyminisztérium jelentéséből, és a jelenlegi helyzetet ismerve mondja el, ismertetve mondja el. Kérdezem én, hogy hol vannak azok a jelentések, amik a rég lejárt első háromnegyed évről kellett volna már szóljanak, de ha ezek nincsenek is meg, ez lett volna a kiváló alkalom, hogy erről beszéljünk.

Én azt hiszem, ha ez így lett volna, akkor ez a múlt dolog, amit itt a MIÉP-es képviselők is felemlegettek, másképp jelenne meg, hiszen ebben az értelemben nem a múltról van szó, hanem arról a gazdasági alapról, amiről ez a gazdaság elindult, és jelen pillanatban is egy fejlődési ütemen tart. El kell hogy mondjam, megítélésem szerint a korábbi hatások részben e fél-másfél év idő alatt csengenek le, tehát egy részük, mondjuk, a tavalyi gazdasági növekedés megítélésem szerint ennek köszönhető.

Köszönöm.