Felszólalás adatai

KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt vitatkozni kezdenénk a mai napi témánkról, azért beszéljünk arról egy szót, hogy nyújtott-e be költségvetési irányelveket a kormány. Szerintem nem nyújtott be. Az az egy oldal ugyanis, ami azt a címet viseli, hogy a 2000-től 2002-ig terjedő költségvetési irányelvek, az nem költségvetési irányelvek, tisztelt államtitkár úr, hanem az egy táblázat, fölötte egy szöveggel, hogy a benyújtott irányelvek alapján az alábbi táblázatot javasolja elfogadni. Aztán átnézi az ember az összes többi anyagot, többet köztük olyan címűt, hogy irányelv, nem talál, ennek a határozati javaslatnak az indokló része pedig ennek a követelménynek nem felel meg.

Én optimistán jöttem ma a parlamentbe, mert gondoltam, hogy semmi baj, a miniszter úr expozéjából nyilván meg fogjuk ismerni a kormány költségvetési irányelveit, azt a konkrét cselekvési programot, amely alapján el fogja majd készíteni a költségvetését. A 12 perc 48 másodperces expozé, amely hivatott volt tájékoztatni az Országgyűlést a következő három év költségvetési irányelveiről, e tekintetben, őszintén szólva, sok új információt nem hordott. Talán ez az oka annak, hogy a kormány tagjai közül egyedül a pénzügyminiszter úr, illetve két államtitkár úr van jelen, a többiek nincsenek itt, bár erre Balsai frakcióvezető úr azt mondta, hogy nyilván a kormányülésen megismerték az irányelveket; azt mondja most is, hogy biztos benne. Én meg azt gondolom, hogy szegény Torgyán József, aki ugye most már hetek óta nem látogatja a kormányüléseket, mert ott semmilyen lényeges dolog nem történik, soha az életben nem fogja majd megtudni (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.), hogy mik a költségvetési irányelvek, hacsak nem arra gondolt ő is, hogy ezek nem irányelvek, tehát a cím szempontjából lényegtelennek tekinthető mindaz, ami előttünk fekszik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1999. évi költségvetést, szokták volt mondani a Fidesz politikusai, még az előző kormány készítette elő, ez még nem az igazi. Mostantól kezdve viszont már ezt nem lehet mondani, a 2000-től 2002-ig terjedő irányelveket már ez a kormány próbálta meg fölvázolni az előbb említett módon előttünk. Ez saját program. Ez azt üzeni, hogy az Orbán-kormány elismeri, végleg lekerült a napirendről a Fidesz választási ígéreteinek teljesítése. Lekerült a napirendről a 7 százalékos gazdasági növekedés ígérete - ez egyébként mindig megalapozatlan volt -; lekerült napirendről a polgárok javára végrehajtandó egyszeri nagyarányú adó- és járulékcsökkentés ígérete, ez is mindig megalapozatlan volt; nem lesz igaz a járulék jelentős csökkentése sem, a program szerint nem időszerű a továbbiakban a közalkalmazottak jelentős béremelése, a jövedelmek megkétszerezése, ahogy az egyik programban olvashattuk; a 400 százalékos béremelés az egészségügyben, ahogy Gógl miniszter úrtól hallhattuk; a pedagógusok nagyon jelentős béremelése, ahogy Pokorni miniszter úrtól hallhattuk. Elérkeztünk az igazság pillanatához, ma már ki lehet mondani, hogy az elkövetkezendő három évben a Fidesz választási ígéretei már nem teljesülnek.

Von-e ebből le saját maga számára következtetést a kormányzat - tehetjük fel a kérdést - mármint abból, hogy nem érdemes ígérgetni felelőtlenül, mert aztán szembesül az ember az ígéreteivel. Hát nem von le ilyen következtetést, tisztelt képviselőtársaim!

Ami a határozati javaslat mellékleteként benyújtott táblázatot illeti, ha megnézzük, a következőt tapasztaljuk: a pozitívnak tekinthető dolgok növekednek, nő a gazdasági növekedés, nőnek a közalkalmazotti bérek; a negatívnak tekinthető dolgok pedig hála istennek csökkennek, csökken az infláció, csökken az állami újraelosztás, csökken a jövedelem központosítása. Hát ez fantasztikus!

Most még azt a kérdést tegyük fel, hogy tett-e valamit annak érdekében a kormányzat, hogy ezek a célok elérhetőek legyenek? Hát tisztelt képviselőtársaim, a válaszunk: nem. Nem tett érte semmit! Tíz hónap elteltével megállapítható, hogy a kormány semmit nem tett annak érdekében, hogy az előző ciklusban kialakult trendek folytatódjanak, hogy a megindult fejlődés hosszú távon is fennmaradhasson. Sőt, nemhogy az érdekében nem tett semmit, hanem ráadásul ellene cselekedett, tisztelt képviselőtársaim, hiszen a tőkeellenes nyilatkozatok, a nyugdíjrendszer megkérdőjelezése mind-mind a befektetőket riasztotta el az országtól, a privatizáció leállása, leállítása lassítja a szükséges gazdasági átalakulást, az infrastrukturális beruházások lassítása - hadd emlékeztessem önöket arra, hogy 1999-ben nulla kilométer autópálya fog épülni - visszafogja az elmaradott térségek fejlesztését, a társadalombiztosítás felügyeletének kormányzati kézbe vétele, ma már látjuk, koncepció nélkül történt, semmit nem tudunk az egészségbiztosítás átalakításáról.

Egy dologra volt jó ez a lépés: hogy itt is kézből lehessen etetni az állampolgárokat. A szociálpolitikában a rászorultsági elv feladása szintén ellentétes mindazokkal a kedvező folyamatokkal, amelyek az elmúlt ciklusban elindultak. Elmondható tehát, a lázas semmittevés eredményeként elveszett az 1999. év, és a benyújtott irányelvek alapján veszni látszik a 2000. év is. Az pedig közismert, hogy a választások közeledtével a kormánypártok hajlandósága csökken a gazdaság stabilitását fenntartó és a gazdaság fejlődési pályáját elősegítő intézkedéseket illetően. Aki figyelmesen hallgatta, erről szólt az imént éppen Csúcs László felszólalása is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszéljünk néhány szót a benyújtott anyagokról. Elsősorban a makrogazdasági kereteket meghatározó anyagról érdemes szólni, ami ugyan irányelveket nem tartalmaz, de mindenképpen érdemes róla néhány szót beszélni. Ami az anyagban feltétlenül dicsérhető, hogy megalapozottságát, módszerét és fogalomrendszerét tekintve jónak mondható. Ez vonatkozik elsősorban a '90-es évek gazdasági folyamatainak az elemzésére, és a jelen bemutatására. Külön ki szeretném emelni - őszintén szólva kicsit félve teszem, mert féltem attól, nehogy az illetőt eltávolítsák a Pénzügyminisztériumból -, hogy megdicséri az 1995-ös stabilizációs programot ez az anyag (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.), és levezeti, hogy milyen előnyök származnak ebből a gazdaság részére. Aztán láttam, hogy a pénzügyminiszter úr írta alá - aggodalmaim szertefoszlottak az illető eltávolítását illetően.

Tisztelt Képviselőtársaim! Reálisan beszél ez a makrogazdasági elemzés a Magyarország nagyságából, nyitottságából, gazdasági szerkezetéből levonható következtetésekről. Az anyagban a korábbiakhoz képest kevesebb a belső ellentmondás. Ezek az ellentmondások leginkább egyébként a kijelölt célokban érhetőek tetten. A célok jelentős részével egyébként még akár egyet is érthetünk, látni kell azonban, hogy ezek így együtt nem valósíthatóak meg. Nem valósíthatóak meg, tisztelt képviselőtársaim, már csak azért sem, mert a megcélzott gazdasági pálya keresztülvihetőségét megalapozó részpolitikák, részintézkedések az anyagban elnagyoltak, vagy teljes egészében hiányoznak. Nem mond semmit az anyag például az egészségügyi vagy egészségbiztosítási reform részleteiről. Erről annyit tudunk, hogy nagy harc dúl a kormányon belül, ezért mindig egy évvel távolabbra kell halasztani - majd csak elérkezünk 2002-höz. Nem mond semmit az anyag a közigazgatás átalakításáról, különböző lózungokon keresztül, amelyeket kormánypárti szónokoktól már egyébként megszokhattunk, nem mond semmit az európai uniós csatlakozás előkészítéséről, az előkészítéssel kapcsolatos teendőkről és ezek költségeiről.

(10.50)

Nem mond semmit az önkormányzati rendszer átalakításáról - bár hozzáteszem, hogy ez nem igaz, mert amit valószínűsít, az viszont éppen ellentétes az önkormányzati rendszerben kialakult folyamatokkal; ezen a területen mintha visszalépést tervezne a kormányzat.

Összességében ennek a következményeként elmondható, hogy a költségvetés, egyébként persze számokkal alá nem támasztott, de mégis valószínűsített kiadási oldala megalapozatlan - ebből 2000-re semmi nem következik! Nem következik, már csak azért sem, tisztelt képviselőtársaim, mert az anyag az 1999. évi helyzettel, hatásokkal egyáltalán nem foglalkozik. Volt már szó itt a teremben arról, hogy nem foglalkozik a világgazdaságban kibontakozó folyamatokkal, nem foglalkozik a koszovói háború következményeivel; de a pénzügyminiszter úr arról is elfelejtett nekünk beszámolni, hogy vajon mi történt a költségvetésben az első négy hónapban. A szónokok közül többen hivatkoztak az első negyedév eredményeire, hadd hívjam fel a figyelmet azonban arra, hogy már május első harmada is eltelik lassan, következésképpen ismerteknek kell lenniük a számoknak, márpedig ha az első negyedéves tendencia folytatódott, akkor lassan már kimondható: nem lesz teljesíthető az 1999-es költségvetés. Akkor viszont ebből talán következtetéseknek kellene adódniuk 2000-re vonatkozóan - hiszen ellenkező esetben hol van megalapozva egyáltalán a 2000. év költségvetése? Mennyi a hiány április végén? Tartható-e a költségvetés? Mire alapozódik az az optimizmus, amelyet egyébként Csúcs László - velem együtt természetesen - támogat?

Tisztelt Képviselőtársaim! A kiadási oldal megalapozatlan, nem alapozza meg sem 1999 reális elemzése, sem a reform jellegű lépések előkészítése; ez aztán persze rögtön meglátszik a bevételi oldalon tervezett lépésekben. Hozzáteszem, hogy ezekről konkrétumokat persze nem tudhatunk, hiszen - erről is szólt Csúcs László felszólalása - jelentős viták vannak az adórendszer változtatását illetően a koalíción belül. A döntések nem születtek meg, egyelőre óhajok, elképzelések jelennek meg, ezekkel viszont bevételi oldalt megalapozni nem lehet.

Amit egyelőre tudni lehet a bevételi oldalról, az az, hogy ismét megdőlt egy, egyébként szakmailag soha nem igazolt állítás, nevezetesen, hogy a jelentős adócsökkentés növeli a befizetési kedvet, ezért több bevételt jelent. Egyelőre kevesebb a bevétel, túltervezett volt a költségvetés - hozzáteszem, hogy az adóhivatal működésével kapcsolatos azon várakozások sem jöttek be, hogy majd a fenyegetés hatására jelentős bevétel lesz, mindenki rohan a kasszához befizetni az elmaradt adóit. Sőt, hozzáteszem: az első negyedéves bűnügyi statisztikák alapján az adó- és társadalombiztosítási csalások száma a '98 első negyedévi körülbelül 4000-ről '99 első negyedévére 225-re csökkent. Hát, tisztelt képviselőtársaim, vagy megjavultunk, vagy valaki abbahagyta a gazdasági tevékenységet, mert APEH-elnök lett (Derültség az SZDSZ és az MSZP soraiban.), és ez ilyen jótékonyan hatott az ilyen jellegű problémákra, vagy ráadásul megszűnt a rendőrségnél a gazdasági jellegű bűncselekmények feltárása, miközben az adóhivatalnál semmit nem léptünk előre ezen a területen, aminek majd az adóbevételek kiesése lesz a következménye.

Jelentős adócsökkentés mindenesetre nincs, ezt nem is alapozták meg semmivel; ha valahol adócsökkentést tervez, azt az adót máshol beszedi: beszedi a kedvezmények megvonásával, az új adók bevezetésével, a kamatadóval, a földadóval, a biztosítási adóval, az iparűzési adó kötelezővé tételével. E tekintetben csatlakozni tudok a Csúcs László által az adókról elmondottakhoz, nagyon jó elemzésnek tartom az ő beszédét ebből a szempontból. A bevételi oldalról sincsenek tehát információk.

A kiadási oldal megalapozatlan, a bevételi oldal megalapozatlan - akkor már csak az a kérdés, hogy mi támasztja alá azt a koncepciót, amit elénk tettek, a válasz pedig az, hogy: semmi.

Tisztelt Képviselőtársaim! Javaslataink a következők: a kormányzat a költségvetés elkészítéséig a realitásoknak megfelelően vegye figyelembe az 1999-es folyamatokat, a reális alapokról reális prognózisokat készítsen, gyorsítsa fel az államháztartás egyes alrendszereinek reformját, mert kizárólag ez tudja megalapozni a gazdasági növekedést, a kiadások csökkentését és ezzel az adók és járulékok valóban érezhető csökkentését.

Azt javasoljuk, hogy a célok között jelenjenek meg mindazok a célok, amelyekre az egyrészt a gazdasági növekedésből, másrészt a reformokból keletkező többleteket fel kívánjuk használni. Ezért mondjuk ki, hogy a nyugdíjak reálértékének megtartása mellett a reálérték növelése is cél, hogy a közalkalmazotti szféra reálkeresetének a növelése is cél - hozzáteszem: mindig a gazdasági növekedés figyelembevétele mellett és a reformok által megalapozottan kell érteni ezeket a célokat. Ezért reformokkal kell alátámasztani az adók csökkentését, az újraelosztás mérséklését. A szociálpolitikában - a megalapozottabb gazdálkodás érdekében - vissza kell térni a rászorultság elvének érvényesítéséhez. Az önkormányzatok esetében a kívánatos cél az önállóság erősítése, a fejlődés elősegítése. Ezen, de a vidékfejlesztés, az infrastruktúrafejlesztés eszközrendszerén keresztül is erősíteni kell az elmaradott térségek felzárkóztatását, az esélyegyenlőség javítását. A tudás alapú társadalom eszközrendszerének fejlesztése is cél kell hogy legyen a közoktatásra, a felsőoktatásra és különösen a kutatás-fejlesztésre fordított fokozottabb támogatásokkal.

Tisztelt képviselőtársaim, hozzáteszem: megint hangsúlyoznom kell, hogy ha reálisan mértük fel a helyzetet, ha ebből reális prognózisokat készítettünk, ha ennek alapján megalapozottan vesszük figyelembe a gazdasági növekedés számait, ha jól előkészített reformokkal vissza tudtuk fogni a költségvetés kiadásait, azt, hogy az állam saját magára többet költsön a megengedettnél, ha mindez együtt igaz, akkor valóban megteremtődnek a feltételei a tartós gazdasági növekedésnek is, az adó- és járulékcsökkentésnek is, és annak is, hogy egyes területeken, amelyeket fontosnak tartunk, amelyeket kiemelni szándékozunk, amelyeket az előbb elsoroltam, valóban érezhető módon javítsuk a helyzetet a költségvetés eszközrendszerének felhasználásával is. Ennek megfelelő módosító indítványokat fognak benyújtani képviselőtársaim.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő anyagok egyébként egy ismert trükköt alkalmaznak, ami úgy szól: az az év, amelyben vagyunk, az persze a legnehezebb év, de a következők már jobban lesznek, és ahogy távolodunk az időben, úgy egyre jobb lesz majd minden. Hozzáteszem: most sem teszünk semmit - erről már beszéltem - annak érdekében, hogy ezt megalapozzuk, hogy ezt valóban végre lehessen hajtani. Annyi mondható el, hogy az 1999-es év valóban tele van veszélyekkel és valóban nehéznek ígérkezik: ez az első év, amelyben a Fidesz-kormány tett már valamit (Derültség az SZDSZ és az MSZP soraiban.), ebből adódóan aztán itt valóban vannak problémák. 2000-ben is lesznek majd, amikor akkor is elkezd cselekedni, aztán majd 2001-ben is - ma még, amikor ott még nem csinált semmit, könnyű azokról az évekről jókat állítani. (Derültség az SZDSZ és az MSZP soraiban.) Erről szólt tulajdonképpen a miniszter úr 12 perc 48 másodperces expozéja, amit úgy lehet összefoglalni: mindenkinek jobb lesz. Köszönjük szépen, alig várjuk!

Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1999-es költségvetés összeállítását követő gyors költségvetési és államháztartási hiánynövekmény pontosan mutatja, micsoda ellentmondás feszül egy reálisan tervező, előretekintő makrogazdasági vonalvezetés és a pillanatnyi érdemekre és a tűzoltásra irányuló, koncepciótlan, összefogás nélküli, dilettáns államvezetés között.

(11.00)

Az a tény, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium lényegében átgondolatlanul és a strukturális célokkal ellentétesen, nyakló nélkül felhasználta költségvetési irányelveit, hogy a Környezetvédelmi Minisztériumban lényegében koncepcionálatlanul telnek a hónapok, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium dilettantizmusa napról napra a nemzetközi közvélemény számára is bebizonyosodik, hogy az Egészségügyi Minisztériumnak a Miniszterelnöki Hivatalban elbújtatott reformfelforgatással szemben kell érvelnie, hogy az egyedül működőképesnek bizonyuló nyugdíjreformmal szemben alantas indulatok ébrednek: mind arról tanúskodik, hogy a benyújtott szöveg és a napi politika, a benyújtott szöveg és az azt megalapozó eszközrendszer kidolgozottsága ellentmondásos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és miközben üdvözölni kell perspektíva nyitását, meg kell állapítani, hogy ennek végrehajtására az a kormány nem alkalmas, amelyik ezt benyújtotta.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)