A felszólalás szövege:

Mivel az önkormányzati bizottság egy szakbizottság, ezért azt gondolom, nem okozok túl nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy alapvetően a legtöbb vitát a helyiadó-rendszer változása, a helyiadó-rendszerben történő esetleges változások váltották ki, aminek nem is annyira a változások mértéke, hanem inkább a jelzésértéke az, ami markáns és meghatározó, hiszen ahogy a miniszter úr az expozéjában elmondta, itt egy filozófiai váltásról van szó, milyen módon lehet jelzésértékkel az önkormányzatok gazdasági önállóságát, gazdasági szabadságát tovább növelni, hogy az önkormányzatok ne helyhatóságok, hanem valójában igazi önkormányzatok lehessenek, akik a saját bevételeikkel, adóbevételeikkel a köz javára és nyilván felelősséggel, szabadon gazdálkodnak.

Két ilyen irányú változás van a helyi adók tekintetében. Az egyik az, hogy az önkormányzat gyakorlatilag maga dönti el, hogy az úgynevezett vagyoni típusú adók tekintetében, a telekadó, az építményadó tekintetében mit tekint az adóztatás alapjául, akár az értéket, akár pedig az alapul fekvő négyzetmétert vagy valamilyen más szabályt. Igaz, itt is korlátokkal teheti, maximálisan nem haladhatja meg az ingatlanérték 3 százalékát ez az adómérték, amely nyilván rendkívül nagy, de ahogy eddig, ezt követően sem fogják a települési önkormányzatok kiszabni ezt a maximális mértéket. A másik pedig, hogy megjelenik egy új adókategória, az úgynevezett települési adó, nyilván korlátokkal. Rendkívül sokat lehetett hallani erről a sajtóban.

(10.40)

Gyakorlatilag nagyobb ezen adó bevezetésének a füstje, mint valójában a lángja, hiszen a vállalkozások adóterhe e tekintetben nem nőhet, továbbá a lakosság tovább egyértelműen nem terhelhető. Azt gondolom, hogy mint ahogy eddig is, a helyiadó-rendszer egy lehetőséget teremt a települési önkormányzatok számára, ahogy a települési önkormányzatok eddig, úgy a jövőben is felelősséggel fognak dönteni a bevezetendő adóról és annak mértékéről.

2012-ben tehát azzal számolok és azzal kalkulálok, hogy alapvetően a helyi adókból származó bevétel nem fog növekedni a települési önkormányzatok tekintetében makroszinten. Az önkormányzati és területfejlesztési bizottságban nagyon sok olyan polgármester volt érintett, akik valamilyen módon kapcsolódnak a turizmushoz. Örömtelinek tekintjük, hogy a béren kívüli juttatások tekintetében 500 ezer forint az a keret, amely 16 százalékkal adóztatható, és nyilván egy turizmusból élő településnek, önkormányzatnak rendkívül fontos az úgynevezett SZÉP-kártyával, a Széchenyi-pihenőkártyával kapcsolatos intézkedés, és nagyon jó irányú az elmozdulás, mert 225 ezer forint szállásférőhelyhez kötötten használható fel. Gyakorlatilag megoldotta az előterjesztő a vendéglátók problémáját mintegy 150 ezer forintos kerettel, és 75 ezer forint pedig egyéb szabad felhasználású keret van a SZÉP-kártya tekintetében. Ez mindenféleképpen a belföldi turizmust fogja ösztönözni és növelni.

Még egy felvetés elhangzott a többségi vélemény oldaláról. Ez az áfaemelésből adódik, mégpedig a hosszabb távú fejlesztések, beruházások, alapvetően uniós fejlesztések, beruházások kapcsán. Korábban már volt a szocialista kormány idején, amikor először 25-ről 20-ra, aztán miután véget ért a kampány, ezt követően visszaemelték 25 százalékra az általános forgalmi adót. Ez rendkívüli nehézségeket okozott a hosszabb távú elkötelezettségek, fejlesztések tekintetében. Ezt a kompenzációt az akkorinál szerintem jóval egyszerűbben kellene megoldani.

Tisztelt Elnök Úr! Mindezeket figyelembe véve az önkormányzati bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta az előttünk fekvő javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A számvevőszéki és költségvetési bizottság megtárgyalta az előttünk fekvő T/4656. számú törvényjavaslatot, amely a Magyarország 2012. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról rendelkezik. A bizottság 16 igen szavazattal, 4 nem szavazat ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.

Sajátossága volt a vitának, hogy ezt a törvényjavaslatot együtt tárgyaltuk az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslattal, tehát együttes vita volt, de külön-külön döntöttünk az általános vitára való alkalmasságról.

Egy bizottsági előadónak szigorúan arra kell szorítkoznia, hogy a bizottságban milyen vélemények hangzottak el, akár támogató, akár nem támogató jelleggel. Alaposan átböngésztem a jegyzőkönyvet és megállapítottam, hogy főleg az adótörvényekkel kapcsolatban voltak hozzászólások, míg a megalapozó törvények tekintetében igen-igen ritkák, tehát elég nehéz dolga lesz majd a kisebbségi véleményt ismertetőnek ezzel kapcsolatban, de sok sikert kívánok neki.

Mindezek tekintetében a bizottság osztotta az előterjesztő véleményét és megállapította, hogy a kormány az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 36. §-a szerint a költségvetési törvényjavaslat benyújtása mellett terjesztette elő azokat a törvényjavaslatokat is, amelyek a javasolt előirányzatok megalapozásához szükségesek, illetve összefüggnek az államháztartás működésével. A javaslat tehát a bizottság véleménye szerint az államháztartási törvény ezen előírásának tett eleget.

A törvényjavaslat lényeges elemét képezi az államháztartási törvény és az ágazati törvények azzal összefüggő módosítása, amely szerint 2012-től a központi költségvetési szervek bírságbevételei teljeskörűen központosításra kerülnek, továbbá a jogerősen kiszabott és határidőre meg nem fizetett bírságok köztartozásnak minősülnek, és azokat adók módjára kell behajtani. Ez a bizonyos törvényjavaslat mintegy 102 törvény módosítását tartalmazza, ebből körülbelül 60 technikai jellegű, a többi pedig ágazati jogszabályt módosít.

Összefoglalva: bizottságunk általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság megtárgyalta a parlament előtt fekvő törvényjavaslatot, az úgynevezett megalapozó, költségvetést megalapozó törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta 16:4 arányban.

A bizottság kisebbségi véleményt elmondó képviselőt nem bízott meg, engem ért az a megtisztelő feladat, hogy a kisebbségi véleményt is elmondjam - amit szívesen megtennék, csak nem volt kisebbségi vélemény a bizottsági ülésen, csak ellenszavazat.

A kormány benyújtotta a bizottság megállapítása szerint az államháztartási törvény felhatalmazása alapján a költségvetéssel egyidejűleg, de attól függetlenül, és ez nagyon fontos, mert aki nyilvánvalóan emlékszik a korábbi időszakokra, az láthatta, hogy beérkezett a költségvetési törvényjavaslat, és rengeteg saláta, saláta a törvényjavaslat második felében, tehát a költségvetési törvénnyel párhuzamosan, de attól függetlenül nyújtotta be a kormány ezt a törvényjavaslatot. A bizottság úgy vélte, hogy ezek a megalapozó törvényjavaslatok a költségvetési előirányzatokat teljes mértékben megalapozzák, illetőleg számos technikai módosítás, amely érdemi, valós változtatást tartalmaz, került a törvényjavaslatban megfogalmazásra.

Mindezek tekintetében az önkormányzati és területfejlesztési bizottság a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság megtárgyalta az előttünk fekvő, T/5161. számú törvényjavaslatot a nemzeti vagyonról. A bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta 17 igen és 6 nem szavazat mellett. A 17 igen - nyilván kitalálható - a kormánypárti képviselőktől, míg a 6 nem az ellenzéki képviselőktől származott.

A bizottságnak alapvetően önkormányzati szempontból kellett vagy kellett volna talán vizsgálnia az előttünk fekvő törvényjavaslatot, túl élénk és hosszú vita nem bontakozott ki ezen törvényjavaslat tekintetében.

Elvi alapja az előttünk fekvő törvényjavaslatnak az alaptörvény 38. cikk (1) és (2) bekezdése, amely kimondja elvi, meghatározó éllel, hogy az állami vagyon és az önkormányzati vagyon a nemzeti vagyon részét képezi. Az állami és önkormányzati, a nemzeti vagyonnal kapcsolatos védelmet és annak hasznosítását pedig legmagasabb szintű jogszabályban, sarkalatos törvényben kell szabályozni.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat kettős célt próbál követni, amely mind a két cél véleményem szerint rendkívül fontos. Az egyik az, hogy a nemzeti vagyont a legmagasabb szintű védelemben, szigorú szabályozás alkalmazásával kell biztosítani. A másik pedig lehet, hogy egy kicsit ennek ellentmond, de mindenféleképpen fontos, hogy ez a törvényjavaslat és valamennyi ehhez kapcsolódó törvényjavaslat a nemzeti vagyonnal történő okszerű és célszerű gazdálkodást mindenféleképpen próbálja segíteni.

Nyilvánvalóan más és más módon, a vagyoni körök tekintetében más és más módon került szabályozásra és más és más következik ezen kettős cél alkalmazása tekintetében, hiszen mint ahogy az előterjesztő is elmondta vagy ahogy Babák képviselő úr is elmondta a bizottsági vélemény tekintetében, a vagyoni körök típusát 4 szinten szabályozza ez a törvényjavaslat: a kizárólagos önkormányzati és a kizárólagos állami vagyon tekintetében, ahol rendkívül szigorú vagyonvédelemmel kapcsolatos szabályok és rendkívül szigorú hasznosítással kapcsolatos szabályok találhatóak; a második vagyoni kör a nemzetgazdasági szempontból kiemelt vagyoni kör; a harmadik kör a korlátozottan forgalomképes vagyoni kör; a negyedik pedig az üzleti vagyon, amely a piaci forgalomban vesz részt. Nagyon fontos, azt gondolom, és teljes mértékben egyetértett a bizottság és én is egyetértek azzal, hogy a nemzeti vagyont szigorú szabályok szerint, átlátható körülmények között, transzparens módon kell szabályozni, védelméről gondoskodni, a hasznosítást biztosítani, de nagyon-nagyon fontos - nagyon-nagyon fontos -, hogy a közösség érdekében, a köz érdekében a tisztességes hasznosítást ez a javaslat ne akadályozza, hanem inkább a lehetőséget biztosítsa, hogy az önkormányzati gazdálkodás minél szélesebb körű lehessen valamennyiünk érdekében.

Ezekre tekintettel az önkormányzati és területfejlesztési bizottság az előttünk fekvő törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság módosító indítványával kapcsolatban szeretnék hozzászólni az első és a második vitaszakaszban, és valószínűleg a negyedik vitaszakasz tekintetében is, hiszen az önkormányzati módosító indítvány érinti véleményem szerint a preambulumot is, legalábbis egy részben mindenképpen érinti a preambulumot.

Az önkormányzati bizottság módosító indítványa meglehetősen széles körű és tág, gyakorlatilag valamennyi benyújtott módosító indítványt vagy azoknak a jelentős részét tartalmazza. Annak nagyon örültem, hogy valamennyi előttem felszólaló képviselő azt mondja, hogy az önkormányzati bizottságban megfogalmazott módosító indítványok irányai jók, jó irányba mutatnak, és remélhetőleg támogathatóak is.

Szeretném azt elmondani, hogy azt gondolom, annak, hogy a benyújtott törvényjavaslat milyen módon kívánja az átvett államigazgatási feladatok tekintetében az ingatlan- és az ingóátadást megoldani, nincs köze ahhoz, hogy az önkormányzatok felelősen vagy felelőtlenül gazdálkodtak. Azt gondolom, hogy ilyet senki nem mondott, sem a kormány, sem kormánypárti képviselő ilyet nem mondott és nem állított, és ilyen dolgokat ne adjunk szerintem esetleg mások szájába, mert nem erről szól a történet.

Kétségtelen tény, hogy a magam oldaláról és a kormánypárti frakcióban ülő képviselőtársaim oldaláról is nagyon fontosnak tartanánk, hogy az önkormányzati bizottság módosító indítványa a vagyonnal, a vagyonátadással kapcsolatban megfelelő módon és ebben a módosító indítványban javasoltak szerint történjen.

(9.20)

Egyébként már a cím is változott, hiszen átadásról használatra változott ez a megfogalmazás, ami azt gondolom, hogy óriási különbség.

Természetesen volt olyan korábban, hiszen megteremtettük ennek a jogalapját, hogy önkormányzati vagyon térítésmentesen állami tulajdonba kerüljön át, hiszen a nemzeti vagyon része volt. Nyilván nagy viták voltak ezzel kapcsolatban. A mi körünkben is nagy viták voltak ezzel kapcsolatban, de azt gondolom, hogy azok valamilyen módon vagy valamilyen szempontból indokoltak voltak.

A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok tekintetében a laktanyák vagy az azokhoz kapcsolódó létesítmények, vagyontárgyak kerültek át térítésmentesen állami tulajdonba, és például az önkormányzati fenntartású kórházak tulajdontárgyai, vagyontárgyai kerültek át állami tulajdonba. Tehát gondoljunk bele: a hivatásos önkormányzati tűzoltóságoknál és a kórházak tekintetében a működés tekintetében, a működés kapcsán gyakorlatilag egycsatornás finanszírozás valósul meg. Tehát az állam teljes mértékben az OEP-en keresztül finanszírozza ezeknek a vagyontárgyaknak a működését.

És nyilván volt a megyei önkormányzatok tekintetében is egy általános vagyonátadás, de a vagyonátadással egyidejűleg megtörtént a teljes adósságállománynak, tartozásállománynak az állam általi átvétele. És ne felejtsük azért el, hogy a megyei önkormányzatok gazdálkodása alapvetően a 2006-2010 közötti időszakban roppant meg, és ez nem vitakérdés, ez ténykérdés, hiszen az illetékbevételek, az illetékmódosítás tekintetében ebben az időszakban radikálisan csökkentek az állami támogatások. Ebben az időszakban csökkentek radikálisan, és semmilyen pótlás nem történt a tekintetben, hogy a megyei önkormányzatok az ezzel kapcsolatos feladataikat el tudják látni. A tények kedvéért ez rendkívül fontos.

Nagyon örülök annak, hogy a tulajdonjog-átadás helyett ingyenes használati jog fog - az átkerülő államigazgatási feladatokkal arányban - átkerülni a magyar állam részére. Szerintem nagyon életszerű javaslatok is találhatóak már ebben az önkormányzati bizottsági módosító indítványban, gondoljunk csak a 2. § (5) bekezdését szabályozó kérdésre, amely szabályozza azt a rendkívül életszerű dolgot, hiszen az önkormányzat a feladatait nemcsak a saját tulajdonát képező ingatlanban valósítja meg, hanem nagyon sok esetben nem a tulajdonát képező bérelt, használt ingatlan van, és itt az államnak lehetősége van belépni az önkormányzat által megkötött szerződésbe. Nagyon fontos kitétel ez.

Mindenesetre egy nagyon jó iránynak tartom azt, vagy remélem, hogy el fogja fogadni a parlament, hogy a térítésmentes vagyonátadás helyett ingyenes használat fogja megilletni a magyar államot. Én azt gondolom, hogy a használatból adódó működési költségeket, amiket Pál Tibor képviselőtársam felvetett, a polgári jog teljes mértékben rendezi, hiszen itt egy használati jogviszonyról van szó. A használati jogviszonyból adódó jogokat és kötelezettségeket megfelelő módon szabályozzák más jogszabályok. Érthetetlennek tartom, hogy miért kellene ebben a jogszabályban ezt külön szabályozni.

Szeretnék felvetni még egy gondot és problémát, ahol a természetbeni megosztásra a tulajdon tekintetében nem lesz lehetőség. Ahol 1/1 arányú önkormányzati tulajdon fog maradni, ott, amikor a használat csak az ingatlan egy bizonyos részére fog kiterjedni 1/1 arányban, aggályosnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) tartom az ingyenes használat jogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzését. Ezen szerintem még gondolkodnunk kellene, államtitkár asszony, a kormánnyal közösen.

Köszönöm szépen, elnézést az időtúllépésért. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak röviden szeretnék reagálni. A sokak által dicsért önkormányzati bizottsági módosítóval kapcsolatban, ami jó irányba viszi a dolgokat, legalábbis sokan ezt mondták, azt azért szeretném elmondani, hogy az önkormányzati bizottsági ülésen tudomásom szerint ezt az ellenzéki képviselők nem szavazták meg, tehát nem támogatták ezt a módosító csomagot, ezt szeretném elmondani.

A másik pedig az, hogy gyakorló polgármesterként eszembe nem jutott az, hogy egy ilyen volumenű megállapodást ne vigyek képviselő-testületi ülés elé, eszembe nem jutott. De azt is szeretném elmondani, hogy valamennyi megállapodást az önkormányzat nevében a polgármester ír alá, a polgármester képvisel. Tehát ha pontosan nézzük az önkormányzati bizottság módosító javaslatát, ami egyébként paralel, megegyezik a kormány által benyújtott törvényjavaslattal, igaz, az egyik tulajdonjogról, a másik pedig használati jogról rendelkezik, az azt mondja, hogy a végrehajtás részleteit a települési önkormányzatok polgármesterei, valamint a megyei, fővárosi kormányhivatalok kormánymegbízottai között megkötött megállapodás rendezi. De ebből nem következik az, hogy az önkormányzati törvény és az önkormányzat vagyonnal kapcsolatos helyi rendeletei alapján ezt az ügyet ne kelljen képviselő-testület elé bevinni.

Miért kell szabályozni olyan kérdéseket egy ilyen javaslatban, amit mások szabályoznak? Folyamatosan olyat akarnak szabályoztatni ebben a törvényjavaslatban, amit más jogszabályok - helyi rendeletek is, hiszen azok is jogszabályok - teljeskörűen szabályoznak. (Dr. Lamperth Mónika: Nem!) De igen.

Köszönöm szépen, elnök úr.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Mint ahogy jeleztem, a második vitaszakasznál is hozzá kívánok szólni, mégpedig az önkormányzati bizottság elég szerteágazó módosító indítványa tekintetében. Ez a feladat- és hatáskörök tekintetében jelent bizonyos átrendeződést, az eredetileg benyújtott törvényjavaslatban foglalt hatáskörmegosztás és feladatkör-megosztás tekintetében, azzal összefüggésben.

Az önkormányzati bizottság módosító indítványa azt mondja, hogy a helyi, a települési identitáshoz jobban kötődő feladatok, államigazgatási feladatok maradjanak helyi szinten, jegyzői hatáskörben, bizonyos, külön törvény által meghatározott jegyzői hatáskörben. Két ilyen markáns tevékenység van, amire ez a módosító indítvány javaslatot tesz. Az egyik az építésügyi igazgatás, a másik pedig az anyakönyvi ügyintézés, több más mellett, de polgármester képviselők markánsan szerepet vállaltak a tekintetben, hogy ez mindenféleképpen helyi hatáskörben maradjon.

Azt gondolom, a korábbi viták során felvetődött az, hogy egy viszonylag tiszta rendszer jöjjön létre, mely szerint önkormányzati szinten maradjanak az úgynevezett önkormányzati közszolgáltatások, gyakorlatilag a járási hivatalokban, a kormányhivatalokba pedig kerüljenek át a tisztán hatósági ügyek, az úgymond sztenderdizált hatósági ügyek, amelyeket kvázi majdnem futószalagon lehet gyártani.

Ehhez képest, gyakorlatilag az élet adta lehetőségek alapján, egy pragmatikus megoldás bontakozik ki a járási hivatalok, kormányhivatalok, illetőleg a helyi önkormányzatok tekintetében, azok kapcsán, hiszen ezen viszonylag egyszerűnek és világosnak tűnő elv tekintetében vannak törések, amiket nyilván az élet indokolt, hiszen a közoktatás, ami szerintem közszolgáltatás, átkerül állami fenntartásba, hiszen kötelező állami feladat lesz a közoktatás, az alapfokú és a középfokú oktatás.

Az építésügy, amit pedig lehet sztenderdizált ügynek tekinteni, a jelen önkormányzati bizottsági módosító indítvány alapján marad bizonyos, jogszabályban meghatározott jegyzői hatáskörben. Nyilván a járásszékhely, város, település jegyzőjének a hatáskörében fog maradni ez az építési igazgatás és az anyakönyvi igazgatás is mint helyhez kötődő igazgatás, aminek vannak életszerű és rendkívül pragmatikus meggondolásai és megfontolásai, és nyilván ez indukálta az önkormányzati bizottság ezzel kapcsolatos módosító indítványát. Az építésügynél, azt gondolom, mi sem fontosabb, mint a településképnek a megőrzése, ami rendkívül fontos települési önkormányzati feladat.

Az önkormányzatoknak egy nagyon erős jogosítványuk van, mégpedig az, hogy szabályozzák a saját területükön, hogy mit, hogyan és milyen módon lehet építeni, nyilván a törvények keretein belül, ez pedig a helyi építési szabályzat. Ezt cikkmélységig nem lehet meghatározni, hogy mi épüljön egy adott részen, egy adott ingatlanon, gyakorlatilag a HÉSZ-nek és az építési jogszabályoknak megfelelő beépítés alapján is szörnyű épületek tudnak megépülni. Azt gondolom, annak ellenére, hogy a polgármester és az önkormányzat képviselő-testülete nem szólhat bele az építésügyi igazgatás ügyeibe, hiszen ezek teljes mértékben törvény által meghatározottak, mégis rendkívül fontos, hogy ez a saját hivatalukon belül kerüljön elhelyezésre.

Szeretnék ezzel kapcsolatban még egy bizonyos kérdést felvetni, amit nagyon fontosnak tartanék a megerősítés szempontjából. Tehát van a HÉSZ, a helyi építési szabályzat, van gyakorlatilag az építési igazgatás, ami gyakorlatilag, ezen módosító indítvány következtében is, mind települési szinten kerül elhelyezésre. De rendkívül fontosnak érezném a főépítészi jogosítványok, tehát a helyi főépítészi, a települési főépítészi jogosítványok megerősítését, mert gyakorlatilag az a bizonyos, ideális településképet, amit az önkormányzat, a polgármester, a képviselő-testület vagy a helyi közösség jövőbeli érdeke alapján megkívánunk, csak ezen, viszonylag szubjektív elem mentén lehet szabályozni.

Tehát nagyon fontosnak tartom majd a későbbiekben, talán nem tartozik szorosan a vita tárgyához, a főépítész, a települési főépítész építésügyi igazgatásban történő szerepének erősítését.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretnék hozzászólni, ismét az eléggé komplex önkormányzati bizottsági módosító indítványt szeretném beidézni, amelyben módosítást javasolunk a preambulum tekintetében. Mégpedig a bizottság azt javasolja, hogy az "alacsony hatékonyságának orvoslása" helyett a "hatékonyság további növelése" kerüljön be. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy a preambulumba ez a megjegyzés kerüljön be, hiszen amint a vitában elhangzott, az önkormányzatok a vagyon jó gazdái voltak, alapvetően jól gazdálkodtak, és azt gondoljuk, hogy azokat az államigazgatási ügyeket, amelyeket ránk bízott a jogszabály, megfelelő módon tudtuk ellátni. Elvi jelentősége van ennek a módosításnak, de azt gondolom, ez nagyon fontos.

Köszönöm szépen, elnök úr.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Irományszám szerint a 311., 312., 313. irományszámú javaslatokhoz szeretnék hozzászólni, ajánlási szám szerint a 40., az 59., a 601., az 58., az 511., 599., 57., 598., 62. ajánlási számú módosító indítványokhoz szeretnék hozzászólni. (Gúr Nándor és Novák Előd beszélget. - Novák Előd tapsol.) Ezek teljes mértékben összefüggnek egymással, így gyakorlatilag a helyi önkormányzatok finanszírozásával kapcsolatban az üdülőhelyi feladatok benyújtott javaslathoz képest eltérő, a jelenleg érvényben lévő szabályozását fenntartani igyekvő módosító indítványokat nyújtottam be. Ezt a módosító indítványt, bár egyedül nyújtottam be, de azt gondolom, hogy ebből a frakcióból nagyon sok képviselőtársam benyújthatta volna, például a mellettem ülő Manninger Jenő képviselő úr is, hiszen valamennyi, markánsan idegenforgalomból, turizmusból élő település tekintetében az a módosítóindítvány-sor, ami beterjesztésre került, életbevágó, és rendkívül fontos.

A három módosító indítvány tartalmilag, szövegszerűen szinte teljes mértékben megegyezik, abban van eltérés, hogy gyakorlatilag a "lábakat", tehát a forrásoldalt más módon jelöltem meg mind a három indítvány tekintetében. A későbbiekben, a hozzászólásom legvégén majd el fogom mondani, hogy mi a különbség ezen forrásoldal tekintetében.

Szeretnék tenni egy rövid történeti áttekintést. Korábban, hosszú éveken keresztül vagy akár több évtizeden keresztül egyértelmű volt az önkormányzatok tekintetében, hogy az önkormányzat az idegenforgalmi feladataival kapcsolatos feladatvállalás, szerepvállalás, finanszírozásvállalás tekintetében minden beszedett egy forint idegenforgalmi adó, helyi adó alapján az állam két forint normatív támogatást biztosított ezen önkormányzatok tekintetében. Tehát a többletfeladatok, azon önkormányzatok kapcsán, amelyek az idegenforgalomból markánsan élnek, és markáns szerepük van, a többletfeladatok tekintetében ez az osztozkodási mód, az egy a kettőben történő osztozkodási mód teljes mértékben elfogadott és általános volt - mindaddig, amíg el nem kezdtük tárgyalni a 2010-es költségvetést, amely 2009-ben került benyújtásra.

Figyelve itt a kétperces vitákat, hogy történt-e forráskivonás, nem történt forráskivonás, azért mégiscsak a dolog pikantériája és szépsége itt az előttem felszólalók tekintetében, hogy ezt az egy forinthoz két forint állami támogatást az akkori MSZP-SZDSZ-kormány javasolta egy forintra levenni, tehát 50 százalékkal csökkenteni. Igaz, becsületükre legyen mondva, látták, hogy óriási a gond és a probléma, hiszen ezen önkormányzatok tekintetében az állami támogatás sok esetben 15-20 százalékkal is csökkent volna egyik évről a másikra, ezért egyfajta kompenzációs mechanizmus került bevezetésre, mintegy egymilliárd forintos külön tétel költségvetési biztosításával.

2011-ben, a Fidesz-KDNP-kormány hatalomra kerülését követően az első, úgymond új költségvetés kapcsán ez az 1 forintos kiegészítés, normatív támogatás 1 forint 50 fillérre emelkedett - a választási ígéreteknek megfelelően -, és gyakorlatilag 2011-ben és 2012-ben is egy 400 millió forintos differenciált kiegészítő elosztás még segítette ezen érintett önkormányzatokat. A most benyújtott törvényjavaslat alapján, az önkormányzatok feladatfinanszírozásának szellemében gyakorlatilag az önkormányzati kötelező feladatok - a külön nem nevesítettek kivételével - egy nagy kalapban, egy 112 milliárdos, vagy hogyha másképp nevezzük, egy 107 milliárd forintos, a helyi önkormányzatok általános működési célú támogatásában vannak benn. Itt van az idegenforgalom, mint önkormányzati feladat finanszírozása, és külön nincs kibontva, kiemelve, hogy milyen módon kell ezeket a forrásokat eljuttatni az érintett szereplők, az érintett önkormányzatok számára.

A módosító indítványaim indoka, alapvető indoka, hogy a turizmusból, idegenforgalomból élő települések tekintetében általában az állandó lakosságszám mint alapvető mutatóérték nagyon nehezen értelmezhető, hiszen éves átlagban ezen turizmusból élő települések mintegy kétszeres lakosságszámmal rendelkeznek, ha pedig a szezonálisakat nézzük, akkor pedig a nyári egy-két hónapban akár 4-5-szörös a lakosságszám. Tehát nagyjából-egészében egy ilyen volumenű infrastruktúrát kell fönntartaniuk ezeknek a településeknek. Tehát például egy 5 ezer lelkes állandó lakosságszámmal rendelkező település gyakorlatilag éves átlagban 10 ezer lelkes, a nyári idegenforgalmi szezonban pedig a lakosságszám elérheti akár a 20 vagy a 30 ezer főt is, az infrastruktúra pedig erre kell hogy kiépüljön. Ráadásul vannak olyan, turizmussal kapcsolatos többletfeladatok, amiket mindenképpen finanszírozni kell, és az egyéb általános önkormányzati finanszírozási mechanizmusok alapján ez nem kezelhető.

Hogyha nem történne meg a három módosító indítványom közül valamelyiknek az elfogadása, akkor a turizmusból, idegenforgalomból markánsan élő, ezzel foglalkozó települési önkormányzatok tekintetében az állami támogatás - nyilván megtisztítva az elvett feladatoktól és az arra eső finanszírozástól -, tehát egyfajta megtisztított bázishoz képest mintegy 20-30 százalékkal csökkenhet. Egyik évről a másikra ilyen jellegű, ilyen volumenű változtatás, azt gondolom, hogy semmilyen módon nem kezelhető.

Fontos tehát az, hogy az idegenforgalomra eső támogatást, állami támogatást ebből a bizonyos 112 milliárd forintos vagy 107 milliárd forintos - ha a megyei önkormányzatok finanszírozását levesszük -, ebből a bizonyos 107 milliárd forintos alapból mindenféleképpen kivegyük, és a jelenleg hatályos finanszírozást tartsuk fenn 2013-ban is.

(12.40)

Mint mondtam, három módosító indítványt nyújtottam be. Mind a három módosító indítvány tartalmilag megegyezik, a forrásoldalát tekintve kettő gyakorlatilag az önkormányzati büdzsén belül tervez átcsoportosítani, a harmadik azonban gyakorlatilag szektoron kívülről, tehát fejezeten kívülről próbál forrást bevonni a rendszerbe. Azt gondolom, a helyi önkormányzatok számára ez lenne a jó megoldás, de nyilvánvalóan sok segítséget jelentene az is, ha a másik két módosító indítványom kapna többséget.

A bizottsági üléseken az önkormányzati bizottság és a költségvetési bizottság mind a három módosító indítványomat támogatta, a kormány, illetve az előterjesztő - elnézést, így pontos - képviseletében jelen lévő minisztériumi képviselő tárcavéleményként pedig a háromból egy módosító indítványt támogatott. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy mindenféleképpen támogassák ezt a szerintem igazságos és méltányos javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kovács képviselő úr felvetéséhez szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. Nemigen tudom, milyen jelentősége vagy milyen fontossága van annak, hogy a kormány mit támogat a benyújtott módosítókkal kapcsolatban vagy mit nem, ez a részletes vita helye. Szerintem nekünk konkrét, hús-vér módosító indítványokról kell beszélnünk.

Ön gyakorlatilag soha nem ezekről beszélt. Tisztelettel kérem, hogy azzal kapcsolatban mondjon véleményt, amit elmondtam. Annyit mondtam, hogy két bizottságban a három módosító indítványom közül az előterjesztő képviselője tárcavéleményként egy-egy módosító indítványt támogatott.

(12.50)

Tehát a Nemzetgazdasági Minisztérium képviselője az önkormányzati bizottság, valamint a költségvetési bizottság ülésén a három módosító javaslat közül egy-egy módosító javaslatot támogatott. Ez ténykérdés.

A másik, amit szeretnék elmondani az önkormányzatok finanszírozásával kapcsolatban: nyilván én is azon vagyok, hogy minél jobb legyen a helyi önkormányzatok finanszírozási rendszere. De ha megtisztítjuk a 2012-es év tekintetében az elment feladatokat és az elmenő finanszírozást, akkor azt láthatjuk, hogy 2013-ban nagyjában-egészében az önkormányzatok miből fognak gazdálkodni. Ez sem nem jobb, sem nem rosszabb ahhoz képest, mint amiből 2012-ben gazdálkodtunk. Makroszinten abszolút ismert azt, hogy milyen összeggel fognak az önkormányzatok gazdálkodni.

A harmadik megjegyzésem: gyakorlatilag száz százalékban ismertek azok a feladatok, amelyek a helyi szint, a járási szint, a megyei és az országos, azaz az állami szint között megosztásra kerültek. Ezek az elsőkörös módosítók jelen pillanatban, a finomhangolás még bőven megtörténhet az én véleményem szerint az év végéig.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság hétfői ülésén megtárgyalta a T/8886. számú törvényjavaslatot a kulturális örökség védelmével kapcsolatos egyes törvények módosításával kapcsolatban. A bizottság a benyújtott módosító törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

A bizottság osztotta a javaslat kettős céljával kapcsolatos elképzelést, véleményében ezt megállapította. Az egyik az, hogy változatlanul kiemelt cél és kiemelt feladat az értékek, a nemzeti értékek, a kulturális örökség maximális védelme. Ebben nem lehet visszalépni, azt gondolom, de azért a másik cél, amit a törvényjavaslat kifejezetten előtérbe helyez és kifejezetten felvállal, az ésszerűsítés, az élethez közelítés, a racionalitás megjelenése ezekben az eljárásokban feltétlenül követendő.

Az önkormányzati és területfejlesztési bizottságban alapvetően polgármesterek ülnek, akik a való életből tudják a példáikat elmondani. Gyakorlatilag hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre találkoztak és találkoznak ilyen jellegű eljárásokkal, amelyek a településeiket érintő műemlékek felújításával kapcsolatosak. Jelzem, nekem abszolút, maximálisan pozitív véleményem van Balaton-parti polgármesterként a kulturális örökség védelmével és a műemlékvédelemmel foglalkozó hivatal munkájáról és az ott dolgozó kolléga munkájáról, de nagyon sok polgármester felvetette, hogy bizony a település és az ország életét érintő jelentős beruházások tekintetében a rendszer igenis átszabásra, megregulázásra szorul, mert óriási konfliktusok keletkeztek ebből az adott területen.

Természetesen egy bizottsági véleményt ismertető előadó csak arra szorítkozhat, ami a bizottsági ülésen elhangzott, én a többségi véleményt mondom el. Még két konkrét területen hangzott el kormánypárti képviselők részéről megjegyzés, amiben némi polémia, némi vita is kialakult az előterjesztő véleményével kapcsolatban. Az egyik a benyújtott törvényjavaslat 18. §-a, amely a módosítandó törvény, ha jól emlékszem, 40. §-át módosítja. Ez pedig azt mondja ki, hogy az állami és az önkormányzati tulajdonban álló műemlékek, ingatlanok tekintetében akár értékesítésről, átruházásról, elidegenítésről, vagyonkezelői jogról vagy akár megterhelésről - tehát hitellel történő megterheléséről - van szó, ott gyakorlatilag az illetékes miniszter előzetes jóváhagyását kell kérni. Egy kicsit életszerűtlennek érezzük ezt a szabályozást a felvetésben, szeretnénk ezt átgondolni, és szeretnénk az élethez igazítani, mert ez véleményünk szerint jelentős mértékben csorbítja az önkormányzatok tulajdonnal való rendelkezésének a jogát.

A másik megjegyzés: ilyen az, amikor a hóhért akasztják. Addig, amíg a beruházói pozíció, egy-egy régészeti terület tekintetében az adott illetékes polgármester abban volt érdekelt, hogy a régészeti feltárások minél gyorsabban és minél költséghatékonyabban valósuljanak meg - hangsúlyozom, az örökségvédelemmel és a régészettel, a műemlékekkel kapcsolatos érdekek maximális betartása mellett -, addig a jelenlegi helyzetben a megyei jogú városokhoz kerültek a muzeális intézmények, és amit a benyújtandó törvényjavaslat értékként kezel, tehát hogy piaci pozíciót teremt a régészeti feltárások tekintetében, azt bizonyos önkormányzati szereplők gyakorlatilag úgy élik meg, hogy többletfeladatot kapnak ismét az államtól, és gyakorlatilag a források megosztására vagy elvonására kerül sor.

Tisztelt Ház! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság 16:9 arányban találta általános vitára alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Hétfői ülésén az önkormányzati és területfejlesztési bizottság megtárgyalta az előttünk fekvő T/8887. számú, az egyes ingatlanok Fővárosi Önkormányzat részére történő átadásáról, valamint az önkormányzatokat érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. Nem állítom, hogy részletes és hosszas vita folyt ezen javaslat kapcsán, ezért a bizottsági többségi vélemény előadójaként csak a vitában elhangzottak ismertetésére teszek kísérletet.

A bizottság többsége elfogadta az előterjesztést, illetőleg a kérdésekre adott, viszonylag részletes előterjesztői választ, azzal egyetértett. Emiatt is találta általános vitára alkalmasnak az előterjesztett törvényjavaslatot. Két területen fogalmazódott meg a bizottságban az előterjesztői véleménnyel kapcsolatban ellenvélemény. Az egyik az, hogy a fővárosi kerületek rovására, a szabályozáson túlmenően, a főváros részére miért kell biztosítani ingyenes használatot, miért nem lehet megoldani más módon, más jogtechnikával ezt a bizonyos szabályozást. A másik felvetés, amiben bizottsági tagok... (Hegedűs Lorántné közbeszól.)

Parancsol? Ez hangzott el. Itt a jegyzőkönyv, tisztelt képviselő asszony, ha el kívánja olvasni, akkor szívesen átadom önnek. (Hegedűs Lorántné közbeszól.)

ELNÖK: Nincs mód a levezető elnök kikerülésével folytatni a vitát. Amennyiben az a kérdés merül föl, hogy a bizottsági véleményt ismertető vajon a bizottsági ülésen elhangzottakat mondja-e el, ennek egyeztetésére a plenáris ülés nem alkalmas. Ez az adott bizottságban tehető meg. Kérem, folytassa, képviselő úr!

DR. BÓKA ISTVÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm szépen. Akkor megpróbálok tényszerűen, szó szerint idézni a jegyzőkönyvből, legalábbis a lejegyzett jegyzőkönyvből; amennyiben a jegyzőkönyvvezető olyat írt le, ami nem hangzott el, akkor nem hiszem, hogy az az én hibám. (Dr. Józsa István: Olyan nincs.)

(21.30)

Az első megjegyzés, amely a bizottság többségi véleménye alapján elhangzott, szó szerint: "Miért nem elég a főváros számára a teljes fővárosi szakaszon a Duna szabályrendszere, tehát az egész szabályrendszerének a kialakítása és egység hasznosítása, miért kap a főváros használati jogot is a különböző Duna-parti létesítményeken? Ez azt is jelenti, hogy tulajdonképp az eddig kerületi tulajdonban lévő és a kerületnek itt bevételi forrást jelentő kikötő mondjuk és annak most mindenfajta bevételi forrása átkerül a fővároshoz. Tehát miért nem elég a szabályozás megteremtése, miért kell egyébként teljes használatot adni a főváros számára?" Ez történt gyakorlatilag, ez a szó szerinti idézet. Azt gondolom, ez teljes mértékben alátámasztja azt, amit én elmondtam.

A másik többségi megjegyzés, többségi vélemény pedig az, hogy más jogtechnikával, gyakorlatilag az új önkormányzati törvény módosítása nélkül nem lehetne ezt a szabályozást megvalósítani. Tisztelettel várom majd a kisebbségi véleményt, hiszen kisebbségi vélemény a vélemények rovatban nem hangzott el. Kétségkívül, elfogadom, hogy a kérdések tekintetében a kérdések sokat sejtetően hangzottak el, a kérdések tekintetében is lehet kisebbségi véleményt mondani itt a parlament előtt. A szavazati arány egyébként 16:9 volt, tehát 16 igen és 9 nem szavazattal tartotta a bizottság általános vitára alkalmasnak ezt a javaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Ha szükséges, a jegyzőkönyvet szívesen átnyújtom.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Varga Zoltán korábbi felszólalásával kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet egy szerintem nagyon fontos tényre és momentumra. Varga Zoltán azt állítja, aki korábban miniszter volt, hogy ennek a költségvetésnek a vesztesei az önkormányzatok, az önkormányzati rendszer, és ráadásul inkorrekt módon jár el a jelenlegi kormányzat alapvetően a kistelepülések tekintetében.

Bármiről lehetne az egész önkormányzati rendszert illetően vitatkozni a finanszírozás több elemével kapcsolatban, de pont az az elem - és szakmailag mondom ezt -, amit Varga Zoltán kiragadott, hogy a köztisztviselők finanszírozása a közös hivatalok tekintetében; ez az elem, ez az egy markáns elem, ahol egyértelműen jelentős növekmény történik. Hiszen egy státus - és nyilvánvaló, ha képviselő úr is utánaszámol - 4,5 millió forintos finanszírozást fog kapni. Tehát az a közös hivatal vagy korábban körjegyzőség, ami korábban esetleg 5 vagy 6 millió forintos normatívát tudott a költségvetésből lehívni a körjegyzőségi feladatok ellátására, az most, akármilyen számítást veszünk, a korábbit vagy a most előttünk fekvőt, közel tízszeres finanszírozást fog kapni, és ezzel szemben kompenzálódik az iparűzési adó meghatározott része.

(18.20)

De mivel kistelepülésekről van szó, a kistelepüléseken az iparűzési adó nagysága nem jelentős, ezért azt gondolom, hogy a finanszírozásnak pont ezt az elemét kiragadni az önkormányzatok, illetve a kistelepülések tekintetében, az szakmailag nem megalapozott, és szerintem nem korrekt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Ehhez az országgyűlési határozati javaslathoz szeretnék hozzászólni, de mielőtt ezt megtenném, engedjék meg, hogy nagyon nagy tisztelettel hadd köszöntsem a megjelent polgármester urat, Balatonvilágos polgármesterét, Fekete Barnabás urat. Isten hozta, polgármester úr! (Fekete Barnabás a páholyban feláll. - Taps.)

Az önkormányzati bizottság több héttel ezelőtt tárgyalta ezt az előterjesztést, ezt a határozati javaslatot. Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság az előterjesztő véleményét osztotta, és egyhangúlag úgy döntött, hogy támogatja ezt a határozati javaslatot.

A térség, a választókerület országgyűlési képviselőjeként elmondhatom, hogy jól ismerem ezt a vitát és ezt a problémát. Több éve húzódik már ennek a kérdésnek az eldöntése. A korábbi évek vezetése és a jelenlegi vezetés is Balatonvilágoson azt szeretné, hogy Balatonvilágos tekintetében a megyeváltás Veszprém megyéből Somogy megyébe történjen meg.

Azt gondolom, hogy igazat kell adnunk államtitkár asszonynak; ahhoz, hogy egy ilyen megyeváltás nehogy túlságosan precedenst teremtsen, azt nagyon alaposan meg kell vizsgálni, hogy azok a körülmények, amelyek indokolttá tehetik a megyeváltást, gazdasági, közigazgatási, földrajzi, közlekedési vagy humán szempontok, azok egyértelműen megerősítik-e azt, hogy a megyeváltásra szükség van, mert minden járásban, korábban minden kistérségben és minden megyében vannak olyan, úgymond, szélen elhelyezkedő települések, akikben felvetődhet az az igény, hogy helyzetükön valamifajta változtatással, akár megyeváltással próbáljanak segíteni. Azt gondolom ezért, hogy nagyon fontos az, hogy az előkészítés rendkívül alapos és rendkívül körültekintő legyen.

Azzal sem árulok el túl nagy titkot, ha elmondom, figyelve a folyamatokat, hogy azért Balatonvilágos polgárai a kérdést illetően megosztottak. Sok szakmai és érzelmi érv van a megyeváltás mellett és a megyeváltás ellen, és a megye közszereplői is bizonyos szempontból a kérdést illetően megosztottak. De azt gondolom, hogy ez természetszerű, és azt gondolom, hogy ez így rendben van.

Ha Balatonvilágos és Siófok helyzetét vizsgáljuk, a két település egymáshoz való földrajzi közelségét, a gazdasági kapcsolatokat, a potenciális igazgatási kapcsolatokat, a szolgáltatási kapcsolatokat, a közlekedési kapcsolatokat, a rendészeti kapcsolatokat, amelyeket az előterjesztő is felsorolt, azt gondolom, hogy nyomós érvek szólnak amellett, hogy Balatonvilágos esetlegesen január 1-jétől tartozzon Somogy megyéhez, tehát gyakorlatilag történjen meg a megyeváltás.

(19.40)

Államtitkár asszony elmondta, hogy az a bizonyos népszavazás eredménytelen volt, annak ellenére, hogy népszavazáshoz képest nagyon sokan járultak az urnákhoz, tehát közel 50 százalékos volt a részvétel, és a megjelent polgárok nagyon nagy része, több mint 70 százaléka a megyeváltás mellett voksolt. Azt gondolom, hogy ez is egy olyan érv, amely Balatonvilágos önkormányzati képviselő-testületét arra indította, hogy a kormány felé és a parlament felé kezdeményezését, előterjesztését megtegye.

Amennyiben pozitív támogatást kap a parlamenttől az az országgyűlési határozati javaslat, amit a kormány előterjesztett, azt gondolom, hogy mivel Balatonvilágos ezt követően is ugyanúgy a Balaton kiemelt üdülőkörzet és a Balaton-régió értékes tagja marad, az eddigi kapcsolatok továbbra is megmaradnak, és nagyon bízom benne, hogy a megyeváltással új pozitív tartalmat fog kapni Balatonvilágos helye és szerepe.

Azt gondolom, és polgármester úr ezt többször megerősítette, hogy a megyeváltási szándék nem a potenciális balatonfüredi járás vagy a potenciális balatonalmádi járás vagy pedig Veszprém megye ellen irányul, hanem úgy gondolják, hogy gazdasági és egyéb településfejlesztési érdekeiket ezen közösség keretében jobban ki tudják bontakoztatni. Sok sikert kívánok Balatonvilágosnak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 15. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, a módosító indítványomhoz. Azt gondolom, a benyújtott törvényjavaslat egy nagyon fontos dologgal kezd el foglalkozni, amivel Magyarországon eddig nemigen foglalkoztunk, ez pedig a településeken található - legyen szó városról, legyen szó faluról -, a településképet jelentős mértékben rontó légkábelhálózatról rendelkezik.

Az eredetileg benyújtott javaslat két esetben is, a 119/A. és a 119/B. esetében két jogintézményt próbál bevezetni, amely gyakorlatilag valamilyen módon a településképet rontó légkábelhálózat földbe helyezésével foglalkozik, és arra kínál valamifajta megoldást. Az általam benyújtott módosító indítvány gyakorlatilag további alternatív lehetőséget biztosít az A. és a B. pontban írt jogintézményekhez képest, azokat kiegészíti, de az én véleményem szerint sokkal inkább életszerűbb és sokkal inkább a tapasztalati tényeken alapul.

Ha megnézünk egy magyar települést és egy tőlünk nyugatra levő települést, kisvárost, akkor talán az igényesebb térburkolaton kívül az különbözteti meg a két települést, hogy Nyugaton kitisztult a településkép, nincsenek légkábelek, Magyarországon pedig a legexkluzívabb részeken is légkábelek sokasága szennyezi a településképet. Az én javaslatom gyakorlatilag a szolgáltató elosztó és az önkormányzatok között egyfajta közös tehermegosztásra tesz javaslatot. Ez azt jelenti, hogy egy automatikus rendszert vezet be, amennyiben az érintett önkormányzat kéri, a szolgáltató köteles a légkábelt a földbe helyezni, mégpedig tehermegosztás alapján. A tehermegosztás mértékét az amortizáció függvényében 30 és 70 százalék között jelöltem meg.

Azt gondolom, ez a megoldás, amely önkormányzati tehervállalás mellett születhet meg, kiküszöböli azokat a konfliktusokat, amelyek a 119/B. §-ban szabályozott jogintézmény tekintetében konfliktust fognak okozni az önkormányzatok között, hiszen aki az ütemezési tervben szerepel, az jól jár, aki nem szerepel, az nem jár jól ebben a rendszerben.

Nagyon fontosnak érzem azt, hogy a szolgáltatók, elosztók önköltségi áron végezzék el ezt a munkát, és fontosnak érzem azt, hogy az a pénzeszközátadás, ami az önkormányzatok részéről történik a szolgáltató elosztó felé, mindenféleképpen adómentesen történjen meg, hiszen egy célhoz kötött juttatásról van szó, jelenleg a célhoz kötött juttatások általánosforgalmiadó-kötelezettséggel terheltek. Mégiscsak egy nagyon fontos közcélról van szó, nonszensz az, hogy az önkormányzat még az általános forgalmi adót is fizesse meg ezután.

Azt gondolom, hogy a szolgáltatók tekintetében is kezelhető rendszer alakulhat ki, hiszen a bejelentéstől számított két évet ad a javaslat ezen beruházások elvégzésére. Nyilván a részletszabályokat, az önköltségi ár meghatározását, az amortizációt, az egyéb jogokat és kötelezettségeket ez a módosító javaslat is a végrehajtási rendeletre kívánja bízni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban és az MSZP soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Előttünk fekszik a Balaton-törvény módosítása. 2008-ban történt egy általános felülvizsgálata az úgynevezett Balaton-törvénynek. Az egy elég nagy terjedelmű módosítás volt a 2000-ben elfogadott Balaton-törvény tapasztalatai alapján. Akkor azt a célt tűztük ki, hogy részben a meglévő kiskapukat valamilyen módon be kell zárni, hiszen 2000-ben egy új típusú, minden elemében új típusú törvényt fogadtunk el, illetőleg másodlagosan pedig az életszerűtlen, rugalmatlan rendelkezéseket valamilyen módon próbáljuk finomítani.

Eltelt öt év, rengeteg vélemény, javaslat, módosító szándék érkezett be ezt követően mind a tárcához, mind pedig a Balaton Fejlesztési Tanácshoz. Talán megérett az idő vagy előbb-utóbb megérik az idő egy általánosabb jellegű ismételt felülvizsgálatra, hiszen 2008 óta is lassan öt év eltelt. Ez a módosítási irány egy kisebb lélegzetű módosító csomagot tartalmaz, amely azonban, azt gondolom, hogy rendkívül fontos.

Időközben, tehát a 2008 után elfogadott jogszabályi változások alapján nyilván a jogszabályokkal történő összhang, az egységes fogalomhasználat kapcsán történik egy csomó módosítás ebben a benyújtott törvényjavaslatban. Két területen azonban vannak úgymond olyanok, amik markánsak, amelyek a Balaton-törvény előírásait talán életszerűbbé, talán rugalmasabbá kívánják tenni. Ezen a két területen - egyébként részt vettem az önkormányzati bizottság előtt folyó vitában - vetődött fel talán az az érv, hogy mintha itt a Balaton-törvény fellazulna, mintha a szigorú szabályok tekintetében változtatni kívánna a kormányzat. Ez a két terület, ahol ez az elmozdulás történik, részben az erdőterületek tekintetében, részben pedig a már idézett, több alkalommal, több bizottsági előadó által idézett zöldterületek tekintetében.

(16.50)

Nézzük tehát, hogy milyen "fellazítás, könnyítés" történik az erdőterületek tekintetében.

A térségi szerkezeti tervben az erdőgazdálkodási övezetek tekintetében vagylagos lehetőség van a most benyújtott javaslat szerint. Korábban az a lehetőség volt, hogy ezeket a területeket 95 százalékban erdőterület települési területfelhasználási egységbe kellett sorolni, tehát 95 százalékban. Most az alternatív lehetőség, hogy 85 százalékban ezeket a területeket erdőterület települési területfelhasználási egységbe lehet sorolni. Tehát 95-től 85 százalékra módosul ez az arány, tehát csökken 5 százalékról 15 százalékra. De, és ezt nagyon figyeljük meg, ezen a 15 százalékon belül beépítésre szánt terület nem jelölhető ki. Nem szeretném megismételni azt, amit államtitkár úr mondott nagyon helyesen, hogy milyen gondokat és problémákat okozott az önkormányzatok szabályozási terve módosításánál ez a bizonyos szabály. De ezen a 15 százalékon belül beépítésre szánt terület nem jelölhető ki. Első.

Második. Ezt a 15 százalékot gyakorlatilag három, azaz három területfelhasználási egységbe lehet sorolni, ha jól értelmezem az előttünk fekvő javaslatot: az egyik a mezőgazdasági, a másik a természetközeli, a harmadik pedig a vízgazdálkodási területfelhasználási egység. Tehát kvázi a jogalkotó megpróbálja ezen területeket biztosítani esetleg potenciálisan a későbbi erdősültség javára, tehát védi, őrzi ezen területeket.

A harmadik megjegyzésem pedig az, hogy a jelen pillanatban meglévő erdő területe nem csökkenhet. Tehát ami jelen pillanatban erdő, az nem változhat semmilyen módon.

Azt gondolom, hogy semmilyen módon nem lehet ezt a szabályozási irányt fellazításnak, könnyítésnek tekinteni.

A zöldterületek tekintetében, ami még a bizottsági ülésen felvetődött, hogy itt van esetleg egyfajta könnyítés, egyfajta változtatás. A Balaton-törvény és az előttünk fekvő módosítás gyakorlatilag háromtípusú vagy három kategóriába tartozó zöldterületeket különböztet meg. Az egyik a legérzékenyebb zöldterületek, a vízpart-rehabilitációs tanulmány által érintett, tehát a parthoz rendkívül közel lévő zöldterületek. Általában itt kerülnek kialakításra az úgynevezett parti sétányok. A második terület - ezt a módosító javaslat 6/A. §-a tartalmazza - azon zöldterületek, amelyek köztulajdonban, tehát állami vagy önkormányzati tulajdonban vannak, és nem a vízpart-rehabilitációs tanulmány hatálya alatt vannak, hanem attól jóval távolabb helyezkednek el. A harmadik típusú zöldterület pedig, ami a településrendezési eszközökben kijelölt zöldterület, de még nem kialakított zöldterület.

Szeretném elmondani, hogy mind a három kategóriára érvényes az, hogy összességében a településeken a zöldterület nagysága mennyiségileg semmilyen módon nem csökkenhet. Szerény véleményem szerint ezen zöldterületeket nem csökkenteni, hanem inkább növelni kell az elkövetkezendőkben, és szerintem valamennyi településfejlesztőnek, városfejlesztőnek ez az érdeke, hogy minél több zöldterületet biztosítson a saját területén.

Rendkívül szigorú és rendkívül bonyolult feltételeket támaszt a jogalkotó bármelyik kategóriában, hogy ezeket a zöldterületeket valamilyen módon át lehessen sorolni vagy át lehessen "cserélni" egy másik területre. Itt gyakorlatilag a saját tapasztalataim alapján nem is annyira a part menti területek zöldterületeiről, parti sétányairól szeretnék beszélni, mert azt gondolom, hogy egy-két kivételtől eltekintve ezek kialakultak, jó helyen vannak, ezekhez többé-kevésbé nyúlni nem szabad, hanem inkább a város más területén, tehát a parttól távolabb lévő közparkokról, közkertekről, közterületekről szeretnék beszélni, amiknél az eddigi szabályozás rendkívül merev volt.

A Balaton-törvény jelenlegi szabályozása gyakorlatilag ezen területeket szentnek és sérthetetlennek tartotta. Tehát ha városfejlesztési célból egy parttól messze lévő közparkot, közkertet egy úttal vagy bármilyen beavatkozással szerettünk volna érinteni, tehát 2 négyzetmétert szerettünk volna abból leválasztani, és a 2 négyzetméternek a sokszorosát visszapótolni a park másik területén, erre semmiféle lehetőségünk nem volt, mert nem tudtunk hozzányúlni. Most gyakorlatilag egyfajta differenciált szabályozás az, ami itt megjelenik.

Egyébként erre a problémára a jelenleg benyújtott javaslat, amit én említettem, nem ad megoldást, ezért úgy gondolom, hogy módosító indítvánnyal jóval differenciáltabban kell szabályozni ezen két kategóriának a kérdését, amit rendkívül fontosnak tartanék. De mindenki döntse el, hogy ez fellazítása-e a Balaton-törvénynek vagy pedig nem. Én azt gondolom, hogy nem, gyakorlatilag az életszerűséghez történő adaptáció az én véleményem szerint.

Mint ahogy szó volt már arról, hogy néhány határidő-pontosítás is megtörténik a Balaton-törvény módosításában. Az egyik a már örömteli dolog, hogy 2008-ban 22 új településsel bővült a Balaton-régió vagy a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet. Ezeknek négy éven belül el kell fogadni a településrendezési eszközeiket; amennyiben létezik ilyen, akkor azt felül kell vizsgálni. Ez egy kötelező állami feladat, ehhez az államnak forrást kell biztosítani. Ez nagyon helyes, hogy így van. Hét település ezt még nem végezte el, ezért azt gondolom, indokolt ezt a határidőt további két évvel meghosszabbítani.

A másik ilyen határidő-pontosítás, amiről szó volt, a balatoni kistelepülések szennyvízkezelési programjával kapcsolatos. Egyébként amikor ezt a 2012-es határidőt még valamikor 2010 előtt kitűztük, valamikor 2008-ban, akkor is nagyon-nagyon távolinak tűnt, hogy 2012-re hosszabbítjuk meg ezt a határidőt. Ez a módosítás meg gyakorlatilag 2018-as határidőt tartalmaz ezen program befejezésére.

Szeretném elmondani, hogy a rendszerváltást követően a szennyvíz-elvezetés, az infrastrukturális fejlesztések tekintetében a Balaton-régióban óriásit léptünk előre. Gyakorlatilag infrastrukturálisan a szennyvízelvezetés szempontjából az összes part menti település gondja és problémája az elmúlt húszegynéhány évben megoldottá vált. Szerintem ennek is köszönhető, hogy a Balaton vize jelen pillanatban kiváló.

Viszont azt gondolom, hogy amennyiben megnyílnak 2014-től az uniós fejlesztési források, célszerű lenne megvizsgálni, hogy ezen fejlesztési forrásokat ezen kistelepülések szennyvízelvezetési, szennyvízkezelési programjára milyen módon lehetne hatékonyan összpontosítani. Azt gondolom, hogy ha kormányzati szándék van ebben a kérdésben, akkor nem kell 2018-ig ezzel várni, hanem akár 2016-ig is megvalósítható lehet ez a program, mert az ott élők, a parttól távolabbi településeken élők ezt joggal várják el tőlünk.

Azt gondolom, hogy mivel a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet aprófalvas települési térség, sok-sok kistelepülés van, és néhány tíz településről van szó, és néhány ezer vagy tízezer ember problémájának a megoldásáról van szó, itt talán nem is annyira elsődlegesen vízminőség-védelmi, környezetvédelmi feladat előtt állunk, hanem jogi, településfejlesztési feladat előtt állunk, mert ha nincs a szennyvízkezelés megoldva, akkor bizonyos építési lehetőségektől sajnos ezek a települések - egyébként jóval hátrányosabb települések, mint a part menti települések - elesnek. Tehát ezért rendkívül fontos, hogy 2018 helyett valamifajta korábbi dátumig ezt a kérdést, ezt a problémát átfogóan megoldjuk.

Szerintem pozitív irányú változás, hogy az úgynevezett nyilvántartásba vételre nem kötelezett vízi járművek tárolása enyhülni fog. Ez a csónakok tárolása. A jelenlegi szabály azt mondja, hogy csak kikötőben lehet elhelyezni. Ez gyakorlatilag ezt a szabályt felülírja. Nyilván kellenek még egyéb kisegítő rendeletek, amik szabályozzák, hogy milyen módon lehet ezt a problémát megoldani, de ez nagyon sok horgász érdekében álló módosítási irány. Tehát azt gondolom, hogy rendkívül pozitív módosítási irány, de nyilván a részletszabályokban van az ördög elrejtve, nagyon vigyázni kell, hogy ez megfelelő módon sikerüljön.

Szeretnék két dologról beszélni, ami gyakorlatilag nincs a javaslatban, de szervesen idetartozik, és a bizottsági ülésen is felvetődött, és amikor ez a törvénymódosító javaslat társadalmi vitán volt, akkor markánsan felvetődött ez a kérdés. Az egyik a kártalanítás kérdése. Egyik oldalról, hogy a parti sétány milyen módon alakítható ki, tehát a közvetlen vízparti sétány, milyen módon lehet ezekhez területet biztosítani, ami miatt előbb-utóbb mégis kellene foglalkozni majd ennek a forrásbiztosításával.

(17.00)

A másik pedig az, hogy 2000-ben elfogadtunk egy Balaton-törvényt, ezt módosítottuk 2008-ban. Ez a törvény kötelező előírásokat fogalmaz meg a települési önkormányzatok számára. A települési önkormányzat nem mérlegelhet, hogy a Balaton-törvény szigorú előírásait beépíti-e a településrendezés eszközeibe vagy nem építi be, tehát kvázi ezáltal a települési önkormányzat akaratán kívül kárt okozhat ingatlantulajdonosoknak, mert leértékeli azokat a bizonyos ingatlanokat.

Azt gondolom, hogy ezeket a kártalanítási kérdéseket szabályozni kell, mert ne adj' isten, az a helyzet fordulhat elő, ha ez nincs tisztán és egyértelműen rögzítve, hogy a települési önkormányzat a Balaton-törvény esetleges szigorú, a közösség szempontjából fontos előírásait nem emeli be településrendezési eszközein keresztül a helyi szabályrendeleteibe.

Szeretnék még egy témáról szólni, ez pedig az illegális feltöltések helyzete. Sok embert irritál, akik a Balatontól rabolnak el illegális feltöltéssel területet. Ez egy nagy probléma a Balaton mellett. Bizottsági ülésen kérdeztük államtitkár urat, aki pozitív választ adott a tekintetben, hogy ezen illegális feltöltéseknek a felmérése elkezdődik, ehhez források lesznek uniós forrásból csoportosítva, és ehhez majd kapcsolódni fog egy intézkedési terv. Azt gondolom, hogy a Balaton mellett élők ezt már viszonylag régóta várják.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. Kérem, hogy támogassák az előttünk fekvő törvénymódosító javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak gyorsan szeretnék reagálni, tisztelt elnök úr. Egyetértek azzal, amit Szilágyi György elmondott. Erre is próbáltam utalni, tehát az egy hektár abnormálisan nagy terület, tehát ezt valamilyen módon differenciálni kell, több lépcsőben. Szerintem ezzel kapcsolatban módosító indítványok is születnek.

Szedlák képviselőtársam már egyébként egy ilyen módosító indítványt megfogalmazott. Kérek mindenkit, hogy ezt a módosító indítványt támogassa.

Egyetértek a később megfogalmazott mondandójával is, de azt szeretném elmondani, hogy a törvényjavaslat 6/A. §-a nem a vízparti zöldterületeket szabályozza, hanem a vízparttól távolabb lévő vízterületeket. Tehát kikötőt pedig, azt gondolom, hogy csak a vízparton lehet elképzelni, vízparttól távolabb nem lehet elképzelni, de ez mit sem von le abból, hogy amit Szilágyi képviselő úr elmondott, az reális és jogos.

Köszönöm.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az előbb elhangzott felszólalás kapcsán szeretnék néhány megjegyzést tenni. A térségi szerkezeti terv szerint az erdőgazdálkodási térség tekintetében vagylagos javaslat van. Ezt próbáltam elmondani. Tehát marad a 95 százalék, ami eddig volt, a fennmaradó 5 százalék pedig beépíthető. Vagy marad a 85 százalék erdőterület, de a 15 százalék nem beépíthető, és azt a 15 százalékot a jogszabály szerint, ahogy én olvasom - lehet, hogy rosszul olvasom - csak három területfelhasználási egységbe lehet sorolni: mezőgazdasági, vízgazdálkodási vagy természet közeli. Hova jöhet be ingatlanspekuláns ezekbe a kérdésekbe, tisztelettel kérdezem. Melyik területre jöhet ingatlanspekuláns? A zöldterületek tekintetében, akár a vízpart-rehabilitáció kapcsán. Beszéljünk konkrét dolgokról! Hol tetszik azt érezni, hogy ilyen probléma előállhat?

A zagyterületek tekintetében a jogszabály egyértelműen kimondja, hogy milyen területfelhasználási egységbe lehet sorolni: zöldterület, erdőterület, vízgazdálkodási terület. Hol építhetők be ezek olyan mértékben, hogy akár bármilyen ingatlanfelértékelés történjen ezen területek tekintetében?

A vízpart-rehabilitációs tanulmány felülvizsgálata: bocsássanak meg, de 2000-ben egy új típusú törvény született. Egy olyan törvény, amelynél az állam a mai napig fenntartja magának azt a jogot - nagyon helyesen -, hogy valamennyi közvetlen parti terület tekintetében egyedi szabályokat alkot miniszteri rendeletben. Ez megtörtént. Lassan eltelik a tíz év. Hiszen 2004 körül jöttek ki ezek a TM-rendeletek, ahogy történtek valamikor a települési érdek alapján, mert rosszul lett szabályozva, csak kezdeményezni kell ennek a felülvizsgálatát. Tehát nem biztos, hogy egy rossz dolog, vagy ördögtől elrugaszkodott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) dolog.

Nagyon szépen köszönöm. Elnézést.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Bocsánat, csak az általam tisztelt Kepli képviselő úrra szeretnék reagálni. Tehát a Balatonnak van hosszú távú területfejlesztési koncepciója, amelyet 7 évente mindig aktualizál, markánsan megjeleníti a célokat, van stratégiai programja. Gyakorlatilag uniós programozást is végzett, ezekben a célok markánsan megjelennek.

Kétségkívül igaza van a képviselő úrnak a tekintetben, hogy jó lenne fokuszálni, mert egyszer azt mondani, hogy a legfontosabb cél az üdülési cél, és mindent ennek rendelünk alá, amellett meg azt mondani, hogy gőzerővel kívánjuk a horgászturizmust fejleszteni, ebben nyilván van konfliktus, hiszen egy képviselő elmondta, a tiszta víz gyakorlatilag ennek ellene hat. Bízunk abban, hogy 2014-től kezdve az új uniós fejlesztési ciklus tekintetében lesz önálló balatoni program, önálló balatoni versenyképességi program.

De szeretném elmondani, van a Balatonnak hosszú távú fejlesztési programja, van aktualizált programja, és van stratégiai programja is.

Köszönöm szépen.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt években sokszor szaporodott meg a szúnyogok száma hazánkban, azonban az ideihez mérhető szúnyoginvázióra még a szakértők szerint is már rég nem volt példa.

A szúnyoginvázió az ország szinte teljes területén problémát jelent, azonban nem feledkezhetünk meg a nemzetgazdasági szempontból kiemelt turisztikai régióinkról, ahová belföldi és külföldi turisták százezrei fognak rövidesen megérkezni. Tó-, illetve folyóparton fekvő településeknél a szabadban szinte lehetetlen megmaradni, olyan mennyiségben vannak jelen ezek a rovarok a levegőben. A szúnyogcsípésekkel járó kellemetlen közérzet következtében jelentősen visszaeshet turisztikai régióink látogatottsága, hiszen ki az, aki élvezne egy éjszaki fürdőzést vagy egy kellemes esti sétát. A Balaton, a Dunakanyar, a Tisza-tó, a Szigetköz, és még sorolhatnám azon turisták által sűrűn látogatott helyeket, amelyeknél jelentősen befolyásolja majd a fent említett probléma a vendéglátói adatokat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Hazánk számára kiemelten fontos kell legyen a nagy forgalmú turisztikai területeink megfelelő gondozása, rendben tartása. A hazai turizmus fellendülését nem várhatjuk el akkor, ha az idelátogatók egy élvezhetetlen és sok bosszúsággal járó nyaralás emlékével térnek haza. Úgy gondolom, elengedhetetlen, hogy ezeken a területeken haladéktalanul, és ha kell, akár többször megismételve el legyen látva a szúnyogirtás.

(15.30)

Természetesen az ilyen típusú településeken nemcsak a turistáknak, hanem az ott élőknek, továbbá a szabadon munkát vállalóknak is mindennapos problémát jelent a rovarinvázió. Balatonfüred polgármestereként személyesen is érintett vagyok ebben az ügyben, hiszen hozzám is nap mint nap érkeznek az állampolgári megkeresések. (Dr. Józsa István: Szívják a vérünket!)

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezután kérdezem önt, hogy milyen lépéseket tett vagy kíván tenni a kormány a szúnyoginvázió megfékezése érdekében. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm megtisztelő és egyben pozitív válaszát. Örömmel hallom és hallottam, hogy a kormány időben felismerte a helyzet komolyságát, és még a nyári turisztikai szezon előtt hathatós intézkedéseket tett, megpróbálják enyhíteni azt az elviselhetetlen állapotot, amely elé nézhettünk volna.

Bízom benne, hogy a Balaton-parti településekkel együtt az ország szinte minden, turisztikailag kiemelt régiójában sikerül minimalizálni a szúnyogok számát, és a hazánkba érkező, valamint a belföldi turisták kellemes tapasztalatokkal és jó élményekkel fognak hazatérni.

Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénynek a jegyzői és az aljegyzői kinevezéséhez szükséges közigazgatási gyakorlatra vonatkozó előírásait kívánja módosítani. A hatályos szabályozás alapján a kinevezéshez legalább kétéves közigazgatási gyakorlat szükségeltetik. A törvény meghatározza, hogy közigazgatási gyakorlatnak kell tekinteni a közigazgatási szervnél, illetve annak jogelőd szervénél közszolgálati jogviszonyban, államigazgatási munkaviszonyban töltött időt, tekintet nélkül arra, hogy a jogviszony folyamatosan fennállt-e vagy sem, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény hatálya alá tartozó szervnél szerzett gyakorlatot is.

Mint látható, jegyzővé kinevezhető az, aki korábban valamilyen közigazgatási szervnél dolgozott, valamint az is, aki fegyveres szervnél, így például a rendőrség állományában szerzett gyakorlatot. Ezen szabályozás azonban kevésbé célszerűen kizárja a jegyzői körből azokat, akik bírósági, ügyészségi vagy ügyvédi tapasztalattal rendelkeznek, jóllehet, e tapasztalat is kiválóan felhasználható volna a jegyzői pálya során. A törvényjavaslat ezt az állapotot kívánja feloldani azzal, hogy a közigazgatási gyakorlat fogalmát kiegészíti egy újabb esetkörrel, amelynek révén abba beszámítandóvá válna a jogi szakvizsga letételéhez szükséges gyakorlati idő is. A javaslat arról is gondoskodik, hogy a jogi szakvizsga letételéhez szükséges gyakorlati időből ténylegesen is csak a bírósági fogalmazói, ügyészségi fogalmazói, valamint az ügyvédjelölti időszak számítson közigazgatási gyakorlatnak, ugyanis a jogi előadói, valamint a más jogi munkakörben megszerzett gyakorlatot kizárja ebből a körből.

A módosító javaslat egyúttal azt is biztosítja, hogy ez a gyakorlati idő csak a jegyzői, valamint az aljegyzői kinevezéshez szükséges közigazgatási gyakorlatba számítson be, egyéb tekintetben nem változna a szabályozás. Természetesen a szükséges közigazgatási gyakorlat összetevőinek módosítása nem változtat azon, hogy a kinevezésnek továbbra is feltétele a közigazgatási vagy a jogi szakvizsga megléte.

Tisztelt Országgyűlés! Amint azt az előbbiekben összegeztem, az önök előtt fekvő törvényjavaslat a jegyzői, valamint az aljegyzői kinevezésekre vonatkozó szabályozást a jelenleginél igazságosabbá és a gyakorlati követelményekhez jobban igazodóvá teszi.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Két megjegyzésem lenne. Az egyik megjegyzés Varga képviselő úrhoz kapcsolódik, és ebben a kérdésben szakmai vita volt, hogy miért a szakvizsga megszerzéséig eltelt időt számítjuk be, és a későbbi idő miért nem játszik; elméletileg játszhat. Felvetődött az is, hogy a már szakvizsgával rendelkező ügyvéd, ügyész, bíró ide is beszámítható legyen.

De a jegyző kinevezéséhez két év szakmai időtartam szükséges. Ebben ugye, egyetértünk? Ahhoz, hogy valakinek jogi szakvizsgája legyen, a régi rendszerben, tehát ilyen idős jogászoknál két év kellett, most pedig legalább három év. Tehát értelmetlen tovább nyújtani ezt a dolgot, de elképzelhető, hogyha egy ilyen módosító indítvány van, szerintem ezt abszolút meg fogjuk vizsgálni, csak értelmetlen. Ha valakinek jogi szakvizsgája van, akkor a régi időben minimum két év gyakorlattal rendelkeznie kellett, ma pedig már három év gyakorlattal kell rendelkeznie.

Egy törvénymódosító javaslattal, ami egy helyzetet kíván orvosolni vagy megoldani, azt gondolom, hogy elvárható, hogy annak a tartalmáról kezdjünk el vitatkozni, és ne kezdjünk el azon vitatkozni, hogy ez kinek a törvénye, kinek a lexe.

Azzal kapcsolatban nem jött semmilyen felvetés az eddig elhangzottak alapján, sem a kisebbségi vélemények alapján, sem a hozzászólás tekintetében, hogy az a tartalmi szabályozás, amit mi fontosnak tartunk, és ami a lehetőségeket megnyitja, akár egy ügyvéd, akár egy bíró vagy egy ügyész számára, az miért rossz vagy miért nem helyes. Magyarországon a jelenlegi tudomásom szerint legalább hat jegyzői állás betöltetlen emiatt, és számos aljegyzői állás betöltetlen szintén emiatt. Lehet, hogy nem ez a legfontosabb kérdés ma Magyarországon, de kétségkívül annak az önkormányzatnak vagy személynek egy rendkívül fontos kérdés. Mégiscsak nonszensz, hogy egy községi, egy városi jegyzői poszt vagy aljegyzői poszt nincs betöltve.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)