Felszólalás adatai

IFJ. HEGEDŰS LORÁNT, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának elmúlt évi jelentését a jelentés fejezetei alapján kívánom taglalni.

A jelentés 1. fejezete az elmúlt év tendenciáival foglalkozik, és ezen tendenciákból meglátásunk szerint hamis következtetéseket von le, különös tekintettel a zámolyi cigányok ügyére. A Magyar Igazság és Élet Pártja az ügy kapcsán már korábban személyemben napirend előtt is kifejtette álláspontját, mely állásponthoz ragaszkodnunk kell, mivel a valósághoz ragaszkodunk; lehetetlen, hogy vélhetően köztörvényes bűnözőknek etnikai alapon történő kizárólagos védelme jelenjék meg a közvélemény előtt - legyen az akár a magyar közvélemény, akár a világé -, a magyar állami jogrendben, miközben lábban tiporják mindazt, ami igazán emberi, ami, úgy véljük, hozzátartozik a demokráciához és ahhoz a szabadsághoz, egyenlőséghez, testvériséghez, melyet éppen a nagy francia forradalom tűzött zászlajára.

A kisebbségek önazonosságához, önkormányzásához való jogáról szóló fejezet taglalja mindazt, ami döntően szükséges ahhoz, hogy a kisebbségek önazonosságukat meg tudják őrizni, hogy az önkormányzáshoz való jog ne pusztán jog legyen, hanem a jogérvényesítés megfelelő eszközeivel is rendelkezzenek a kisebbségek. Egyetértünk a biztos úr azon véleményével, miszerint országosan kiépített intézményrendszer nélkül mindez elképzelhetetlen. A Magyar Igazság és Élet Pártja éppen ezért támogatja, hogy megfelelő törvénymódosításokkal a magyar életben lehetőség legyen arra, hogy mindenki teremtettségi adottságát híven és teljességgel meg tudja őrizni.

Ha a magyar történelmi múltra gondolunk, akkor tudjuk jól, hogy számtalan korszakban, évszázadokon keresztül többek között az erdélyi fejedelmek is mindent elkövettek annak érdekében, hogy a kisebbségi intézményrendszer minél inkább kiépülhessen. Nem rendelkeztek ők még akkor olyan modern nemzetközi jogi ismérvekkel és előírásokkal, mint amikkel ma rendelkezünk, de rendelkeztek emberi tisztességgel. Ez tette lehetővé többek között Bethlen Gábor bibliás erdélyi fejedelmünknek, hogy az erdélyi román biblianyomtatást és ezáltal az erdélyi román írásbeliséget is támogassa. A modern államnak feltétlenül része egy ilyen kisebbségi intézményrendszer, ennek kiépítése elodázhatatlan, fontos feladatunk.

A kisebbségi oktatás időszerű problémái, amiket a biztos úr felsorol, rendkívül tanulságosak, érdekesek, alapvetően egyetértünk felvetéseivel, azonban az a kérdés, miszerint legalizálhatja-e a cigány kisebbségi oktatás a szegregációt, megítélésünk szerint eleve hamis kérdésfelvetés. Az elkülönülés szükségességéről nem divatos manapság szólni, pedig ez a teremtettségi adottságból következő szükségszerűség, ami csak abban az esetben negatív, kirekesztő, ha a másik embert nem tudom elviselni akár a magam szomszédságában, akár közvetlen közelemben, akár a távolabbi emberi közösségi életben.

Viszont kulturális, lelki és szellemi kiteljesedésünkhöz bizonyos elkülönülésre igenis szükség van. Akik az elkülönülés ellen szónokolnak, azok általában saját gyakorlati életükben egyáltalán nem tudják felmutatni az elkülönülésellenességet, nem tudják felmutatni azt, hogy mennyire emberbarátian viszonyulnak akár a magyarországi legnagyobb kisebbséghez, a cigánysághoz.

Nem hiszem, hogy különösképpen magyarázkodnom kellene, de azért elmondom, hogy szavaimnak hitelét alátámasszam, miszerint a Budapest Szabadság téri Református Egyházközség havonta rendszeres támogatásban részesíti a református egyház cigány misszióját. Nem melldöngetéssel mondom mindezt, hanem tájékoztatásképpen. Nyilvánvaló, hogy mindez csekély segítség egy rendkívüli és egyre inkább az egész magyar társadalomra tornyosuló probléma megoldásához.

A kisebbségi nyelvi jogok helyzetéről írtak a jelentésben megint csak többnyire találkoznak a mi elgondolásunkkal, elképzelésünkkel, hiszen teljes emberré mindenki anyanyelvén válhat. Aki ismeri Illyés Gyula Koszorú című költeményét, az tudja, hogy mit jelent az anyanyelv: "Fölmagasodni / nem bírhatsz. De lobogsz még, / szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat / kígyóként a talaj szintjén iramítva –  sziszegvén / néha a kíntól, / többször béna dühtől, megalázott. / Elhagytak szellemeid. / Újra a fű közt, a / gazban, az aljban. / Mint évszázakon át a behúzott / vállú parasztok közt. A ne szólj szám, nem / fáj fejem aggjai közt. A / nádkúpban remegő lányok közt, mialatt / átrobogott a tatár. A / szíjra fűzött gyerekek közt, amidőn csak / néma ajak-mozgás mímelte a szót, / mert hangot sem tűr a török, mert / arcba csap ostor -: / most mutatod meg, / most igazán –  nekem is –  mire vagy jó; / most pedigréd; a címered; hajszálgyökered / kő-harapó erejét."

Hiszem, hogy minden népnek a saját nyelvéhez való viszonyulása hasonló kell hogy legyen, ahogyan ezt Illyés Gyula a magyar nyelvvel kapcsolatosan megfogalmazta. Márpedig ha hasonló, abban az esetben minden nyelv védelemre szorul, hiszen a teljes emberré válást szolgálja, és csakis ennek kibontakoztatása lehet mindannyiunk érdeke.

A közvetlen diszkrimináció tipikusnak tekinthető esetei, azok felsorolása megint csak tanulságosak a jelentésben. Az országgyűlési biztos úr a kötelességét teljesíti akkor, amikor mindezt szóvá teszi, és az általa kihasználható véleménynyilvánítási, jogorvoslati lehetőségekkel él, hogy ezek a közvetlen diszkriminációk a jövőben ne fordulhassanak elő.

A nem tipikusnak tekinthető esetek között azonban vannak olyanok, amelyeket mi személy szerint diszkriminációnak sem tudunk tekinteni.

(15.20)

Ilyen például a tiszaújvárosi guberálók ügye. Ha az alkotmányra hivatkozunk - márpedig ebben az esetben is ez történik, a szociális biztonsághoz való jogra hivatkozik a biztos úr -, akkor ne feledkezzünk el hivatkozni a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogra. Nem hiszem, hogy célszerű diszkriminációs esetek között felsorolni egy ilyen ügyet, hiszen ha mindezt megtesszük, abban az esetben azt állítjuk, hogy a magyar állam előtt a XXI. században nincs más lehetőség a kisebbségi jogvédelem területén, mint a guberálás lehetőségének a védelme. Túl azon, hogy a tiszaújvárosi önkormányzat mindenkinek megtiltotta a guberálást, fajra, nemre, vallásra, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül.

Amit a biztos úr a gyűlöletbeszéd retorikájáról ír, a gyűlöletkeltés és a gyűlöletuszítás fogalmának tisztázásáról, azzal megint csak elvi szinten egyet tudunk érteni. A gyakorlati hivatkozások többsége azonban nem állja meg a helyét. Itt ugyanis a legtöbb esetben csak hűséges tájékoztatásról van szó, a szabad véleménynyilvánítás szabadságáról, és a szabad véleménynyilvánítás szabadságával szembehelyezkedni vélt, esetlegesen elgondolt kisebbségi jogsérelmekre hivatkozva, valójában véve ez jelenti tulajdonképpen a gyűlölet keltését, a gyűlölet megszületésének az epicentrumát, amelyben már nincs lehetőség szólni arról a valóságos problémáról, melynek etnikai gyökereit teljességgel fel akarjuk tárni.

Ezért van az - ezt korábban már említettem az emberi jogi bizottság ülésén -, hogy például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében több faluban csak így beszélnek a magyar állampolgárok, hogy "ellopódott a tyúk". Nem meri megnevezni, hogy ki lopta el, nehogy véletlenül ő maga is diszkriminatívnak, fajüldözőnek és rasszistának minősüljön. Íme, hogyha mindent szőnyeg alá söprünk, ha nem merünk beszélni a bűnözés etnikai jellegéről, aminek természetesen megvannak a szociális okai, következményei, és szó nincs arról, hogy bármely kisebbség felett pálcát lehetne törni, de ha erről nem beszélünk, abban az esetben a szőnyeg alá söprés által éppen nem tudjuk megoldani a legdöntőbb problémákat ezen a területen.

A diszkrimináció tipikus esetei, a problémák szociális és etnikai gyökereiről szóló fejezetben nyilván nem a biztos úr elsőrendű feladata arról szólni, ami pedig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a szociális, etnikai jellegű problémákat megértsük, arról a népnyomorító évtizedről, melyet az úgynevezett rendszerváltás évtizedének nevezhetünk. Ez a rendszerváltás, a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap pénzügyi diktatúrája fajra, nemre, vallásra, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül tette tönkre a magyar állampolgárokat. Ezt az alaptételt, kérem szépen, ki kell mondani, enélkül ugyanis lehetetlen szociális indíttatású etnikai feszültségről hitelesen szólni!

Ami az antidiszkriminációs törvényjavaslatot illeti, ami a jelentés függeléke, erről személy szerint már korábban szóltam. Itt is a három alapvető kifogásunkat meg kell említenem, hiszen a továbbiakban sem tudunk egyetérteni a javaslat három döntő részével: az egyik a bizonyítási teher megfordítása, a másik a közvetett diszkrimináció fogalma, a harmadik pedig a próbavásárlás intézménye.

A bizonyítási teher megfordítása valóban nem idegen a magyar joggyakorlattól, törvényektől, azonban etnikai téren történő alkalmazása meglátásunk szerint - figyelembe véve a magyarság Kárpát-medencei helyzetét - folyamatosan deffenzívába szorítaná a magyar államot és államapparátust. Hiába mondjuk, hogy mindez nem vonatkozna személyekre, hanem kizárólag intézményekre és az államra, az államgépezetben sem andromédák ülnek, ott is emberi egzisztenciák vannak, és őket is tökéletesen meg lehet félemlíteni egy ilyen kezdeményezéssel, a bizonyítási teher megfordításával.

A közvetett diszkrimináció fogalmánál én továbbra is csak azt tudom mondani, hogy ez nem mást jelent, mint diszkrimináció kutatását ott is, ahol nincs. A vaksötét, fekete szobában megtalálni a koromfekete macskát, noha nincsen ott. Nem azt állítjuk, hogy nincsen Magyarországon közvetett diszkrimináció, hanem azt állítjuk, hogy antidiszkriminációs törvényben ilyen megfoghatatlan módon megfogalmazni a közvetett diszkriminációt, ezt csakis ehhez a totalitárius diktatúrák paranoiájához hasonló feketemacska-kereséshez lehet hasonlítani.

Ami pedig a próbavásárlás intézményét illeti, a szúrópróbát, semmiképpen sem érthetünk azzal egyet, hogy adófizetők pénzén hivatásos állami spiclihálózatot tartsunk fenn, hogy félelemben, rettegésben éljenek a magyar állampolgárok, a magyar államapparátus tagjai.

A Magyar Igazság és Élet Pártja mindezek alapján - a jelentés pozitívumait elismerve, de alapvető következtetéseivel egyet nem értve - nem támogatja a jelentés Országgyűlés által történő elfogadását.

Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.)