Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelettel köszöntöm a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosát és munkatársait. Kedves Képviselőtársaim! Mielőtt összefoglalom a Magyar Demokrata Fórum véleményét, szeretném megkérdezni Fodor képviselőtársamtól, hogy ezt a beszámolót tetszett olvasni. Csak tessék rábólintani. (Felmutatja Dr. Kaltenbach Jenő beszámolóját. - Dr. Fodor Gábor: Igen.) Igen. Mert merőben más lesz a véleményem, és attól tartottam, hogy esetleg nem ugyanazt a beszámolót olvastuk el.

Tisztelt Ház! Az egyéni választókerületekben dolgozó országgyűlési képviselők gyakran találkoznak bizonyos problémahalmazokkal, olyan esetek gyűjteményével, amelyek sajátos társadalmi csoportok gondjait csokorba szedve tartalmazzák. Választókerületemben ilyen gondok a nagycsaládosok visszatérő gondjai, a mozgásukban korlátozottak problémái, az idősek anyagi és egészségügyi bajai, a tanyákon élők szokásos nehézségei. Bizony, kapok olyan javaslatokat, hogy akár mindegyik ilyen hátrányos helyzetben élő csoportnak lehetne érdekeit védelmező országgyűlési biztosa, s ebben az esetben nyilván sok közbenjáró tennivalótól mentesülnének az országgyűlési képviselők amellett, hogy esetleg a feltárt problémák is hamarabb oldódnának meg.

Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum rendkívül lényegesnek tartja a nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosának, hivatalának áldozatos munkáját. Mind Kaltenbach Jenő országgyűlési biztos, mind pedig munkatársainak munkáját becsülöm, problémaérzékenységükre, valóságismeretükre nagy szükségünk van. Éppen ezért is sok konkrét eset felsorolásában reménykedve, a várakozás feszültségével ütöttem fel a beszámolót tartalmazó kötetet. Ez a jelentés teljesen más szerkezetű, mint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának a jelentése. Feltehetően azért is más, mert a két biztos eltérően értelmezi az ombudsman feladatait. Hozzám közelebb áll az a felfogás, amelyik mindegyik konkrét esetben külön-külön próbálja előbb megállapítani a jogsérelmet, majd ennek léte esetén egyedi szinten is és általános formában is - ha szükséges - kísérletet tesz a sérelem orvoslására. A konkrét problémák felsorolása automatikusan tudatosítja az olvasóban, hogy léteznek ilyen problémák és tenni kell valamit a megoldásuk érdekében.

Sajnos, ebben a jelentésben nagyon kevés konkrét ügy található, ehhez viszonyítva viszont túl sok az általános jellegű megállapítás. Talán ezért is kevésbé meggyőzőek a megállapítások, hiszen míg az állampolgári jogok országgyűlési biztosának a jelentésében a tények önmagukért beszélnek, az olvasó önmaga általánosít, ebben a jelentésben nem támaszkodnak kellő számban tényekre a következtetések. A jelentés szerkesztői nyilván jobban kedvelik a jogelméleti steril kérdések megoldását, mint a gyakorlati gondok felgöngyölítését. Erről tanúskodnak egyébként a kötet végén található jogszabálytervezetek is.

Tisztelt Ház! Az állampolgári jogok biztosához 2000-ben érkezett panaszok mintegy 15 százalékáról azonnal kitűnt a panasz megalapozatlansága. Ilyen szempontból ez a jelentés nem csoportosítja a konkrét eseteket, csupán annyit árul el, hogy az ügyek kivizsgálásának mintegy 10 százalékát hatáskör hiányában elutasították. Az olvasó végső soron nem tudja meg, hogy hány konkrét esetben találta bizonyítottnak a kisebbségi jogok megsértését az illetékes országgyűlési biztos, és hány esetben tűnt eleve megalapozatlannak a panasz, vagy derült ki a megalapozatlanság a vizsgálat után.

Ez azért jelent nem kis gondot, mert a média egy részében hangsúlyozott állítólagos etnikai türelmetlenség meglétének bizonyítására használhatóbb és valós eseteket felsoroló statisztikát kellene tartalmaznia a jelentésnek. Maga az országgyűlési biztos is például a kötet elején, a 6. oldalon úgy fogalmaz, hogy "önmagában az a tény, hogy magyar állampolgárok magyarországi üldöztetésük miatt menekültstátusért folyamodnak egy európai uniós tagországhoz, sokak számára jelzés értékű". Kérdezzük, vajon más országok üldözöttjeire is jellemző-e az a magatartás, ami ebben az esetben történt, miszerint a hazájukból, szülőföldjükről elüldözöttek egy része időről időre üldöztetésük színhelyére visszautazott felvenni a felgyülemlett segélyeket. (Bauer Tamás: Nem is vették fel!)

Tisztelt Ház! Részben ennél a résznél, részben az önkényes lakásfoglalók elleni önkormányzati intézkedések taglalásánál volt tetten érhető bizonyos aránytévesztés a jelentésben. A kérdés az, hogy milyen magatartást várunk el egy ombudsmantól. Legyen olyan harcias és elfogult érdekvédő, mint például a munka világában egy szakszervezeti vezető, aki épp ezzel a magatartásával juthat alkupozícióba? Vagy legyen távolságtartó és egyenlő mércével mérő, mert neki elsősorban hitelesnek kell lennie? Ítélje el éppen úgy például a "Hogyan gondozd magyarodat?" vagy a "Zakatol a szent család" című versek szerzőit és közreadóit is, mint bármely más etnikumot vagy vallásos meggyőződést sértő mű megjelentetését. Egyformán tartson számon valamennyi olyan bűnesetet, amiben szerepet játszhat az elkövető és az áldozatok más-más etnikumhoz való tartozása. Ebből a szempontból elemezve a zámolyi eseményeket ez a jelentés még egy etnikai hovatartozás miatti gyilkosság elkövetését sem tartja említésre méltónak.

A Magyar Demokrata Fórum nevében egy objektív hivatásfelfogás mellett döntő nemzeti és etnikai biztos munkáját fogadnám el igazán sikeresnek, egyszerűen azért, mert hitelessége révén jobban tudná szolgálni a létező és súlyos etnikai problémák megoldását.

(15.10)

Tisztelt Ház! A jelentés tanulmányozása során elővettem dr. Dávid Ibolya miniszter asszony 1999 júniusában közreadott beszámolóját, a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről készített J/1397. sorszámú jelentését is. Minden képviselőtársamnak ajánlom, hogy vesse össze a két beszámolót, és hasonlítsa össze azoknak adatokon és tényeken alapuló megállapításokban mérhető különbségét. Nagy a különbség mind az adatok, mind az objektivitás területén.

Míg a két évvel ezelőtti kormányjelentés például több ízben is hivatkozik a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának a tevékenységére, konkrét intézkedéseit és fellépéseit is idézi, addig a most tárgyalt jelentés egyetlen mondatban sem hivatkozik erre a kormányjelentésre, nem fogadja el egyetlen megállapítását sem. Igaz, nem is tagadja; egyszerűen nem létezőnek tekinti, holott annak több megállapításával nyilvánvalóan nem ért egyet.

Tisztelt Ház! Az eddigiekből kitűnik - és most udvariasan fogalmazok -, hogy a Magyar Demokrata Fórum alaposabb elemzést várt. Elismerjük a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának és munkatársainak jelentős erőfeszítéseit, a jó szándékú törekvéseket, de ez a jelentés csalódást okozott, ezért az országgyűlési határozati javaslat elfogadásáról a vita ismeretében csak később döntünk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)