Felszólalás adatai

DR. TÓTH ISTVÁN, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés ifjúsági, szociális és családügyi bizottsága február 17-én vitatta meg a kábítószerügyi eseti bizottság 2007 novembere és 2008 októbere közötti tevékenységéről szóló jelentését.

Az írásos jelentéshez először az eseti bizottság elnöke tett szóbeli kiegészítést, amiben kiemelte, hogy a bizottság éves munkáját a következő négy nagy témakör köré építette: közösség és együttműködés; kezelés-ellátás; prevenció; kereslet- és kínálatcsökkentés. Ezek figyelembevételével elemezhető, hogy a 2009-ben lejáró hazai drogstratégia hogy áll, mik valósultak meg és mik nem. Ebből levezetve készíthető el a javaslat, milyen irányban, milyen prioritások mentén legyen az új stratégia.

A jelentés erőteljes és lényegi része a prevenció kérdése. Ebben a civil szervezetek döntőbb részvétele, az internetalapú tájékoztatás erősítése, kábítószerügyi egyeztető fórumok kiszámíthatóbb támogatása jelenthet előrelépést. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviselője rövid kiegészítésében azt hangsúlyozta, hogy a jelentés a drogstratégiában foglalt valamennyi pillér szempontját figyelembe véve tartalmas javaslatcsomag, amelyet támogat a kormány.

Az ellenzéki vélemények ugyanakkor a kormányzati tevékenység negatív kritikáját emelték ki, például az iskolai drogprevenció nem elég hatékony működését azzal magyarázzák, hogy a kormány nem biztosít ehhez elegendő költségvetési forrást. A prevenció javulását a családvédelmi intézmények, a családtámogatási rendszerek erősítésétől remélik. Kevésnek tartják a szociális és rehabilitációs ellátórendszer ágyszámait, és elégtelennek ítélik a rendőri fellépést is. A kérdések sorában ellenzéki oldalról a következők hangzottak el. Létezik-e olyan folyamat, amely az egészségügyből a szociális ellátórendszer irányába tolja át a drogbetegeket? Ténylegesen csökkent-e a drogbetegek száma? Elégséges-e a drogbetegek gyógyításához az egészségügyi kapacitás a pszichiátriai ágyak csökkentése ellenére is?

Kormánypárti oldalról a következő kérdéseket tették fel. Mennyire hatékony az iskolai drogellenes prevenció? Mennyit segítenek a pályázatok, ki ellenőrzi ezek forrásfelhasználását, és a prevencióban részt vevő szakemberek képzése, felkészítése hogyan történik?

Válaszában az eseti bizottság elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a bizottság jelentéséről, nem pedig a kormány drogpolitikájáról kell most véleményt alkotnunk. A jelentésben az egészségügyi ellátások kérdésében azért jelenik meg többféle vélemény, mert a bizottság csak összegezte, összefoglalta, nem magyarázta, nem mérlegelte a különböző politikai oldalak gyakran ellentmondó véleményeit. A prevenciós tevékenység ugyan 12 színtéren zajlik, a családi és munkahelyi szint mellett az iskolai szint azért kiemelendő, mert évente 120-150 ezer diákot érnek el. Ez az 5-11. évfolyamos diákok között 30 százalékot jelent, és jövőre az 5-8. évfolyamos diákok teljes köre drogprevencióban fog a közoktatás keretén belül részesülni. Az iskolai prevenció hatását tudományos kutatások is igazolják.

A képzések, a pályázatok ellenőrzése, a prevenciós programok akkreditációja szabályozottan zajlik. A kormány képviselője ágykihasználtsági adatokkal igazolta, hogy minden ellátásra szoruló megkapja a megfelelő ellátást mind a fekvőbeteg, mind a rehabilitációs ellátásban. A megszűnt intézmények kapacitásait más intézmények átvették, így például az OPNI esetében is. A drogbetegek nincsenek a szociális ellátórendszer felé tolva, de a finanszírozásban mindenféleképp módosításokra van szükség.

Végezetül a bizottság mind a jelentést, mind a jelentésről szóló határozati javaslatot 16 igen, 10 nem arányban általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)