Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Megvárom, amíg a helyére megy, és remélem, hogy figyel mindarra, amit szeretnék mondani. Az a benyomásom alakult ki, hallgatva az expozét, hogy a jelenlegi helyzetet nem egészen ismeri képviselő úr. Éppen ezért egy picit szeretnék ezzel foglalkozni.

Az mindenesetre elmondható, hogy az átlagos tiszteletdíjakkal kapcsolatban az elmúlt hat év alatt a tiszteletdíjmértékek számottevően nem változtak. 2002 májusában az igazgatósági tagok átlagos tiszteletdíja 115 655 forint, a felügyelőbizottsági tagok átlagos tiszteletdíja 94 146 forint volt, képviselő úr. 2009 januárjában az összehasonlítás alapjául szolgáló cégkör tekintetében az igazgatósági tagok átlagos tiszteletdíja 128 160 forint volt - vesd össze a 115 655-tel, és eltelt hat év! -, a felügyelőbizottsági tagok átlagos tiszteletdíja 107 600 forint volt - össze kell vetni a 94 146 forinttal.

Tehát az a megjegyzése képviselő úrnak, hogy olyan rettenetes tiszteletdíjakat kapnak az állami vállalatoknál az igazgatósági tagok és a felügyelőbizottsági tagok, egyszerűen nem fedi a valóságot, képviselő úr.

(19.30)

Egyébként pedig 2009. január 1-jétől a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács döntése értelmében a többségi állami tulajdonú társaságok tekintetében a tiszteletdíjak 10 százalékos csökkentésre kerültek, amire korábban egyébként soha nem volt példa, képviselő úr.

2007-ben az MNV Zrt. létrejöttével alapvetően megváltoztak a vagyonkezelési viszonyok, és szintén a törvény határozza meg azt, hogy a kizárólagos vagy többségi állami részesedésű, zártkörűen működő részvénytársaságnál igazgatóság választására csak abban az esetben kerül sor, amennyiben ezt a társaság jelentősége, mértéke, működésének jellege indokolja.

Ennek a törvénynek az értelmében a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács 7 társaság esetében nem tartotta indokoltnak igazgatóság működését. Ez összesen 27 főt jelentett. A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács a 2008. év folyamán további 4 társaságnál visszahívta az igazgatóság tagjait, és megszüntette a társaság igazgatóságait. Ez 21 főt jelentett.

Egészen véletlenül, tisztelt képviselő úr, éppen önök voltak azok, akik kérdéseket, interpellációt intéztek irányunkba, hogy például miért szüntetjük meg az Észak-dunántúli Vízmű Zrt.-nél az igazgatóságot, mert ott egyszemélyi igazgatót állítottunk fel, meg a többi regionális vízműnél is.

Szintén az állami vagyonról szóló törvény értelmében a társaság ügyvezetését igazgatóság látja el. A testület legfeljebb 7 tagból állhat, tehát maga a törvény rögzíti azt, hogy nem lehet 7 tagtól nagyobb igazgatóságot választani. A hivatkozott törvényi rendelkezések végrehajtása során összesen 30 társaságnál került sor az igazgatóság létszámának csökkentésére, amely összesen a korábban elmondottakhoz képest további 54 főt érintett. Jelenleg mintegy 170 cég adatait vizsgálva elmondható, hogy a fenti intézkedések következtében az igazgatóságok átlaglétszáma 5,78 fő, a felügyelőbizottságok átlaglétszáma pedig 4,96 fő.

Ezzel tehát azt szerettem volna, tisztelt képviselőtársaim, érzékeltetni, hogy egészen más a helyzet ezen a területen, mint amire alapozta a képviselő úr az expozéját, illetve a törvényjavaslatát. Az is látszik, hogy az új vagyontörvény létrejöttével elindult egy olyan folyamat, amely egyébként abba az irányba hat, amelyet képviselő úr is szeretne megcélozni, csak ezt megítélésünk szerint nem szerencsés olyan mértékben korlátozni, ahogy azt szeretné képviselő úr is.

Vannak olyan vállalatok, ahol lehetőség van arra, hogy tovább mérsékeljük az igazgatósági tagok létszámát, és bizony vannak olyan cégek, ahol ez nem biztos, hogy indokolt, illetve nemzetgazdasági szempontból másképpen kell meghatározni az igazgatósági tagok létszámát. Éppen ezért a kormánynak az az álláspontja, hogy az irány tekintetében, amit megcéloz a képviselő úr a javaslatával, nyitottak vagyunk, de ezt a törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni.

Képviselő úr is utalt már arra, hogy a bizottsági vitában szóba került az önkormányzati társaságok kérdése. Igen, a kormány is azt szeretné, hogy ha már egyszer belenyúlunk ennek a kérdésnek a szabályozásába, akkor az állami társaságokon kívül az igen jelentős nagyságrendű önkormányzati társaságokra is terjedjen ki ez a törvényjavaslat. Azt is javasoljuk, hogy bár elmondtam az átlagértékeket, és ezek az átlagértékek gyakorlatilag nem érik el az átlagkereset értékét sem, mégis úgy ítéljük meg, hogy ha már törvényben kerülne rögzítésre, akkor mindenképpen nagyobb mozgásteret szükséges biztosítani a vagyonkezelő szervezet számára. Úgy ítéljük meg, hogy legalábbis a nemzetgazdasági bruttó havi átlagkereset kétszerese kellene hogy legyen a maximális tiszteletdíj mértéke. Még egyszer mondom, hogy a vagyonkezelő arra törekszik, hogy lehetőség szerint ez a lehető legalacsonyabb szinten legyen.

A harmadik észrevételünk a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy látva azokat az átlagértékeket egyébként, amiket az előbb el is mondtam, általában a háromfős korlát elfogadható, de nemzetgazdasági szempontból kiemelt stratégiai társaságok esetében úgy ítéljük meg, hogy kell legyen mód arra, hogy egyedi mérlegelésre lehetőség legyen, és adott esetben nagyobb létszámot is meg lehessen állapítani.

Amit indoklásként a három észrevételünkkel kapcsolatban szeretnék elmondani, az egyrészt az, hogy utaltam arra, hogy az önkormányzatok az állami társaságok számát többszörösen meghaladó gazdasági társaságokkal rendelkeznek, éppen ezért semmi indok nincs a megkülönböztetésre. A második indokunk, hogy a vezető tisztségviselőket a döntéseikért fokozott felelősség terheli, azokért a magánvagyonukkal is helyt kell hogy álljanak, azt is kockáztatják. A különböző társaságok esetében a testületek felelőssége eltérő lehet, amely már önmagában is az egységes szabályozás törvényi szintre emelése ellen szól.

Amennyiben a tisztségviselők díjazása legalább valamilyen szinten nincs arányban a vállalt felelősséggel, azt érjük el, hogy a valóban hozzáértő szakemberek a megbízást nem vállalják, ezzel egy nemkívánatos kontraszelekció indul be. A stratégiai cégeknél ez különösen veszélyes, tekintettel arra, hogy a cégeket érintő döntések egész iparágak sorsát határozzák meg. A következő, megítélésem szerint mérlegelhető indokolás, hogy az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok díjazása tekintetében természetesen vannak eltérések, szóródások, miután a díjak több éven át gyakorlatilag normatív módon a vezető tisztségviselő és felügyelőbizottsági tag munkavégzésével, a vállalt felelőssége mértékével, az állam többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet előző éves gazdasági eredményével és a gazdálkodó szervezet által foglalkoztatottak létszámával arányosan kerültek meghatározásra.

Úgy gondolom, hogy mindezen indokok és érvek alapján jogosan mondjuk azt, hogy ezt a törvényjavaslatot mi, a kormány nem tudjuk támogatni. Természetesen a képviselő úr által megfogalmazott szándékokat támogathatónak tartjuk, és a nemzeti vagyontanács ebbe az irányba a szükséges lépéseket - úgy, ahogy azt a gazdasági racionalitás kívánja - eddig is megtette, és ezután is meg fogja tenni.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)