Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés egy kormány gazdaság- és társadalompolitikájának az összefoglalója. Ezt mondta tegnap Varga Mihály miniszter úr (Dr. Rétvári Bence: Vagy tegnapelőtt.) a felvezetőjében, és ezt mi is így gondoljuk.

A kérdés persze az, hogy milyen szempontok szerint ítélünk meg egy gazdaság- és társadalompolitikát. Nézzük meg először az önök vállalásai szerint!

A Széll Kálmán-tervben önök összefoglalták a 2011-2015. évi fő célkitűzéseiket és fő programjaikat. De mi történt ez alatt a négy év alatt?

Azt ígérték, azt mondták, hogy 1,5 százalék lesz a költségvetési hiány, 65 százalékra csökken az adósság. Azt már tudjuk, hogy ez nem így lesz, és ezek nem teljesülnek.

A takarékos állami gazdálkodás sem valósult meg, sokkal többet költ magára az állam, mint 2010-ben. Bár a szociális és nyugdíjrendszeren már akkor is szorítani akartak, ezt azonban túlteljesítették, 132 milliárddal többet vontak ki.

Az oktatási kiadások 5,8 százalékról 4,7 százalékra csökkentek. Ez önmagában 350 milliárd forintos megszorítást jelent. Magyarul: nem sikerült elérni azt a pénzügyi stabilitást ? alacsony költségvetési hiány és csökkenő adósság ?, amit terveztek, miközben mégis durva megszorítások voltak, amelyek tovább élnek a jelenlegi költségvetési tervezetben is.

Minek köszönhető ez? Miért nem csökken például az adósság, miközben a hiányt azért kínkeservvel 3 százalék alá szorították? Ennek egy mondatban az oka: kudarcot vallott a kormány gazdaságpolitikája, alapjaiban bukott meg. De megnézhetjük az egyes elemeket is.

A kormány legnagyobb kudarca az adósság szinten maradása. Eltapsoltak 3000 milliárd forintnyi nyugdíj-megtakarítást, ezzel egyébként implicit adósságot csináltak, megszorítások sorozatát hajtották végre, az adósság mégsem csökkent.

A hazai stratégiai partnerségek megkötése semmit nem számított, a jövedelemkiáramlás nem csökkent. Ráadásul pont a stratégiai partnerek járnak élen abban, hogy újrabefektetés helyett hazaviszik a pénzt; 1000 milliárd kerül ki az országból.

Az egykulcsos adó is megbukott. 444 milliárd forintot hagytak a felső ötödnél, miközben 134 milliárdot elvettek a szegényebbektől. Utóbbi hatása nyilvánvalóan az elszegényedés, előbbinek azonban a remélt fogyasztás- és beruházásélénkítő hatása elmaradt. Hogy miért? Arra most hosszú lenne kitérni, a lényeg, hogy az egykulcsos adó gazdaságpolitikailag is kudarc.

A hazai tőkeképződés elmaradása miatt nem csökkent exportfüggőségünk. Továbbra is néhány nagy multi-vállalatcsoporttól függ a gazdaságunk, mint 4 vagy 8 éve.

Nem csökkent a magyar piacon az alapvető szükségleti cikkekben az import aránya. Ezt adminisztratív erővel meg lehet próbálni alakítani, de anélkül, hogy versenyképes hazai, helyi termékek lennének, nem lehet változtatni. Akkor csak az lesz, hogy a Tesco helyett majd a CBA hozza be az import dolgot.

Nem csökkent külső energiafüggőségünk. Matolcsy György 2010 márciusában 500 milliárdos épületfelújítási programot ígért. Ha ez megvalósult volna, most energiaszámlánk is sokkal kisebb lenne. Nem fektettünk a jövőbe, a megújuló energiák kisvállalkozásokat támogató fejlesztése helyett nyakunkba vettünk egy gigaadósságot és egy kezelhetetlen óriásprojektet: Paks II.

A kieső bevételek miatt bevezetett különadók vonzó dolgok, nem lehet alóluk kibújni, biztos bevétel, lehet célozni, csak sok mellékhatásuk van: csökkentik a beruházásokat, és ha nyakló nélkül kezdik el alkalmazni minden szektorra, sokszor politikai büntető célzattal, akkor szétzilálja a gazdaságot. Ennek hatása mostanra be is érett.

Megfojtják a gazdaságot, a szabad kezdeményezést. Minden piacon olyan oligopolisztikus berendezést szeretnének, ahol a Fideszhez kötődő oligarchák uralkodnak. Ezzel forrásokat teremtenek maguknak a hatalmon maradáshoz, a gazdaság motorját jelentő kisvállalkozásokat viszont megfojtják.

A magyar gazdaság egy feudális mocsárba süllyed, aki pedig el szeretne valamit érni és nem alkalmazottként, elmenekül az országból. Ennek negatív hatásai már kezdenek látszani.

Kivonják a forrásokat az oktatásból. Ennek hatása hosszabb távon érvényesül, de annál durvább lesz.

A pangó gazdaság és a holdudvar pénzéhsége miatt elkezdték gyengíteni a környezetvédelmi feltételek ellenőrzését, felosztani az eddig védett területeket, azaz felélik a meglévő természeti tőkét. Ez megint csak a talpra állás alapjait veszélyezteti.

Tehát azt ígérték, hogy az ország 2015-ben fenntartható pályára áll majd, és stabil lesz a költségvetés. Túl azon, hogy minden vélemény szerint alultervezték a tartalékokat, meg lehet nézni, hányszor módosították az egyes években a költségvetést. 2011-ben 10 módosítás, ’12-ben 14 módosítás, 2013-ban 11 módosítás, 2014-ben 6 módosítás ? megjegyzem, hogy eddig; lehet, hogy lesz ez még több is. Azaz a Fidesz eddig mindig olyan költségvetéseket alkotott, amelyek már az első hónapokban megbuktak, kiigazítások, megszorítások sorozata kellett, hogy állva maradjon.

Ezek után nehéz elhinni, hogy ezután másképpen lesz. Tehát a Széll Kálmán-tervben vállaltak messze nem teljesültek, az ígéretek ígéretek maradtak.

Engedjék meg, hogy egy más megközelítésből is kritizáljam az önök gazdaságpolitikáját. Önök bebetonoztak egy rossz gazdasági struktúrát, márpedig egy adott struktúra meghatározza a lehetőségeket. Egy rossz gazdasági struktúrából nem is nagyon jöhet ki jó eredmény. Önök nemcsak a bankoknak, de a befektetői tőkének, a multinacionális vállalatoknak is az oldalára álltak a hazai kis- és közepes vállalkozásokkal szemben. Stratégiai partnerséget a multikkal kötnek. Jól megtámogatják őket, hogy néhány ? és ezt szó szerint értem ? munkahelyet létrehozzanak, és a nyereségüket kivigyék az országból.

Büszkék az autóiparra, de elfelejtik, hogy válság idején autót nem vesz az ember. És megjegyzem azt is, hogy igencsak megdöbbentő olyanokat olvasni, mint ami ma az Index oldalán van, hogy önök azt ígérték korábban, hogy az Audinak a győri gyára bővítésére 11,2 milliárd forintot adnak, és akkor kiderül, hogy fű alatt a négyszeresét, 40 milliárdot költenek erre. Egyszerűen megdöbbentő, hogy hogyan garázdálkodnak az adófizetők pénzével! És egyébként ennek a folyamatnak a vége a közmunka éhbérért, amire önök nagyon-nagyon büszkék.

Még szeretnék néhány szót szólni a mértékekről és az arányokról. Nagyon-nagyon szeretnénk választ kapni arra, hogy hogyan kerülhetnek be egy ilyen időszakban olyan tételek a 2015. évi költségvetésbe, mint a Magyar Művészeti Akadémia 5,26 milliárdja, az olimpiai központ 44 milliárdja, a stadionok 20 milliárdja, a Miniszterelnökség Várba való költöztetésére 5 milliárd, Paks II.-re 28 milliárd.

(14.40)

Ez összesen több mint 100 milliárd, és önök a másik oldalon mondják-mondják azt, hogy 10 milliárdot adnak a háziorvosi hálózatnak a fejlesztésére, vagy pedig elnapolják a második gyermek után járó kedvezmények 2015-től való bevezetését, amit tegnap Turi-Kovács Béla képviselő úr is kritizált.

Azt gondoljuk, hogy itt lenne az ideje egy picit lassítaniuk, az emberekkel és az ellenzékkel is beszélni, és valóban, egy kiutat mutató, valóban az emberek érdekeit szolgáló gazdaságpolitikát megalkotni. Köszönöm a figyelmet.