Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! December 13-án 4153 fővel emelkedett a beazonosított fertőzöttek száma, és elhunyt 181 magyar ember. December 14-én 3470 újabb magyar állampolgárnál mutatták ki a koronavírus-fertőzést, ezzel 283 870 főre nőtt a hazánkban beazonosított fertőzöttek száma, elhunyt 165 beteg, így az elhunytak száma 7130 főre emelkedett. Ezek a tragikus tények a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban.És ahogy már említettem e Ház falai között, minden alkalommal emlékezzünk rá, hogy minden egyes szám egy családapát, egy anyát, egy nagyszülőt, egy gyermeket jelent.

Míg a megbetegedések száma kérlelhetetlenül és drasztikusan emelkedik, és ezzel együtt sokasodnak a személyes és a családi tragédiák, addig a kormány azzal van elfoglalva, hogy az adófizetők százmilliárdjait szervezze ki fideszes magánalapítványokhoz, ami nem más, mint a közpénz privatizációja a 2022-es választások előtt. Nem fukarkodnak közpénzből: van ott vitorláskikötő, MOL-részvény, kastély, szálloda, volt munkásőrbázis, és nyilván a Miniszterelnökség államtitkára sokkal többet tudna erről mesélni. Csak hogy ne felejtsék el, itt újra szeretném elismételni, hogy amint lehetőségünk lesz rá, vissza fogjuk venni az emberek pénzét mind a strómanoktól, mind pedig az ilyen fideszes magánalapítványoktól, és mindenkit felelősségre fogunk vonni, aki részt vett a közpénz privatizációjában.

Ahelyett, hogy azon siránkozik a kormányzat, hogy nem tudja elhelyezni a nemzetközi sajtóban a miniszterelnök nagy ívűnek szánt gondolatait és írásműveit, talán inkább a járvány elleni védekezéssel kellene foglalkoznia. De nem ezt teszi, mert az idejük nagy részét kitölti a figyelemelterelés a tragikus hazai koronavírusjárvány-helyzetről, ami kialakult, és a sikertelen kormányzati válságkezelésről való figyelemelterelés. Közben pedig robog tovább az a hibás kormányzati gazdaságpolitika, amely megint csak a multi cégeket tömi pénzzel, és a nemzeti nagytőkéseket, miközben legyalulja a hazai kis és közepes vállalkozásokat.

És persze a mostani helyzetet megpróbálják úgy beállítani, mintha siker lenne. Ennek keretében a miniszterelnök nem mást állít, mint hogy megvédte a magyarok pénzét. Akkor bizonyára nem jelenthet problémát, hogy minden hónapban itt be is számoljon ennek a pénznek az elköltéséről a parlamentben, mert fontos tudni azt az embereknek, hogy mire költik a helyreállítási alapból beérkező pénzeket. Nagyon remélem, hogy nem kell ezekkel kapcsolatban is közérdekűadat-igénylések garmadáját benyújtanunk; természetesen amennyiben nem számolnak be, meg fogjuk tenni.

De ugye, még csak véletlenül sem a nemzeti nagytőkések zsebében köt majd ki ez a rengeteg uniós pénz? Ugye, nem megint Mészáros Lőrinc fog ebből gazdagodni, aki, megint csak emlékeztetnék, a koronavírus-járvány első hullámában 850 embert bocsátott el, és önök ezt közel 18 milliárd forinttal jutalmazták? Ugye, még csak véletlenül sem a fideszes magánalapítványokba folyik majd el a pénz, tovább folytatva a közpénz privatizálását, amit nagy pánikban találtak ki így másfél évvel a választások előtt? Pedig egyébként volna bőven helye ennek a pénznek a magyar embereknél, azoknál a munkavállalóknál, akiket elbocsátottak a munkahelyükről, azoknál a mikro-, kis- és közepes vállalkozásoknál, amelyek rendkívül megsínylik ezt a válságot.

A kormány nem mutogathat mindig valakire vagy valamilyen társadalmi csoportra, amikor nehéz helyzetben a döntéseiért felelősséget kell vállalnia. A felelős kormány a XIX. századi magyar polgári átalakulás hatalmas eredménye volt, egy forradalom és szabadságharc teremtette meg a történelmi alapjait annak, hogy a mindenkori magyar kormánynak politikai és erkölcsi felelősséget kelljen vállalni a tetteiért és a mulasztásaiért is a magyar nemzet előtt. Már csak a nemzeti önbecsülés is megköveteli, hogy ne takarózzanak most azzal, hogy minden döntés pusztán szakmai döntés az operatív törzs részéről, mert önök kormánytagként mindannyian osztoznak a felelősségben, és ugyanígy terheli a felelősség a miniszterelnököt is, ugyanis ezek mind-mind kivétel nélkül politikai döntések, és számot kell tudniuk adni majd ezekről a döntésekről és a mulasztásokról is a magyar embereknek.

Egyértelmű, hogy a válságkezelésben önök alapozhatnának a magyar emberek felelősségvállalására és áldozatkészségére, csakhogy eljátszották a bizalmukat azzal a képmutatással, ami a Szájer-ügy révén a nyilvánosság előtt beigazolódott, azzal a gerinctelenséggel, amit a Kaleta fémjelezte pedofília rejtegetése jelent, és a mérhetetlen urizálással.

(9.20)

Közben pedig az út szélén hagyják a magyar embereket, a kegyenceik zsebét pedig tovább tömik. És bizonyára jól érzik, igen, önök bajban vannak. Mindezeket látva joggal merül föl a kérdés: mi a fontosabb önöknek (Az elnök megkocogtatja a csengőt), az emberek vagy a félelem a hatalom elvesztésétől? Készüljenek az elszámoltatásra! Boldog karácsonyt! (Szórványos taps a DK soraiban.  Németh Szilárd István: A várakozás nemes pillanatai!)