Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam is köszöntöm a magyar jövőt a karzaton. Végre nem három vagy négy kormánypárti képviselő előtt beszélünk népesedési kérdésekről. Pontosan a magyar jövő érdekében szeretném némiképp árnyalni azt a képet, amit főleg államtitkár asszony itt a politikai felvezetőjében elmondott, másrészt pedig szeretném támogatásunkról biztosítani azokat a programpontokat, amelyek valóban a magyar jövőt és a teljes magyar társadalmat szolgálják, mint ahogy ez minden jóérzésű képviselő tekintetében evidencia, egyértelmű kellene és kell legyen. Ugyanakkor, bár államtitkár asszonynak nem szeretnék tanácsokat adni, tisztelem a hölgyeket, semmiképp nem kívánnék kéretlenül bármilyen javaslatot megfogalmazni, de ha tényleg arra törekednek, hogy konszenzus alakuljon ki bizonyos programpontok tekintetében ebben a Házban, akkor lehet, hogy a kioktató és kissé már-már nagyotmondó stílust érdemes lenne háttérbe szorítani, most egy szakmai vitát lefolytatni, és aztán a politika terében, tévéstúdiókban, újságokban úgyis mindenki elmondhatja és el is fogja mondani az aktuálpolitikai álláspontját.

Csak arra szeretném inteni az összes kormánypárti képviselőtársamat, hogy ne fessék ezt a képet, nem pompásabbra, de akár elfogadhatóbbra, mint amilyen valójában. Hiszen egy demográfiai tél közepén vagyunk  ahogy Ander Balázs barátom szokta mondani, egy süllyedő Atlantiszon , és ha a két lefontosabb mutatót vizsgáljuk, az élveszületések számát és a teljes termékenységi arányszámot, akkor el kell mondjam önöknek, hogy az élveszületések száma tekintetében borzalmas a helyzet, történelmi mélyponton van Magyarország, és az utóbbi időszakban megint csak csökkent, államtitkár asszony, az élveszületések száma. A teljes termékenységi arányszám felpörgése vitathatatlan, és egyébként szerintem óriási eredmény a történelmi mélypontról végre pár tizeddel feljebb mozdulni, tehát az 1,2 körüliről elérni, egy picit meghaladni az 1,5-öt, ez történelmi eredmény. Ugyanakkor 2015-16 magasságában az egyik KSH-mérés szerint volt olyan pillanat, amikor még az 1,53-at is elértük, csakhogy azóta sajnos eltelt két év. Másfél évvel ezelőtt mi történt? Elképesztő rekord a népességfogyás tekintetében. 2017-ben 40 ezer fölé került még egyszer megint a természetes fogyás, a termékenységi mutató pedig 1,49 környékére visszacsúszott, toporgott, ott stabilizálódott, és lényegében ott áll a mai napig az utolsó mérések szerint.

Önmagában nem lenne baj ez a megtorpanás, inkább a jövőbeni trendeket érdemes górcső alá venni. Én nagyon remélem, hogy ez a most előttünk fekvő csomag alkalmas lesz arra, hogy mondjuk, 1,65 magasságáig feltornássza ezt a mutatót. A KSH vezető demográfusai nagyjából ezt tartják reálisnak, életszerűnek. Ha ez az 1,65 kijön ebből az általam fékezett habzásúnak nevezett csomagból, akkor ez szerintem egy kiváló eredmény, amit mindenkinek üdvözölnie kell.

De! Ne tegyünk úgy, mintha a katasztrófa nem lenne brutális, és ne tegyünk úgy, mintha ez a kormányzat megtenne mindent, amit a költségvetési keretek megengednének és az eszköztárba beleférne. Ez a kormány ugyanis, teljesen értelmetlen módon, figyelmen kívül hagy olyan megoldási lehetőségeket, amelyek pozitívan hatnának a népesedési folyamatokra, és amelyek adott estben lassítanák a kivándorlást.

El kell mondjam önöknek, nagyon sokat vitatkoztunk arról, hogy mi az, ami a magyar fiatalokat itthon tartja, hogyan lehet azt a biztonságos klímát kialakítani, hogy a gyermekvállalási kedv egy kicsit feltámadjon. Látok három olyan neuralgikus pontot, ahol beavatkozhatna a kormány, de mégsem tette meg. Tehát a 7 ponton felül mi további 5 pontot nyújtottunk be, és egy 12 pontos csomagot fogunk megvitatni itt a parlament előtt, amennyiben a Fidesz ehhez hozzájárul, hiszen ha bizottsági szakaszban elkaszálják az ugyanezen témákban megfogalmazott javaslatokat, akkor legalábbis a kormány hitelessége kerül megkérdőjelezésre.

Amit elsőként látok: hogyan lehet tisztességes demográfiai célokat megfogalmazni, ha ez a kormány még arra is képtelen, hogy a Magyarországon elszabadult albérletárak problematikáját felismerje, ne adj’ isten, kezelje? Hogyan lehet kiszámítható otthonteremtési programról beszélni úgy, ha Budapesten és nagyvárosban adott esetben 150 ezer forint fölötti albérleti díjakat kell megfizetni? Államtitkár asszony, ez egy létező piaci folyamat. Mi az önök véleménye erről? Miért alakult ki ez a helyzet? Miért hagyják 9 éve, hogy ez a helyzet így álljon?

Mondok egy példát önnek: az Airbnb tengerentúli nagyvárosokban, volt, ahol 2500 ingatlant kivett az albérletpiacról, és az albérleti díjak elszálltak. Magyarországon több mint háromezer ingatlant vett ki ugyanez a folyamat az albérletpiacról, a kormányzat pedig több mint fél évtizedet várt a szabályozási típusú megjelenésével ezen az idézőjeles piacon, és nem avatkozott be. Jelen pillanatban is állítom, hogy a kínálati oldalon mutatkozó szűkösség veri fel a lakhatási költségeket, az albérleti díjakat. Államtitkár asszony, lehet, hogy képviselőtársaim közül a legtöbben saját tulajdonú ingatlannal rendelkeznek, annak a támogatási formáját tekintik elsőrangúnak, hogy valaki a saját ingatlanját szerezze be, de nem ez a tipikus magyar élethelyzet. Ha megnézik a KSH szerinti átlagkeresetet és megnézik a lakhatási költségek átlagos szintjét, azt fogják találni, hogy egy tipikus élethelyzetben lévő magyar fiatal pár nem képes önálló otthonra szert tenni.

Éppen ezért lenne szükség egy olyan bérlakásprogramra, aminek a javaslatát mi 2010-ben ide letettük erre az asztalra. 2010 óta elszabotálja a bérlakásprogramnak még csak a megtárgyalását is ez a kormányzat, mert azt mondja  ki tudja, milyen kutatásokra alapozva , hogy a magyar emberek jobban szeretik az önálló ingatlantulajdont  persze, mindannyian jobban szeretjük, ha tulajdonjogunk fűződik valamihez, mint ha bérleti jogviszonyunk , és ezért a bérleti jogviszony szegmense gyakorlatilag indifferens, nem számít.

Tegnap a miniszterelnök úr is egy tökéletesen elfogadhatatlan választ adott, közölte, hogy azért vannak ők kormányon és az ellenzék ellenzékben, mert a kormány magántulajdonpárti, az ellenzék pedig a bérlakásszegmenst is erőltetné. Ez nemcsak szakmaiatlan, de elképesztően káros gondolkodásmódról árulkodik, hiszen komplett magyar társadalmi csoportokat zárnak ki lehetőségekből.

(12.10)

És azt is szeretném államtitkár asszony figyelmébe ajánlani, hogy amíg Magyarországon csak az utóbbi években tízezer fölötti a kilakoltatások száma, amíg ez a kormány lepaktált az EBRD-vel és a Bankszövetséggel, elárulta a devizahitelesek ügyét, és hagyta azt a kifosztó mechanizmust tovább működni, ami által teljesen értelmetlen módon kifosztottak több százezer magyar családot, addig ne csodálkozzunk, ha ezekben a családokban a vágyott gyermekek gyakran nem jönnek világra. És ez nem politikai kérdés, államtitkár asszony, ez egy egyszerű matematikai és szakmai kérdés, hogy ha valaki a hitelét 155 forinton vette fel, olyan árfolyamon, akkor miért piaci árfolyammal váltják neki át egy rendezés során. Miért nem lehetett a Jobbik javaslatának megfelelően a felvételkori árfolyamon visszaváltani ezeket az úgynevezett hiteleket, minél több családot kihúzni ebből a bajból? Most is ezrével zajlanak a kilakoltatások, olyan családokban, ahol a tervezett, vágyott gyermekáldásról szó volt, és ez nem következett be. És ez itt van a mutatókon, államtitkár asszony, ez látszik.

Ami Magyarországon történt, még egyszer mondom, üdvözítőnek tartom a termékenységi arányszám szempontjából, hogyha megvizsgáljuk a környező országokat. És az ön által hivatkozott Statisztikai Hivatal adataiból dolgozom, tehát pontosan az ön expozéjában említett adatsorokból dolgozom én is, amikor most adatokat említek. Régiós összehasonlítás alapján el lehet mondani, hogy a volt szocialista országok tekintetében majdnem mindegyiknél ilyen 1,3 környékére csökkent a termékenységi mutató; Magyarországon a balliberális szőnyegbombázás, gazdasági szőnyegbombázás hatására még mélyebbre. Ugye, a Bokros-csomag elemeit és eredményeit sem lehet elvitatni ebből a körből. De el kell hogy mondjuk… (Dr. Vinnai Győző: Szövetségeseinkről vagy jót, vagy semmit!) Mindenki nyomhat gombot, képviselőtársam, gágogás helyett (Dr. Aradszki András: Nana!  Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.  Az elnök csenget.) tisztességes szakmai vitát is lehet folytatni. El kell hogy mondjam, 1,3 környékéig csökkent minden esetben a termékenységi mutató, aztán a volt szocialista országokban ez növekménynek indult, kivéve Magyarországon. Ugye, Magyarországon nagyjából 2011-ig kellett erre várni. Ennek is megvoltak az okai, lehet „elmúltnyolcévezni”, de most már kétszer elmúlt nyolc évről kell beszélnünk, minden egyes kurzusnak megvoltak azok a gazdaságpolitikai típusú bűnei, amelyek lassították Magyarországon a termékenységi mutatók javulását.

2011 után azt látjuk, hogy a demográfus szakma szerinti visszapótlódás következett be, aminek értelmében a korábban a régió országaiban megfigyelhető lassú emelkedés végre megfigyelhető volt Magyarországon is. Ez szerencsére bekövetkezett, ezzel eljutottunk nagyjából az 1,5-ig, de államtitkár asszony helyesen jegyezte meg, hogy 2,1 alatt még a létszámunk megtartásáról is értelmetlen beszélni. Ezért engem nagyon érdekelne a kormány víziója: milyen Magyarországot szeretne, milyen létszámú Magyarországot képzel el, mondjuk, 2050-ben? Hiszen demográfiai szempontból hároméves, ötéves modellek értelmezhetetlenek, ez egy több évtizedes szakma. Szeretném látni azt a víziót, ami egyébként megjelent a Fidesz homlokterében, még ha sokszor nem is volt igaz, a polgári Magyarország víziója ott volt. Aztán jött a rezsicsökkentés víziója, ami a világpiaci folyamatokat egyáltalán nem érte el, tehát jóval nagyobb térre lett volna lehetőség, de legalább valamifajta világkép, elképzelés ott volt.

Aztán jött a migráció elleni küzdelemé. Teljesen egyértek azzal, aki azt mondja, hogy Magyarországon a népesedési növekményt belső erőforrásokból kell beindítani és semmiképpen nem betelepítéssel. De akkor hogy van az, kormánypárti képviselőtársaim, hogy az utóbbi években 86 ezer embert tetszettek betelepíteni Magyarországra? És ebben nemcsak a letelepedési kötvényesek és azok családtagjai vannak benne, hanem az oltalmazottak és minden egyes olyan bevándorolt jogállású személy Magyarországon, akinek álláspontom szerint nem feltétlenül lenne itt helye. És a vendégmunkások egy részét is ideértem természetesen. Meg szeretném kérdezni továbbá  és konkrét választ várok el vagy államtitkár asszonytól, vagy valamely, a témában jártas képviselőtől , hogy a CSOK kiírásakor hogyan tetszettek gondolni azt, hogy bevándorolt jogállású személyek igénybe vehessék a CSOK-ot. Hogy lehet az, ha most a telefonján bárki a Google-be beüti a szükséges dokumentumok listájára való rákeresést, akkor az aktuális, most kint lévő banki hirdetményben látja a felsorolást, hogy bevándorolt jogállású személynek milyen dokumentumokat kell benyújtania a CSOK igénybevétele érdekében. Hogy van ez? Én a retorikájukat ebben a kérdésben támogatom, de akkor cselekedjék már ezt a valóság terében! Hát, nem lehet a migráció ellen küzdeni, ha a legnagyobb szervezett betelepítő kampányt Magyarország jelenlegi kormánya folytatja!

De vissza szeretnék kanyarodni az eredeti témához, hiszen minden összefügg mindennel, de mégis azért itt van előttünk egy csomag, amit kodifikációs szempontból nem szeretnék értékelni, mert a részletszabályok egyáltalán nem derülnek ki belőle, ezt egy politikai jellegű csomagnak tartom. Azt látnunk kell, hogy azért itt elképesztő témakörök maradtak ki, nemcsak a bérlakásprogram maradt ki, nemcsak a magyar fiatalok társadalmi csoportjának jó nagy része, amely nem képes önálló lakásvásárlásra, otthonteremtésre, de itt a teljes családtámogatási rendszer tekintetében. Valaki válaszoljon nekem arra, kérem szépen, hogy a jó tíz éve befagyasztott családtámogatási módszerek és formák esetében legalább az inflációkövetés miért nem valósul meg. Hogyan fordulhat elő, hogy a családok támogatásáról beszélő kormány bizonyos családtámogatási formákat jó évtizede befagyasztott, és azóta nem engedi ezeket elmozdulni? A mi egyik módosítónk pontosan arra mutat, hogy legalább inflációkövető legyen ez a rendszer.

Aztán a családi adókedvezmény kérdésköre is felvet nagyon komoly további kérdéseket: mi van azokkal a kétgyerekesekkel, és mi várhat rájuk, akinek ugyan az előre megszövegezett törvényben 2019-re még egy minimális növekményt kimutathatunk, de mi történik 2020-tól? Befagy a kétgyermekesek családi adókedvezménye is? Tehát hogyan képzelhető el a családok támogatása egy olyan rendszerben, ahol bizonyos elemek egyébként lineárisan növekednek, más elemek pedig befagynak? Hogyan jön ki ebből az egész átlátható rendszer? És pontosan, kimondta a kulcsot államtitkár asszony, amikor a balliberális kormányzatok tevékenységét értékelte, és azt mondta, hogy a jövőbe vetett hit elvétele volt a legnagyobb kártétemény és kártétel, ami elképzelhető. Én ezt mondom, az elmúlt kétszer nyolc évről. Azt mondom, hogy a magyar fiatalok többsége és azok, akik lábbal szavaznak és kényszerből elköltöznek ebből az országból, pontosan azért mennek el nagyon sokszor, mert nem bíznak a jövőben, vagy az ottani magasabb bérükből fizetik az itteni törlesztőrészletüket.

Tehát ebben a rendszerben olyan ballasztok kerültek megtűrésre, amelyeket nekünk itt a parlament előtt fel kellene oldanunk, hiszen azt látjuk, hogy a népesedési mutatók javítása érdekében egyértelműen beavatkozási szükség mutatkozik. És tényleg azt szeretném hallani, hogy mi a kormány víziója, hány milliós Magyarországot képzel el, hogy kívánja adott esetben nemcsak a bérlakásszegmensben, de sok magyar fiatal számára az itthon maradást lehetővé tenni. Van-e, mondjuk, a bérfelzárkóztatás tekintetében koncepciója, hiszen teljesen egyértelmű az  és ebben egyetértünk kormánypárti képviselőtársaimmal , ha a bérkülönbség ekkora Nyugat és Kelet között, akkor a magyar fiatalokat érintő humánerőforrás-elszívó hatás folyamatosan érvényesülni fog. De az nem elegendő, hogy az itthoni munkaerőhiány által sújtott szakmákban a piac szerencsére följebb veri a béreket, de közben Magyarország Kormánya multicégekkel olyan stratégiai megállapodásokat ír alá, ahol nem köti ki a lassú bérfelzárkóztatást. Államtitkár asszony, elvárom önöktől, hogy legalább a termelékenységi mutatók lassú javulásának megfelelő szinten nőhessenek a munkabérek ezekben a szegmensekben. És ha aláírnak egy stratégiai szerződést, annak ezt tartalmaznia kell. Ez egy elvárás önök felé a magyar munkavállalók érdekében. És amíg a rabszolgatörvénnyel és egyéb teljesen felesleges túlhabzásokkal elbizonytalanítják a magyar fiatalokat, addig, azt kell hogy mondjam, ennek a kivándorlási mutatókban ára van és ára lesz. Végső soron pedig a demográfiai mutatókat is mindez negatívan érinti.

Én és a frakció, amely a hátam mögött helyet foglal, hajlandók vagyunk egyéni aktuálpolitikai és más szempontokat félretenni a magyar jövő érdekében. Egy kizárólag szakmai jellegű vitában bármikor részt veszünk, ezért kérek mindenkit, hogy lehetőleg minél kevesebb minősítéssel és minél több szakmai érvvel próbáljuk ezeket a területeket kibeszélni. De arra kérem önöket, hogy az általam felhozott témakörökben ez az érdemi tárgyalás legalább kezdődjön el. Konkrét kérdéseket kaptak, nem mi magunk személyünkben várjuk csak el a konkrét válaszokat, hanem a mögöttünk álló szavazók tömege és elsősorban a magyar jövendő. Köszönöm a lehetőséget. (Taps az ellenzéki padsorokból.)