Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a kivételes helyzet állt elő, hogy tökéletesen egyetértek és egyet kell értenem a javaslatban megfogalmazottakkal, ugyanakkor fideszes vezérszónok képviselőtársam felszólalása indított arra, hogy nagyon röviden, az általános vita adta kereteket időben ki sem használva emlékeztessem arra, hogy azért némiképp több szerénységet várnánk el akár az agrárium kérdésköre tekintetében, akár a felvezető kapcsán. Hiszen mint tudjuk, a csatlakozási szerződés fejezeteit nem egyetlen kormány és nem egyetlen kabinet tárgyalta le. Nagyjából egészségesen, fele-fele arányban megoszlik a felelősség a különböző színezetű kormányzó pártok között. A földnek „a tőke szabad áramlása” fejezetbe engedése egy elévülhetetlen történelmi bűn, talán ebben már nincsen vita közöttünk.Ugyanakkor a 2010 és ’14 közötti ciklusban én a Fogyasztóvédelmi bizottság tagja voltam, és amikor ön azt emlegette, hogy bizonyos körök engedték az idegen élelmiszeripari szemetet, egyebet, terményeket rázúdulni a magyar piacra, akkor bizony a valóság terében mi egész mással szembesültünk.

(22.00)

2010-ben nem azzal, hogy a Fidesz-KDNP megoldotta volna ezt a problémát. Figyelmeztettük, és nem tette meg. A védjegytörvény kapcsán évekig folytattunk egy küzdelmet azt illetően, hogy a magyar termék védjegyet ne kaphassa meg olyan áruféleség, aminek semmi köze nincsen Magyarországhoz származási országát tekintve, mert az önök szabályozása azt is lehetővé tette kezdetben, hogy „magyar termék” plecsnit kapjon az az áruféleség, aminek semmi köze nem volt az országhoz, csak itt csomagolták. Tehát az utolsó beavatkozási fázisra Magyarországon került sor. Ez az önök kormányzásának az első négy évét jellemezte. Totális nettó önfeladásról beszéltünk, és arról, hogy a magyar különböző bolthálózatok polcain lényegében sehol sem sikerült elérni a kívánatos magyartermék-arányt.

És ugyanerre az időszakra esnek azok a vadhajtások is, amelyek pénzt biztosítottak szőlőtőkék kivágásáért. A korábbi balhékról ne is beszéljünk, ami nem az önök kormányzására esik, hiszen volt ott zenélő tehenészettől kezdve kutyafitneszszalonig Nógrádban minden egyéb őrület, ami az EU kapcsán előfordulhat. De ami engem leginkább érdekel, az az alapvető élelmiszerekkel kapcsolatos elképesztő árdrágulás. Ezt tapasztalja a fogyasztó napjainkban. Még egyszer mondom: én támogatom ezt az infúziót, mert ez a javaslat gyakorlatilag egy infúzió, ami segít életben tartani egy ágazatot. Ez nagyon jó.

De azért sikerpropagandát emellé ne körítsünk, hiszen magyar, márkás termékek nem tudták beturnézni Európát, nem foglaltunk pozíciókat még regionális szinten sem, magyar feldolgozóóriások nem nőttek ki 2010 óta a földből, és ha bemegy képviselőtársam, mondjuk, egy osztrák érdekeltségű üzletlánc egységeibe, akkor azt találja, hogy még szezonban is az 5 darabos magyar paprika 500 forint fölötti fogyasztói áron kapható. Azt találja, hogy az a kígyóuborka, ami egyébként lehet, hogy nem Spanyolországból került ide, és lehet, hogy szezonja van, adott esetben 200 forint/darab fölötti áron kapható, és ne mondja nekem senki, hogy ez normális. A maginflációhoz képest az alapvető élelmiszerek árdrágulása százalékos mértékben pedig minden évben elképesztő méreteket ölt. Nem hiszem, hogy ez egy óriási mezőgazdasági forradalom, az agrárium kitörésének az eredménye, inkább azt veszem észre, hogy kínkeservesen próbálnak ágazatokat életben tartani. Én ezt támogatom, de azért a sikereket egyelőre ne itt keressük! Nagyon remélem, hogy a következő években ez a helyzet megváltozik. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)