Felszólalás adatai

Hogy most bekerült a Ház elé, azt gondolom, ez a kapkodás jele. Miért mondom ezt? (Babák Mihály: No, no, no!) Szeretném, képviselő úr, ha egy kicsit végiggondolná! Tegnap a miniszterelnök úr itt, azon a pulpituson, amikor elmondta, hogy mit terveznek önök, mondjuk, a foglalkoztatással kapcsolatosan, ami azt kell hogy mondjam, jó programnak tekintek, de annak hol van a költségvetési lába és átvezetése, az talán a megalapozó törvényeknek lehetne az egyik része. Valószínű ezért hagyják nyitva a módosító indítványok lehetőségét is augusztusig. Tehát érdemes lenne végiggondolni, hogy szabad-e így tárgyalni, hogy megint majd utolsó pillanatos módosító indítványok fogják eldönteni a magyar költségvetés sorsát. (Babák Mihály: Van idő!) Természetesen önök ezt megtehetik, hiszen önök a kétharmad tudatában mindent megtehetnek, és ha elég hangosak, akkor még azt is gondolhatják, hogy igazuk van.

De szeretném tovább folytatni. Önök itt tavaly, amikor a költségvetést megalapozó törvények voltak, letették a nagyesküt, hogy milyen jó költségvetés készül. Mit gondolnak, hányszor módosították öt hónap alatt azt a jól megalapozott költségvetést? Ötször, kedves képviselőtársaim! Lehet ezt csinálni, lehet lejáratni a magyar demokráciát, és lehet lejáratni (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) még tovább a bizalmi indexében Magyarországot, mert egyet higgyenek el: ezek a megalapozó törvények nem azért kellenek, hogy a 2,7 vagy a 2,6 vagy a 3-on belüli költségvetési hiány meglegyen, mert azt a fő számokkal akkor is el lehet dönteni, amikor eljön annak az ideje, hanem azért kellenek, hogy bizalmat sugalljanak kifelé, és bizalmat, stabilitást jelentsenek a magyar gazdaságban, mert ez hozza a befektetőt.

És államtitkár úr itt lelkesen mondja, hogy majd a beruházások hogy fognak alakulni. Önök ugye, ismerik a számokat, hogy 16 százalék alatt vagyunk? Mit gondolnak, Szlovákia, Lengyelország ugyanebben a térségben van, ugyanebben a nemzetközi helyzetben és ugyanebben a válságidőszakban, biztos az elmúlt nyolc év bűne ez? Csak szeretném, képviselőtársaim elmondani, hogy az elmúlt két évben ez a beruházási ráta folyamatosan csökkent. És akkor önök mit tesznek? Az Innovációs Alaphoz hozzányúlnak úgy - és lehet hogy önöknek még ebben is igazuk van -: 2011-ben, amikor ezt meglépték, akkor azt lehetett mondani, a költségvetés feszítő kiadási oldalát meg kellett fogni, nem akartak máshol megtakarítani, nem azt csinálták, mint az elmúlt nyolc évben, hogy majd a népeket megnyúzzuk, hanem elvesszük az Innovációs Alapot, és majd '13-ban visszarakjuk. Ezt önök törvényben rögzítették. Most törvényben rögzítik, hogy ez nem így van. Ez azért nem a bizalom alapja, ugye, képviselőtársaim? Lehet most is tapsolni meg kiabálni.

Ez, azt kell hogy mondjam, azt jelenti a befektetőknek, hogy itt valami nem gömbölyű. Beszéljenek az Akadémiával, a meghirdetett programok finanszírozása hogy lesz megoldva. Nincs ezzel semmi baj, lehet hogy azokra a programokra nincs szükség, de akkor így kell megközelíteni és nem egy egysoros módosítással, ezzel is tovább csökkentve a bizalmi indexet, azt a bizalmi indexet, ami már kezd végleg elfogyni.

A másik: az önök által megválasztott ÁSZ-elnök szintén elmondja, hogy itt vannak még hiányosságok, és elég komoly bizonytalansági tényezők vannak ebben a törvényjavaslatban.

Hadd mondjak még egy példát: egy mondat van az egyházi finanszírozásról. Kedves kereszténydemokrata Képviselőtársaim! Tudják, hogy lesz az iskolák, intézmények finanszírozása abban az időszakban? Egy bizottságot már kiküldött a kormány egy határozattal, talán érdemes lett volna ebbe a megalapozó törvénybe betenni, hogy mit is gondolunk erről a dologról. Ha tényleg azt gondoljuk, hogy demokráciában is érdemi vitákat folytatunk bizonyos dolgokról, akkor talán az egy kulcskérdés. Mert mi történt? Tavasszal menekültek az önkormányzatok, átadták az intézményeiket. Most fog jönni az, hogy hogyan finanszírozzuk ezt a dolgot. Úgyhogy lehet, hogy érdemes volna továbbgondolni azt a javaslatot, amikor azt mondom, hogy ne vonják vissza, hiszen technikailag egy csomó dolog...

És tényleg egyetértek Ékes képviselő úrral, az, hogy a Honvédelmi Minisztériumban így vagy úgy van, hogy ki fogja kinevezni az ügyvezetőt az üdülési vállalatnál, azt gondolom, tényleg nem érdemi vita, és nem is szabad ezzel különösebben foglalkozni, a kormány felelőssége, így döntött, tudomásul van véve. De azért abban érdemes volna, hogy például a miniszterelnök úr, amit tegnap elmondott, azt mégis hogy fogjuk átvezetni, mi lesz az adótörvényekkel? Mi fogja megalapozni valóban a hiányt? Mert ha csak azt csináljuk, hogy van egy szám, amihez mi bűvösen ragaszkodunk, és ahhoz bevételeket és kiadásokat hozzárendelünk, nagyon könnyen meg fogjuk szavazni a fő számokat. Képviselőtársaim, talán tudnak valamit a sárgacsekk-adóról? Most bólogassanak, mert úgy tudom, hogy tegnap még voltak módosítások a dologban, hogy a kereskedelmi bankok bizonyos értelemben kedvezményezettjei legyenek, és majd a jegybank és a Kincstár tovább legyen terhelve.

(11.30)

Ezen lehet szórakozni, csak önök szerint ez egy komoly megalapozó törvényjavaslat, ami így zajlik?

Én azt szeretném csak kérni önöktől, vegyék kicsit komolyabban. Értem, hogy nagy a teher, nagy a felelősség, nehéz a nemzetközi helyzet, sokat vesztettünk azért a nemzetközi bizalmi tőkénkből. Ma a beruházások visszaszorulása nem azt mondja, hogy jó irányba mennek a gazdaságpolitikai folyamatok. Lehet tündérmesékről beszélni, de ha nem lesz beruházásnövekedés, akkor gyakorlatilag tényleg a munkahely megtartásának támogatása lehet a fő cél, és nem a munkahely bővítése, azért egy picit tegnap mintha mellékhallásban ez is benne lett volna, amit egyébként üdvözlök, mert ha továbbfolytatódik az, hogy úgy tudunk munkaerő-piaci szereplőket felemelni, hogy a közösségi finanszírozáson keresztül a szociális foglalkoztatást bővítjük, hát az nem biztos, hogy a legjobb irányba visz.

Talán azon is érdemes volna elgondolkodni, amikor megalapozzuk a jövő évünket, miért van az, hogy a fiataljaink nagy része nem Magyarországon képzeli el a jövőjét. Talán érdemes lenne elgondolkodni, hogy mi okozza ezt. Talán az inflációról is kellene pár szót ebben a megalapozóban ejteni, hogy hogyan gondoljuk ezt a dolgot, mi az, ami az inflációs nyomást csökkentheti vagy növelheti a következő időszakban, és hogy ezek az adók hogyan fognak viszonyulni, mert félreértés ne essék, azok a kedvezmények, amelyeket a miniszterelnök úr megjelölt, nem az emberek zsebébe fognak vándorolni, a vállalatokat fogja jobb helyzetbe hozni, ami valóban lehet beruházásösztönző. Még azt is elfogadom, hogy lehet, hogy amikor döntenek majd valahol a világban, hogy hol csinálnak nagyberuházást, mert azért az elmúlt egy-két évben túl sok nagyberuházás nem indult el, és túl sok döntés sem született, és nehogy azt mondjuk megint, hogy ez a térség problémája meg nemzetközi válság - a szomszédainkban azért történt ilyen.

Tehát én azt szeretném mondani, hogy ezek fontos tényezők, fontos dolgok, de ha önök is fontosnak tartják, akkor itt a Házban erről érdemes beszélni. És ha büszkén vállalhatók is vannak köztük, akkor miért nem hozzuk ide?

Tehát én azt szeretném önöknek javasolni, és tudom, hogy az egy buta javaslat lenne, hogy vonják vissza, ezeket hagyjuk, mert ezek fölöslegesek, hisz formailag ez teljesen megfelel, a költségvetés beterjesztéséhez be kell terjeszteni a megalapozó törvényeket. Önök egy formai beterjesztést megtettek, egy csomó fontos technikai átvezetéssel, sporttól, mindegy, így döntöttek, ez tudomásul van véve.

Én ezért csak azt javaslom, hogy az általános vitát önök ne zárják le, függesszük föl az általános vitát, és az őszi ülésszak elején beszéljünk azokról a tartalmi dolgokról, amik ténylegesen meg fogják alapozni nemcsak a hiányszámot, hanem azt a gazdaságpolitikát, azt a költségvetés-politikát, ami segítheti Magyarországon a beruházások visszatértét, segítheti a növekedést és segítheti ezen keresztül a foglalkoztatásbővítést is. Mert, kedves képviselőtársaim, mindent lehet, hangosnak lenni, egyéb, de ma Magyarország nincs jó helyzetben, az éltanulóból a végére került. Tudom, ez azért van, mert önök nagyon jól teljesítettek, a tündérmesék már el is jutottak odáig, hogy lassan fölébredünk, de egyet higgyenek el: nem lehet! Voltak tényleg fontos dolgok, amik megtörténtek, csökkentettük a devizaeladósodását a lakosságnak, igaz, nem az én ízlésemnek megfelelően, mert kicsit a gazdagok jobban jártak, a szegényebbek, a nehezebben élők kicsit rosszabbul. Igaz ez az adórendszerre is. De ez az önök felelőssége. Az viszont mindannyiunk felelőssége, hogy ebben az országban lesz-e gazdasági növekedés, lesz-e munkahelybővülés, és valóban érdemes lesz-e Magyarországon élni, és nem az lesz, ami most eluralkodik, hogy mindegy, csak el, minél messzebb és mindig jobban el Magyarországról, és a fiatal diákjaink, a kiművelt főink elmenjenek.

És ezt az innovációs alapot még egyszer szeretném csak az önök figyelmébe ajánlani. Nem kellett volna megígérni, hogy visszaadjuk az állami támogatást. Államtitkár úr, értem, eddig a vállalati szabad döntésekre volt bízva egy csomó dolog, és így ki lehetett kerülni a befizetést. Én most is azt gondolom, hogy ez... De az mindenképpen Magyarországon kellett hogy hasznosuljon, és magyar beruházást kellett hogy generáljon. Most bekerül az állami büdzsébe az, ami nem kerül ki, mert amit eddig odaadott az állam az adóbevételekből, az gyakorlatilag most benne marad a büdzsében, és a vállalatok viszont kénytelenek ezt befizetni, tehát tovább csökken a felhasználásban a szabad döntési lehetőségük. Ez nagyon ügyes trükk ahhoz, hogy a költségvetést lehessen kordában tartani, viszont ahhoz kevésbé ügyes, ahogy én gondolom, hogy valóban a vállalati felelősséget és a vállalati motivációt a beruházások tekintetében fönntartsuk.

Tehát még egyszer szeretném mondani, jó, ha bort prédikálunk, és vizet iszunk, vagy fordítva, teljesen mindegy, képviselőtársaim. Egyre szeretném kérni önöket, gondolják végig, amit mondtam, három olyan pont hiányzik ebből a törvényjavaslatból, ami meg fogja határozni a jövő évünket. Talán érdemes volna felfüggeszteni az általános vitát, és amikor elkészülnek azok a módosító javaslatok vagy azok a kormány-előterjesztések, amik majd persze képviselői álcában meg fognak jelenni, akkor érdemi vitát folytathassunk róla összefüggésében. Ha egy napot erre rászánnánk szeptemberben, az lehet, hogy mindannyiunk megnyugtatása is lenne.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Remélem, hogy arra csak odafigyelnek, amikor tényleg nem az a javaslat, hogy mindent vonjanak vissza, és itt minden rossz, hanem itt azt kérte a miniszterelnök úr, hogy tegyünk olyan építő javaslatot, amire lehet építeni. Én azt gondolom, hogy ez az önök lelkiismeretén múlik már csak, hogy ez így van, hogy lesz-e arról vita, hogy hogyan fogjuk finanszírozni az egyházi intézményeket, a visszavétel, lesz-e arról közös vitánk, hogy hogyan is vannak az adótörvényekben, ami a megalapozást jelenti, és mondjuk, az a sárgacsekk-törvény, akár a telefonadó-törvény úgy lesznek-e, hogy valóban azokat a bevételeket hozzák-e, amiket, most én itt úgy látom, egy kicsit ötletszerűen beírtunk.

Megint nagyon azt mondják, hogy itt milyen dolgok vannak. Egy dologra szeretném felhívni a figyelmüket. Tavaly önök ugyanazt mondták, hogy minden a legnagyobb rendben, és milyen jó az a költségvetés. Ötször módosítottuk júniusig. Lehet, hogy még ötször fogjuk decemberig, mert értem én, hogy az élethez kell egy csomó dolgot igazítani, de vannak dolgok, amiben érdemes a tervezés időszakában pár percet megállni. Lehet, hogy az a bizalomvesztés, ami abból adódik, hogy most nem betonozzuk be a 3 százalék alatti hiányt, sok minden más területen visszajön, mert úgy gondolom, hogy idővel való futás, és csak egyetlenegy motiváció lehet, hogy a nemzetközi bizalom valamilyen módon megmaradjon, hogy igen, mi aztán megcsináljuk a 3 százalék alatti hiányt. Én úgy gondolom, hogy ha van egy kis szavahihetősége a kormánynak Európában, akkor ennek nincs szüksége, szeptember végén is ugyanolyan jó lesz.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr, és képviselőtársaimnak is. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)