Felszólalás adatai

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szerencsés helyzetben vagyok, mert Hargitai képviselő úr kétperces hozzászólása után következem, és így a hozzászólásomban tudok reagálni az általa elmondottakra. Már a mai vita első hozzászólásakor is elmondta Hargitai képviselő úr, hogy nem igazak azok az állítások, hogy az önkormányzatok bevételei csökkennek. Egy PM által készített táblázatra alapozva mondja a képviselőtársunk ezeket a megjegyzéseit.

Az a gond, hogy nem mindig ugyanarról beszélünk. Ön, képviselő úr, ami számokat olvasott, most is egy olyan táblázatból vette, amelyben - ha pontosan megnézi, láthatja - a normatív állami hozzájárulások, támogatások, a személyi jövedelemadó, az iparűzési adó és az illeték szerepelnek. Hadd kérdezzem meg öntől, hogy mit keres ebben a táblázatban az önkormányzatok saját bevétele. Ez is egy jó táblázat, de nem arra szolgál, hogy az önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételeit mutassa be, mert ebben a helyi bevételek is szerepelnek. A helyi bevételekről otthon, az adott önkormányzatban kell majd vitatkozni, hogy az iparűzési adó milyen mértékű lesz. Otthon, az önkormányzatoknál nagyon kemény feladat, hogy éppen biztosítani tudják azt a 22,1 százalékos helyibevétel-növekedést, amely majd lehetővé teszi nekik azt, hogy összességében az a szám, amit ön mond, ez a 9,38 százalékos növekedés megvalósuljon. Tehát ez majd akkor fog megvalósulni, ha az önkormányzatok azokat a kényszerű, szigorú intézkedéseket megteszik, amelyekkel a saját helyi bevételeiket jelentősen meg fogják emelni.

A hozzászólásomban én is az önkormányzati költségvetéssel kapcsolatban szeretném elmondani a gondolataimat. Úgy gondolom, hogy az államháztartás egyik legjelentősebb alrendszeréről van szó, már csak azért is, mert a nagyságrendje is nagyon nagy - 1500 milliárd forint -, és azért is, mert a lakosság, az egyszerű emberek az önkormányzatokon keresztül kerülnek kapcsolatba a költségvetési pénzek nagy részével, jelentős részével, és az önkormányzatokon keresztül érzékelik leginkább azt, hogy az általuk befizetett adók hogyan jönnek vissza, abból mi érinti őket.

Az már szinte hagyomány, hogy a költségvetési törvényjavaslat vitája során mindig kialakul egy számháború. Nem szeretnék ebbe belemenni, de én is mindig belekeveredek ebbe a dologba. Hogy kinek jó ez a számháború, nem tudom, azt viszont tudom, hogy kinek nem jó. Nem jó az önkormányzatoknak, mert ez a számháború nem igazán hoz jó megoldást. Az előző években sem hozott jó megoldást, és nem hiszem, hogy idén ebből a számháborúból valami jó dolog alakulna ki. Azt sem tudom, hogy ezt hogyan lehetne megszüntetni.

Azt viszont pontosan tudom, hogy miért alakul ki ez a számháború. Képviselőtársaim, ennek az az oka, hogy az önkormányzatok finanszírozási rendszere minden évben - amikor mi voltunk kormánypártiak, akkor is folyamatosan előfordult - jelentős tartalmi és formai változáson megy át. Nem lehet összehasonlítani egyik évet a másik évvel, amúgy is bonyolult a rendszer. De ezek a változások, hogy nem ugyanazon a soron szerepel, nem ugyanaz az alapja egyes normatíváknak, ezért szinte összehasonlíthatatlan egyik év a másik évvel, éppen ezért nem kell csodálkozni akkor, amikor az önkormányzati költségvetés bizonyos elemeit kiemelve, más elemeket elhallgatva, bebizonyítják a kormánypárti képviselők, hogy önkormányzati szempontból ez egy jó javaslat.

De ha nem emelünk ki részeket, ha nem hallgatunk el dolgokat, hanem az egészet vizsgáljuk, ha azt vizsgáljuk, hogy az önkormányzatok összességében mennyi pénzt kapnak a központi költségvetésből, akkor úgy gondolom, hogy helyesen járunk el, és ezen a számon érdemes vitázni. Mennyi ez a szám? Ez a költségvetésből kiolvasható, 680 milliárd 699 millió forint a 2000. évi előirányzat. Mennyi ez a pénz? Ez a jogos kérdés! Mennyivel több ez a múlt évinél? Mire elég ez a pénz?

Úgy gondolom, talán meg tudnánk egyezni, ha elfogadnánk a független, azt mondom, szakmailag nagyon korrekt állami számvevőszéki jelentésben leírtakat, amely nagyon korrekt módon, nagyon pontosan számba veszi az elmaradt feladatokat - mert ilyen is van, csak megemlítem a gyed egynegyed éves részét -, az új feladatokat, és akkor elvégzi azt a korrekciót, amely ezen új feladatok forrásbővülését igényli. Ezt a számítást levezetve a Számvevőszék megállapítja - a 3. füzet 9. oldalán, ha valaki vissza akarja ellenőrizni -, hogy a '99. évi korrigált bázishoz a növekmény 6 százalékos. Ha mellé tesszük az infláció mértékét, akkor úgy gondolom, egyértelműen meg kell állapítanunk - mert csak ezt lehet megállapítani az inflációból és ebből a növekményből -, hogy a központi költségvetési kapcsolatokból származó bevétel reálértéke nem éri el az idei évi szintet.

A másik nagy tétel - szintén a költségvetésből, csak nem a központi költségvetésből, hanem az egészségbiztosítási alapok költségvetéséből kerül az önkormányzatokhoz, az átvett pénz nagyságát illetően -, itt még nagyobb a baj. Megint hadd hívjam segítségül az Állami Számvevőszék jelentését. Idézek belőle - ez ugyanannak a füzetnek a 22. oldalán van -: a Számvevőszék megállapítja, hogy '99-hez képest 5 százalékos a nominális növekmény. A következőt írja két-három sorral lejjebb: az Egészségbiztosítási Alapból átvételre kerülő összeg nemhogy a fejlesztéseket, de a működési kiadások szinten tartását sem teszi lehetővé.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mik ezek a tb-alaptól átvett pénzek? Milyen működéseket finanszíroznak? Ez bizony a háziorvosi ellátást, a járóbeteg-ellátást, a fekvőbeteg-ellátást jelenti. Tehát ezen ellátások színvonalának, az ÁSZ is úgy ítéli meg, még a szinten tartására sem biztosítanak fedezetet.

Éppen ezért úgy gondolom, egyértelmű, hogy a központi költségvetési kapcsolatokból és a társadalombiztosítási alapok költségvetéséből származó önkormányzati bevétel reálértéke a 2000. évben csökken, éppen ezért ez elfogadhatatlan, nemcsak az én számomra, hanem elfogadhatatlan valamennyi önkormányzat számára!

Két - nem jelentéktelen - dolgot szeretnék még ehhez hozzátenni; mind a kettő rontja, ronthatja az önkormányzatok pozícióját. Az egyik az infláció. Őszintén mondom, nagyon szeretném, ha a kormány várakozásának megfelelően alakulna az infláció, mert ha nem úgy alakul, az nemcsak a nyugdíjasoknak, a bérből és fizetésből élőknek, de az önkormányzatoknak is nagyon rossz lesz. Nagyon rossz lesz, mert az önkormányzatok kiadásai az inflációval arányosan nőnek, a bevételei pedig - a saját bevételektől eltekintve - fix összegek. Ha tehát nagyobb az infláció, akkor az önkormányzatok helyzete még rosszabb lesz.

A másik, ami elég jelentős, nagy gond: az, hogy a kormány a javaslat szerint jelentősen beavatkozik az elosztás módjába is. Nem ugyanúgy kerül elosztásra ez a 680 milliárd forint, mint ebben az évben, hanem itt ez a változtatás, a helyben maradó szja miatti változtatás.

(20.10)

Nem vitatom és nem is mondom azt, hogy az idei elosztás jó volt, mert az sem jó, ami ebben az évben volt. De az tény, hogy ha egy reálértékben csökkenő összeget úgy osztok el, hogy bizonyos önkormányzatoknak többet adok, akkor kell hogy legyenek olyan önkormányzatok, amelyeknek a támogatása az átlagosnál nagyobb mértékben csökken. Bólogatást látok, ebben tehát egyetértünk.

Ez itt a nagyon nagy gond! Nem azt vitatjuk, én sem, a szocialista frakció sem azt vitatja, hogy azok az önkormányzatok, amelyek többet kapnak, jogosan kapnak-e többet. Hanem azt vitatjuk, hogy ilyen körülmények között elviselhető-e az, hogy önkormányzatok nagyon jelentős számban - mert ma már lehet látni, hogy nagy számban lesznek ilyen önkormányzatok - reálértékben jelentősen kevesebb összeget fognak kapni 2000-ben, mint amennyit a '99. évben kaptak. Nem véletlen valamennyi önkormányzati érdekszövetségnek a tiltakozása, van, aki hangosabban, van, aki kevésbé hangosan tiltakozik. Nem véletlen, hogy az itt ülő polgármesterek, pártállásukra való tekintet nélkül is aggályukat fejezik ki az önkormányzati költségvetéssel szemben.

A nagy gond tehát az, hogy ezek az önkormányzatok, amelyek kevesebbet fognak kapni, méltánytalanul, érdemtelenül fognak kevesebbet kapni. Mert nagyon jelentős azon önkormányzatok száma, ami a kistelepüléseket érinti, és általában azok fognak kevesebb pénzt kapni, ahol az állandó lakoshoz viszonyítva az óvodai és tanulói létszám alacsony. Úgy gondolom, hogy ez nem jó döntés. Nagyon szeretném, ha kormánypárti képviselőtársaim ezt felülvizsgálnák, felülbírálnák, és ha megoldás lenne. És csak egyetlenegy megoldás lehet: ha a rendszerbe, az önkormányzati szférába többletforrást hozunk be, és azt arra fordítjuk, hogy érdemtelenül ne szenvedjenek hátrányt önkormányzatok.

Éppen ezért, amiatt, amit elmondtam és amit igyekeztem bizonyítani, a költségvetési törvényjavaslat önkormányzati része is elfogadhatatlan a számomra, ezt nagy hiba lenne így megszavazni. És nagyon bízom benne, hogy a kormánypárti képviselők módosító indítványaival valami javulás lesz ebben az ügyben, mert ha nem, az nagyon szomorú évet jelentene az önkormányzatok számára az új évezred első évében.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)