Felszólalás adatai

KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném én is föltenni azt a kérdést, amit föltett Tóth Károly képviselő úr ezelőtt három héttel. Ő most azért nem tud jelen lenni, mert Békéscsabára látogatott a szlovák köztársasági elnök, és mivel ő békéscsabai képviselő, illik ott lennie.

(15.00)

Egyrészt az a kérdés, hogy hol van Orbán Viktor miniszterelnök úr, másrészt meg hol vannak azok a bizonyítékok, amelyeket ő emlegetett és amelyekről itt már nagyon sok szó esett. Mert dokumentumokat hozott, hiszen a magyar értelmező szótár szerint (A képviselői padokon fekvő papírokra mutatva:) ez is dokumentumnak számít, az is, az is, amaz is - a bizonyíték teljesen más dolog. Hozott egy adag papírt, amire különböző dolgok rá voltak írva, és ezt azzal is tetézte, hogy amikor annak idején, április 30-án kiment a teremből, nyilvánvalóan egy előre megtervezett koreográfia szerint az újságírók elé állván azt mondta: átadtam a bizottságnak az úgynevezett megbízási szerződéseket. Hát ez egy újabb füllentés - nem akarok erősebb kifejezést használni -, ugyanis a miniszterelnök úr semmiféle megbízási szerződést nem adott át; átadott ehelyett olyan munkaügyi dokumentumokat, ha szabad így mondani, amelyek másodállás vállalásáról szólnak; a munkaügyi törvény előírja, hogy a másodállásról a főállást jelentő céget, vállalatot értesíteni kell. Vagyis Orbán Viktor semmiféle bizonyítékot nem adott át. Az augusztus 25-ei beszédét április 30-án azzal tetézte, hogy tovább félrevezette a közvéleményt ezekkel a kijelentésekkel, mosolyogva, zsebre dugott kézzel, magabiztosnak tűnően - akkor talán nem garbó volt rajta, hanem ing és nyakkendő -, de mégiscsak félrevezette a közvéleményt.

Így tehát én azt gondolom, tényleg ideje lenne, hogy a miniszterelnök úr most már végre egyszer megjelenjen itt a maga teljes valóságában, és ne adj' isten, tegye meg azt a teljesen elvárható lépést, hogy szót kér - bár a "hozzászólni" gombot nem nagyon ismeri, ez három héttel ezelőtt kiderült, mert amikor itt kellett volna lennie, de gyerekeket kísérgetett, és akkor azt mondta, hogy a negyedik gombot nem ismerem, nem tudom, mire való; az a hozzászólás gombja, üzenem innen a miniszterelnök úrnak. Vagyis szót kér, és azt mondja: kérem szépen, itt van egy dokumentum, ami bizonyít valamit, itt van még egy dokumentum, ami bizonyít valamit, illetve valamiféle számot ad arról, hogy ő milyen célzattal is mondta azt '98. augusztus 25-én, amit mondott.

Szeretnék az MTI sajtóadatbankból idézni - ez egy hivatalos dokumentum, ha szabad így mondani -, ez az a kiadvány, amelyből annak idején az újságok másnap megjelentethették a saját híradásaikat, már akik nem voltak ott azon a bizonyos választmányi ülésen, mert nagyon sokan ott voltak, hiszen a Miniszterelnöki Hivatal sajtóirodája minden szerkesztőségnek nyomatékkal felhívta a figyelmét, hogy a miniszterelnök úr egy nagyon fontos bejelentésre készül, tehát legyenek ott. Ez úgy szól: "Olyan dokumentumok jutottak a kormány birtokába...", aztán folytatódik, erről az ügyről szól, és ez idézőjelben van. Tehát nem az MTI tudósítója fogalmazta: ezt mondta Orbán Viktor szó szerint. Akkor kérdezem én: hol vannak ezek az olyan bizonyítékok, amelyek a kormány birtokában vannak? (Vancsik Zoltán közbeszól.)

Természetesen nincsenek ilyenek; azért sincsenek, mert nagyon hamar rájöttek, hogy az a Céginfo, amely felsorolja ezt a 27 nevet, alkalmatlan bizonyításra. Azért mondom, hogy nagyon hamar rájöttek, mert Kövér László úr néhány nappal később ugyan még azt mondta, hogy ez része a dokumentumoknak, de amikor én mint a nemzetbiztonsági bizottság elnöke felkértem arra, hogy valamilyen közjogi intézménynél vagy méltóságnál helyezze letétbe ezeket a dokumentumokat, nem azért, mert bele akarunk tekinteni, hanem azért, hogy legalább meglegyen valami, ez elől természetesen elzárkóztak. Vagyis már akkor tudták, hogy a luftballon felszállt, azt visszahúzni már nem nagyon lehet, de legalább a bizonyítékok tekintetében kell tudni valamit tovább füllenteni.

A nagy kérdés az, hogy hogyan lehet Orbán Viktor úrhoz ebben az ügyben hozzájutni - ha szabad így mondani -, hozzáférkőzni, valamilyen módon megszólalásra bírni, vagy valamilyen módon esetleg kérdést feltenni neki. (Vancsik Zoltán: A korona körül este!) Ez egy rettentő nehéz kérdés. Mert amikor a nemzetbiztonsági bizottság elé próbáltuk őt hívni, amit az alkotmány lehetővé tesz, mert úgy fogalmaz - nem fogok szó szerint idézni, nem vagyok sem alkotmányjogász, sem jogász -, hogy a parlamenti bizottságok meghívására minden magyar állampolgár köteles megjelenni, ott vallomást tenni és a rendelkezésére álló dokumentumokat átadni. Orbán Viktor urat, mondom, meghívtuk, de ő azt a kitérő választ adta, hogy akit helyettesítése révén így, az alkotmány szerint egy bizottság elé lehet hívni, annak joga van a helyettesét odaküldeni, aki helyettesíti őt. Én ezt elfogadom, és most tennék egy hárommondatos kitérőt: ezért volt Torgyán József kijelentése a napokban alkotmányellenes, miszerint ő nem megy el a költségvetési bizottság elé, és a munkatársait sem engedi oda. Ez szó szerint megsérti az alkotmányt - valószínűleg neki is többet kellene forgatnia ezt a dokumentumot; ez egyébként bizonyító erejű, ha szabad így mondani. A kitérőt be is fejezve ott folytatom, hogyan lehet Orbán Viktorhoz hozzájutni.

Orbán Viktor nem volt hajlandó úgy beszélni a bizottság előtt - a megfigyelési bizottságról van szó -, hogy előtte adta volna oda azokat az okmányokat, amelyeket magával hozott, vagyis nem volt módunk azokról kérdezni. Talán akik részt vettek a bizottság munkájában, emlékeznek rá, mi azt kértük, hogy tartsunk egy húszperces tárgyalási szünetet, megnézzük azokat a papírokat, amelyeket odaadott Kosztolányi úrnak, és utána azokról a papírokról szeretnénk kérdezni, hiszen ez a dolog lényege. Valószínűleg nem ért rá, sietnie kellett, halaszthatatlan közfeladatai voltak - akkor meg azt nem tudni, miért nem jött időben, mert természetesen késett egy negyedórát -, de mindegy, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nem tette lehetővé, hogy az üggyel, a dokumentumokkal kapcsolatban tegyünk fel kérdéseket. Azt követően pedig mindenféle kísérletünk lepergett a miniszterelnök úr dolgozószobájának a külső faláról, hiszen nem találkoztunk vele soha többet. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Beszédesen hallgat!) Igen, ez így igaz, köszönöm a segítséget: beszédesen hallgatott a miniszterelnök úr.

Azt gondolom, nem véletlen, hogy ennek az országnak a közvéleménye - kivéve néhány harcedzett fideszes hívőt, szimpatizánst, képviselőt - nem hiszi az egész történetet. A "168 órá"-ban valószínűleg örök időkig ott marad az a kérdés, hogy mikor fogjuk megtudni, hogy az Orbán Viktor által megnevezett személyeket kik, mikor és milyen pénzből figyeltették. De gondolom, 2002-ben elveszti ez az ügy az aktualitását, és akkor más kérdést tud felírni a "168 óra", de az egy nagyon fontos dolog, hogy az emberek ezt ennek a hosszú huzavonának a végén - és azt gondolom, ezért egy picit köszönetet kell mondani Kosztolányi úrnak is - nem hiszik el. A történet ugyanis tényleg nem igaz.

Azért tettem azt a javaslatot, hogy megalapozatlanság címén el kell utasítani a bizottság megállapításait, mert én ebben egyetlenegy bizonyító erejű megállapítást sem találtam - gondolom, számosan vannak ezzel így. Ugyanis nem mondja ki, hogy kit figyeltek a 27-ből, megbízás alapján, közpénzből és politikai célzattal, mert azt mondja a miniszterelnöktől idézett MTI sajtóadatbank dokumentuma, hogy a miniszterelnök úr azt mondja: azért folyt az egész figyelés, hogy lejárassák őket abban a választási kampányban, ami akkor, néhány hónappal azelőtt, '98 májusában fejeződött be. Nagyon nem értem a dolgot. Ha ez az ügy megállna a Pokorni-féle megfigyelésnél és azt erre rá lehetne húzni - szeretnék majd kitérni arra, hogy ez miért nem áll meg -, akkor nem nagyon értem, hogy a Pokorni-féle megfigyelésnek hol van a politikai célzatú, kompromittáló szándéka. Ugyanis - és megint csak a miniszterelnök úrtól szeretnék idézni - amikor egy évvel ezelőtt, már nem emlékszem pontosan, melyik szabad demokrata képviselőtársam interpellált, illetve azonnali kérdést tett fel, akkor a miniszterelnök úr azt mondta - szó szerint idézem -: "Bizonyítást nyert, hogy egy állami alkalmazásban lévő tiszt kompromittáló célzattal gazdasági és egyéb információ gyűjtésére kérte fel a magánnyomozót." Szó sincs politikai célzatról, holott ő politikai célzatról beszélt!

(15.10)

Ugyanakkor a bizottsági határozat... - amely megérne egy külön misét, ezt már elmondtuk persze, nem fogom megismételi, csak nagyon röviden emlékeztetek, amit úgy nyújtott be Kosztolányi úr önálló bizottsági indítványként, hogy a bizottság meg sem tárgyalta. Ennek persze van egy újabb adaléka, hogy a Salamon László vezette ügyrendi bizottság ismét csodát művelt; ez az ország teli van mostanában csodákkal. Elmarasztalta a bizottságot, amiért nem figyeltek, illetve nem hatalmazták fel Kosztolányi urat arra, hogy ezt a határozatot benyújtsa. Vagyis nem az a hibás, aki benyújtotta a határozatot, hanem az a hibás, akit nem kérdeztek meg. Ez egy teljesen világos dolog, ez egy újabb trükk, ez megint be fog vonulni a parlamentnek abba a dokumentumtárába, amelyet a múltkor Vancsik képviselőtársam idézett, ami a parlamenten belüli kijelentések korlátlan lehetőségére hívja fel a figyelmet; természetesen akkor, ha az illető kormánypárti vagy miniszter, vagy egy olyan pártnak az elnöke, mint a Fidesz.

Tehát visszatérve, ez a határozati javaslat azt mondja az 1. pontjában - és ezt érdemes nagyon alaposan megnézni -: felkéri a Magyar Köztársaság legfőbb ügyészét, hogy vizsgálja meg, valósult-e meg bűncselekmény, és tegyen intézkedést a bizottság által megállapított tényállás, a lefolytatott eljárás és az előállított bizonyítékok alapján.

Tessék ezt, kérem, alaposan végiggondolni! Kosztolányi úr ugyanis a határozati javaslatával arra fogja rávenni a parlamentet, hogy szavazza meg: a legfőbb ügyész a bizottság által megállapított tényállás, a lefolytatott eljárás és az előállított bizonyítékok alapján folytasson le vizsgálatot. Vagyis Kosztolányi úr vagy azt hiszi, hogy ő is egy kis ügyészséget vezet, egy előügyészséget, amelyik a nagyobb ügyészségnek készít elő nyomozásokat, megállapít tényállást, lefolytat eljárást, és bizonyítékokat állít elő, vagy azt gondolja, hogy ez így működik egy jogállamban, hogy a parlament megszabhatja az ügyész számára, hogy milyen tényállás alapján vizsgálódjon, milyen bizonyítékokat vegyen figyelembe.

Kosztolányi úr, ez körülbelül a Rákosi időszakban működött! (Vancsik Zoltán: Ne bántsd, jogvégzett, csak nem jogász.) Jó, akkor ott valószínűleg jogtörténelmet is tanult, és valószínűleg ilyen dolgokra is tanították. Ugyanis azt gondolom, hogy az ország parlamentjének nincs joga a Magyar Köztársaság független ügyészségének utasítást adni - mert ez kerekperec utasítás -, hogy mi alapján folytassa le az eljárást, miket vegyen figyelembe, illetve milyen tényállásból induljon ki. Ez egy elgondolkoztató dolog!

Vannak persze olyan országok még a világban, ahol ez működik, mert azt gondolom, valahol a dél-amerikai országok között lehet olyan, ahol a csupa egyenruhában ülő képviselők megszabják az ügyészségnek... - ezt úgy hívják, hogy katonai junta. (Vancsik Zoltán: Észak-Korea.) Lehet, hogy Észak-Koreában is működik ez így, bár most már ott azért, reméljük, valamivel demokratikusabb viszonyok vannak (Demeter Ervin: Nem rajtatok múlik, hogy nem Észak-Korea van!), de kérem szépen, itt egyes képviselők ezt gondolják, ez a természetes, ennek így kell történnie, ez a jogállamiság, ez a demokrácia, és ezt még ráadásul el is fogadtatják a parlamenttel. Merthogy ügyészségi vizsgálatok persze vannak, az egészen biztos.

Tavaly nyáron beindítottak egy szigorúan titkos minősítésű vizsgálatot Bédi Csaba volt kormányőrrel szemben. Nem tudjuk, hogy a vizsgálat hova jutott, egyáltalán lezárult-e, megállapították-e Bédi Csaba bűnösségét, mert szigorúan titkossá lett nyilvánítva. Három-négy nappal ezelőtt, illetve, bocsánat, most már majd egy héttel ezelőtt beidézték a nyomozó hivatalba Lakatos Miklóst is, aki ellen a hatóság félrevezetése címén eljárást indítottak, és érdekes módon ezt az ügydarabot is szigorúan titkossá, ahogy szokták mondani, dupla nullássá nyilvánították. Most azért még nem követek el bűnt, ha azt mondom, hogy avval gyanúsítják, hogy félrevezette a tűzoltóságot.

Ha ez így igaz, akkor tessék nekem megmondani, hogy mi ebben a szigorúan titkos. Mi abban a szigorúan titkos, hogy valaki, ne adj' isten - most én nem tételezem fel róla sem ezt, sem azt -, félrevezette a tűzoltóságot. Akkor is szigorúan titkos eljárás indul, ha, mondjuk - mert a váci tűzoltóságról már volt szó -, Nagymaroson valaki az ágyban dohányzik, és amikor kijönnek a tűzoltók, mert a cigarettától meggyulladt a lakás, akkor letagadja, vagyis félrevezeti a tűzoltóságot? - mert hát akkor nem fog fizetni a biztosító. Nem tudom, érthető-e. Azt gondolom, ebben az országban ez is egy elég egyedülálló dolog, hogy majd egy évvel azután, hogy egy illető elhagyja a szolgálatot - márpedig tudjuk, hogy a szakszolgálatnak volt a tisztje -, indítanak ellene egy eljárást.

Ez az a fajta ügyészi eljárás, amelyet Kosztolányi úr szeretne megvalósítani ebben az 1. pontban, amit én a módosító javaslatomban javasolnék elhagyni, pontosan megalapozatlanság címén. Azért mondom, hogy ugyanaz a fajta vizsgálat, mert szigorúan titkos módon kreált - ha szabad így mondani, mert a magyar nyelvben van ilyen is: koncepciós - okok alapján vagy indítékok alapján... - az ügyészség elkezdett.

Én tehát azt gondolom, hogy valóban ezt az országgyűlési bizottsági önálló indítványként benyújtott határozatot ennek a parlamentnek el kellene utasítani. El kellene utasítani, mert példátlan, hogy egyrészt mire akarja az ügyészséget rávenni, másrészt, azt gondolom, példátlan, hogy egy olyan jelentés alapján akarja ezt megtenni, amely hemzseg a hibáktól.

Ugyanakkor szeretnék még egy dologról szólni. Ez pedig az, hogy elhangzott itt, hogy több módosító javaslat is beadásra került, és Bauer Tamás képviselőtársam azt mondta, természetesen a magukét tartják a legjobbnak, és én ezt elfogadom, ezen logika nyomán én a sajátomat tartom a legjobbnak, de azt gondolom, ugyanazt a célt akarjuk elérni. Valamilyen más úton-módon a legfontosabb cél, hogy ne jusson odáig ez a parlament, saját magát megalázva a közvélemény előtt, hogy elfogad egy olyan határozatot, amiről az ország döntő többsége meg van győződve, hogy valótlan, ha szabad így mondani, hazugságra épül, ugyanakkor ez a parlament pedig, amelynek tagjait ezek az emberek küldtek ebbe a tisztelt Házba, pártérdekekből, a miniszterelnök úr védelmének kötelezettségéből eredően többségi határozattal el fogja fogadni.

Én tehát azt gondolom, még egyszer megismétlem, amit egyszer már elmondtam az előző alkalommal, három héttel ezelőtt, hogy bizony a legjobban járnánk, még nem késő, ha ne adj' isten ebben az ügyben Házszabályt sértene az elnök úr, mert már nem lehetne visszavonni, még azt is elnézném, mert eddig már annyi házszabálysértés történt itt, hogy szinte már fel sem tűnne, ha visszavonná a jelentést is, és visszavonná a határozati javaslatot is.

És azt gondolom, ha már mindenáron ügyészi vizsgálatot szeretnénk, akkor azt kellene mondani az ügyészségnek, hogy a téma ez, és ebben kezdjenek el vizsgálni. De nem úgy, hogy mit gondolunk, vagy mit gondol Kosztolányi úr bizonyos ügyekről, mert ez egy nagyon nagy hiba lenne, az ügyészi intézményrendszer tekintélyén súlyos csorba esne, és azt gondolom, olyan megoldhatatlan feladat elé állítaná az ügyészséget ez a bizonyos határozati javaslat, ami lehet, hogy újabb ügyészek lemondásához vezethetne, mert szakmailag egészen biztosan nem tudnak azonosulni ilyen kérdésekkel, csak úgy tűnik... (Dr. Kovács Zoltán felé:) Parancsoljon, Kovács Zoltán képviselőtársam, egyébként mindjárt szót lehet kérni, és akkor lehet beszélni. (Dr. Kovács Zoltán: Már kértem!) Jó, akkor meg ott szíveskedjen elmondani, én türelmesen végig fogom hallgatni. Vagyis azt gondolom, hogy ezt az egész ügyet így kellene kezelni.

Köszönöm szépen a türelmüket, és még egyszer mondom, várom, hogy Kosztolányi úr egy váratlan fordulattal ügyrendi javaslatként a visszavonásról tájékoztat minket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

(15.20)