Felszólalás adatai

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Megfogadván Kökény Mihály intelmét a múltba révedésről, megígérem, hogy nem fogom Gerő Ernő idézeteit az egészségügyről megismertetni önökkel. Ellenben azt gondolom, valami cezúrát muszáj húzni, hogy honnantól számítja az ember saját működésének a mérését, úgyhogy időnként vissza kell tekinteni.

Például nem igazán tudunk olyan győzelmi jelentéssel beszámolni, mint a legutóbbi egészségügyi vitanapról, hogy sikerült az egészségügy részesedését a GDP-ből 8 százalékról 6 százalékra letornászni, ennél csak szerényebb eredményeket fogok tudni ismertetni önökkel.

Hogy a vitanap kezdeményezőinek megtisztelő kérdésére válaszoljak, miszerint reform vagy retorika folyik az egészségbiztosítás területén, azt tudom válaszolni, hogy mind a kettő. De sokkal több reform, mint retorika, úgyhogy engedelmükkel néhány percben megpróbálom az arányt kicsit javítani.

Mi történt a polgári kormány ideje alatt az egészségbiztosítás területén?

Első lépésként megszüntettük a társadalombiztosítási önkormányzatokat, hogy ezzel megszüntessük a járulékfizetők pénzének pazarlását. Ha megengedik, erre majd néhány számszerű példát - bár szárazak lesznek - fogok hozni önöknek.

Az első évben rögtön két jelentős változtatásra került sor, ami azért érdekes igazából, mert az előző kormány mindkét lépést megvalósíthatatlannak minősítette, ezért nem lépte meg. Így történt meg az, hogy a járulékbeszedés átkerült az APEH-hoz. Ennek két olyan következménye lett már az első évben, amit mindenki, aki valaha kapcsolatba került az OEP-pel, érezhetett a bőrén, miszerint megkapta a folyószámla-egyenleg értesítőjét, amin a valóságra abszolút nem hasonlító adatok voltak találhatóak, majd egészen embertelen állapotok közepette próbálhatta ezeket a számokat egyeztetni az egészségbiztosítóban. Ez ezzel a lépéssel megszűnt, megszűntek ezek az állapotok.

E lépés másik fontossága abban volt, miszerint a folyószámlarendszer 5 milliárd forint elköltése után is olyan állapotban volt, hogy nem akadt könyvvizsgáló, aki hitelesnek minősítette volna az Egészségbiztosítási Alap mérlegét, illetve az Állami Számvevőszék is ezzel a "nem hiteles" jelzővel nyújtotta be a véleményét az Országgyűlés elé.

A másik ilyen jelentős lépés az alapok kincstári körbe való bevonása volt. Ezzel megvalósult, hogy az államháztartás pénzeinek egyharmadával egységesen gazdálkodhatunk, azaz nincs szükség felesleges hitelfelvételre. Csak annyi hitelt vesz fel az állam a kiadások finanszírozására, amennyi múlhatatlanul szükséges, ami megtakarítást ugyan ritkán lehet számszerűsíteni, de jó néhány milliárd forintot spóroltunk meg a kamatkiadásokon ezzel a lépéssel.

A roppant fontos pénzügyi intézkedéseket leszámítva a szakmai intézkedések egész sorozata is történt az egészségbiztosítónál. Mindannyian ismerhetik, hogy az egészségbiztosító korábbi informatikai fejlesztéseit kizárólag mint botránykrónikát lehetett ismerni; egészen speciálisan az volt a jellemző az egészségbiztosító informatikai fejlesztésére, hogy működő informatikai beruházás nem készült. Utalnék csak itt az elhíresült over-programra vagy az imént már hivatkozott DEJÁK-projektre. Nos, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt két évben az egészségbiztosítóban a nem létező over-program árának a töredékéért működik az országosan egységes vényellenőrzési rendszer.

(11.30)

Visszaszereztük egy magáncégtől állami tulajdonba a taj-szám adatbázist, és frissítettük, megfelelő állapotba hoztuk, úgyhogy most már nagyjából annyi taj-számmal rendelkezünk, ahány magyar állampolgár létezik. Ezt a taj-szám adatbázist összekötöttük a kifizetőprogramokkal, tehát innentől kezdve egészségügyi ellátónak csak létező taj-számra fizet az egészségbiztosító.

A gyógyászati segédeszközök esetében bevezettük a taj-szám szerinti elektronikus adatszolgáltatást; most már ugyanúgy kell elszámolni ezekkel, mint a gyógyszerekkel. Ha lebecsülnék ennek a lépésnek a jelentőségét, csak annyit mondanék, hogy pusztán ettől az intézkedéstől egy egész hónapnyi kiadást sikerült ebben a kasszában megspórolni. Később majd néhány számszerű adatot mondok még arra, hogy mi folyt ezen a területen.

Új alapokra helyeztük a gyógyászati segédeszközök támogatási rendszerét. A gyógyszerekhez hasonlóan itt is bevezettük a fix áras támogatást, és igen kemény ártárgyalást folytattunk a gyártókkal. És amire az elmúlt négy évben nem volt példa, több mint 200 új terméket vettünk fel a támogatási listára; hogy a nagyságrendet érzékeltessem: ez körülbelül 200-zal több, mint az elmúlt négy évben fölvett új termékek száma.

Kísérleti jelleggel több megyében megkezdtük a gyógyászati segédeszközök kölcsönzésének a támogatását - ha jól emlékszem, az előző kormány ideje alatt ez volt az egyik retorika -, ha minden jól megy, az év végén országosan egységesen kölcsönözni lehet a gyógyászati segédeszközöket tb-támogatással együtt.

A gyógyszerek támogatása területén szintén több jelentős lépést értünk el. Rengeteg kritika érte a gyógyszerkassza bezárását, s időnként téves adatok is jelennek meg erről. Valóban nem sikerült akkora lépést tennünk, mint amekkorát terveztünk, de azt a növekedési ütemet, ami az elmúlt négy év növekedését jellemezte, körülbelül a felére sikerült leszorítanunk, és ellentétben a sajtóban mostanában megjelent hírekkel, az év első két hónapjában 1,5 milliárd forinttal kevesebb gyógyszertámogatást fizettünk ki, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Az úgynevezett külön keret létezése óta egyetlenegy alkalommal nem fordult elő, hogy ezt a keretet valaki is betartotta volna, általában milliárdos nagyságrendű túllépés történt. A tavalyi év volt az első, hogy a keret betartásra került, úgy, hogy egyébként 85 millió forinttal még influenza oltóanyagot is támogattunk ebből a keretből.

Ha azt gondolnák, hogy a keret betartása valami rosszul értelmezett fiskális politika eredménye lett, akkor néhány részlettel szolgálok önöknek, hogyan sikerült mindezt megtennünk. Úgy sikerült a keretet betartani, hogy a sclerozis multiplexes betegek kivételével mindenütt megszüntettük az ombudsman és az ÁSZ által kifogásolt várólistákat, és reményeink szerint az év folyamán megszűnik a sclerozis multiplexes betegek esetében is. Volt olyan gyógyszer, ahol négy alkalommal kellett tárgyalást folytatni a gyártóval, aminek eredményeképpen az árait a '97-es árak alá sikerült leszorítanunk. Ez a sikeres árcsökkentés jellemző volt a külön keret egészére, hogy '97-es árak alatt vásároltunk gyógyszereket. Voltak persze kudarcaink, ahol nem sikerült a '97-es árak alá szorítani ezeket az árakat, de az árak itt is messze az infláció és az ajánlati árak alatt maradtak. S hogy nem fiskális szempontok domináltak ezeken a tárgyalásokon, bizonyítja, hogy egyetlenegy olyan alkalom nem történt, amikor úgy álltunk fel a tárgyalóasztal mellől, hogy az orvos szakma jelen lévő képviselői nem nyilatkoztak volna arról, hogy az adott mennyiségi és árviszonyok mellett képesek a szakmai programjaikat teljesíteni.

Mire fordítottuk az így elért megtakarításokat? Az Eritropoetin nevű gyógyszerből az időközben kibővített indikációs területet is finanszírozzuk minden rászoruló beteg részére. A daganatos betegségek kezelésére szolgáló egyik fontos szerből a gyártók azt vállalták, hogy ha több beteget kell kezelni az idén a tervezettnél, akkor ingyen szállítják a többletet a centrumokba. Nem fordulhat elő, hogy várólistára kerüljön daganatos beteg.

A sok botrányt megért taxánkészítmények esetében - erre talán Kökény elnök úr emlékszik - az emlődaganatok kezelése során megszüntettük a várólistát, sőt abban az esetben, ha a beteg jól reagál erre a gyógyszerre, akkor a protokollban szereplő hat kezelésen túl a további kezelését is fizeti az egészségbiztosító. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ezer darab oxigénkoncentrátor gépet béreltünk, amivel azt értük el, hogy az eddig napi egy-két óráig oxigénhez jutó betegek számára a nap 10-12 óráján keresztül ugyanabból a pénzből biztosítjuk az oxigénellátásukat.

A közbeszerzések korábban talán a legvitatottabb tevékenységei voltak a biztosítónak, és mint a számok mutatják, nem véletlenül. Amikor 1998-ban átvettük ezt a területet, a Kórházszövetség tiltakozó levele fogadott minket, amelyben szakmai hozzá nem értés miatt tiltakoznak az OEP részvétele ellen a központosított közbeszerzési eljárásban. Ez év februárjában a Kórházszövetség a levelében sikeresnek minősítette az eddig lezajlott beszerzéseket. Azt gondolom, ez különösebb kommentárt nem igényel.

Néhány számszerű adattal azért szolgálnék önöknek a közbeszerzésből némi visszatekintésül, amiből körülbelül sejthetik azt a gondosságot, amivel eddig kezelte a civil kontroll alatt álló alapkezelő a járulékfizetők pénzét, úgyhogy emiatt talán nem nagyon lesz értelme megpróbálni ezt támogatni.

Nos, a tavalyi évben öt alkalommal éltek panasszal az OEP-ben folytatott közbeszerzési eljárás miatt. Az öt panaszból egyetlenegyet sem hagyott jóvá a döntőbizottság.

A tárgyalásos közbeszerzési eljárások úgy élnek a köztudatban, miszerint ez arra szolgál, hogy egy előre lejátszott nyertes hoz magával még két megszervezett vesztest, és így igazából lejátsszák saját zsebre az állami pénzt. Hogy egy egyszerű példával szóljak, hogyan zajlott ugyanez az Egészségbiztosító Pénztárnál: egy tárgyalásos közbeszerzési eljárást hirdettünk meg az OEP ingatlanvagyonának értékelésére. Az összes, ezen a területen működő auditor cég részt vett ezen a pályázaton, mind a tizenkettő. A több mint 20 milliárdos ingatlanvagyonnak az értékelését 2,6 millió forintért vállalta el a nyertes. Ha valaki tud olyan tárgyalót, aki ingatlanértékelést ez alá tud szorítani, akkor kérem, szóljon nekem, mert szívesen alkalmazom.

A nyomtatványokat, amivel az OEP dolgozik, az 1996-os beszerzési ár feléért és harmadáért vásároltuk meg az idén. Új, modern, önfestékező orvosi pecséteket vásároltunk, kiváltván ezzel a korábbi, igen ronda kinézetű műanyag pecséteket, amiket az orvosok leginkább csak a széklettartályhoz hasonlítottak. Ez az új, önfestékező, modern orvosi pecsét a korábbi műanyag pecsét árának 70 százalékáért került beszerzésre.

Talán '93 óta - többen olvasták az Állami Számvevőszék jelentéseit a tb-alapok vagyonkezelésének különféle visszásságairól, egy egyszerű adattal próbálom jellemezni, hogy mi folyt vagyonkezelés ügyében - nem sikerült egyetlen olyan tranzakciót lebonyolítani, ahol nyereség képződött volna a vagyon tranzakciójából. Egy példával érzékeltetném az elmúlt két év vagyonkezelési eredményeit. Az Autóker nevű cég, amiben némi szocialista politikusok is érdekeltséggel bírnak, amióta átkerült a társadalombiztosításhoz, veszteséget termelt. A tavalyi év volt az első olyan év, amikor az Autóker nyereséget volt képes fölhalmozni. A korábbi időszakban ezek a kis részvények a névérték körülbelül 20 százaléka körüli összegen cseréltek egymással gazdát. A most lefolytatott tenderen sikerült félmilliárd forinttal a nettó eszközérték fölött értékesíteni ezt a céget.

A korábbi állapotok több szempontból a visszaélések melegágyai voltak. A tavalyi évben csak a gyógyászati segédeszközök területén 150 millió forintnyi csalást sikerült az ellenőrzési osztálynak feltárni, és sajnálatos módon a csalások egy része nemcsak a biztosítót, hanem magát a beteget is megkárosította.

A gyógyszertámogatáshoz tartozó egyik érdekes jelenség volt még az alapok kincstári körbe kerülésével, hogy megszüntettük a gyógyszertárak előlegfinanszírozási rendszerét, és ugyanúgy finanszírozzuk őket, mint bármely más vállalkozást az állami költségvetésből, tehát utólagos elszámolással. Talán feltűnt önöknek, hogy az elmúlt évben a sajtó attól volt hangos, hogy gyógyszertári csődök tömkelege várható. Örömmel közlöm önökkel, hogy a mai napig egyetlenegy gyógyszertár nem került csődbe. Nehéz is lenne egyébként rá racionális magyarázatot találni, hiszen a gyógyszertárak árbevétele '98-hoz képest '99-ben több mint 20 százalékkal nőtt, hogy lefordítsam más számra: a gyógyszertárak 80 százaléka 2 millió forinttal több bevételt realizált a '99-es évben, mint a korábbiban. Azt gondolom, ez távol áll a csőd közeli állapottól. Talán ennek is köszönhető, hogy az egészségügyi dolgozók közül egyedül a Magyar Gyógyszerész Kamara bálján fordult elő, hogy égbe lövellt pompás tűzlabdákkal szórakoztatták a gyógyszerészeket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány előttem felszólalóra szeretnék egy-két mondatban reagálni még a beszédem végén. Kuncze Gábor fölsorolt hat darab intézkedést az egészségügy elmúlt időszakából. Felhívnám a figyelmét, hogy ebből kettő történt az előző kormánykoalíció alatt, és ebből a kapacitásszabályozás - finoman szólva - felemásra sikeredett. Mert abban nincs közöttünk vita, hogy vannak felesleges kapacitások az országban, de azt gondolom, hogy ha olyan ágazatban, ahol eleve kapacitáshiány van, mint a pszichiátria, tovább csökkennek az ágyszámok, míg az olyan ágazatokban, ahol viszont régesrég túlsúly van, mint a gyermekgyógyászat, növekednek, azt gondolom, nem lehet azt mondani, hogy bárminemű szakmai sikere lenne egy ilyen intézkedésnek.

(11.40)

Amit pedig a több-biztosítós modellről mondott, az olyan volt, mintha én írtam volna, időnként egészen déjà vu érzéseim támadtak, de azt kell mondanom, nem osztom az optimizmusát, ha úgy látja, hogy ezekkel az intézkedésekkel megoldhatók az egészségügy problémái. Az a meglátásom, hogy az úgynevezett egymillió dolláros kérdésre nem tudjuk a választ, sem ő, sem én. Mármint arra a közgazdasági problémára, hogy egy öregedő népesség és egy technológiai robbanás mellett hogyan finanszírozható az egészségügyi ellátás azon a színvonalon, amit elvárnak. Sem ő, sem én és senki a világon nem tudja erre a korrekt válaszokat. Azt gondolom, ezekkel az intézkedésekkel közelebb kerülhetünk ehhez.

Selmeczi Gabriella több olyan kérdést vetett fel, ami érint minket. Az egyik ilyen a szakmai programok finanszírozása. Örömmel tudom tájékoztatni arról, hogy az egészségügyi miniszter úrral arra törekszünk, hogy új kapacitások befogadása kapcsán a legfőbb népbetegségek gyógyítására vonatkozó kapacitásokat fogadjunk be, így például az onko-radiológiai fejlesztéseket a jövőben.

Dávid Ibolyával való közös kérésükre a baleset-biztosításról pedig azt mondom, hogy már a megvalósulás felé halad, az egészségügyi miniszter úrral közösen kész van egy koncepció. A munkába bevontuk a Szociális Minisztériumot, és a pénzügyminiszter úr vélhetően napokon belül megbízza azt az embert, akinek koordinálnia kell ezt a tevékenységet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vettem észre az ellenzéki felszólalásokból, hogy elégedetlenek ezekkel az elért eredményekkel. Azt kell mondanom, hogy én is. Nagyobb tempóban szerettem volna haladni, sokkal több pénzt szerettünk volna megspórolni a járulékfizetők pénzéből, mint az elmondottak. Azt kell látnom, hogy ez a tempó mégiscsak saját teljesítményükhöz képest valami elismerést megérdemel, különösen akkor, ha az elmúlt négy év teljesítményével hasonlítom mindezeket össze.

És még egy dolgot szeretnék elmondani, ami nem hangzott el ebben a Házban. Az előbb felsorolt számadatok, azt gondolom, kellően imponálóak, de ez nem az én érdemem. Az egészségbiztosító munkatársainak áldozatos munkája áll mögötte, és én büszke vagyok arra, hogy ilyen emberekkel dolgozhatom együtt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)