Felszólalás adatai

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm. Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Módosító javaslatot nyújtottam be a tervezethez, amelynek az a lényege, hogy az Országgyűlés Tiszaugnak a Bács-Kiskun megyéhez csatolását ne fogadja el. Az általános vitában már érintettem, hogy miért nem célszerű ez az átcsatolás. Most csak röviden utalnék ezekre az érvekre.

Magam is azt tapasztaltam, hogy érzelmi motiváció váltotta ki ezt a szándékot a település vezetőiből, és azután került sor a döntésre.

Másodikként említeném, hogy az általuk felhozott érvek, amelyek szerint a település sorsa jobbra fordul, akkor sem, és - mint a különböző viták során bebizonyosodni látszik - később sem bizonyultak megalapozottnak.

Azt is szeretném elmondani, hogy a népszavazás felvetését követően kéréseim ellenére sem volt a településen olyan fórum vagy vita, ahol a település lakói megvitathatták volna az átcsatolással kapcsolatos érveket, illetve ellenérveket. Tehát gyakorlatilag egy egyoldalú, nagyon rövid tájékoztatás alapján tudott a település lakossága megfelelő részvétellel az átcsatolás mellett állást foglalni.

Szeretném megemlíteni azt is, mert most a kormány előterjesztése hivatkozik a megyei közgyűlés jóváhagyó határozatára is, hogy ebben az időszakban a Szolnok megyei közgyűlés azért nem gördített akadályt a település átcsatlakozása elé, mert biztosítva látta, hogy az Országgyűlés a szakmai érvek alapján fog majd dönteni ebben a kérdésben. Egyébként a Szolnok megyei közgyűlés határozata maga is kimondja, hogy nem talált szakmai érvet az átcsatlakozás mellett, viszont érzelmi oldalról az érintett megye közgyűlése nem akart akadályt állítani.

Az érvek között szeretném elmondani, hogy az Országgyűlés elé terjesztett korábbi kormány-előterjesztés sem tartotta megalapozottnak szakmai szempontból a település kérését. Csak nagyon röviden összegezve: megállapítja az előterjesztés, hogy a település múltja, infrastrukturális ellátottsága, földrajzi fekvése egyaránt a mostani területi beosztással esik egybe, tehát amikor a település - mint pillanatnyilag is - Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez tartozik.

A kormány korábbi előterjesztése kiemeli, és végeredményben - mert nem változtatta meg ezt a részét - a ma is érvényes előterjesztése, hogy a korábbi gyakorlattal szöges ellentétben most olyan átcsatlakozást kíván a kormányzat támogatni, amely a földrajzi fekvés tekintetében különösen sajátos, hiszen a Tisza ezen a szakaszon határfolyó, és most olyan változás fog bekövetkezik - amennyiben az átcsatlakozás megtörténik -, hogy egy folyónak a másik oldalára kerül át egy település. Ez teljesen ellentétes volt az Országgyűlés korábbi döntéseivel, amikor minden esetben következetesen a természeti határokhoz igyekezett a megyehatárt igazítani. Most egy azzal teljesen ellentétes lépés fog következni; hangsúlyozni szeretném, azzal együtt, hogy egyéb szakmai érveket sem talált sem korábban, sem pedig most a kormány ezzel kapcsolatban.

A kormányzat tehát megváltoztatta a korábbi, novemberi álláspontját, és úgy látszik, hogy a szakmai érvek ellenére most a település kérésének kíván eleget tenni. Mielőtt erre rátérnék, szeretnék idézni a kormány előterjesztésének korábbi indoklásából. Azt mondta ki a szakmai érvek ismertetése után: "Tiszaug esetében nincsenek olyan valós, súlyos indokok, amelyek szükségessé tennék átcsatolását a másik megyéhez. Nem célszerű a megyék területének gyakori és rendkívüli nyomós indok nélküli változtatása. Közérdek tehát a megyei területi beosztás hosszú távú stabilitása, annak csak rendkívül indokolt esetben történő módosítása." Így zárult az indoklás: "Fentiekre tekintettel indokolt, hogy az Országgyűlés a területátcsatlakozási kezdeményezést utasítsa el."

Mint tudjuk, a legutóbb benyújtott kormányzati előterjesztés ezen változtatott, és ugyan fenntartotta, hogy szakmailag nem indokolt az átcsatolás, azonban úgy gondolta és azt vázolta, hogy a település lakosságának, az önkormányzatok kezdeményezésének helyt ad.

Miért kerülhetett erre sor? Valóban elegendőnek látszik-e ez az érv? Sem az általános vitában, sem az önkormányzati bizottságban a módosító javaslat tárgyalásakor nem sikerült komoly indokokat kapni a kormányzat képviselőjétől, hogy miért súlyozza most ilyen kiemelten ezt az érvet.

(16.30)

Felmerülnek a részemről különböző megfontolások. Talán ilyen mértékben demokratikussá vált a kormányzat néhány hónap alatt, hogy most úgy gondolja, hogy ez az érv döntő érvvé válhatott? Vagy új koncepciót alkotott a kormányzat ebben a kérdésben? Nem tudni, mert nem találkoztunk ilyenekkel. Bár az indoklásban van egy utalás, hogy valamiféle egyeztetés történt ebben a kérdésben, de szintén nem derül ki, és nem kaptunk választ arra, hogy kivel történt ez az egyeztetés. Egyedüli esetről van szó? Ezt nem tudni!

Azt hiszem, joggal vetem fel, hogy az a változat is előfordulhat, hogy a kormányzat egyedi igények hatása alá kerül, ingadozik, és nem számol e precedens értékű lépésének a következményeivel. Az én véleményem szerint, mivel az előző kérdésekre nem kaptam érdemi választ, most ezt az álláspontot osztom, és erről vagyok meggyőződve.

Megítélésem szerint hamarosan lesznek majd olyan problémák, amelyek bebizonyítják, hogy ez a magatartás a kormányzat részéről semmiképpen nem tűnik szimpatikusnak és jó megoldásnak. Miért kerülhet erre sor, és beigazolódhat-e ez a véleményem?

Azért kerülhet erre sor, mert - hangsúlyoztam már az előbb is és most is - ez a döntés most precedens értékű lesz. Amennyiben ki fog derülni, hogy az Országgyűlés nem köti az átcsatlakozást szakmai szempontokhoz, megszűnik az a korlát, amelyik a határmenti településeket az átcsatlakozási szándéktól visszatartotta. Csak néhány példát mondanék erre, hogy mi minden szituáció idézheti elő, hogy egy település ilyen lépést tegyen: politikai elképzelések lehetnek; egy-egy választást megelőzően nagyon komolyan felmerülhet, és megerősítheti egy-egy jelöltnek a táborát, ha egy ilyen markáns kezdeményezést tesz. Ugyanez igaz akár megyei szinten is; ha egy megyei közgyűlés személyi összetétele jelentősen el fog térni adott településétől, alkalmat adhat erre a lépésre.

Mint tudjuk, a települések jelentős részén az ott lakók pályázatokkal nyernek el különböző állami forrásokat. Előfordulhat, hogy ha nem jutnak ilyen forrásokhoz, ilyen támogatásokhoz, kiderülhet, hogy azért nem jutottak, mert az a megye nem lobbizott kellően, megfelelően mellettük. Nagyon sajnálom, az államtitkár úr egyébként pontosan erre utalt az általános vita felvezetésekor, hogy a megyék nem foglalkoztak kellően a határmenti településekkel. Most mi fog történni? Ezek szerint most minden megye a határ mentére fogja majd a tekintetét szegezni, és ott próbál mindent megtenni? Ott próbálnak majd versenyezni egymással? Úgy érzem, nagyon vitatható ez az álláspont!

Utaltam arra is, hogy a megyék a településeken működő intézményekhez normatívákat, bizonyos összegeket utalnak le. Ha ezt nem teszik meg, meg fogják őket fenyegetni ezek a határmenti települések, hogy kérem, át fogunk csatlakozni egy másik megyéhez? Vajon mi lesz majd ekkor a magatartás?

Még egy nagyon nyomós érvet mondanék erre, hogy mi lehet a próbája majd ennek az átcsatlakozási szándéknak, mi lesz a legdöntőbb érv, ami alapján majd szembenézhetünk ezekkel a problémákkal. Már megkaptuk, képviselők, azt az előterjesztést, amely a régiók ügyével, a megyék régiókba sorolásával foglalkozik. Nagy várakozás előzte meg ezt a tervezetet, és most beigazolódott, hogy tulajdonképpen ez a tervezet jóváhagyja és régiókként jelöli meg a jelenlegi statisztikai körzeteket.

Mi lesz ennek a hatása? Máris látszik, hogy a régiók ügye felértékelődött, és különböző megyék, különböző települések rendkívüli lépéseket hajlandóak tenni annak érdekében, hogy az általuk jónak tartott régióhoz tartozzanak. A megoldást nyilván az jelenti majd számukra, hogy ha a megye nem tartozhat ahhoz a régióhoz, amelyikhez akar, akkor adott település vagy adott kistérség népszavazási kezdeményezést fog tenni, és kéri ahhoz a megyéhez való átcsatlakozását, amelyik már abban a régióban fekszik, ahová eredetileg ő is tartozni akart.

És hogy ez nem csak egy fantazmagória, szeretnék egy rövid részt felolvasni a Mai Magyarország tegnapi számából, ami, remélem, a kormánypárti képviselők számára hitelesnek tűnik. A tegnapi írásnak az a címe, hogy "Vándorló vidék", és a felvezetésben a következőt mondja: "Népszavazás kiírását kezdeményezi a Jászsági Önkormányzatok Szövetsége, amennyiben nem változik a Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye alkotta észak-alföldi régió összetétele. Hasonló elképzelést fogalmaztak meg a Bodrogköz több településének polgármesterei is: ők viszont éppen Szabolcs részeként látnák szívesen a Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozó kistérséget."

Meggyőződésem, hogy nemcsak ez az egy írás fog erre utalni, hanem több területen is felmerül majd ez az elképzelés, és akkor mint képviselők a jelenleginél sokkal nagyobb számban találkozhatunk majd ilyen jellegű átcsatlakozási szándékkal. Mit tesz majd a kormány, és mit tesz az Országgyűlés ezekben az esetekben? Véleményem szerint kétféle megoldás lehet számára.

Az egyik: helybenhagyja ezeket az igényeket, és függetlenül attól, hogy szakmailag azok megalapozottak vagy nem megalapozottak, azt fogja mondani, hogy amennyiben kérték, népszavazásra került sor, figyelembe veszi és elfogadja az ott élő lakosság elképzeléseit, és szó nélkül, formálisan szavazni fog az Országgyűlés amellett, hogy igenis, a kívánt megyéhez csatlakozhassanak át ezek a települések. Gyakorlatilag erről van szó most Tiszaug esetében is, tehát ennek felel meg ez a változat.

Mi történik majd ebben az esetben? Előttem az a vízió jelenik meg, hogy akkor, ha nem is évenként, de négyévenként át kell majd rajzolni a megyehatárokat, a közigazgatási határokat, a személyi igazolványban mindenféle dolgokat át kell írni, és mindenféle átcsoportosításokat kell végrehajtani. Ha ez így bekövetkezik, akkor oda az a stabilitás, amit egyébként a kormányzat, eddig legalábbis következetesen hangsúlyozott. Most ez a döntése, úgy látszik, egészen másra utal.

Mi a másik út, amit a kormányzat tehet, ha ilyen újabb és tömeges igények fognak megjelenni? Megváltoztatja álláspontját. Ez nem tűnik teljesen abszurdnak, mert novemberhez képest néhány hónap elteltével a kormányzat gyökeresen változtatott álláspontján. Miért ne következhetne be, hogy újabb négy-öt hónap elteltével megint változtat a kormány az álláspontján? Azt természetesen nem tudom, hogy az a változtatás egy visszakanyarodást jelent-e az előző álláspontjához képest, vagy még egy köztes változat lesz majd. Ha ez bekövetkezik, akkor, úgy érzem, joggal lehet azt mondani, hogy megkérdőjelezhető a kormányzat szavahihetősége, a szakmaisága.

Én azt kérném képviselőtársaimtól, hogy a szavazás alkalmával gondolják át ezt a kérdést - én remélem, a kormányzati körökben is átgondolják. Kérem, hogy támogassák előterjesztésünket, mert ha nem teremtünk precedenst arra, hogy szakmai indokok nélkül is lehet kérni, és joggal elvárhatják a települések a más megyéhez csatlakozást, akkor elejét vehetjük egy nemkívánt hatással járó folyamatnak vagy mozgalomnak. Köszönöm a figyelmet.