Felszólalás adatai

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ókori perzsák nagyon kedvelték a nyilvános vitákat. A nyilvános vitáknak volt egy alapszabálya: a két vitára, párbajra kiálló vitatkozó félnek, mielőtt a vitát megkezdték, be kellett bizonyítaniuk egy független harmadik - mondjuk úgy - bírónak, hogy értik a másik álláspontját, értik, hogy mi az, amiről vitatkozni kell. Amikor, most már vagy másfél órával ezelőtt Vojnik Mária államtitkár asszony és Babák Mihály képviselő úr szóváltását itt végighallgattam, a régi perzsák jutottak eszembe, bizony nem ártott volna, hogyha nálunk is van egy ilyen szabály, hogy először, mielőtt vitatkozni kezdünk, meg kell állapodnunk arról, hogy miről is vitatkozunk tulajdonképpen.

Lehet természetesen úgy vitatkozni, hogy az egyik fél a Magyar Köztársaság 2006-os költségvetési törvényének tervezetét tartja a kezében, a másik fél pedig ugyanerről a törvénytervezetről szóló állami számvevőszéki jelentést, de attól tartok, hogy ez a vita olyan terméketlen lesz, amilyen terméketlenségbe az önök vitája fulladt. Ha ön, tisztelt képviselőtársam, Charles és Mary Lamb Shakespeare-mesék című könyvét tartja a kezében, én pedig Shakespeare összes műveit, akkor hiába nyitjuk ki mind a ketten a Hamletnél, és kezdünk belőle idézni, valahogy nem ugyanazt fogjuk olvasni. Körülbelül ez zajlott le itt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy azokról a számokról, amelyek a jövő évi költségvetésben szerepelnek, ezekről a számokról beszélni, ezeket a számokat hitelesen összehasonlítani azokkal a számokkal lehet, amelyek az ez évi költségvetésben szerepelnek, és nem azokkal, amelyeket az év első hat vagy nyolc hónapjának eredményéből az Állami Számvevőszék extrapolált.

Tisztelt Ház! Már tegnap egyszer egy felszólalásom során érintettem, voltaképpen költségvetésnél kevés egyszerűbb dolog van a világon. A költségvetésben három számot kell szem előtt tartani, az egyiket bevételnek hívják, a másikat kiadásnak, a harmadikat pedig hiánynak. A hiány a bevétel és a kiadás különbsége, és ennélfogva - ezt már az általános iskola 3-4. osztályában megtanulják a nebulók - a három szám közül kettőt tetszésünk szerint határozhatunk meg, a harmadik viszont ebből a kettőből már következik. Az, aki egyszerre akarja a kiadásokat növelni, a bevételeket és a hiányt csökkenteni, az számtanilag, aritmetikailag érvénytelen műveletet végez el.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő évi költségvetés bevételi oldalát lényegében már meghatároztuk az adótörvényekkel, lényegében elfogadtuk az adótörvényeket akkor is, ha a zárószavazás még a jövő hétre marad. Nagy biztonsággal meg lehet mondani, hogy a jövő évben az államháztartás mennyi bevétellel számolhat. Ez a bevétel önök szerint még túlzottan sok is, hiszen radikálisan csökkenteni kéne az adókat, mondta az önök pártjának elnöke néhány hete a Hősök téri dzsemborin.

A másik szám a hiány. A jövő évre tervezett hiányt a kormány egy meghatározott számban, a GDP 4,7 százalékában határozta meg. Ez a hiány önök szerint egyrészt alul van tervezve, mert sokkal nagyobb lesz, másrészt, még ha ennyi lenne, akkor is túl sok lenne, és jobban kéne csökkenteni. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha tehát a bevétel annyi, amennyi, vagy legfeljebb kevesebb lehet, ha a hiány annyi, amennyi, vagy legfeljebb kevesebb lehet, akkor a kiadásra nem mondhatjuk, hogy az viszont legyen sokkal több. Önök viszont, tisztelt képviselőtársaim, a nap folyamán lényegében kizárólag arról beszéltek, hogy mely költségvetési tétellel kéne nagyobb kiadási összeget betervezni.

Még ezen is túlment Babák képviselőtársunk, aki az imént azt mondta, hogy nagy a túlköltekezés, megfeledkezve róla, hogy körülbelül egy órával korábban helytelenítette az oktatásra, különösen a közoktatásra szánt kiadások alacsony voltát, majd azt követően, hogy azt mondta, nagy a túlköltekezés, két perccel azt mondja, hogy túl kevés pénz megy állami bérlakásépítésre, támogatásra, tudom is én micsodára. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem lehet ennyire ostobának nézni azokat a választópolgárokat, akiknek a szavazataira a jövő évi választáson számítunk. Nem lehet elhinni, hogy az a választó, aki a reménybeli képviselőjétől azt hallja, hogy túl nagyok a kiadások, ezért tessék még erre, erre és erre pénzt adni, az a választó el fogja hinni, hogy ezt az ő képviselője, képviselőjelöltje komolyan gondolja. Tisztelt képviselőtársaim, ez egy szemellenzős politika.

Máshonnan is megközelíthetjük a kérdést. Nem tudom, hányadszor idézték önök azt a - talán Kóka miniszter úrtól származó - szlogent, hogy dübörög a gazdaság. Igen, tisztelt képviselőtársaim, a magyar gazdaság igen, legalábbis európai összehasonlításban mérve igen gyorsan növekszik. Mindazonáltal jövőre a legoptimistább elemzők sem várnak 4,3 százalékosnál nagyobb gazdasági bővülést. Ha tehát legfeljebb ennyivel bővül jövőre a gazdaság, és az ez évi, a GDP 38 százalékát kitevő jövedelemelvonást csökkenteni akarjuk a GDP 36,3 százalékára, ez, tisztelt képviselőtársaim, annyit jelent, hogy a bevétel nem lehet jövőre több, vagy még valamivel kevesebb is lesz, mint idén. Ehhez képest a jövő évre tervezett kiadások az ez évi költségvetésben megtervezett kiadásokat 6 százalékkal haladják meg. Ha ezeket a kiadásokat növelni akarjuk, akkor a hiány növekedni fog, amelyet önök, egyébként nagyon helyesen, oly igen nagyon kárhoztatnak.

(18.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Jövőre, hogy most már valamit ne csak általában a költségvetésről, de az oktatási kiadásokról is beszéljek, az oktatási kiadások - és ígéretemnek megfelelően most már az ez évi költségvetést a jövő évi költségvetéssel próbálom összehasonlítani - 5,3 százalékkal lesznek magasabbak, mint amennyit idén megterveztünk. Ez az alapfokú oktatásban, illetőleg az iskolára való felkészítésben a kiadások szinten tartását jelenti, a középfokú oktatásban a kiadások 3,5 százalékos növelését jelenti, a felsőfokú oktatásban pedig a kiadások 9,5 százalékos növekedését jelenti.

Ellenzéki képviselőtársaink több ízben nekünk szegezték a kérdést, hogy ugyan miért beszélünk mi itt 2002-ről meg az elmúlt négy esztendőről. Vállalva, hogy a rosszallásukat ki fogom vívni, én most megint erről fogok beszélni, tudniillik ez a költségvetés a jelenlegi kormánytöbbség megbízatása idején az utolsó költségvetés, amit benyújt. Ezzel a költségvetéssel magunk mögött tudunk egy négyéves folyamatot, érdemes összehasonlítani, hogy ezalatt a négy év alatt hová jutottunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami az oktatást illeti: ezalatt a négy év alatt az oktatásra fordított kiadások 69,8 százalékkal növekedtek. Ezen belül az iskolai előkészítésre és az alapfokú oktatásra fordított kiadások 71,2 százalékkal, a középfokú oktatás kiadásai 113,6 százalékkal, tehát jóval több mint megduplázódtak, a felsőfokú oktatásé pedig 56,8 százalékkal bővült ezalatt a négy év alatt. Ha ezeket a növekedéseket a négy évre számított összesített mintegy 18 százalékos inflációval valorizáljuk, akkor is a négy év alatt igen tekintélyes oktatási támogatásbővülésről adhat számot a jelenlegi koalíció.

Tisztelt Ház! A négy évet nemcsak a felsőoktatásra, hanem az oktatásra általában is megnézhetjük, megnézhetjük azt, hogyan alakultak a kiadások az elmúlt négy évben. Az elmúlt négy évben az összkiadás 61,4 százalékkal bővült, tisztelt képviselőtársaim, ez a már korábban említett mintegy 18 százalékos inflációt beleszámítva olyan 37 százalék körüli kiadásbővülést jelent. A költségvetés kiadásai reálértéken számolva 37 százalékkal növekedtek. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a gazdaság növekedése az elmúlt négy év során összesítve várhatóan körülbelül 15 százalék körül alakul, és hozzávesszük azt is, hogy a négy évvel korábbi GDP 39 százalékát vonta el a költségvetés bevétel formájában, az ennél mintegy 15 százalékkal magasabb, jövőre tervezhető GDP-nek viszont már csak 36,3 százalékát fogja, akkor megint csak oda jutunk, hogy a költségvetés bevételi oldala ennél a reálértéken számolt 37 százalékos bővülésnél sokkal szerényebben bővül.

A bevételek és a kiadások közötti olló, tisztelt képviselőtársaim, folyamatosan növekedett, és ha önök komolyan gondolják azt, hogy 2010-ben eurót akarunk, hogy 2008-ra a maastrichti kritériumokat teljesíteni akarjuk, ha komolyan gondolják azt, hogy ennek érdekében meg kell állítani a hiány növekedését, és meg kell állítani az államadósság növekedését, akkor be kell látni, hogy ezt az ollót nem lehet tovább tágítani.

Tisztelt Ház! A jövő esztendőben a költségvetés híven ahhoz a törvényhez, amit a tisztelt Ház elfogadott ugyan, de még nem hirdettetett ki, mert az Alkotmánybíróság döntése nyomán korrekciókra fog szorulni; tehát az új felsőoktatási törvényben foglaltaknak megfelelően jövő évben a költségvetés csaknem 10 százalékkal több kiadást tervez a felsőoktatásra, a felsőoktatási intézmények támogatása mintegy 175 milliárd forintra fog rúgni. A nem állami intézmények támogatása ehhez hasonló mértékben emelkedik. Összességében tehát a felsőoktatási kiadások a jövő esztendőben el fogják érni a 199 milliárd forintot.

Ezen túlmenőn folytatódik az a magántőke bevonásával megkezdett fejlesztési program, amely öt év alatt mintegy 175 milliárd forint értékű beruházással fog igen jelentős változást létrehozni a felsőoktatási intézmények és kollégiumok életében. Elkészül a tízezer új kollégiumi férőhely, és amit nem is ígértünk, további 17 ezer kollégiumi férőhely teljes felújítására is sor fog kerülni.

Tisztelt Ház! Én azt javaslom, támogassuk ezt a költségvetést. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)