Felszólalás adatai

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Régi magyar mondás szerint nem az a legény, aki a pofont adja, hanem az, aki állja. Ez a mondás vonatkozik jelen pillanatban a munka világára, a társadalmi párbeszéd rendszerében lévőkre, mindazon munkavállalókra, akik az elmúlt hetekben, hónapokban a jogos jogaikért, szerzett jogaikért küzdenek vagy azok az érdek-képviseleti szervezetek, akik azt szeretnék, ha valaki beszélne velük, és nem pedig a parlamenti jegyzőkönyvekből vagy a médiából értesülnének a saját helyzetük megváltoztatására vonatkozó szabályokról.

Nem ahhoz kell bátorság, hogy korlátozzák a bérből és fizetésből élők jogait és növeljék a kiszolgáltatottságukat a rugalmasságra hivatkozva, hanem ahhoz, hogy vállalják ennek a felelősségét, és nyílt, őszinte párbeszédet folytassanak erről az emberekkel.

Ez a fajta bátorság, amely meghatározná egy kormánynak, hogy milyen politikát és hogyan kívánja azt képviselni ebben az országban és Európában, ez a fajta bátorság hiányzik önökből. A ma benyújtott, a munka világát érintő törvények mindegyike láttán nehéz nem kitalálni, hogy önök ugyanúgy, ahogy az igazságtalannak vélt és valós egykulcsos adónál a gazdagok számára, itt ezen törvényjavaslatoknál pedig a munkaadók számára kedveznek, kiszolgáltatottá teszik Magyarország munkavállalóit; mindezt azért, mert téves feltételezésük van arról, hogy hogyan és miképp működik a világ: egy alulról szerveződő világot akarunk-e, vagy egy felülről irányított világot akarunk-e?

Önök azt gondolják - gazdaságpolitikájuk lényege -, hogy a válság jelenlegi szakaszának kezelését úgy lehet a legjobban megvalósítani, ha a munkavállalók kiszolgáltatottságát tovább növelik, bűnbaknak állítják be őket, és mindezt úgy, hogy az európai értelemben vett rugalmasságra hivatkozva - amely rugalmasság Európa értékrendjében a munkavállalót védi, őt teszi alkalmassá a világhoz való alkalmazkodásban - önök a munkaadót akarják rugalmassá tenni, hogy bármikor kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön akár egy napon belül a munkavállaló. Mi ez, ha nem a modern rabszolgaság rendszere?

Miért gondolják ezek után önök, hogy a munkaadó is tiszteletben fogja tartani a szakszervezetek jogait, ha önök sem teszik ezt? Továbbmegyek: miért gondolják, hogy a munkaadók figyelni fognak a munkavállalóik érdekeire is, ha azt látják, hogy a kormány se figyel rájuk? A nemzeti konzultáció köntösébe bújtatva menekülnek mások véleménye elől, tisztelt képviselőtársam, pedig észrevehetnék, hogy van közös ügyünk, van közös nemzeti érdekünk. Nemzeti érdekünk, hogy Magyarország jóléte biztosítva legyen, Magyarország fejlődése a benne élő állampolgárai által a mindennapok, a hétköznapok szintjén jólétre való törekvéssel zajlódjék, és úgy éljék azt meg, mint egy minőségi változást.

Önök nem ezt teszik, önök csak a véleményre kíváncsiak, azt is csak egyoldalúan, a nemzeti konzultáció kereteiben lefolytatva, pedig modern társadalmak pontosan ezért hozták létre a párbeszéd különböző intézményi fórumait. Mert mi is a párbeszéd? A párbeszéd célja a különböző társadalmi csoportok vitája során egy minőség elérése, egy jobb minőség elérése, amelyet szerződésben rögzítenek. Ez a szerződés adja az igazi jellegét, amely sok vitában, nagyon sok megegyezésben, kompromisszumban leledzik, sokszor tartós folyamat, konfliktusok előzik meg, mielőtt a végeredmény megszületik, de van értelme. Kevesebb konzultáció és több párbeszéd, ahol nincs helye a nemtelen támadásoknak, a bohócügyi államtitkároknak, a fenyegetőzéseknek és a hatalommal való visszaélésnek.

Ha pedig úgy érzik, hogy szakmailag az a helyes, ha kiárusítják a magyar dolgozókat, és elveszik tőlük a védekezéshez való jogot, akkor ennek a felelősségét is vállalni kell, és meg kell harcolnia az igazáért a kormánynak, de nem lehet elbújni ezen viták elől, nem lehet úgy csinálni, mintha nem létező szociális konzultáción az emberek szinte már követelték volna önöktől ezeket a lépéseket. Ehelyett egyeztetni kell, akár heti 44 órában is, tisztelt miniszterek és államtitkárok, a fizetett éjszakai pótlék díja nélkül is. Tudom, hogy nehéz, de legalább meglátják, hogy milyen a demokrácia. A kormánynak nem konzultálni kell tehát, hanem tárgyalni kellene, amíg nem késő. Magyarország jövőjét nem ökölcsapások, hanem párbeszéd útján, apró lépésekkel lehet megteremteni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az LMP padsoraiban.)