Felszólalás adatai

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy évvel ezelőtt azon gondolkodtam, hogy ugyan egyéves, kétéves vagy négyéves költségvetés lesz-e majd Magyarországon, de örömmel nyugtáztam május után, hogy nem valószínűsíthető, hanem biztosra vehető, hogy éves költségvetésről fogunk tárgyalni. Fontosnak tartom, mert valahol a demokráciának az alapjához tartozik az is, hogy ezekről a kérdésekről évente beszélhessünk, ezeket megvitathassuk, hogy az ellenzék jobbító szándékait is az asztalra tudja tenni. Keresem, kutatom ezeket a jobbító szándékokat - ma még keveset véltem felfedezni belőle. Azt hiszem, hogy egy kicsit talán abba az irányba is gondolkodni kellene, ami a költségvetésben megfogalmazottakhoz illeszkedik, és nemcsak akképpen kellene gondolkodni, ami a saját gondolkodásunkhoz illeszthető a költségvetési beltartalom ismerete nélkül.

Az a fajta, két évre szóló költségvetés, amit önök annak idején letettek az asztalra, látjuk, mit hozott az ország számára (Dr. Mátrai Márta: Gazdasági növekedést!); az a fajta, két évre szóló adótörvény, járuléktörvény, amit mi tettünk le az asztalra, látható lesz, hogy mit fog hozni. (Derültség az ellenzék padsoraiban.) Úgy ítélem meg, hogy a kettő között a differencia ott van, hogy az önök által a korábbiakban beterjesztett és megvalósuló költségvetés ezt az országot elég lehetetlen helyzetbe hozta, és úgy gondolom, hogy az adó- és járuléktörvényről szóló módosítások sokasága, amit mi tettünk két évre vonatkozóan, az pedig az emberek számára hozammal, pozitív hozammal bírt.

Az élet nyilván nem decemberben fejeződik be, és nem januárban kezdődik, hanem folytonosságot képvisel, ilyen értelemben minden olyan, ami akár a versenyképesség, akár a jóléti intézkedések tekintetében fogható meg, gyakorlatilag nemcsak a költségvetésen keresztül tapasztalható. De azért, hogy lássuk, érezzük, csak néhány villantás erejéig szeretném jelezni önöknek, hogy ha eddig nem vették volna észre, akkor ebben a költségvetésben továbbra sem a jóléti intézkedéseknek a befagyasztásáról van szó, hanem olyanokról, mint például a családi pótlék plusz 20 százalékkal történő megemeléséről; olyanokról, mint a nagymamagyes, ami köztudottan a nyugdíj mellett igénybevehető gyesről szól, nem olyanról, mint amit önök korábban tettek, hogy vagy ez, vagy az; olyanról, ami olyan nyugdíjemeléssel párosul, ami az inflációsráta-értéket messze felülmúlja, tehát a nyugdíjaknak nemcsak a reálértékét őrzi meg, hanem annál többet ad; olyanról, ami megteremti a 13. havi nyugdíj bevezetésének az intézményrendszerét, elindítja ezeket a folyamatokat; lakástámogatási rendszert működtet, tehát sok minden, a jóléthez kapcsolódó intézkedést is foganatosít.

Persze, emellett nagyon fontos az is, hogy a versenyképessége is meglegyen a gazdálkodó szervezeteknek és az országnak, hiszen ha ez nincs meg, akkor a jóléti intézkedéseket sem lehet érvényre juttatni. Tehát arra is törekedni kell, hogy a vállalkozások, a gazdálkodó szervezetek kedvezőbb környezetben mozoghassanak. Tapasztalhatták már ezt, hiszen akkor, amikor a személyi jövedelemadó tekintetében a minimálbért mentesítettük a járulékterhektől, akkor valójában olyan intézkedést foganatosítottunk, amikor is a munkaadók elkönyvelhetik a pozitív hozamot, azt a pozitív hozamot, amit a munkavállalók a zsebükbe tett hatezer forint többlettel, ami 18 százalékkal növelte meg a korábbi keresetüket, könyvelhettek el, és erről mind a költségvetés mondott le.

Azt lehet tehát mondani, hogy lehet úgy is bért fejleszteni, hogy járulékokat csökkentünk. Mi ezt az utat kezdtük el, ezt az utat folytatjuk, hiszen a 23 százalékos személyi jövedelemadó-átlagterhet látható módon 20 százalékra csökkentjük, majd a későbbiekben 20 százalék alá visszük, ami a korábbi időszakban jóval nagyobb mértékű teherként jelent meg.

A versenyképességet növeli továbbá az is, hogy több mint 20 százalékos mértékkel csökkentettük az egészségügyi hozzájárulás mértékét, gyakorlatilag 4500 forintról 3450 forintra. Lehetőséget adunk a gyorsított amortizációra, ezzel nyilván a vállalkozások, a gazdálkodó szervezetek számára adunk nagyobb mozgásteret és lehetőséget. Tehát a versenypozicionális helyzeteket kívánjuk erősíteni, és mindez megalapozza azt, hogy emellett a jóléti intézkedésekre is sort lehessen keríteni.

Milyen környezetben tesszük mindezt? Alapvetően azt lehet megfogalmazni, hogy két alapvető vonással érdemes foglalkozni. Az egyik a körülöttünk lévő világ, a külgazdaság. Erre látható módon azt lehet mondani, hogy az előző kormánynak kedvezőbb feltételei voltak; mi szorítottabb feltételek mellett fogjuk megtenni mindazt, ami a szándékainkban megfogalmazódik.

A másik az örökség kérdésköre, aminek vonatkozásában azért nyugodt lelkülettel mondhatom ki, hogy a kassza jelentős mértékben kiürített volt. Csak a példa kedvéért mondom el önöknek, hogy teljesen tisztán lássanak: példaként említeném a foglalkoztatáspolitika tekintetében a munkaügyi központok rendelkezésére álló finanszírozási források mértékét, ami egy nagyobb megye tekintetében 5 milliárd forint körüli összeget takart, ebből májusig 4 milliárd forint körüli összeg felhasználásra került. Gyakorlatilag önök a mozgásteret a jelen kormánynak az év kétharmadára vonatkozóan 20 százalékos pénzügyi támogatottsággal biztosították. Úgy gondolom tehát, hogy nyugodt lelkülettel lehet mondani, hogy ez az örökség nem egy jó szándékú örökség az önök részéről.

Mindemellett mely célok azok, amelyek a legfontosabbak és megfogalmazhatóak? Az elsődleges cél az, hogy a gazdálkodó szervezetek vonatkozásában mindazok, akik tehetséggel, képességgel bírnak, azok számára a magyar gazdaság a versenypálya helyszíne legyen, az a pálya, ahol gyakorlatilag inspirálni lehet magunkat és egymást is, és mindazok számára, akik bizonyos értelemben rászorultak, azok számára pedig valamilyen fajta esély és lehetőség, menedékhely is legyen ez az ország, ne kirekesztettséggel kelljen szembesülniük.

Azt gondolom, hogy ez a költségvetés megfelelő karbantartással semmi olyan értelmű megszorítással nem párosul, amit ne lehetne normális gazdálkodási keretek között kivitelezni - kellő racionalitással és kiegyensúlyozottsággal bír.

(17.40)

Persze hozzá kell tenni azt is, hogy azokat az igényeinket, amelyek akár az inflációs ráta értéke, akár az államháztartási hiány, akár a foglalkoztatás tekintetében megfogalmazódnak, a gazdasági környezet figyelembevétele mellett nem lesz egyszerű teljesíteni. De ahhoz, hogy egy bővülő gazdaság formálódjék, hogy a belső fogyasztás mellett az export is bővüljön, nyilván ezeknek a feltételeit biztosítani kell.

Úgy gondolom, az a múlt, ami a hátunk mögött van e tekintetben, a gazdaságpolitika és a foglalkoztatáspolitika összehasonlítása és egymás mellettisége tekintetében, bizony nem jó példa. Nem jó példa azért, hiszen akkor, amikor a magyar gazdaság olyan fellendülő fázisát élte ’98 és 2002 között, amikor a nemzetgazdaság a bruttó termék vonatkozásában 3-6 százalék között mozgott a növekedés tekintetében, akkor a foglalkoztatási ráta értékei 1 százalékpontos növekedést mutattak, majd pedig a növekedés lassulásával és csökkenésével kellett a későbbiekben számolni. Ezért furcsa akár a volt pénzügyminiszter, akár politikai államtitkárok szájából azt hallani, hogy most a munkanélküliség nő. Ma már itt a kétpercesekben próbáltuk érzékeltetni, hogy miről szól a történet, ezért talán nem kell, hogy ezt részletesebben kifejtsem.

De két dologról még röviden szólni kívánok. Az egyik a területfejlesztés fontossága, a másik a foglalkoztatáspolitika. A területfejlesztés fontossága tekintetében azt szeretném kiemelni, hogy az a fajta gondolkodás, amely a költségvetésen keresztül ma érvényesül, arról szól, hogy az elmaradottak, a halmozottan hátrányos helyzetűek számára is legyen sansz, esély. Arról szól, hogy új kistérségi támogatások, új forráslehetőségek nyílnak meg, olyanok, amelyek a korábbi időszakban nem voltak. Arról szól, hogy a magyarországi 3167 település közül annak az 1479-nek is legyen esélye, amelyek vagy gazdaságilag, társadalmilag, infrastrukturálisan elmaradottak, vagy éppen a munkanélküliségi ráta értéke az országos átlagérték másfélszeresét meghaladja. De ha ezt a kettőt együtt nézem, akkor is 813 olyan települést találunk, amelyik mind a két sajátossággal fel van ruházva. Ha pedig azt nézem, hogy foglalkoztatáspolitikai szempontból hogyan néznek ki ezek a hátrányok, akkor látható, hogy az az 516 település, amelyek vonatkozásában a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter külön pályázati felhívást tett, miért helyénvaló; ez alapvetően a halmozottan hátrányos helyzetű térségeket érinti.

A foglalkoztatás tekintetében úgy gondolom, hogy az alap az oktatás, a szakképzés, a másik részről pedig a munkahelyek rendelkezésre állása. Hozzá kell tenni persze azt is, a feladatainknak úgy kell megfelelni, hogy miközben a munkavállalói járulékok mértékét 33 százalékkal csökkentjük, aközben az aktív foglalkoztatási célú eszközeinket növeljük. Ezek mellett a felnőttképzésre fordított pénzeszközeinket szintén mértékadó módon növeljük. Esélyt teremtünk tehát arra, hogy a felnőttképzés normatív támogatási rendszerén keresztül olyan helyzetet teremtsünk, hogy lehetőség szerint minél többen és minél könnyebben találjanak vissza vagy oda a munka világába. Olyan munkakártya bevezetéséről gondoskodunk, amely az illegális, a szürke- és feketefoglalkoztatás ellenében hat, és megpróbálja a produktumokat, a hozamokat olyan keretek közé hozni, amely gyarapítja a nemzetgazdaság tartalmát.

Azt gondoljuk, hogy olyan új támogatási rendszerek bevezetésével, ami akár az állások keresését ösztönzi, akár a képzésre való motiváltságot teremti meg, akár új atipikus formákat, távmunkát, részmunkaidőt, foglalkoztatást támogat, ha ezt megfelelő támogatással párosítjuk, akkor ez eredményeket hozna. Azt gondoljuk, hogy e céljaink megvalósítását nem az adóterhek emelésével, növelésével kell megtenni, hanem az újraelosztást kell mérsékelni és a kiadások racionalizálását kell megtenni. Ez a költségvetés ezt hordozza magában, én ezért ajánlom jó szívvel önöknek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)